Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-02 / 27. szám

Nyíregyháza, 1914. április 16. Csütörtök XXXV. évfolyam, 31. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. A nyíregyházi polgárok F. é. március hó 29-én, vasárnap délután 1 óra 21 perckor a nyíregyházi pályaudvarról induló külön vonattal a nyíregyházi polgároknak közel négyszáz főből álló küldöttsége utazott el Debrecenbe Miklóssy Istvánhoz, a görög katholikus magyar püspökhöz, hogy őt azért a nemes elhatározásáért, amelylyel a püspöki székhely kérdésében Nyíregyháza mellett foglalt állást, szeretettel üdvözölje, a város egész lakosságának őszinte tiszteletét, ragaszkodását és háláját előtte kifejezésre juttassa. A küldöttséget, amelyben a legelőkelőbbtől a legegyszerűbbig minden polgári foglalkozási ág képviselve volt, melynek tagjai között ott voltak a protestánsok és izraeliták csak ugy, mint a római és görög katholikusok s mely ekként joggal nevezhette magát Nyíregyháza város polgársága képviseletének, dr. Szabó László, ügyvéd vezette. Az út a leglelkesebb hangulatban telt el. A küldöttség minden egyes tagja tudta, hogy a nagy nemzeti missióra hivatott görög katholikus magyar püspökség székhelyének Nyíregyházára való helyezése mily óriási jelentőségű a város fejlődésének szempontjából s ez a tudat, ez a meggyőződés, mint öröm és lelkesedés ült ki az arcokra. Aki ezeket az örömtől kipirult arcokat látta, az tisztába van vele, hogy, ha magyar nemzeti ügyről, ha a város fejlődésének ügyéről van szó, megszűnnek az ellentétek, a melyek e város lakosait egymástól elválasztják s az egész polgárság, mint egy ember száll sikra az igaz ügy mellett. Ennek igy is kell lennie és hogy tényleg igy van, az e város jövő fejlődésének legbiztosabb záloga. A deputátiot vivő külön vonat kevéssel d. u. 3 óra előtt érkezett meg a debreceni pályaudvarra, ahonnan a küldöttség tagjai négyes sorokban a kath. főgymnáziumba vonultak, melynek dísztermében a püspök ur őméltósága a küldöttséget fogadta. Az impozáns menetnek Debrecenben számos bámulója akadt s a bámuló cívisek hosszura nyúlt orrai és rezignált kijelentései élénken dokumentálták, hogy a debreceniek is tudatára ébredtek végre annak: milyen veszteség városukra nézve az, atni a nyíregyházi deputátusokat lelkesedéssel tölti el és örömre hangolja. A küldöttség fogadására kijelölt termet, sőt az az előtti folyosót is a küldöttség tagjai s a hozzájuk csatlakozott debreceniek zsúfolásig megtöltvén dr. Szabó László indítványára 4 tagu küldöttség Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. ment a püspök úrért. A küldöttség tagjai voltak Kovács István ny. curiai biró vezetése alatt Lázár Kálmán, ny. főügyészi helyettes, Sarvay János, ítélőtáblai biró és Tralc Géza városi tanácsos. A püspök urat a terembe léptekor az egész küldöttség felállva percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadta, majd dr. Szabó László, a küldöttség vezetője mondotta el az alábbiakban egész terjedelmében közölt gyönyörű, a küldöttség minden egyes tagjának érzelmeit hűen visszatükröző s folytonos tetszés nyilvánítástól kísért beszédét : Szabó László dr. beszéde. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök ur ! Nyíregyháza város polgárságának — nem a hivatalos képviselete, — de erre az alkalomra társadalmilag szervezkedett küldöttsége áll és tiszteleg Méltóságod előtt. Nem valamely felsőbb hatóság befolyására és utasítására jöttünk, s nem valamely hivatalos apparátus állította össze a mi sorainkat s mozdította meg százainkat, úgyszólván nem küldött és nem vezetett bennünket senki és semmi, csak egy, egyetlenegy valami: — valami, a mi mégis hatalmasabb minden földi hatalomnál, erősebb minden más Valakinél és valaminél : — a szivünk. A szivünk hozott bennünket ide, Méltóságod elé — telve szeretette], tisztelettel, ragaszkodással, örömmel és lelkesedéssel. Telve van a szivünk, a mi magyar szivünk örömmel első sorban és mindenek felett azért, mert Méltóságodat, a kinek felszentelt személye immár egy régi jogos magyar nemzeti aspiráció megvalósulásának a kifejezője, megszemélyesítője, — az ellenség fanatikus gyűlöletének alattomosan, gyáva orgyilkos eszközökkel kitervelt merényletétől megóvta a Magyarok Istene. Hogy bár a nemzeti aspiráció győzedelme vérkeresztséget és ártatlan mártírok vértanú-halálát kívánta, követelte, Méltóságod felkent személyét, a mely immár az ügynek, az eszmének a kifejezője — mégis