Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-29 / 87. szám

Az az egyház, amelynek szerencsések vagyunk tagjai lehetni, sohasem vágyódott egyébre, mint arra, hogy az Urnák hűséges - szolgája s a keresztyén hitelveken alapuló kulturának méltó munkása lehessen ; s amikor ebbeli törekvéseinek s tiszta, nemes szándékainak respektálását mások részéről is igényelte : soha sem zárkózott el az elől, hogy az e tekintetben való érdemet másoknál is elismerje, sőt, hogy mindazokat, akiknek szivében a magáéhoz hasonló törekvéseket látott lüktetni, testvériesen szivére ölelje. Jól esik megvallanunk, hogy igen-igen meleg érzéssel vagyunk Méltóságodnak egyháza iránt is, mivel ezen egyháznak itt Nyíregyházán általunk eddigelé ismert, derék s igazán melegszívű papjai részéről mindig a legnagyobb előzékenységet s testvéries együttérzést volt alkalmunk tapasztalni. Kiváló gondunk lesz arra, hogy e testvéries kapcson rozsdafolt ne essék, sőt hogy az hovatovább mindig nagyobb fénnyel ragyogjon. Nekünk az a nézetünk, hogy az egyes egyházak közt fennforgó s egyes vallási részletkérdésekre vonatkozó felfogási különbségek sohasem vájhatnak olyan mély szakadékokat a felekezetek között, hogy azokat a krisztusi szeretet át ne hidalhatná. Mi ugy szeretjük tekinteni a keresztyén egyház egyes felekezeteinek vezetőit, papjait és püspökeit, mint egy nagy hadsereg egyes kisebb hadosztályainak zás?lótartóit és vezéreit, akik különböző területen s itt-ott talán más formák között, de ugyanazon fegyverrel: az istenigével, s egy és ugyanazon célért: az istenországa diadaláért küzdenek és éppen azért a közös hivatás kell, hogy őket kölcsönös együttérzésre hangolja. Beteges, sőt egyenesen veszedelmes állapotnak tartjuk azt, ha az egyes felekezetek, vagy azoknak vezetői ellenséges szemmel néznek egymásra s féltékenységből vagy hiu vetélkedésből egymásnak lábat vetni törekednek, mert az ilyen eljárás igen könnyen olyan érzelmeket kavarna fel a szivekben, amelyek az istenországára nézve károsak. Ha lehet verseny az egyes felekezetek között, az legfeljebb abban lehet, hogy melyik tud több jót tenni az emberiséggel. Méltóságod magas állásánál fogva a keresztyén eszméknek és törekvéseknek egyik előkelő zászlóvivője lesz e városban. Engedje meg, hogy mi ezen minőségét az irántunk való barátsága zálogául tekintsük, mivel az a nézetünk, hogy egy keresztény főpap nem lehet más, mint szeretetteljes. Az emberiségnek mai állapota, amely ép e napokban keserves leckét ad mindnyájunknak a keresztyénieden indulatok szomorú következményeiről, sőt drága hazánknak is érdeke, de meg ennek a városnak a hagyományai, amelyek idáig — hála Istennek — táv eltartottak Nyíregyházától minden felekezeti türelmetlenséget: arra intenek mindenkit, aki e városban él és működik, hogy tegyen félre mindent, ami az emberek között ellentéteket támaszthatna s vegye elő mindazt, ami az embereket lelkileg minél szorosabban összefűzhetné, hogy azután mindannyian — katholikusok és nem katholikusok, keresztyének és nem keresztyének — vállat vállhoz vetve, egymás iránt való bizalommal és szeretettel, egymás törekvéseit és érdemeit méltányló igazságérzettel munkáljuk városunknak s általa drága hazánknak is jólétét. Mi szívesen kinyilatkoztatjuk erre való készségünkét; mi szívesen fölajánljuk testvéries együttérzésünket "Méltóságodnak