Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-23 / 33. szám

Nyíregyháza, 1914. április 23. Csütörtök XXXV. évfolyam, 33. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyüt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen azámit. Balra tessék! A székesfőváros rendőrfőkapitánya Boda Dezső, érdekes és szokatlan felhívást intézett a napokban a közönséghez. Érdekes és szokatlan a felhívás formája, de érdekes annak tartalma is. Nem a szokásos „figyelmeztetem", „rendelem", „parancsolom", „megtiltom" alakjában, hanem meglepően kedves és udvarias formában arra kéri az utcán járókellőket, hogy menetközben mindig a járda baloldalán haladjanak, mert ekként kerülhető el legjobban és legköny. nyebben a torlódás, a szembejövőkkel való összeütközés. A hirdetményben közzétett fölszólitásban az udvarias főkapitány rámutat arra, hogy mindenki tapasztalhatja, mikép különösen a forgalmasabb utcákon a napnak bizonyos óráiban a gyalogközlekedők száma igen nagy és a forgalom lebonyolítása egyre nehezebb. Egyes gyalogjárókon némelykor olyan nagymérvű a tolongás, hogy a járókelők egyrésze a kocsiuttestre szorul. Elmondja aztán, hogy az ilyen torlódásokat nagy mértékben megszünteti és a gyalogjárdákon való közlekedést általában fölötte megkönnyíti, az a külföldi nagyobb városokban már régebben meghonosodott szokás, hogy az egy irányba menők a járdának mindig az egyik oldalán maradnak. Arra kéri a közönséget, szokjék hozzá ehhez a rendhez. Az egy irányba menők menjenek mindig a menetirányuk szerint a járda baloldalán. Igy; ha mindenki, jövet és menet, a baloldalon halad s nem a járda közepén, vagy összevissza mindkét oldalon, a szembejövőket nem fogja háborgatni, elmaradnak az összeütközések. A fölhívás a következő szavakkal végződik: „Ezt a közlekedési rendet nem kívánom kötelező jogszabály erejével fölruházni, hanem egyelőre csak azt a kérelmet intézem a közönséghez, igyekezzék ehhez a mindenütt jól bevált közlekedési szabályhoz alkalmazkodni. Szoktassa mindenki házanépét és környezetét is ehhez, Meg vagyok győződve, hogy ezzel rövid idő múlva lényegesen megjavítjuk és könynyebbé tehetjük székesfővárosunk utcai forgalmának lebonyolítását". Hát nem érdekes és szokatlan dolog ez? Egy rendőrfőkapitány, aki nem parancsot, hanem udvarias kérelmet intéz a közönséghez ? S nem érdekes maga a kérelem? Aki Budapesten megfordul, különösen a déli és esti órákban maga is számtalanszor tapasztalhatja az utcán járó közönségnek azt a rossz szokását, hogy bizony eddigelé épenséggel nem gondolt arra senki, hogy a járdának mindég csak az egyik oldalán haladjon, ugy hogy a szembejövőket lehetőleg ne háborgassa. Ha többen mennek együtt, szinte léptennyomon szétválasztják az együtt haladókat egymástól a szembejövők. Férj és feleség, szülő és gyermek, testvér és testvér sokszor keresni kénytelen egymást a tolongásban, hogy hova is választódtak el egymástól ? A müveit külföld nagyobb városaiban ez már régen nem igy van. Minden nagyobb városban hozzászokott a közönség ahhoz, hogy egy irányban haladók a járdának mindig csak az tgyik oldalán mennek. Aki az előtte haladót meg akarja előzni, annak a számára is marad hely a járda közepén. Ha Budapest közönsége megszokja ezt az igazán nem nagy megerőltetésbe kerülő rendet, az utcákon való gyalogközlekedés összehasonlithatlanul kellemesebb és könnyebb lesz mint eddig volt. Nekünk pedig eszünkbe jut, hogy vájjon a vidéki városok és köztük Nyíregyháza közönsége nem követhetné-e szintén minden hatósági fölszólitás vagy parancs nélkül is ezt a rendet? Igaz, hogy a mi utcáink forgalma sokkal kisebb a budapesti utcákénál. Ámde az is igaz, hogy járdáink is sokkal keskenyebbek. Egyes utcáinkon bizonyos napokon, vagy a napnak bizonyos óráiban szinten számtalanszor tapasztalható az a kellemetlenség, amely a székesfőváros rendőrfőkapitányát a közönséghez