Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-21 / 50. szám

-Nyíregyháza, 1914. junius 11. Csütörtök XXXV. évfolyam, 47. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 I. Tanítóknak fétór. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Az uj vármegye. (Hm.) Sietünk kijelenteni, hogy semmi egyéb célunk nincs, mint ismertetni az uj törvényjavaslat által megteremteni szándékolt viszonyokat, azokat a lényeges változásokat, melyeken a vármegye a reform folytán keresztül megy. Nem célunk sem az. hogy a javaslatot, mint az évtizedek óta vajúdó kérdés legjobb megoldását dicsőítsük, — sem az, hogy azt aprólékos kritikával, nagyhangú szólamokkal elitéljük; hanem pusztán az, hogy a tervezet szerinti vármegyét már most láthatóvá tegyük. E végből a három legfontosabb szervet fogjuk ismertetni. Előbb a törvényhatósági bizottságot, azután a közigazgatási bizottságot, a maguk megváltoztatott formájában, és végül a teljesen uj intézményt, a járási bizottságot. Természetesen abból kell kiindulnunk, hogy az összes közigazgatási tisztviselők: állami, kinevezett tisztviselők lesznek, és hogy ezek ezentúl más jogi állásba is jutnak, amelylyel azonban, mint más lapra tartozóval, foglalkozni nem kívánunk. I. Eddig minden 500 lakosra számítottunk egy bizottsági tagot; ezentúl minden 2000 lakosra négyet; a bizottsági tagok száma azonban csak akkor növekedik, ha az általános népszámlálás a lakosság 10°/o-os növekedését mutatja ki. A törvényhatósági bizottság most sem állhat 120-nál kevesebb és 600-nál nagyobb számú tagból. A törvényhatósági bizottság tagjainak íele ezentúl is a legtöbb adófizetőkből alakul, a másik felét ezentúl is a képviselőválasztásra jogosult választók választják. A választási eljárás alig változott; azonban mig eddig a választás 10 évre szólott, most csak 6 évre szól, ugy, hogy az első három év után a választott tagok telét kisorsolják, — ezek helyét uj választás által töltik be, — a másik fele hat év után veszti el tagsági jogát és igy minden három évben a választottak felének helye üresedik meg. Ezentúl is az igazoló választmányhoz adandók be a választás elleni panaszok ; de amig ennek határozatát — felebbezés esetén — az 5 tagu állandó biráló választmány vizsgálta felül, amelynek az elnöke a főispán, — és ennek a határozatát csakis a főispán, vagy az állandó biráló választmány egy tagja a belügyminiszterhez felebbezhette: addig ezentúl az igazoló választmány határozatát panasz esetén a teljesen független közigazgatási bíróság vizsgálja felül. A törvényhatósági bizottság tagjai továbbá az eddig is tagsági joggal felruházott tisztviselők, ezeken kívül a pénzügyigazgató, az államépitészeti hivatal főnöke, a kir. ügyész, a tanfelügyelő, az iparfelügyelő, a törvényhatósági állatorvos, az erdőfelügyelőség, a gazdasági felügyelőség, a ker. kultúrmérnöki hivatal és a folyammérnöki hivatal vezetői. Ezek akadályoztatásuk esetén, helyettest küldhetnek. A bizottság elnöke a főispán. Széksértés esetén a főispán, vagy a megye táblabirájának indítványára vita nélkül és titkos szavazással, 200 K-ig terjedhető pénzbírság szabható ki. A törvényhatósági közgyűlés hatásköréből természetesen ki vannak véve a tisztviselők választása és érthetőleg az uj hivatalok és állások szervezése; és habár ellenőrzi a közigazgatást, sőt elrendelheti a tisztviselő ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot, azonban hivatalától egy tisztviselőt sem függeszthet tel. Természetes az is, hogy a tisztviselők és a személyzet fizetésének megállapítása sem esik jogkörébe. Ki vannak véve hatásköréből a községek minden közigazgatási ügyei, költségvetése, zárszámadása, a képviselőtestületek határozatai elleni felebbezések stb. Egyebekben azonban minden eddigi jogköre fenmarad. A hatáskörből kivett ügyek részben a tisztviselők állami jellegéhez tartoznak, részint a járási bizottsághoz utalvák és igy az önkormányzattól nincsenek kivonva. , Újítás még az, hogy jelölés nélkül, titkos szavazás utján három évre, de közben elmozdithatólag választja a vármegye táblabiráját és ennek helyettesét, — a kinek hatáskörébe tartozik a felírási jog gyakorlása. A táblabíró a miniszternek, a főispánnak vagy az alispánnak, nézete szerint jogszabályba ütköző, sérelmes vagy káros rendelete, határozata, intézkedése ellen felirattal él a miniszterhez; a felirat az alispánhoz, innen a főispánhoz kerül, ki azt 24 óra alatt — észrevétel kíséretében terjeszti fel. A főispán és alispán az ő ténykedése ellen intézett feliratot visszaadja, ha intézkedését a felirat értelmében visszavonja vagy módosítja. Ha a miniszter hat nap alatt nem intézkedik a feliratok értelmében, a táblabíró kérelmére nyolcz nap alatt törvényhatósági bizottsági közgyűlés hívandó össze, mely határoz a felett, hogy kíván-e a főispán, alispán intézkedésével szemben a miniszterhez felirattal, miniszteri intézkedéssel szemben a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulni. Ha a táblabíró felírása a rendelet vagy intézkedés végrehajtása előtt adatott be, ez a felírás a végrehajtást felfüggeszti. Természetes, hogy a közgyűlés az országgyűléshez felirattal élhet politikai kérdésekben és véleményét a társtőrvényhatóságokkal közölheti csak ugy, mint eddig. & társadalom és az iskola. Irta: Vekerdi Béla. Napirenden van a panasz a középiskola ellen. Deákok, akik még a jármát nyögik, apák, kik már csak fiaikat sajnálják, sőt nem egyszer maguk a tanárok is, kik, ha elfogulatlanok, legjobban ösmerhetik a rendszer fogyatkozásait : éles és sokszor talán helytelen szempontból megalkotott kifakadásokkal illetik az iskolázás mai rendszerét. Még alig néhány éve, hogy a Társadalomtudományi Társaság egy — a fővárosban rendezett — előadási sorozaton széleskörű megvitatás tárgyává tette a középiskola reformjának kérdését s e vita folyamán tanárokon kivül alig akadt valaki, aki meg lett volna elégedve a középiskola jelenlegi alakjával. Már pedig nem épen lényegtelen dolog, hogy ez az intézmény, melyre a szülők legféltettebb kincsüket: gyermeküket bizzák, meg is nyerje a szülők, a társadalom bizalmát. Végre is az iskola a társadalomé s nem szabad figyelmen kivül hagynia, hogy növendékeit a körötte élő társadalom részére neveli. Bizonyos dolog is, hogy az iskola, mely elméletben szintén azt vallotta, hogy „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk", többékevésbbé mindig alkalmazkodott a körötte élő társadalomhoz. (Inkább kevésbbé, mint többé !) Nagy eszmeáramlatok, melyek a társadalom képét átgyúrják : az iskola fölött sem suhannak el hatás nélkül. De az iskola valamivel mindig háta mögött jár a társadalomnak. És ez bizonyos mértékig talán helyes is. Mert neki meg kell várnia a forrongó eszmék teljes lehiggadását s küszöbén csak hosszas kutatások kipróbált eredményeit engedheti keresztül lépni. Ez egyik oka, hogy minden időben heves támadások érték az iskolát egy-egy, a kor szelleme által követelt lényeges változást megelőzőleg. É támadásokat mindenesetre súlyosbította az a körülmény, hogy általán véve minden tanitó és nevelő testület az újításokkal szemben az óvatosságnak a szükségesnél is nagyobb mértékét hajlandó tanúsítani. Részint megszokásból, kényelemszeretetből, részint erős belső meggyőződésből mereven ragaszkodnak a meglévő rendszerhez s igy jó magasra fokozódik föl a feszültség, mire bekövetkezik valamelyes kényszerű kiegyenlítődés a maradó iskola és a megváltozott társadalom között. Egyébként a társadalom részéről jövő beavatkozásokat az iskola emberei már csak azért sem szívesen fogadják, mert ők szeretik az iskola jobbításának kérdését, a maguk belsó ügyének tekinteni. Arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak pedagógus ember lehet Képes a nevelésügy szövevényes rendszerébe tiszta bepillantást vetni s annak hibáit felismerni. Nincs pedig igazuk. Maguk a tanügy munkásai épen az iskola viszonyainak és változtatásának megítélése terén oly ellentétes álláspontokat foglalnak el, amely köxül egyik