Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-02 / 53. szám

» í-ik szám. JSÍYÍR¥IDÉK. 1914. julius 2 A rendkívüli horderejű tőrvény végrehajtása gondot, pontosságot és lelkiismeretességet kiván és ezért a központi választmánytól is elvárja, hogy letett esküjének megfelelően lelkiismeretes lesz. * Ebből az következik, hogy az összeírásnál minden szempontot mérlegelni kell. Fel kell venni mindazokat névjegyzékbe, akikről, hivatalból megállapítható, hogy szavazók. Már ez is elégséges lenne, mert a polgárok így fontos közjogainak megállapítása nem kizárólag az egyesek tetszésétől és még inkább a pártok szervezettségének és mozgalmának fokától tehető függővé, minthogy azonban a hivatalból való összeírást az egész vonalon nem lehetne keresztül vinni, az érdekeltek jelentkezését is támpontul kell venni az összeírásnál. Föl kell tehát venni a névjegyzék tervezetébe mindazokat akiknek az összeíró küldöttségek tudomása, vagy a rendelkezésre álló adatok szerint a felvételhez szükséges kellékei az összeírás időpontjában megvannak és pedig tekintet nélkül arra, hogy felvételüket kivánják-e vagy sem? Föl kell venni továbbá mindazokat is, akik felvételük véget a küldöttség előtt megjelenve, igazolják, hogy az összeírás időpontjában meg' vannak a választói jogosultsághoz szükséges kellékeik. Föl kell venni azokat is, akik az összeirás időpontjában a törvényes életkort (30, illetőleg 24 életévet) még nem töltötték ugyan be, de azt az összeírás évében — a jelen (első) összeírás alkalmával az 1915. év március hó 31-ig — betöltik. Föl kell venni továbbá azokat, akikre nézve az összeírás időpontjában a törvény 13. és 14. §-ában felsorolt kivételek vagy kizáró okok valamelyike fennforog, azonban közokirattal igazolva van, hogy ezen okok még az összeirás évében — a jelen (első) összeirás alkalmával 1915. évi március hó 31-ig — kétségtelenül meg fognak szűnni. Az összeíró küldöttség az oly egyének írni és olvasni tudásáról is köteles meggyőződést szerezni, akik az írni-olvasni tudást igazoló állandó bizottság előtt sikertelenül vizsgáztak, vagy a vizsgát letenni bármily okból akadályozva voltak, amennyiben az illetők írni és olvasni tddásuk igazolása céljából az öszeiró küldöttség előtt megjelennek; továbbá, hogy az irni és olvasni tudás igazolását alapos kétség esetén az oly egyénektől is megkívánhatják, akik az elemi népiskola IV. elemi osztályának elvégzését egyébként igazolják. Természetesen ugy ezt, mint általában minden nyomozást a választójogosultak felesleges zaklatásának lehető mellőzésével kell gyakorolni. Elrendeli a miniszter, hogy az összeíró küldöttségek munkálataikat, névjegyzéktervezet legkésőbb 1914. évi augusztus hó 10-ig befejezzék s azokat a központi választmányhoz be» terjesszék. A központi választmányt pedig utasítja, hogy a beérkezett névjegyzéktervezetek alapján az ideiglenes névjegyzéket legkésőbb 1914. évi augusztus hó 10-től kezdve vizsgálat alá vegye, azt bezárólag 1914. évi szeptemlrer hó 10-ig összeállítsa és a felszólalások és észrevételek megtehetése végett 1914. évi szeptemtember hó 10-től bezárólag 1914. évi november hó 25-ig érdemlegsen intézze el s erre vonatkozó határozatait 1914. évi november hó 26-tól bezárólag 1914. évi december hó 10-ig közszemlére tegye ki, illetőleg kézbesítse s végül, hogy a beérkezett panaszokat — esetleges észrevételei kíséretében — 1914. évi december hó 31-ig a közigazgatási birósághoz terjessze fel. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily kis mennyiségben házhoz szállítunk. Telefon 139. Hangverseny. Vollcmann Róza zenedéje junius 27-én évzáró vizsgálatot, 28-án pedig hangversenyt tartott, a Korona-szálloda dísztermében nagyszámú és díszes közönség jelenlétében. Jóleső örömmel állapítottuk meg, hogy Volkmann Róza zenedéje a legkényesebb ízlést is kielégítő eredményt mutatott be a fent említett alkalommal és örömmel konstatáltuk, hogy a növendék játékán erősen érzik az a szakavatott tudás, amely egyébként jellemzi- ezen iskolát. Szombaton Komis Ella, Kohn Évi, Móritz Antónia, Móritz Margit, Miholetz Ilonka és Vertse Dezső arattak sikert a kezdők csoportjából, mig Hunyadi Sári, JdnószJcy Piroska, Lengyel Irénke, Csengery Lili és Sándorffy Olga már a haladás iránt érzett erős hajlamukat bizonyították be. Klein Böske és Klein Magda, Kovács Margit, Rochlitz Erzsébet és Stoller Gizi, különösen pedig Vertse Márta játékbeli készültséget, szép technikát, Velenczey ioián és HlatJcySchlichter Lulu pedig átérzést és finom stílust produkáltak. Vasárnap Szabó Klári, Weisz Kató és Irsay Klári állották meg derekasan a helyüket. Az akkordok tömör leütése és billentésük tisztasága jelemzi játékukat ProJc Juci, Gönczy Margit, Schwarcs Annus és Buda Sári korukhoz mérve nagy gyakorlattal és intelligens felfogással rendelkeznek. Vitéz Erzsi, s különösen Hlaiky Schlichter Teri és Szénffy Jolán érett felfogással briliáns stílusban hozták előadási darab-, jukat. BroseJc Ida és Vertse Erzsébet, akik egyúttal a Nemzeti Zenedének is kiváló növendékei, s nemrégiben vizsgáztak kitűnő sikerrel, Mendelssohn G moll zongoraversenyét játszották el. BroseJc Ida az I. tételt, Vertse Erzsébet pedig a II. és III. tételt. Az ő készültségük és tudásuk messze felülhaladja azokat a kívánalmakat, melyeket hasonló esetben szoktunk támasztani, csak annyit jegyzünk meg, hogy előadásuk művészi nívón állott. A második zongorán való kíséretet tanárnőjük Voikmann Róza látta el. A hangverseny végeztével a növendékek hálájuk és ragaszkodásuk jeléül számtalan virágcsokorral és egy gyönyörű ajándékkal lepték meg Volkmann Rózát. Az ajándékot a bájos kis Csengery Lili nyújtotta át egy apró beszéd kíséretében, melyre Volkmann Róza meghatottan mondott egy pár köszönő szót. ß. Tízéves találkozó. Lélekemelő ünnepély folyt le vasárnap városunkban. Az 1904-ben érettségit tett iskolatársak közül 20-an jöttek össze a főgimnáziumban. Tizen kimentették távolmaradásukat. Féltizenegy órakor volt az összejövetel a díszteremben. Maga az iskola is hatalmas épületté nőtt azóta, ami láthatóan megörvendeztette a volt osztálytársakat. Legelőször Martinyi József a volt igazgató szólalt fel és üdvözölte a megjelent fiatalságot, amelynek minden egyes Uagja hasznossá tette magát az emberiségre. Jól esik látni, hogy az általa és tanártársai által elvetett mag nem hullott a pusztába, hanem kikelt és terebélyes fává nőtt. Simkó Endre ügyvéd osztálytársai nevében köszönetet mondott a tanári karnak, hogy évek során olyan fegyverekkel látta el őket, amelyekkel sikerült a boldogulás útjába álló akadályokat leküzdeni. Örömmel jöttek össze ismét, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy a tanításokat megfogadták, hasznosították és az önzetlen szeretetért utólag is