Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 30. szám

Nyíregyháza, 1914. április 12. Vasárnap A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Húsvét A keresztyén társadalom ünnepei vallási jelentőségük mellett fenséges társadalmi gondolatok kifejezői. Mindenikben ott rejlik a gazdag, mélységes tartalom, mely kétségbevonhatatlan történelmi s ujjászülő üdvbeni elemek harmonikus egyesülése folytán lett millió meg millió szivnek közkincse! Költőt és művészt, a halhatatlan alkotások teremtő génijét ihletik meg a keresztyénység közös és szent eszméi, melyek egy-egy megható ünnep keretében pazar fénynyel sugározzák szerte a világra a szellemi s érzelmi utolérhetetlen gazdagságot! Keresztyén társadalmi ünnepeink valósággal kínálkozó alkalmai az eszményiesen tiszta lelki megújulásnak, a szellemi felfrissülésnek! . . . Mert ha csak arra szorítkozik ünneplésünk, hogy a munkaszünettel kapcsolatos kényelemnek a karjain magunkat gondtalanul kipihenhessük, vagy pedij a testiség mind nagyobb mérvet öltő kultuszának hozzuk meg a költséges áldozatot, akkor jobb volna talán örökre kiküszöbölni az ilyen alkalmat egyéni és társadalmi életünkből; a munkaszünetnek legalább nem lenne hamis cégére; az anyagi zavarba sülyesztő fényűzésnek nem volna társadalmilag elfogadott s szentesitett indoka az ünnep! Kell, hogy minden eljárásunkban, ténykedésünkben, igy ünneplésünkben is meg legyen az a szigorú következetesség, mely mindig ismertető jele a szellemi élet fejlettségének s az érzület tiszta őszintességének! Ma húsvétot hirdetnek a keresztyén világban a felmelegült szivek. Még a harangok ércnyelvei is ezt zúgják messze zengő hangokon! . . . Vájjon a húsvéti visszaemlékezés örvendetes hangja, örök és dicső győzelmet hirdető himnusa harmonikusan olvad-é bele korunk ezernyi érdektől zajos világába ? Nem anakrónizmus-e halhatatlanságról s örök életről beszélni ma, mikor a természettudomány egyes agyon dicsőitett tételei a képtelenségek s hamis fogalmak világába utalják a hit által megdönthetetlennek vallott eme régi igazságokat. ? . . . Jóllehet a keresztyén világnézetnek egyik sarkalatos pontja az első húsvét ünnepén proklamált halhatatlanság és örökélet; még is legjobban teszszük, ha a hivők társaságának ünnepi buzgóságát a kétkedésnek vagy a kézzel fogható bizonyságok utáni vágyakozásnak semminemű nyilvánulásával nem zavarjuk !.. . A húsvét dogmatikai jelentőségének átirzése tehát hadd legyen a hinni tudók irigylésre méltó joga; a húsvéti örök emberi igazság azonban törjön magának Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám : 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. utat a társadalom minden rétegéhez ; mert szóvátenni, a tárgyilagos megítélés széke elé állítani éppen oly joga van annak, ki a keresztyén társadalmi élet határain belül él, mint annak, kit egyéni meggyőződése még nem birt a keresztyénség csaknem kétezer éves világnézetéhez csatolni! Húsvét . . . halhatatlanság . . . örök élet! . . . Keresztyén eszmék és gondolatok megszokott kifejezői e szavak ; mert maga az erőforrás, az örök emberi s isteni igazsgok hirdetője: Krisztus is a keresztyénség tündöklő eszményképe; de ha tudjuk és érezzük, hogy a keresztyén hitelvek mint alakultak át élet igazságokká, vallási gondolataink pedig tipikus erkölcsi eszmékké, még pedig olyanokká, melyek magukban egyesíteni képesek a tökéletes fejlődés legszükségesebb előfeltételeit akkor körülbelől megjelöltük azt a pontot, melyen minden lelki életet élő ember mintegy kényszerítve van a társadalmat uraló nagy igazságok átérzésére ! Ilyen kínálkozó pont a társadalmi s emberi igazságok felfogására s átérzésére a húsvét ünnepe is! . . . Krisztus előtt, sőt egy néhány századon át még Krisztus után is nyomasztólag hatott a kedélj világra, zsibbasztólag a lélek