Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 38. szám

12 40-ik szám. JSÍYÍRYIDÉK. 1914. május 17. kólái jutottak ily kényszerhelyzetbe? És hol? Bőven tárgyalja a jelentés a mezögadasági viszonyokat. Ez a rész minden irányú érdeklődést kielégíthet. És ha nélkülözi is a munkás sztrájkok okait, a sztrájkolok panaszait, ezek szórványos és aránylag jelentéktelen volta megbékít a hiánnyal. Ezzel szemben nagyon szerettük volna, ha két kérdést ölelt volna fel tárgya körébe. Az egyik a munkáslakások kérdése, amely alatt a gazdasági cselédek lakás ügyét értjük, a másik a gyermekmunka kérdése. Az előbbinél szerettük volna látni annak kimutatását, hogy mely gazdaságok azok, ahol a cselédlakások a törvénynek megfelelőleg felépültek és melyek azok, ahol ezek még hiányzanak ? Sokat tanulhatnánk belőle. A másik kérdésről óhajtottuk volna tudni, hogy a gyermekmunka miként, mily áron és napi hány órára van igénybe véve? Az adókérdésnél nélkülözzük a földadó, a házadó és a kereseti adó elkülönített kimutatását; pedig ezekből hasznos és tanulságos következtetések vonhatók. Legszomorúbb része a jelentésnek a kivándorlásügye. Nagyon röviden, szinte a probléma felett való átsiklással foglalkozik ez ügygyei a jelentés. Közel 4000 embert kért útlevelet. Közel 3000 emler vette kezébe a vándorbotot; és jelentés szerint ez a szám emelkedőben van. Több mint négyezerötszáz gyermek hal meg 7 éves kora előtt és közel négyezer felnőtt, erős és munkabíró ember vándorol ki a megyéből. A jelentés foglalkozik a kivándorlás okaival, de az adatott magyarázat ki nem elégitő. Ahoz, hogy az okok megállapíthatók legyenek, szükséges volna részletesen tudni, hogy mely községek szolgáltatják a kivándorlók contingensét, ismertetni kellene, hogy a kivándorlók helyén volt-e parcellázás, igaz-e, hogy a parcellázásból keletkezett kisbirtokosok a valódi kivándorlók? Igaz-e, vig szánkócsilingeléssel sikamlottak a lengyel határ haván szép lengyel asszonyok társaságában." Távol áll tőlem, hogy a nemzet nagyjaiban has és vér nélküli askétákat lássak, sőt közelebb áll hozzám az, aki egyéniségének gazdagságát a legtermészetesebb viszonyban, két lény szent harmóniájában is kiélte. Rákóczi is szeretett, mint a világ törtenelemnek annyi nagy alakja, de ezen érzés sohasem vetett árnyat jellemére, mint ahogy azt Szegfű történész tárcaírói modorban feltüntetni igyekszik. Családi életének boldogsága nem rajta mult. A reinfelsi gróf könnyed leánya nem értette meg a Rákócziak traditioját és nem magasztosulhatott mártírrá, mint Zrínyi Ilona, a magyar nagyasszony. Emberileg megérthető, hogy a fejedelem családi életének felbomlása után máshol keresett baráti szivet, sőt hányatott életét tekintve, akkor sem botránkozhatnánk meg, ha vándorlásában több asszonyhoz fűzte volna gyengéd érzelem. Positiv történeti tényként azonban csak egy hosszabb viszony ismeretes, az a gyöngéd barátság, mely a dúsgazdag lengyel grófnőhöz fűzte, aki még husz év múlva is hajlandó lett volna férjhez menni a rodostói remetéhez, ha a száműzött császárjával kibékül. A történeti tényekkel szemben oly bizonyítással gyanúsítani, hogy: „nem minden alap nélkül kelt szájra az a vád" nem komoly törtenetirás. — Az a hangulatos kép, melyen a menekülök vig szánkó csilingeléssel sikamlanak a lengyel határ haván szép lengyel asszonyok társaságában, lélektani lehetetlenség. hogy ezek a terhek elviselhetetlensége és a rossz terméseredmények miatt vándorolnak ki? A jelentés ama