köszönetet mondanak. Leffler Sámuel igazgató szerint a hála a mai világban ritka madár s éppen ezért nagyon becses. Most amikor egészségben bár, de kifáradva megválik az intézettől, megállapítja, hogy Ő és tanártársai nem éltek hiába, amenynyiben hasznos tagokat neveltek az életnek es a magyar hazának. A gimnáziumból a volt növendékek a vasúti temetőbe mentek és ott Mészáros Ferencz sírját koszorúzták meg. Emlékbeszédet dr. Porkoláb Zoltán tartott. Szerelne a spiritisták nyelvén szólani, hogy a sírontulra is kifejezhesse a ragaszkodásukat. A lehetetlenbe azonban kénytelen megnyugodni annál is inkább, mert a halál elkerülhetetlenségét tárgyaló fizikát éppen Mészáros tanította. A vasúti temetőből kocsikon mentek az összesereglettek a Morgó-temetőbe, a hol Porubszky Pál a jubilánsoknak évek során keresztül volt osztályfőnöke nyugszik. Itt Sipos Imre magoslígeti ref. lelkész mondott beszédet. Égy szerény koszoruvul mentek ki — úgymond — Porubszky Pálhoz, akit az élők között hiába kerestek. Mily rövid tiz esztendő és mégis mily sokat tud elrabolni az emberektől. Híven vezette őket az igaz tudomány felé, édes magyar nyelvünkre oktatta a költészet és próza gyönyörű szabályaival. A történelem megismerésének fáklyáját magasan lobogtatta, hogy ebben a tudományban a növendékei is elmélyedhettek. Porubszkynak köszönhetik, hogy megismerték zengzetes magyar nyelvünket és tettre késztető történelműnket. Hiven, lelkiismeretesen tanított és ha olykor szigorú volt is mindjárt keblére ölelte a magáról megfeledkezőt, ha jó útra tért. Ifjúi örömeikben nem csak részt vett, hanem olyanokat igyekezett is szerezni. Koszorújukat ott hagyja jelképgyanánt, de sírjától elviszik volt növendékei, a tudományszeretetet hazánk boldogulásáért munkálkodó liberálizmusát, elviszik azt a mélységes szeretetet, amely őt tenni késztette titkon és nyilvánosan. A sóstói közebéden a növendékeken kívül jelen voltak: Leffler Sámuel, dr. Pröhle Vilmos, Kozák István, Vietorisz József dr., Morauszky Ferenc és Adorján Ferenc tanárok. Kis Pál az összetartásra, Leffler az eljöttekre, Sipos az erosbbödő szeretetre és összetartásra mondott beszédet. Elhatározták, hogy 1924 ben újra összejönnek. Prőhle azokra, akik kimentették elmaradásukat. Ezeken kívül • számos toaszt hangzott még el és a társaság a késő esteli órákig együtt maradt. X. ÚJDONSÁGOK. mt Mai számunk 8 oldal. Tei^fosi 139. sx&m I Dr. Zinner Jenő | Vasárnap, junius hó 28-dikán elköltözött dr. Zinner Jenő az élők sorából. Vele kidőlt Nyíregyháza város egyik legképzettebb és legtekintélyesebb orvosa és társadalmának köztiszteletben álló tagja. Az az érdeklődés, melylyel a város közönsége dr. Zinner Jenő hónapokon át tartó súlyos betegségét kisérte s azon impozáns részvét, mely halálakor megnyilvánult, legszebb bizonyítéka annak, hogy a társadalom sohasem érzéketlen az oly erényekkel szemben, mint amelyről dr. Zinner Jenő egész életében bizonyságot tett és hogy méltányolja azokat az érdemeket, melyeket az elhalt közegészségügyi, kulturális és tarsadalmi működésével csaknem három évtizeden át szerzett. Halála nem volt váratlan. Hosszú idő óta kinzó betegség gyötörte s egyébként hatalmas szervezetét a legkérlelhetetlenebb kór kerítette sérvkötők, köldökkötökben FUZOK, és pófpk, gipszniérték után iszfck keztyüs és kötszerésznél Legfin. iöyHÜ-keztyiík 5 Bőrkeziyük 2 K-tól feli