Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-17 / 75. szám

akadályokkal függ össze, ez a veszély kevésbbé fenyeget, minthogy ezen akadályok hovatovább megszűnnek vagy legalább is csökkennek. Némelyik eladó olyan eljárást követett, hogy az árut átadta a szállítmányozónak, illetőleg fuvarozónak, hogy ezzel a küldésnek veszélyét és a késedelem következményeit is a vevőre hárítsa. Helykülömbség melletti vételnél, amidőn nevezetesen a teljesítési hely a vevő lakhelyétől külömbözik (s az adás-vételi ügyletek rendszerint ilyenek) a fuvarozónak való átadással a veszély tényleg átmegy a vevőre. Ez azonban véleményünk szerint csak arra vonatkozik, ha a szállítás a rendesnél hosszabb ideig tart. De amidőn az illető közlekedési berendezések szállítást egyáltalában Dem eszközölnek, pl. a közönséges áruforgalmat egészen szüneteltetik, az eladó nem mentesülhet egyszerűen azáltal, hogy az árut a fuvarozóhoz elviszi és nála hagyja, amint ezt igen sok esetben megtette. A kereskedelmi törvény értelmében az eladó ugyanis az elküldésnél a rendes kereskedő gondosságával tartozik eljárni s az árunak a fuvarozónál való ilyen céltalan elhelyezése szerintünk nem felel meg azon rendes kereskedelmi gondoságnak, amely szükséges, hogy a veszély a vevőre hárittassék. Ha az áru idejekorán való szállítása vis major folytán nem történhetik meg, pl. az eladó azért szállította az árut késedelmesen, mivel a nyersanyagot beszereznie, szakmunkásokat üzembe állítania a háborús bonyodalmak folytán lehetetlen volt, köteles-e a vevő az ilyen árut utóbb átvenni? A megoldás attól függ, hogy a vétel záros határidőre köttetett-e, vagyis olyan volt-e, amelynél a szállítási határidő a felek szándéka szerint az ügylet lényeges feltételét képezte ? A szorosan vett szezoncikkek ilyen értelembe véve, záros határidőre szóló ügyletek. Ezeknek természete, hogy a határidő eltelte után a vevő nem köteles az árut átvenni, tekintet nélkül az eladó vétkességére, vagy a vis majorra. Igy rendelkezik polgári törvénykönyvünk tervezete is. Az eladó vétlensége, vagy a részéről fennforgott vis major csupán a késedelem egyéb következményeire, mint különösen a kártérítésre bir befolyással. Tervezetünk szerint e mellett a vevő a késedelmesen küldött árut az adós vétkességére való tekintet nélkül visszautasíthatja akkor is, ha az átvétel ránézve érdekét veszítette. Ezt a tételt joggyakorlatunk alkalmasint nem fogja tágan értelmezni. Sokat vitatott kérdés, hogy köteles-e az eladó a moratorium elrendelése előtt vállalt szállítási kötelezettségének a moratórium ideje alatt eleget tenni anélkül, hogy a vevőtől készpénz fizetést követelhetne. Véleményünk szerint a fennálló jog értelmében az eladó csakis abban az esetben tagadhatja meg a hitelbe való szállítást, ha a vevő hitelképessége időközben annyira megromlott, hogy neki többé áru nem szállítható a megnyugvás legkisebb mértékével sem. A háború folytán beállott általános vagyoncsökkenés azonban erre a feltevésre egymagában kellő alapot nem nyújt, az eladó minden egyes esetben konkludens tényekkel tartozik bizonyítani a vevő helyzetének lerom» lását, sőt szukcesszív szállításoknál, amelyeknél a vevő minden egyes részletszállitás után fizetett, szintén köteles a moratorium alatt szállítani. Igaz, hogy igy az előirányzottnál jóval nagyobb hitelt kénytelen nyújtani, ebben az esetben tehát ő kénytelen a kockázatot viselni. Ha a vevő igénybeveszi a moratorium által adott halasztást s ennek keretein belül a kötés értelmében fizet, joga van-e a pénztári engedményt (skonto) levonni? A kötés például igy hangzik: „30 nap és 5 százalék skonto" a vevő pedig igénybe veszi a moratoriumot és a 30 napot ennek feloldásától számítja. A kérdés egységesen nem oldható meg, mindig az egyes esetet kell megvizsgálni. A legtöbb esetben azonban véleményünk szerint a vevő jogosítva lesz az engedményt levonni, minthogy ő a fenti példa esetén korábban fizet, mintha engedmény nélkül pl. 3 vagy 6 hónapi fizetésre szerződött volna és a moratorium, illetőleg az ezt feloldó rendelet keretein belül a megfelelő esedékesség időpontjában fizetne. Az eladónak ezzel szemben joga van a 30 nap eltelte után a moratorium időtartamára az engedményből a törvényes kamatot levonásba hozni. A kérdés megoldásához mindenesetre szükséges volna a moratorium feloldására vonatkozó rendeletet elismerni. Az áruk szállításának és átvételének kérdése ezeken felül még számtalan jogvitának alapját fogja képezni. Hozzátehetjük, hogy az erre vonatkozó joganyag meglehetősen bizonytalan s hogy ezen kérdésekben a bíróságok aligha fognak egyöntetűen eljárni. A megoldásnak legbiztosabb módja, ha az eladó és vevő igyekeznek a közöttük függőben levő kérdéseket barátságos uton egyezséggel megoldani. Fel kell tételeznünk, hogy az eladók végsősoron nem fognak merev álláspontra helyezkedni, hiszen amellett, hogy a kérdések megoldása sok esetben bizonytalan, az sem áll érdekükben, hogy vevőik anyagi romlását idézzék fel. A háború folytán elkerülhetetlenül előidézett károkat lehetőleg arányosaD kell elosztani s ha a kereskedőtársadalom ugy az eladók, mint a vevők részéről a helyzet magaslatára tud emelkedni, akkor sikerülni fog a legtöbb vitás kérdést békés uton elintézni. Ä háború. A háború most már nem azért folyik, amiért kitört. Akik először fogtak fegyvert és a többieket maguk után rántották a kavarodásba, most kénytelenek nézni, hogy ezek uj célokat tűznek majd maguk elé és viszik őket is magukkal. Most már nem csak azért folyik a háború, mert a szerajevói gyilkosság után elfogyott a türelmünk Szerbiával szemben, sőt most már az sem domináló szempont, hogy még Szerbiánál is előbb kell Oroszországgal végeznünk, aki Szerbia védnöke. Az meg pláne a múltra tartozik már, hogy a fegyverkezési verseny a három éves szolgálat helyre állítása után Franciaországban a finish stádiumába jutott s hogy a Balkán e döntő pillanatban megbosszultá magát Európán és nem engedte engagementiból kibonyolódni. Az események uj irányba terelődnek most, ahol még sose tájékozódtunk. Mikor a németek hadseregük javát Franciaország ellen küldték és nekünk Szerbiát még egyszer lélekzethez kellett juttatnunk, hogy a cár hadaival egymagunk is felvehessük a harcot, a németek pedig az oroszokat be is engedték saját területükre ; akkor oly kommentárok szálltak szerte, a valószínűség nem kevés látszatával, hogy a németek előbb a franciákat fogják letiporni, de aztán az orosz harctérre fognak sietni győzelmes hadseregükkel, hogy javunkra döntsék el az ott folyó harcokat. Egyszóval nyugodtak lehettünk. * Minden szem most Páris felé néz. Az emberekben kezd egyelőre homályosan kiformálódni annak a sejtelme, hogy a mit a németek csinálnak, az egész közvetlenül a mi ügyünk és hogy ez a háború nem osztrák—magyar—orosz affér, hanem a német—osztrák magyar szövetség konfliktusa az egész entente-al. Ebből következőleg mindaz, ami Franciaországban készül, nekünk is készül és ami északi harcaink csak epizódja a centrális Európa roppant csataterén leviharzó ütközetnek. Epizód a Lemberg mögé helyezett szivós defenzíva, amely csak a nagy csatatér szélső jobb szárnyán mutatkozó pillanatnyi helyzetét jelenti s a nagy leszámolásban Dankl, Auffenberg sikerei, a lengyel harctér hullámzó történései, Kelet-Poroszország Belgium, mind folytonos és szakadatlan folyamatosságu eseménysorozata annak rengeteg frontnak, amelynek balszárnyán a németek most készítik elő a döntést. A francia erő teljes összeroppanását a Kielce— Radom—