nézete, hogy a téli munkaalkalom hiánya vezet a kivándorlásra és ennek megszerzése volna az elhárító ok: szerintünk felületes. Eltekintve attól, hogy gyáripart csak télen dolgozó munkásokra alapítani nem lehet, — eltekintve attól, hogy a kisbirtokos a maga gazdaságában mindig, tehát télen át is talál munka alkalmat, — és eltekintve attól, hogy a parcellázott kis birtokok a válság előtti időkből való kölcsöneik után nem fizeti ék a válságos idők kétszer oly magas kamatját: kétségtelen, hogy az okok másutt keresendők és az orvosszerek máshelyen találhatók. De az okok keresése könnyen rávezet arra, hogy a vármegye területének egyharmada 80—90 család kezében van és hogy a munkabér felette alacsony. Nem az ipartelepek hiánya az, mely a kivándorlásra okot ad, — mert hisz ezeket a mezőgazdasági munkások nem is keresték; hanem az, hogy munkásságuk ellenértéke nem elegendő, a belterjesebb mezőgazdasági munka hiánya csökkenti a munka alkalmat, — és a nagybirtok a munka alkalmat növelő intensivitás előnyei nélkül is boldogul. És ezután jönni fog a járási bizottság a maga igazi autonómiájával — politikai és választási harcok nélkül; amely bizottság — kisebb körben, de annál behatóbban fog foglalkozni a helyi bajok nehéz kérdéseivel; nem lesz nagy testület, — de tagiai egybeforrnak a járás ügyei iránt való érdekben; meg fogják látni a bajok forrását és — a diagnósis tél gyógyulás. — az igazi szakemberek, kikkel telitve lesz a bizottság, fognak tudni, jó hasznos és bölcs tanácsot adni. — Divat ós művészet c. legjobb magyar divatlapra előfizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala. Szólhatott a csengő a ló nyakán, de a mindent feláldozott, üldözött, a vak jövő sötétségébe rohanó fejedelem — nem vig csilingelősnek hallhatta azt. Rákóczi első nagy csalódása alkalmából ezeket irja a szerző : „ . . . mikor az angolok vesztegzár ürügye alatt nem engedik meg, hogy partjukra kiszálljon . . . tudott gyönyörűséggel g mdolni azokra az órákra, melyeket Danzigban egy (ilyen) átmeneti ismerőse karjaiban töltött." Ezen állítás bizonyítására R. következő francia levelét idézi: „I'écris pas á la petite Faniche — mais vous pouvez la assurer, que je me ne souvien pas moins d'elle pour cella." Nem fordítja le, mert magyarul igy hangzik: Nem írok a kis Fannynak — mindazonáltal biztosithatja részemről, hogy azért nem kevésbbé emlékszem reá." Erről a Fannyrol, mint ahogy Szegfű maga is bevallja mást nem tudunk, de ez is elég a szerzőnek az előbbi állítás bizonyítékául. A 27, lapon bizonyíték nélkül, de valószínűleg a császári ügynökök gazdájuk kegyét kereső jelentése alapján igy ir: „(Rákóczi) . . . annyira nem állt ellen élete vágyának, hogy néha titkolnia is kellett ájtatoskodó öreg ismerősei körében. Álarcosbálba titokban megy el. szolgáján kivül, aki öltözteti, senki sem tud róla" — csak Szegfű. Majd lejebb: ... az évek is mind nagyobb számmal repülnek el feje fölött. A versaillesi udvarban már nem jól állott neki az amorose szerepe. Mégis megpróbálta, egyszerre két előkelő asszonynak udvarolt gyengéd figyelmesUtőhangok a fagyról. Irta.: Drucker Henrik. Vasárnap és hétfőn virradóra ismét nagy csapás érte már évek óta amúgy is nagyon sok bajon átment szőlő és gyümölcstermelésünket. Altalános, az egész országra kiterjedő fagy tette tönkre szépnek Ígérkező termésünk nagy, óriási nagy hányadát. Csak azok a szőlőbirtokosok beszélhetnek lekicsinyléssel a kár túlbecsléséről, kiknek a véletlen vagy j rendkívül