Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-04 / 80. szám

gatja, hanem az is, aki ilyenekről tudva nem teszi lehetővé a közrend háboritóinak megbün­tetését, azoknak romboló munkájuktól való elriasztását. Jelen rendeletem pontos és szigorúan tör­ténő végrehajtásától üdvös eredményeket vár­ván, annak miként lett végrehajtását a magam részéről állandóan figyelemmel kivánom kisérni, miért is utasítom a rendőrkapitány és főszolga­bíró urat, hogy további intézkedésig eljárá­sának eredményéről, hozzám hetenként jelen­tést tegyen, a mely jelentésben névszerint fel­sorolandók lesznek mindazok, a kik bűnös és hazafiatlan híreszteléseikkel eljárásra okot szolgáltattak. Nyiregyháza, 1914. október hó 2-án. Dr. Ujfalussy Dezső, főispán. Szabolcsvármegye első féléve. Az alispán jelentése. Mikecz Dezső Szabolcsvármegye alispánja most küldi szét a vármegye első félévéről ki­adott jelentését. A nagy munkát igénylő körül­tekintéssel megirt kimerítő és , minden mozza­natra kiterjedő jelentésből közönségünket is bizonyára érdeklő szemelvényeket közlünk az alábbiakban: Először történik meg, hogy alkotmányos életünk helyreállta után az 1870-ik évi XL1I. és az 1886-ik évi,XXI. t.-cikkek által reorgani­zált vármegyei közgyűlés elé terjesztett alispáni jelentés nemzetünk által vivott háborúról szá­mol be, a mozgósítás végrehajtásának lefolyá­sát örökíti meg vármegyei életünk évkönyvei­ben. Az európai nemzetek feje fölött már évek óta tornyosuló viharfelhőkből egy irtózatos, eredményeiben ma még beláthatatlan világ­háború borzalmas viharja tört ki és tombol ez idő szerint végig Európán, virágzó falvakat, városokat söpörve el és már eddig is sok ezer és ezer virágzó ember életet oltva ki. Pedig még ez idő szerint csak kezdetén vagyunk e rettenetes mészárlásnak; aggódó, a jövendőt > kémlelő szemeink még nem láthatják kimenete­lét e világrenditő eseménynek; csak ügyünk \ becsületes igazságos voltába vetett szilárd, ren­dithetetlen hitünk és bizodalmunk az ősi magyar vitézségben — amelyek már e harcokban is; megszámlálhatatlan bizonyságát szolgáltatták hősiesen, emberfeletti elszántsággal küzdő test­véreink, fiaink — ad reményt szorongó szivünk­nek, hogy a Magyarok Istene, ki nemzetünket e haza földjén annyi vihar közepette, annyi ádáz ellenséggel szemben ezer éven át védő paizsával megoltalmazta, most sem fog bennün­ket elhagyni és diadalra viszi az ellenünk fegy­vert ragadott népek igazságtalan támadásával szemben nemzetünk igazságos ügyét. A bekövetkezett világrengető események közvetlen inditó oka a folyó év junius 28-ikán Serajevóban lezajlott borzalmas tragédia volt, a midőn az osztrák és magyar trón örökőse Ferencz Ferdinánd főherceg és hitvese Hohenberg Zsófia hercegnő áldozatául estek egy aljas orgyilkosságnak. Ezen, az egész világot döb­benetes ijedelembe ejtett esemény után követ­kezett részünkről a felbujtó szerepét játszó Szerbia felelősségre vonása és ennek ki nem elégítő válasza után a hadüzenet. Az Osztrák­Magyar monarchia és Szerbia között keletkezett konfliktusból azonban pár nap alatt egy világ­háború réme fejlődött ki, ugy, hogy julius 31-ikén az esti órákban megérkezik vármegyénk­hez is a hónvédelmi minisztérium távirati ren­delete, tudtul adván, hogy Ő Felsége az álta­lános mozgósítást elrendelte. Első pillanatban megdermedve állott vár­vegyénk lakossága és a népek millióinak harcba hívására, de ez első pillanat elmultával — ujuit erővel tört ki Hazánk és Királyunk iránti imádatszerü szeretetünk s a kifüggesztett moz­gósítási parancsra minden legkisebb zavar és rendetlenség nélkül ezrével, az igaz ügybe vetett rendíthetetlen hittel és bizalommal eltelve, dalolva hagyta el a gondos családfő védelemre szoruló csaladját, munkatereit és évek hosszú