Lublin—Przemysl-vonal mint egy természetfölötti táviróhuzal fogja Lemberg-felé közvetíteni és az onnan áramló erők offenzív lélekkel tölthetik meg védekező szélső pozíciónkat. Az orosz nem győzhet, ha a franciák megsemmisülnek s mi hiába ostromolnánk az orosz pusztákat, amig a német szárny nyugat felől átölelésre nem tárulhat. Ezért néz most minden szem Páris felé s kezdjük érezni, hogy ott épen ugy mi értünk harcolnak, mint ahogy mi a német birodalom jóvoltáért küzdünk a zordon északon. Az oroszoknak Lemberg kiürítése semmi pozitív előnyt nem jelent, mert nekik a Przemysl—Krakó vonalra fájt a foguk, amelynek birtokában csakugyan a hadseregünk életerét bénították volna meg. De ezt a vonalat az Affenberg északratörése megmentette s a Dankl sikerei északnyugat felől fedezik az Afifenberg eredményeit s igy a nagy ütközet máig csak azt eredményezte, hogy az orosz offenzív lökés lelekzetfogyottan megállott, Lemberg körül a parti remire áll; északon pedig, a legkényesebb vonalon, mi előnyös helyzetben vagyunk. Ami most ott történt, az nem más, mint hogy egy magunkra nézve kedvezőbb „

Ausgangssituation"-t teremtettünk s ebből a helyzetből megFényképező gépek, lemezek, papírok és vegyszerek gyári raktára MENTÖSZEKRÉNYEK a legszakszerűbb összeállítása 8 koronától feljebb. Sérvkötő, Haskötő mérték szerinti készítése valódi Ernemann 23 29 h.r.n, BLUMBERG JÓZSEF ^/ySI. Gummi cikkek főraktára.