szerencsés fekvésű területet adott vagy még nagyobb véletlen folytán ezen területük helyesen választott fajtákkal volt telepítve. Mikor a filokszera a hegyi szőlőket elpusztította, a termelés idegen nyomdokokon és tapasztalatokból indulva ki a homokterületekre vetette magát. Ez időben nem voltak még olyan értékes tapasztalataink, mint a milyenekkel ma — saját kárunkon okulva — birunk. Vállalkozóbb szellemű emberek szert tettek homokterületekre s tekintet nélkül annak felszíni tagozottságára, felforgatták és betelepítették szőlővel. Ez mintegy negyedszázad előtt volt s ha visszatekintünk ezen 25 év első kétharmadának meteorologiai viszonyaira, azt fogjuk látni, hogy ezen időszak időjárása nem veit oly szélsőséges, mint az utolsó 8 évben. Ugy tudom, hogy jelentősebb fagykárt csak az 1900 ik évben figyeltek meg. Szóval a telepítés a kezdeményezőknek többé-kevésbbé sikerült s a bor utáni nagy kereslet által elért magas árak mindinkább több embert csábítottak a szőlőgazdaság terére, ugy hogy alig 15 év alatt jelentős terjedelmű homoksivatag lett paradicsommá alakítva. A paradicsomban azonban ősidők óta ott leselkedik a kigyó is. Az a lázas kapkodás, mely szakértelem és tapasztalat nélkül belenyúlt a fajták tömkelegébe, csakhamar megbosszulta magát s alig van szőlőbírtok, hol vagy átoltással, vagy újonnan való beültetéssel ne kellett volna az elkövetett hibákat jóvátenni. Nagy költség, küzdelmes munka, ujabb csalódások adták ehhez a zenét. Voltak tehát már jól termő, kipróbált fajtáink. Bor termett bőven s megvolt a boldogság, de a kigyó, a peronospora köntösében újra felütötte fejét. Megint egy ujabb küzdelem következett, melynél ismét az idők folytán szerzett tapasztalatok adták a legerélyesebb fegyvert kezünkbe. Megtanultuk, hogy mely fekvések azok, hol legnehezebb az ütközet s mely fajok legkevésbbé ellenállók e lappangó ádáz betegséggel szemben. Jött ismét a szőlőmoly, ilonca; ezek mind részt kértek munkánk eredményéből, de séggel. Az egyiknek nem ismerjük nevét, a másik Conti hercegasszony volt. A fiatal asszony ki nem állhatta az öregedő fejedelem udvarlását, aki egy gyenge pillanatában imádottjának mégis értésére adta érzelmeit. Az asszonytól a férj is megtudta s valószínűleg mosolygott a dolgon. Megjegyzem, hogy R. ekkor 38 éves volt s Márki a két év előtti angol fogadtatásról igy ir: „A nők szembetűnő érdeklődéssel nézték a daliás férfiút." Tehát már ebből a szempontból sem egyeztethető össza a valóság a szerzőnek udvari pletykákon és nem tételes bizonyítékokon alapuló gúnyos előadásával, melyből tisztán bontakozik ki az általam felrótt célzatosság. Rákóczi további szerelmi életével nem is foglalkozik a szerző, mert attól a perctől, hogy a fejedelem visszavonult grósbois-i magányába — halála nagjáig — politikai megbizottaín kivül nem érintkezett senkivel. Majdnem husz évig élt a bujdosó ugy, hogy asszony közelébe sem lépett. Az érzékiség nem változik máról-holnapra s igy a fejedelem hosszú remetesége bizonyítja legvilágosabban, hogy R. nem lehetett olyan léha asszonykereső, mint amilyennek Szegfű beállítani törekszik. A kártyabarlang ügye koránt sincs annyira tisztázva, hogy abból oly éles következtetéseket lehetne levonni, mint azt a szerző teszi. Márki és Thaly, e kor alapos ismerői, azt állítják, hogy a fejedelem az egész ügyről nem tudott semmit. Szegfű viszont müvének 32. lapján azt irja : „A nehéz viszonyok közt párisi házában játékbarlangot rendeztetett be, melynek vezeté-