Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 38. szám

Nyíregyháza, 1914. május 421. Csütörtök XXXV. évfolyam, 39. szám. 3TIDEK A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak iélár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 í. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. & vármegye. Az alispáni jelentés fekszik előttünk, ez a hatalmas mü, a mely hivatva van arra, hogy beszámoljon a vármegye közigazgatási tevékenységéről, hogy feltárja a megye mindazon viszonyait, a melybe a közigazgatásnak intézkedési köre nyúlik, hivatva van arra, hogy a maga beszédes számaival, kiáltó adataival a legégetőbb bajainkra rá világitson. Bevezetésében a jelentés nem nélkülöz egy melancholicus accordot, melyre a közigazgatás államosításának közel jövője ad okot. Ez a tér nem alkalmas arra, hogy ezt a kérdést feszegessük, — féligmeddig túlhaladott dolog is; ezen felül a Nyirvidék több izben adott helyet a probléma kifejtésére. De az alispáni jelentés rávilágít arra, hogy a törvényhatóság a mult évben öt gyűlésén egy hijján ezerötszáz ügyet és igy egy ülésen háromszáz ügyet tárgyalt és intézett el. Nem tudunk arról, hogy a törvényhatóság közgyűlése az állandó választmány javaslatán közigazgatási kérdésben változtatott volna; a miből azt kell következtetnünk, hogy mindama jó, mindamaz üdvös közigazgatási intézkedés, mely Szabolcsvármegyét kormányozta: kizárólag a buzgó tisztviselők és az állandó választmány és vele a közigazgatási bizottság munkája. A törvényhatósági közgyűlés i izgató, érdeklődést keltő munkája — kimerül a politika és a választások kérdésében. Sokkal fontosabb, életbe vágóbb kérdések azok, a melyekkel ezúttal a jelentés kapcsán foglalkozni kivonunk. Legbőségesebb, legkimeritőbb részeinek egyike például a közegészségügyi kérdés. Ebből megtudjuk, hogy minden 4420 lakosra esik egy orvos és minden 8200 lakosra egy gyógyszertár. Ez az arány romlik, ha kivesszük az adatokból Nyíregyházát, melynek 38000 lakosára 22 orvos és 6 -- legközelebb 7 — gyógyszertár esik, a hol tehát minden 1740 lakosra egy orvos, minden 6400 lakosra egy gyógytár ; és ha kivesszük Kisvárdát, a hol minden 1420 lakosra egy orvos, minden 8400 lakosra egy gyógytár jut. Ennek levonása után Szabolcsvármegyében minden 6000 lakosra jut egy orvos és minden 9000 lakosra egy gyógytár. Igy lesz megmagyarázható, hogy a halálesetek 55%-a a 7 éven aluli gyermekekre esik. Ez borzalmas szám Több, mint négyezer gyermek hal meg évenként. A közegészségügyet tárgyazó rendkívül érdekes és nagy gonddal, szakértelemmel, mondhatni ügyszeretettel kezelt része a jelentésnek azonban keveset foglalkozik a tuberkulosis kérdésével. A mit erről a jelentés említ, azt nem tartjuk kielégítőnek. Ez a kérdés nagyobb actiot érdemel. És itt csak egyet kívánunk megemlíteni. Jegyzők — tanitók, lelkészek foglalkozhatnának megyénk népének ama rossz szokásával, hogy a lakásokat, szobákat nem szellőztetik hogy ablakaikat nem csak télen — de nyáron is állandóan zárva tartják — a napsugarat a lakásba be nem bocsátják. Amúgy is kicsi ablakok a szokásosak, de ezeket meleg, napos időben, ha nyitva tartanák — talán sok megbetegedésnek volna eleje véve. Rendkívül érdekes a tanügyi része a jelentésnek. Ebből megtudjuk, hogy a felekezeti iskolákban egy r. kath. tanítóra 69, egy gör. kat. tanítóra 72.5, egy ref. tanítóra 71.1, egy evang. tanítóra 51 és egy izr. tanítóra 58.6 tanuló jut. Az állami tanítónál e szám 50.7-re apad. A felekezeti iskolákban egy tanitó átlagos tanuló járuléka 65. De ha kivesszük Nyíregyházát, melynek iskolái mintaszerűek, akkor az átlag 68-ra emelkedik. És igy is sok még az iskolázatlan gyermek. Megtudjuk a jelentésből, hogy minden r. kath. iskola 1040, minden gör. kath. iskola 1330, minden reform, iskola 1328, minden evang. iskola 1265 korona állami segélyt kap, vagy pedig minden felekezeti tanitó az államnak átlag 800 koronájába van. A haladás azonban örvendetes és feltétlen dicséret illeti érte kiváló tanfelügyelőnket. Kár, hogy nem lett kimutatva: miért volt 67 iskolában 8 hónapnál rövidebb a tanítási idő? Mely felekezet is„A száműzött Rákóczi" Szegfű Gyula könyve. Szegfű