intézett udvarias fölkérése kibocsátására ösztönözte. Ünnepnapokon a városháza előtti járda, a Zrínyi Ilona-utcai, sőt a széles Széchenyi-uti járdák épen ugy tömve vannak járókelőkkel, mint Budapest forgalmasabb utcáin. Hétköznapokon a déli órákban, amikor az iskolákból ömlik ki a tanuló ifjúság az elemi iskoláktól kezdve a polgári iskolákon keresztül a főgimnázium növendékeiig, meg a hivatalokból is mennek hazafelé, vagy az esti órákban, amikor a korzózás megindul, avagy mikor az iparos meg a kereskedő tanonciskolák különben is elevenebb temperamentumu növendékei zsibonganak a járdákon, bizony egy csöppet sem kellemes a járdákon való közlekedés Nyíregyházán sem. Elférne hát nálunk is egy a budapestihez hasonló főkapitányi fölhívás. Sőt talán nem is kellene várni a hatósági figyelmeztetésre. Megkezdhetnők és megszokhatnék a rendet magunktól is. Csak kezdjük meg. Legfeljebb talán az iskolák vezetői volnának szívesek növendékeiket erre a rendre figyelmeztetni Ismételten figyelmeztetni kellene valamennyi osztály-tanitónak és osztályfőnöknek a növendékeket, hogy mikor az iskolába jönnek és az iskolából mennek, maradjanak mindig a járdának menetirányuk szerinti baloldalán. Ebben a tekintetben ellenőrzésükről is gondoskodhatnának, az utcákon is figyelmeztethetnék növendékeiket. Igy, társadalmi uton inkább, mint hatósági beavatkozással, azt hiszszük eredményt lehetne elérni minden nagyobb fáradság és kellemetlenség nélkül. Az irni-olvasni tudás vizsgája. Az uj választói törvény az írni és olvasni tudóknak előjogokat biztosit az analfabétákkal szemben. Mig az irni-olvasni nem tudók csak abban az esetben birnak választói jogosultsággal, ha legalább 40 korona egyenes állami adót űzetnek, addig az írás- olvasás tudománya mellett kevesebb, legalább 20 korona adó fizetése is elegendő lesz a választói jogosultsághoz. Az iparosok és kereskedők, valamint az ipari és vállalati munkások, sőt a mezőgazdasági vezető munkások és felügyelők részére még 20 korona adó fizetése sem lesz szükséges, ha irni és olvasni tudnak. Azt, hogy valaki irni olvasni tud, kétségeseién ugyan a választók névjegyzékét összeállító küldöttség előtt is lehet igazolni, de meg lehet szerezni az erről szóló bizonyítványt előzetesen is. Erre az előzetes bizonyítvány megszerzésre vonatkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák az a rendelkezése, amelyről mostanában olyan sok szó esik. A közigazgatási bizottságok sorban alakították és alakítják meg a vizsgáztató bizottságokat. A bizottságok ebben az évben kivételesen május hóban, a későbbi években február hónapokban fogják tartani a vizsgákat a vizsgára jelentkezőkkel. Njíregyháza város polgármestere a május hóban tartandó vizsgákra vonatkozólag a következő hirdetményt bocsatoita ki: Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913 évi XlV-ik t.*c. azok részére, akik nem végezték el ugyan az elemi iskola hatodik osztályát, vagy ezzel a választói jog szempontjából egyenlő más iskolai osztályt, de azért irni és olvasni tudnak, — bizonyos előjogokat biztosit, szemben azokkal, akik sem irni sem olvasni nem tudnak. Mig ugyanis azoknak, akik sem irni sem olvasni nem tudnak, csak akkor lesz szavazati joguk, ha legalább 40 korona állami egyenes adóval vannak megróva, addig azoknak, akik legalább irni és olvasni tudnak, szavazati joguk lesz akkor is, ha vagy 1. legalább 20 korona állami egyenes adóval vannak megróva; 2. vagy iparengedély vagy iparigazolvány alapján önálló ipart vagy kereskedést folytatnak, ha legalabb egy segédmunkást alkalmaznak állandóan; 3. vagy olyan alkalmazottak, akik ipari vagy gyári vállalat körében nem csupán alkalmilag felfogadott napszámosok, ha az illető iparostanonc volt és felszabadult, vagy az utolsó öt évben legalább három éven át egy ipari munkanemben dolgozott; 4. vagy őstermelési vezető-munkás vagy felügyelő;