során át tartó tevékenységének gyümölcsét, — hogy Hazánkat és Királyunkat életével és véré­vel szolgálja. A harcba kelt és segélyezésre szoruló csa­ládok részére a gyűjtést elrendeltem; a sebesül­tek ápolhatása céljából a Vörös-Kereszt egye­sület tevékenységének támogatására társadalmi és hatósági mozgalom indult meg. Az élelmi cikkek árának hatósági uton való megállapítása csakis minisztertanácsi hatá­rozat után lévén elrendelhető, igy ez irányban a vármegye területén többféle mutatkozó drága­sággal szemben — miniszteri rendelkezés foly­tán — olyképen intézkedtem, hogy az elsőfokú hatóságokat utasítottam, miszerint a helyi viszonyoknak megfelelő eljárással igyekezzenek az árak mérsékléséről gondoskodni és tekintet­tel a tervbe vett szigoru megtorló szabályokra, a visszaélők neveit nyilvántartásba vegyék. Meg kell még említenem, hogy vármegyénk területére nap-nap után internáltatnak szerb alattvalók és hadszökevények, a kik is kellő felügyelét alatt a községekbe helyeztetnek el. Julius hó 26 ik napja óta hivatalomban állandóan, tehát az éjjeli szolgálat tartatott a mozgósítás első négy hetében, a szabadságon lévő tisztviselők pedig szabadságukról szolgála­tuk folytatása végett visszahivattak, magam és a vármegye közönségétől nyert szabadságomat megszakítva julius hó 29-ik napján hivatalo­mat elfoglaltam. Miután a mozgósítás épen a legnagyobb, legsürgősebb mezei munka idején oly váratlanul ért bennünket, gondoskodni kivánt a honvédelmi miniszter a mezei munkálatok idejében való befejezéséről, mely célból a szükséges mérvben népfelkelői és katonai csoportokat polgári ruhá­ban akart a gazda közönség rendelkezésére bocsátani. Nálunk azonban a beérkezett jelen­sek szerint e kisegítő munkásokra szükség nem volt, igy azok igenybe sem vétettek. A bevonultak családtagjainak segélyezése érdekében megindított mozgalom oly eredmény­nyel járt, hogy senki a hátramaradottak közzül alapos panasszal nem élhet. Minden községben a segélyező helyi-bizott­ság megalakult, azoknak pénzben és termények­ben oly összeg és mennyiség állott és áll ren­delkezésre, hogy a nélkülözők szükségleteit egyelőre kielégíteni tudják. Annyit nyugodt lélekkel jelenthetek, hogy a segélyezés mérve teljesen kielégítő. A társadalmi uton megindított segelyezés mennél sikeresebb eredménye érdekében a háború egész tartamára a különböző könyör­adomány gyűjtéseket^ beszüntettem, a már előzőleg kiadott ily engedélyeket pedig bevon­tam. Ugyancsak ezen magasztos cél érdekében a Miniszterelnök ur kezdeményezésére az aug. hó 18-ik napján nálunk is megtartott katona­nap 9250 korona 47 fillér készpénz, valamint 15 métermázsa rozs eredménnyel záródott le. A mindennapi megélhetést jobban biztosí­tandó, a kereskedelemügyi m. kir. Miniszter ur, a hadiállapot idejére az 1891. évi XIII. t.-cikk hatálya alá tartozó mindennemű munkára és elárusitásra szóló munkaszüneti tilalmat továbbra is felfüggesztette; a belügyminiszter ur pedig az élelmi szerekkel és egyéb elsőrendű szükség­letek elárusitása körül tapasztalt visszaélések meggátlása érdekében oly rendelkezést adott ki, hogy az ily visszaéléseket elkövető elárusítók kihágási uton 15 napi elzárásra és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetésre Ítélhetők. Az élelmi­szerek árának hatóságilag való megállapítása nem látszott célravezetőnek, az ezideig mát csak azért sem eszközöltetett, mivel a tapasz­talás szerint tulmagas árak nincsenek. A magyar királyi kormánybiztos rendelke­zése folytán intézkedtem arról, hogy azok, akik oly hadi híreket terjesztenek, amelyek a közön­ség lelkesedésének csökkentésére és a hadseregbe, valamint annak vezetőibe vetett bizalom alá­ásására alkalmasak, kinyomoztassanak és a legszigorúbb megtorlásban részesittessenek. Arra