és nemes egyházának. Az Ur áldja meg bejövetelét s áldja meg köztünk való működését! Paulik János klasszikusan szép és nemes hevülettel előadott üdvözlő beszéde láthatólag mélyen meghatották Miklóssy püspököt, ki a hozzá intézett üdvözlő szavakra a többek között a következőkben válaszolt: Amidőn a legmélyebb lekötelezettséggel és köszönettel fogadom a nyíregyházi ág. hitv. evangélikus egyház itt megjelent küldöttségének hozzám intézett szavait, s midőn végignézek ez üdvözlő küldöttség tagjainak tekintélyes számán, eszembe jut mindjárt az a hatalmas arány, melyet a helybeli ág. hitvallású egyház hivőközönsége a többi felekezeti hivőközönségével szemben képvisel. Ez a hatalmas arányszám, kell, hogy engem gondolkodóba ejtsen. Mert ez a hatalmas arányszám annyit jelent, hogy ha ennek az egyháznak vezetősége 8 hivőközönsége nem a krisztusi szeretet igaz érzelmeitől van áthatva, ha ez a hatalmas egyház nem akarja, úgy a hajdudorogi görög katholikus püspökségnek végleges székhelye ma nem Nyíregyháza. Keresnem kellett tehát azokat az indokokat, melyek a hatalmas nyíregyházi ág. evang. egyház közönségét arra bírták, hogy az általam képviselt intézménnyel szemben nem ellenséges de éppen ellenkezőleg barátságos s általam különösen értékelt kedvező magatartásra bírták. Ez indokokat nem találhatom másban, mint egyrészt mindazoknak az érzelmeknek ragyogóan igaz voltában, melyeknek a főtisztelendő igazgató-lelkész úr őnagysága oly gyönyörű szavakban adott kifejezést s amelyek megerősítenek engem abban a meggyőződésemben, hogy ez az egyház is egyik legelseje volt azoknak, mely nemes hevülettel s magyar becsületességgel segítette elő az uj gör. katholikus püspökségnek idejövetelét, — másrészt megtalálom e nemes magatartásnak indokát a hívőknek a városuk anyagi és kulturális érdekei iránti önzetlen szeretetében. Az uj görög katholikus püspökség e város számára ugyanis nem jelentéktelen erkölcsi eröt s materiális készletet jelent s én minden erőmmel azon is leszek, hogy e feltevésnek bizonyságát is szolgáltassam. Az én püspökségemet a közvélemény egyértelmüleg „magyar" epithetonnal ruházta fel. Ezt a büszke jelzőt a magyar közvéleménynek igazságszeretete teremtette s valósította meg. Szükség is volt reá, mert akkor, amidőn a görög katholikus hivő közönségnek egy része — nemzetisége szerint — ruthén avagy román gör. kath. püspökség vezetése alatt tömörülhet, az igazságszeretetnek egyenes arculcsapása lett volna az, ha a magyar gör. katholikusság lett volna csupán e hazában hontalan. Az igazságszeretet győzelmének kell tehát tekintenünk és értékelnünk az uj görög katholikus magyar püspökség felállítását. Itt tehát nemcsak a decorum megalapításáról, hanem egyenesen a magyar nemzet presztízséről volt szó. Az uj görög katholikus magyar püspökség felállításával azonban nemcsak ez a fontos cél lett elérve, hanem egy nagyon is fenyegető s nagyon is közelfekvö veszedelemnek lehetősége is el lett hárítva. Tudják Önök, igen tisztelt Uraim, hogy a román határon a magyar nemzeti erőnek egyre fokozódó devalvációja van folyamatban. E tekintetben a védekezés egyenes kötelességünk. És itt a magyar nemzeti iskola egymagában véve nem elég. A 15-ík életévét meghaladott gyermek többnyire túlnyomó részben otthagyja az iskola padjait. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a nemzeti iskolából kikerült ifjúság nemzeti szellemben a templomban képeztessék tovább, hogy a haza számára az ne vesszen el s ne legyen a kétes értékű, de le nem kicsinyelhető nemzetisegi izgatásnak odadobható. , Itt van a nagy ereje, a fenséges missiója a hajdudorogi gör. JcatholiJcus magyar püspök' ségnek. Az én feladatom tehát röviden az, hogy amit a magyar nemzeti iskola megkezdett, azt én és papságom a templomban folytassa tovább! Jóleső örömmel tölt el az a tudat, hogy a nyíregyházi ág. hitv. evangelikus egyházvezetősége és hivőközönsége a hajdudorogi püspökség fenkölt missióját helyesen értékelte, s magatartásával azt, hogy ez a püspökség a megkezdett munkáját innen folytathassa, lehetővé tette. Az önök szónoka azonban a jövendő lelki életről s munkánk, feladatunk közösségéről is megemlékezett. Szívemből — szívemhez nem szólhatott volna szebben, kedvesebben senki, mint az önök nagyrabecsült szónoka. Mert az a tény, hogy a dogmákban, a rythusban egymástól különbözünk, a legtávolabbról sem lehet akadálya céljaink és törekvéseink közösségének. Mi mindannyian nem rombolni, de építeni akarunk s a müveit lelkeknek legnagyobb erőssége, hogy az épitési munkájában kezet foghatnak ! * Ezek a mélyen szántó gondolatok s nagy jelentőségű nyilatkozatok, melyeket Miklóssy püspök látható megindultsággal adott elő, gyönyörű hitvallása az uj egyházfejedelem céljainak és törekvéseinek. A lelkes éljenzés, mely a püspök beszédét fogadta, azt mutatta, hogy ez a megnyilatkozás a magyar sziveknek legkedvesebb húrjait szólaltatta meg. A fogadtatás végeztével a küldöttség összes tagjai bemutatkoztak Miklóssy püspöknek, ki az összes jelenlevőkkel hosszasabban elbeszélgetett. A juhhúsnak ízletesen való elkészítése, Rendörfőkapitányi felkérésre irta: Csázik Péterné. Minden husrészét a birkának ugy el lehet készíteni, mint a borjú vagy bárányhust! vadlével is, levesnek is — és semtni szaga nincsen, ha jól el van készítve. Leves. 5— 6 személyre 1 kgl. birkahús combjából, 20 fillér áru sürü marhacsontok. A zsiros részét annyira le kell vágni, hogy mégis késfok vastagon maradjon a húson is. Rendesen bezöldségelni, fűszerezni, csak mindezekből többet veszünk, mint a marhahús levesbe tenni szoktunk. Májgaluskával pompás leves — esetleg zsemlyegómbóccal. Pörkölt. A pörkölthez a húsnak minden faggyus részét le kell alaposan vágni, besózni egészben a hust, V* óráig állni hagyni, azután a sót lemosni és ameddig akarjuk, ázzon a hus hideg vizben. Bőven hagymát párolunk zsírban, pl. 1 kiló húshoz két nagy vagy 4—5 kisebb hagymát laskákra vágva: ha a hagyma már jó illatú, teszünk hozzá tetszés szerint paprikát, a hust, sót födjük be és 1 kiló húshoz 4—5 szerb paprikát vágunk laskára és tegyük a húshoz. Csak annyi forró vizet öntsünk néha reá, hogy párolhasson és oda ne égjen. Mikor a hus már puhás, vegyük le a fedőt, hogy kissé piruljon; azután annyi vizet és 1— 2 evő kanál tejfelt adunk hozzá, amennyi lére szükségünk van ; egy csipet töröt borsot is adhatunk hozzá. A szerb paprikának magházát és az ereket ki kell vágni, azután meg is mosni. Hósapka-gyapjufonal legjobb minősé továbbá hadbavonultak részére alsó-ruhák, keztyük, harisnyák, i has-, térd- és épmoieigitők szvetterek, kétölt kabátok stb. a legnagyobb wálasztéklian kaphatók női- és férfi-divatáruházában Nyíregyházán Tel ef on: 12 9. sz.