megkímélte, megoltalmazta a végzet, az isteni gondviselés — mintegy jelezve, hogy felkent szolgájának ügyét igazságosnak, jónak, sérthetetlennek találja és nemtelen, alávaló támadásoknak áldozatul esni nem engedi. Ebben az örömben egyek vagyunk s osztozunk mi — az egész magyar nemzet minden egyes fiával, polgárával s jólesett ezen érzelmünknek ez alkalommal, mindjárt első sorban kifejezést adni. Tetézi és fokozza azonban a mi örömünket és lelkesedésünket az a hir, hogy Méltóságod a különböző körülményeknek bizonyára bölcs és megfontolt mérlegelése után ugy határozott, hogy ennek a nemzeti szempontból magas misszióra hivatott uj püspökségnek végleges székhelyét a mi városunkban, Nyíregyházán óhajtja felállítani. Hogy milyen büszkék vagyunk mi Méltóságodnak erre a választására, arra gondolatra, hogy a nemzeti eszmének újonnan emelendő hatalmas világító tornya épen a mi városunkból fogja szórni messze vidékekre ható fényes, ragyogó, világító sugarait, — azt mi csak érezni tudjuk, de kellő szavakba foglalni alig-alig vagyunk képesek. Bevalljuk, őszintén beösmerjük, hogy Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett k

étszeresen számit. közülünk minden egyes polgár világos és tiszta tudatában van annak a gazdasági jelentőségnek is, a melyet a székhely kérdésnek javunkra történt eldöntése anyagi téren jelent városunkra nézve. Ebben a mai materialisztikus, realisztikus világban, különösen a mai rendkívüli súlyos közgazdasági viszonyok között, mikor a megpróbáltatások naponta emlékezteinek a bibliai átokra, a verejtékes kenyér keserűségére, — két kézzel, örömmel nyul minden munkás ember, mohón regad meg minden kínálkozó alkalmat, mely a verejtékes kenyér megszerzésének konjunktúráit javítja, keresi és munkaalkalmat teremt és vétenék az őszinte igazmondás kötelme el'en, ha el nem ösmerném, hogy a mi örömünknek egyik eredője annak felismerésében gyökerezik, hogy a püspöki székhely felállítása által városunk anyagi fejlődese, felvirágzása ujabb lendületet fog nyerni. Nyiltan és őszintén merem azonban kijelenteni azt is, hogy ezen figyelemre méltó komoly anyagi szempontok csak másodsorban irányítják és befolyásolják a mi lelkesedésünket a mellett a magasabb, emelkedettebb nézőpont mellett, a mely városunk kulturális fejlődésére és jelentőségére enged a a jövőbe fényes és biztató kinálkozásokat. Városunk egy rohamosan, lendületesen fejlődő magyar város. Mai lakosságának törzse ugyan alig 150 évvel ezelőtt telepitett idegen ajkú lakosságnak az ivadéka s az öregek között még nem egyet találni, a ki édes magyar nyelvünket csak idegenes kiejtéssel beszéli, — szivében, lelkében azonban egytől egyig, az utolsó szálig magyar, színmagyar. Talán magyarabb a magyarnál s mindmegannyi élő eleven mintaképe annak a tisztult, magasztos felfogásnak a mely hazánk összes nemzetiségeit hivatva volna vezérelni és áthatni, hogy t. i. tört magyarsággal is lehet ezt az imádatos magyar földet hazának nevezni, tört magyarság mellett is lehet ezt a hazát szeretni, imádni, annak szabadságához, függetlenségéhez szívvel, lélekkel minden gondolattal, utolsó csép vérig ragaszkodni. Tősgyökeres magyar Szabolcsvármegyénk szivébe betelepített ez a törzslakosság azután a maga kiváló assimilálódó és assimiláló képességeinél, kiválóan ritka polgári erényeinél, munkás, szorgalmas, takarékos, haladás iránt fogékony helyes irányzatánál fogva azután alkalmasnak bizonyult arra, hogy megteremtse, megvesse alapjait annak a mai Nyíregyházának, a mi szeretett kulturvárosunknak, a melyben most mindannyian büszkén nevezzük magunkat polgároknak. Egy népet, egy polgárságot fog tehát találni Méltóságod a mi városunk falai között, a mely imént vázolt polgári erényeivel nemcsak az anyagi jóllétnek készítette elő biztos pozícióit, hanem a mely mindég éber fülekkel vigyázott, figyelt a haladásnak, a szellemi fejlődésnek intő, hivő szavaira is és a zakatoló, lüktető élet vásári zsivajából mindég tisztán halotta ki az idő szózatát és soha egy pillanatig nem késedelmeskedett kapuit megnyitni, befogadni, szeretettel ápolni és nagyra nevelni azokat az intézményeket, a melyek a közjónak, a nemesnek, a haladásnak, a nemzeti ügynek állanak szolgálatában. Méltóságod fennkölt személyében és kísérőinek magas hivatásu egyéneiben is azokat a szellemi erősségeket kívánja a maga lüktető életfolyamatához kapcsolni, a kik állásuknál, hivatásuknál fogva az erkölcsöknek, az eszményeinek,