szárnyaira az az elcsüggesztő tudat, hogy minden lelkesültségnek minden igaz törekvésnek örök határt szab a testi megsemmisülés, az elmúlás! Az ókori nép kulturájára, összes szellemi, erkölcsi viszonyaira ez a tudat nyomja rá az érzékiség megalázó bélyegét; a biztos megsemmisülés tudata szabja meg haladásának azt az irányát, mely a rideg materializmus elveinek a megtestesitését tartotta a törekvő emberiség legnagyobb dicsőségének! Ily körülmények és viszonyok közt, mikor szük határok közzé ékelt az emberi élet s ennek az arasznyi életnek is a tartalma üres; célja az állatias, hogy lobbanhatott volna fel a szivekben az eszményies rajongás, az önzetlen szeretet égi tüze ? . , . Krisztusnak, az emberi és társadalmi élet nagy reformátorának kelletett hódító ereje, varázslatos egyénisége teljességében fellépni, hogy az elsekélyesedő sőt már elposványodó életbe bele dobja isteni lelke szokatlan idealizmusát s feledhetetlen tettekkel igazolja és pecsételje meg gazdag lelkéből e sivár világra örömmel áradó fenséges emberi és társadalmi eszméit! Mikor élete sem volt drága, csakhogy a lelkét uraló igazságok győzedelmeskedjenek a materialis világnézet felett; mikor az égre kiáltó társadalmi nyomor és szenvedés égő sebeinek enyhítésére a testvéri egyenjogúság uj tudományával hint gyógyító balzsamot, jóllehet ezt az uj tudományt a vértanúság hulló vér cseppjeivel kell megszentelni . . . amikor a hősiesség igy egyesült eszményies rajongással ; embertestvéri szeretet isteni igazságok szerelmével a Krisztus csodálatra méltó egyéniségében, akkor a martyr halál tüze nem volt képes megemészteni az ő fenkölt lényét; a testi halál nyűgeitől dicsőségesen kibontakozott, feltámadt, halhatatlanná lett, mint az általa képviselt hit és társadalmi igazságok glóriás fejedelme! Ő él ma is felvilágosodott, tiszta lelkek mélyén; a humanizmus intézményeiben s dicső alkotásaiban ! Az első húsvétnak ez a történelmi jelentősége, ez az örökké élő magasztos emléke! Ugy a történelem, mint a józan ész bizonysága szerint csak Krisztus óta beszélhetünk halhatatlanságról, örökéletről. Ha a munkás egyéniség felismerve az élet valódi célját, önfeláldozó bizonysággal szolgálja az emberiség s?ent ügyét s e magasztos szolgálat közben eszméinek, igaz meggyőződésének ellenségeire talál; bár túlnyomó legyen az ellenálló hatalom, eszméit cserben nem hagyja, meggyőződését soha fel nem adja; inkább koldussá lesz, nyomorog, golgotai keresztet hord; az ily erőteljes egyéniség a társadalom halhatatlan örök életű alakja! Emberi nemzeti történelmünk dicső alakjai eftek, kik krisztusi nyomdokon haladva a húsvéti dicsőség fényébe tündökölnek! Ehhez a halhatatlansághoz, örökélethez joga van minden öntudatos, emelkedett gondolkozású, tetterős léleknek, kiket egy közös eszmény, egy magasztos cél lelkesít: minden tekintetben előbbre vinni az emberiség szent ügyét! . . . Társadalmunk az egyesült erő célhoz vezető tudatában gyakorta bámulatos munkát végez a haladás útjából régi romokat takarít, uj mesgyékkel jelöli meg az egyre rohamosabban fejlődő kultura részére meghódított területet; a társadalom eddig eltemetett, ismeretlen rétegeit, a munkásnép millióit felszínre hozza, hol a jog és a kötelesség egyensúlyának mérlegére állítva, igyekszik az ember valódi értékét megállapítani! Hányszor kiséri ezt a fenséges törekvést megrázkódtatás; hányszor élet halál harc; mivel az öntudatra ébredt társadalom Isten adta jogaiból nem enged a golgotai halál borzalmai s rémséges jelenségei lebegnek a küzdő táborrá átalakult. s megmozdult társadalom felett! A harc bár rettenetes; a küzdelem lehangoló ; de a társadalmi eszmék és igazságok diadala kimaradhatatlan s ez a diadal út egyengetője a halhatlanságnak, az örök életnek, ennél a diadalnál szebb, ennél a győzelemnél dicsőbb csak az le