Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-29 / 96. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Btftfizetés: Égése évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed j 4*76 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. SfWieSmSSÍmmü Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tór soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A hadikölcsön sikere. Négymillió koronát százezrekkel meg­haladó összeget jegyeztek Nyíregyházán a hadikölcsönre. Nyíregyháza a hadikölcsön jegyzése körül is megtette kötelességét. Megtette épen ugy, mint minden más téren. Kezdve a hadi hivószózatra lelke­sülten hadbavonulók késedelem nélküli indulásán, az átvonuló katonák ellátásán, az itthonmaradt segélyre szoruló családok minden irányú támogatásán, az ideszálli­tott sebesültek gondozásán, az országos hadsegélyző hivatal felhívására minden kitelhető támogatáson keresztül a had­viselés költségeihez való hozzájárulásig. Örömmel állapithatjuk meg ezt az ujabb áldozatkészséget. Nyomban hang­súlyozzuk azonban, hogy ezúttal lényegi­leg nem is áldozatkészségről volt szó, mint inkább hasznos befektetésről. Áldo­zatkészségről voltaképen a hadikölcsön jegyzésénél csak annyiban beszélhetünk, amennyiben egyes aggodalmaskodók és fontoskodók legfeljebb az iránt lehettek kétségben, ha vájjon a hadikölcsönre jegyzett összegek nem vesznek-e oda ? Vájjon a hadjárat végső eredménye mi lesz ? Vájjon az állam, a mi édes hazánk nem pusztul-e bele a nagy íüzdelembe, annyira, hogy a részére adott kölcsönt nem lesz képes visszafizetni ? Nos hát a jegyzés fényes eredménye azt igazolja, nem csak él bennünk a re­mény, hogy ebből a világokat rengető háborúból utóvégre is mi és a mi szö­vetségeseink kerülnek ki győzelmesen, hanem azt is, hogy bizakodásunk annyira erős, annyira megingathatlan, hogy anyagi javainkat is bátorsággal helyezzük a sors kezébe. Azok, akik a mostani izgalmas idők­ben sem veszítették el higgadt megfon­toló képességüket, nem is voltak kétség­ben egy pillanatig sem az iránt, hogy a hadikölcsön jegyzésébe fektetett összegek épenséggel nem foroghatnak nagyobb koc­kán, mint bármely más vagyonunk. Tel­jes és tökéletes háború vesztés esetén, — ami feltétlenül kizárt dolog, — bár­minő formában meglevő vagyonunk ép oly bizonytalanságba kerülhetne, mint az állami járadékkötvények. Földjeinket, há­zainkat épen ugy elvehetné tőlünk a zsákmányoló ellenség, mint jogainkat, szabadságunkat és életünket. Ellenben tudhatja mindenki azt, hogy a háborúhoz nem csak vitéz hadsereg, kitűnő hadvezetők, hanem mindenek fö­lött anyagi eszközök: pénz, pénz és pénz szükséges. Ezt kérte tőlünk az állam, a haza. Nem is áldozatul, hanem kölcsön kérte. Jó kamatot biztosit utána. A nemzethez intézett felhívás nem volt kiáltó szó a pusztában. Az ország minden részében megindultak a jegyzések. És mihamar nyilvánvalóvá lett, hogy Nyír­egyháza az elsők között volt, ahonnan a különböző források »megnyíltak. Maga a város nyilatkozott meg legelsőnek, ugy gyors elhatározásával, mint a jegyzett összeg nagyságával példát szolgáltatva másoknak. Most, amikor immár a jegyzések leg­nagyobb része ismeretes előttünk, jóleső érzéssel állapithatjuk meg, hogy a város példája nagyszámú követőkre talált. Öröm­mel állapithatjuk meg, hogy a jegyzések között ott vannak