az ese-re, ha a bevonult gazdasági cselédek, családjaihoz az év végéig sem tör­hetnének vissza s ott, ahol a gazdaközönség a családtagoktól a lakást a jövő év elején meg­vonni lesz kénytelen, a hatóságok és községi elöljáróságok utján gondoskodtam arról, hogy amennyiben a czaládtagok maguknak lakást szerezni egyáltalán nem tudnának, ezek, vala­mint jószágaik elhelyezése alkalmas módon biztosittassék. A kereskedelemügyi kormány a Kisvárda vasúti állomás kibővítése tárgyában junius hó 9-ik napján tartott közigazgatási bejárás alap­ján az állomásnak 500.000 korona költséggel leendő kibővítését engedélyezte. A Nyiregyháza városban felépítendő uj honvédhuszár laktanya ügyében az elnökletem alatt tartott vegyes bizottság több napi tárgya­lás után oly megállapodásra jutott, hogy e honvédhuszár laktanyát a régi vásártér helyén, mintegy 2 millió 500,000 korona költséggel fogja a város felépíteni, melynek elienében a város a honvédelmi miniszter úrtól 158,000 korona évi haszonbért kap, természetesen ezen bérösszeg csakis az esetben lesz ennyi, ha a honvédelmi miniszter a vegyes bizottság azon javaslatát elfogadja, iiletve jóváhagyja, hogy a be nem épített területek négyszögméterenkénti haszonbér értékét 15 koronában állapította meg. Út- és vasutügy. Legutóbbi jelentésem óta befejezést nyert a debreezen—nyírbátor—beregszászi közút sza­bolcsvármegyei 41 kilométer hosszúságú sza­kasza, a 14 kilométer hosszúságú kisvárda— dombrádi, az 5 kilométer hosszúságú tornyos­pálcza—mezőladányi és a 4 kilométer hosszúságú nyirbogdányi vasúti állomáshoz vezető közút építése. Ez időszerint építés alatt állanak a debre­ezen—ungvári állami közút 92-700—95-260 közti kisvárdai átkelési szakasza, továbbá a 26 kilo­méter hosszúságú büdszentmihály—polgári, a 19 kilométer hosszúságú kótaj—gávai, az 5'5 kilométer hosszúságú vencsellő—sárospataki, a 11 kilométer hosszúságú ujfehértó—hajdudorogi és 33 kilométer hossuságu úgynevezett takta­közi utak. Engedélyezve van, — azonban az időköz­ben kitört háború miatt meg sem volt kezdhető — a tiszaágtelek—szalókai, a polgár—folyási, a nyírbogdány—kéki és a Kisléta községből a máriapócsi vasúti állomáshoz vezető közút. Február 6-án nyittatott meg a bodrogközi kisvasút, amely vasútvonal egyéb szárnyvonala Vis és Kenézlő községeinket is érinti. Bizonyára nem érdektelen a bizottság előtt, hogy eddigelé a törvényhatóság területén 81 községben van már távbeszélő állomás, a folyó évben pedig 7 községben lesz a tervezet szerint létesítve, ugy hogy ezen tervezet végrehajtása után már csak 10 jegyzőség nem lesz a telefon hálózatba bekapcsolva. Kivándorlás. A kivándorlás az év első felében óriási arányokat öltött, úgy, hogy a vezetésem alatt álló hivatal alig volt képes az útlevél iránt fo­lyamodók kérvényeit kellő időben elintézni. Érkezett hivatalomhoz az év első felében összesen 3546 útlevél iránti kérvény, ebből 314 visszautasittatott, vagy más ok miatt, az útle­vél ki nem adatott, úgy, hogy a tényleg kiadotí útlevelek száma 3232 darab volt. Július hóban sem csökkent a kivándorlás mindaddig, amig a háború kitörése kezdetén a magyar királyi belügyminiszter úr, az útlevél kiadási jogát az egész ország területére vonat­kozólag saját hatáskörébe átvette, amióta az útlevelek kiadását a magyar királyi belügymi­niszter úr csakis nagyon kivételes esetekben, Amerikába pedig egyáltalán nem teljesiti, mivel úgy a vasúti forgalom bizonytalansága, mint a hajójáratok teljes beszüntetése, lehetetlenné te­szik az Amerikába való kiutazást. A vármegyei múzeumról. A Szabolcsvármegyei Múzeum 1914. évi első félévi jelentése a múzeum gyarapodására szorítkozik, mivel a tervbe vett s megkezdett régészeti kutatások megvalósításáról, általában

Next

/
Oldalképek
Tartalom