Gyula: „A számüzütt Rákóczi" cimü munkáját óhajtom ismertetni. Tárgyválasztásomban távol áll tőiem azon gondolat, hogy bármely cimen beleavatkozzam abba a tiszavirágéletü hajszába, melyet e könyv megjelenése okozott. Törekvésemben csupán pedagógiai érdek vezet. Elfogulatlan kritikával óhajtok rámutatni arra a tényre, hogy az akadémia hivatalos kiadásában megjelent könyv Rákóczija nem az igazi Rákóczi, nem az, akinek emlékét hálás kegyelettel őrizzük szivünkben, nem az, akiről oly szeretettel, annyi melegséggel tanitunk az iskolában. Szegfű Gyula munkájának előszavában két szempontot tüz ki. „Az egyik emberileg is érdekes lélektani problémát foglal magában: miféle hatással lehetett a száműzetés és állandó kísérői : az egyedüllét erkölcsi és politikai elszigeteltség, anyagi bizonytalanság a hazájától távol idegenben bolyongó fejedelemre. A másik inkább egyetemes történeti vonatkozású: a száműzött politikai törekvéseinek az akkori európai diplomatiai mozgalmak közé való beállítása". Általános bírálatot gyakorolva, el kell ismerni, hogy a szerző a források alapos ismeretével fog a felvetett kérdések megoldásához. Tanulmányozta az egykorú császári követeknek a bécsi levéltárban levő jelentéseit, tekintetbe vette az idevonatkozó memoireokat, sőt Thalynál mélyebben merített a magyar kormány meghagyásából (Rákóczi hazahozatala alkalmából) lemásolt francia követségi és Vigorona-féle aktákból. A tárgyi tudással azonban nem áll arányban a kritikai képesség. A szerző fiatalsága, udvari hivatalnok volta magyarázatul szolgál ugyan az egyéni felfogás megértéseben, de nem enyhíti a történetíró hibáit, az elfogultságot, a célzatos hiányosságot, a sokszor bántó és gúnyos megvető hangot. A történetírói készség ily nagyfokú hiánya még a legyegyszerübb történeti események hiteles visszaadását is megnehezíti, de egyenesen torzképet rajzol, ha lélektani problémával terhelt szövevényes történelmi kérdésről van szó. A hely nem engedi meg, hogy a terjedelmes munkát tételről tételre vegyem tárgyalás alá, s igy csak állításaim legélesebb bizonyítékaira szorítkozom. A szerző müvének elején erős színekkel XIV. Lajos udvarát festi. „Itt minden mozdulat az élet élvezésének szólt, a halál árnyékát még az öregek is elhessegették — irja az első lapon. Majd később: Az udvar botrányos családi élete a valláson alapuló erkölcs minden hitelét elvette ... (A királynak) az udvarbeli társas érintkezés formáit sikerült is megmerevítenie, de nem akadályozhatta meg a jégkéreg alatt az ideáljait vesztett társadalom fékevesztett céltalan hullámzását. XIV. Lajos (néhol gúnyosan a legkeresztényibb király) démoni előrelátással keverte össze családjában a törvényes magzatokkal a házasságtörésből származott vérét". Néhány lappal tovább; Maine herceg (a király törvénytelen fia) nem habozott egy pillanatig sem, hanem maga kényszeritette anyját az udvar elhagyására és a hivatalos szeretői állásról Maintenon számára való lemondásra. Később hozzáteszi, hogy az udvarnál vérfertőzésről pletykálnak s a király búskomoran nézi, mint pusztítja a hallatlan kicsapongás saját családját, az ifjú hercegeket. Így jellemzi a szerző azt a társaságot, melybe Rákóczi kerül, de egyetlen szóval sem mutat rá arra az ethikai nivókülönbségre, mely a bujdosó fejedelem és a napkirály udvara közt fennáll, sőt félremagyarázhatatlan célzatossággal igyekszik a kettőt közel hozni egymáshoz. — Céljának követésében hamis képet rajzol a fejedelem szerelmi életéről, a kártyabarlang ügyével az ethikai intaktság ellen tör, majd utolsó vágásul kétségbe vonja Rákóczi szellemi képességeit. Müvének 25. lapján következőket irja: (Rákóczi) korán házasodott s ettől kezdve a női nemhez való viszonya nem kis befolyással volt életére. Feleségéhez csak a vérnek pillanatnyi felforrása tudta hozza kapcsolni . . . Nem minden alap nélkül kelt szájra az a vád, hogy nem egyszer fontos pillanatokban hagyta olt az országot, hogy életkedvét kielégíthesse Lengyelországban . . . „Mikor a felkelés ügye végét járta, a szétszórt kurucoknak nem volt hol fejüket lehajtaniok, a parasztságot a kuruc és a császári sereg egyaránt kiélte, Rákócziék és Bercsényiek