a gazdák köréből szár­mazók is. Talán nem olyan nagy szám­mal és nem olyan nagy összegekkel mint tőlük tellett volna, ámde ismernünk kell a mi gazdáink természetét, gondolkozását, szokásait s akkor azt mondhatjuk, hogy az eredmény több, mint amennyit hinni lehetett volna. Hiszen országszerte úgyszólván ez az első alkalóm, amikor az állami kölcsönök jegyzésében a nép részt vesz. Magyar­országon nem volt szokás eddig, hogy a nép megtakarított filléreit és koronáit ál­lampapírokba fektesse. Nem ugy, mint a nyugati államokban, ahol a vagyongyűj­tésnek, az Öreg napokra a megélhetés biztosításának rendes formája az, hogy munkabíró korában biztos kamatozást nyújtó papírokat igyekszik vásárolni és gyűjteni a legszegényebb munkás is. Ma­gyarországon még az intelligens emberek sem szoktak papírokat vásárolni. Ha félre­tehető pénzük akad, ha ingatlanba nem fektethetik, pénzintézeti betét gyanánt helyezik el. A mi jó nyíregyházi gazdaközönsé­günk vagyonnak eddig csak az ingatlant, kivált pedig csak a földet tekintette. A pénzintézetekben elhelyezett készpénze is inkább csak arra való volt, hogy azon, mihelyt alkalmas vétel kínálkozott, földet vehessen. Most volt az első alkalom, hogy közülök többen részt vettek az ál­lamkölcsön jegyzésében s igy papírba fektetik pénzüket. Igen nagy jelentősége van ennek Remélni lehet, hogy hozzá­szoknak lassankint a mi gazdáink ahhoz a gondolathoz, hogy nem csak a föld a biztos vagyon. A földet szaporítani amúgy sem lehet. A nyíregyházi határban min­den talpalattnyi földnek meg van már a maga gazdája. Gazdáink immár évtizedek óta a szomszédos községek határába kény­telenek kimenni, hogy földhöz juthassa­nak. Szétszóródnak s mind jobban eltá­volodnak ekként egymástól. Mennyivel egészségesebb volna hát és lesz is immár .minden valószínűség szerint, ha a jövő­ben nem csak földvásárlásra fognak gon­dolni, hanem biztos kamatozású papírok vásárlására is. A hadikölcsön jegyzésének ez lenne egyik legérdekesebb és legkívánatosabb sikere. — Pályázat ösztöndíjakra. A nyíregy­házi ág. h. ev. főgimnázium kormányzó tanácsa pályázatot hirdet 1.) a jReguly Sámuel, nevét viselő ala­pítvány, 2.) a Suták Antal és anyja Reguly Zsu­zsánna nevét viselő alapítvány kamataira. Az előbbi ösztöndíjért ág. h. ev. tanuló­ifjak pályázhatnak, kik a retorikától — V. osz­tálytól — fölfelé bárhol is Magyarországon fel­sőbb tudományokat hallgatván, ugy erkölcsileg mint tudományilag a legjobban tüntetik ki magukat. Az utóbbi ösztöndíj elsősorban ág. h. ev. szegény és jó tanuló iskolás ifjaknak adatik ki [12—20 évesig.) Pályázhatik erre ev. református hitvallású tanuló-ifju is, hogyha rokon. A pályázók hiteles okiratokkal fölszerelt kérvényüket f. évi december hó 10 napjáig a nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium igazgató­jához nyújtsák be. A hadifokságban levők leveleit, pénzét, postaküldeményeit a következő cimen kell feladni: „ ßemeinsammes Centralnachweise-Bureau Hilfs-und Ansknnftstelle des Boten Kreuzes Wien, I. Jasomirgottes-Strasse 6. entárúipar ßi Szabolcsvármegye legrégibb Cementárú és Műkőgyára ÉpHési vállalat. Széchenyi-ut 19. Sürgönyeim: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyek». /­ECBEBB BEEKBßBB B3BUBBBB EBBBBBBB BBBBBBBB BBBBSB-BB BBBBBB u Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom