Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-02 / 27. szám

286 28-ik szám. JsÍyíRVIDÉK. 1914. április 5. az eszményinek, a jónak, nemesnek ügyét szolgálják, gyarapítják. És különösen ezek a nyereségek, a szellemiek, a lelkiek terén való nagy nyereségek töltenek el bennünket igazi és határtalan lelkesedéssel és büszkeséggel arra a gondo !atra, arra a hírre, hogy Méltó­ságod a püspöki székhely felállítására a mi városunkat fekvése, fejlettsége, szellemi nivója, múltja és jelene alapján — alkalmasnak találta. Mi tehát e város polgárai, felekezetre, társadalmi állásra, foglalkozásbeli külömbsé­gekre való tekintet nélkül idezarándokoltunk önként, a szivünk a spontán sugallatára, hogy mindezeket itt őszinte szivvel elmondhassuk s ugy a maguk, mint otthon maradt polgár­társaink nevében is megköszönjük méltóságod­nak reánk esett választását és biztosithassuk méltóságodat mindannyiunknak osztatlan ra­gaszkodásáról és nagyrabecsüléséről. Nem hoztunk magunkkal se aranyat, se tömjént, se mirhái, de elhoztuk azoknál érté­kesebb, illatosabb és kedvesebb ajándékunkat: a szivünk szeretetét. Mint mikor valaki régen, régóta várt kedves barátjának, gyermekének, rokonának érkezéséről értesül s a várakozás idejét egy­két órával megrövidíteni akarván, néhány slációval eléje utazik az érkezőnek: — mi is arra az örömhírre, hogy Méltóságod váro­sunkba teszi át residentiáját — nem vártuk be az érkezés idejét, hanem néhány stáció­val ime eléje utaztunk, hogy már itt, már most elmondhassuk: „Büszkék, hálásak vagyunk és végtelenül örülünk jövetelének." Fogadja szívesen a mi tisztelgésünket és kérjük az Istent, hogy méltóságodat — egy­házának, mi magyar hazánknak és uj ottho­nának, a mi városunknak dicsőségére sokáig, nagyon sokáig éltesse! Az üdvözlő beszédre a püspök ur, akit a nyíregyháziak lelkesedése egész a könnyekig meghatott, a következő fen­költ szellemű beszéddel válaszolt: Miklósy István püspök beszéde. Mélyen Tisztelt Uraim ! Nagy értéke van előttem az Önök meg­jelenésének, annak az áldozatnak, amelyet — mint szónokuk mondotta — nem sajnálnak és olyan szívesen ajánlanak fel ennek a val­lási és nemzeti intézménynek a hajdudorogi g. kath. püspökségnek. Nagy értéke volna előt­tem ennek a megjelenesnek akkor is, ha Önök nem annyian volnának jelen, mint amennyit most szerencsés vagyok látni és üdvözölni, hanem ha csak hárman, vagy ha­tan jelentek volna is meg. És ha már az oly kis számban való megjelenésnek is olyan nagy értéket tulajdonítanék; annál_ felbecsül ­hetetlenebbül értékes előttem az Önök meg­jelenése akkor, amikor soraik — mint azt szónokuk említette — százakra mennek. Miért lett Nyíregyháza püspöki székbeiy ? Püspöki székhelyem megválasztásával talán érdemen felül emelt ki engemet szó­nokuk, hogy e kérdés elbírálásánál a hajdu­dorogi g. kath. püspökség székhelyéül Nyír­egyháza város jelöltetett ki. Tudniok kell e tekintetben és előfogom adni — legalább is röviden — püspöki székhelyért folyt küzde­lem és versengés történetét. Tudják azt bi­zonyára, hogy több város értékelte ezt az eszmét, több város tudta azt, hogy ugy er­kölcsi, mint — amint szónokuk is mondotta, mert hiszen nyíltan, őszintén kell beszélni — materiális érdekek is fűződnek ahhoz, hogy valamely püspökség milyen székhelyről kormányoztalik. Beiktatásom és felszentelésem ünnepé­lyén, — amely Hajdudorogon folyt le, amely legnagyobb hitközsége az én egyházmegyém­nek Budapesttől eltekintve — merült fel a kérdés, hogy hol ingyen a püspöki székhely, amely eredetileg Őszentsége a római pápa által bullaszerülegHajdudorogra volt kijelölve. Tekintettel azonban azokra a kőrüményekre, amelyek akadályául szolgállak arra, h >gy a püspökség már most ott foglalja el székhe­lyét és tekintettel egyéb akadályokra, felme­rült a kérdés: nem volna e célszerű kérel­mezni azt, hogy a székhely tekintetében a legmagasabb elhatározásokon változtatás tör­ténjék. Amikor ez a kérdés felmerült, én egyenesen, őszintén és nyíltan kijelentettem, hogyha már ebben a tekintetben kérdést vetettek fel, én a magam részéről, ha rám bízatnék, nem merném ezt a kérdést magam eldönteni, azt mondtam nevezetesen, hogy én egy nagy családnak az atyja vagyok, amelynek vezetői az én papságom, elősor­ban ezekhez kell tehát fordulni, egy családi conferentiát kell tartani, hogy a többség fel­fogása döntsön ebben a kérdésben. Tőlük kellene mintegy tanácsot kérni, hogy mely székhely volna az ő felfogásuk szerint az, ahonnan a legjobban szolgálhatnám egyház­megyém ügyét, a vallás ügyét és azt a fontos nemzeti ügyet, amely eszel szorosan kapcsola­tos. (Lelkes éljenzés.) A kérdést nem lehetett idő előtt megoldani, de érlelődött az eszme és végre illetékes helyen felvetették előttem a kérdést, hogy hol kívánom a székhelye­met, melyik helyet tartom a legalkalmasabb­nak székhelyül. Bövid gondolkodás után egy igen természetes, könnyű megoldást találtam. Tudomásom volt ugyanis arról, hogy volt egy mozgalom ez előtt két évvel, amelynek én is résztvevője voltam és amely akkor a legélénkebben nyilvánult meg Nyíregyháza mellett, papságomnak legnagyobb része be­látta Nyíregyházának arra alkalmatos voltát, alkalmatos voltát földrajzi fekvésénél fogva, alkalmatos voltát nemzeti lelkesedésénél fogva, alkalmatos voltát annál a haladásnál és fej­lődesnél fogva, amely elől senki szemet nem hunyhat, mert ez a haladás nyilvánvaló, az egész nemzet előtt elismert (hosszantartó jj lelKes éljenzés). Amint a székhely kérdése [ aktuálissá vált, annak a véleményemnek ad- j tam kifejezést, hogy a papságomat kell meg- j kérdezni. Időközben a hangulatot is kipuha­toltam és az illetékes helyeken csak azt fe­lelhettem, hogy Nyíregyháza a természetes földrajzi központ, ez az a hely, amelyért papságom lelkesedik és amelyet én is legszí­vesebben látnék. (Lelkes éljenzés.) Tulajdon­képen az én érdemem csekély a kérdés meg­oldásánál, én mintegy erkölcsi hatás alatt kellett, hogy határozzak és a szerint is hatá­roztam, mert a papságomnak közóhaja volt, hogy Nyíregyháza legyen a székhely és ameny­nyiben ez az óhaj az én legmelegebb óha­jommal is találkozott; (hosszantartó lelkes éljenzés) igen természetes, hogy más meg­oldást nem is kereshettem. Értékes előttem a mai megjelenésük, hogy oly igen szép számmal jöttek és értékét fo­kozza előttem az a körülmény, hogy Önök nem hangulatkeltés végett, nem rábeszélés végett jöttek. Önök tulajdonképen egy erényt gyakorolnak a mai napon, amely erény, saj­nos, mondhatjuk manapság ritkaság számba megyen : az elismerés és hála erénye. Ez még jobban fokozza az értékét annak, hogy eljöttek és még inkább felejthetetlenné teszi előttem ezt a mai napot, hogy milyen őszinte lelkesedés tudja vezetni Ö löket akkor is, amikor elismerésüket fejezik ki. Nyíregyháza erkölcsi és anyagi haszna. Mélyen tisztelt Uraim! Amennyire vol­tam szerencsés Nyíregyhizát, két, három ott létem alkalmával megismerni, már akkor bír­tam a garanciáját annak, hogy én ott igen jel fogom magamat érezni. (Lelkes éljenzés) Ézt a garanciát Önök még szilárdabb alapokra fektették most, amikor ilyen szép nagy szám­mal demonstrálnak a nemzeti eszme mellett, amely ezt az egyházmegyét létrehozta. Soha, soha nem fogom elfelejteni az Ölök ragasz­kodását és azt az őszinte lelkesedést, ame­lyet minden arcról leolvasok. És egy kérés­sel fordulok a minden javak adományozójá­hoz a mennyei Istenhez, az kérem tőle. hógy minden reményük, amelyet erkölcsiekben es ma­teriális tekintetekben ehhes az intézményhez fűznek, minden reményük valóra váljon! (hosz­szantartó lelkes éljenzés). Ami tőlem függ én minden erkölcsi és minden materiális erőmmel rajta leszek, hogy valóban ugy legyen, hogy reményeikben ne csalatkozzanak és meggyőződ­jenek mindnyájan arról hogy ez a püspökség, ez az intézmény hasznos Nyíregyháza városára, (szűnni nem akaró lelkes éljenzés). Minden a felekezeti békéért. Nem akarok elhallgatni egy kérdést, amit máskor gondosan kerülök, mert bizonyos mértékig a tapintatosság parancsolja a mellő­zést. Azonban mélyen tisztelt szónokuk érin­tette ezt a kérdést, amikor azt mondotta, hogy vallásfelekezeti különbség nélkül van­nak itt képviselve. Ezt szeretem lelkem mélyé­ből, hiszen egész életem abban folyt le, hogy a minden vallás eszméjének valódi lényege szerint keressem az egymás mellett való megélhetést. Mélyen tisztelt Uraim! A szentírásból idézett a szónokuk, amikor azt mondotta, hogy nem hoztak aranyat, tömjént és mirhát, — én is a szentírásból kell, hogy idézzek — talán ugy is illik, hogy egy püspök, amikor szól egy társaságban, ne felejtkezzék meg a szent­írásról, arról az alapról, amely a legbiztosabb alapja a társadalmának — a szentírás szavai szerint: egy akolnak és egy pásztornak keli egykor lenni. Az egy akol és egy pásztor eszméjét igyekezzük megvalósítani a külöm­böző felfogással biró vallású emberekben, ami annál könnyebb, mert egy felfogásban nem lehet külömbség, hogy tudniillik az olyan vallásnak nincs létjogosultsága, amelyik gyű­löletet prédikál, amelyik gúnyol. Minden val­lás földi céljával jön ellenkezésbe, ha az em­beriségnek az emberi társadalmaknak egymás mellett való megférhetését nem munkálja. Vallási tekintetben nem kényszerithetjük egy­másra a mi meggyőződésünket ez igen ter­mészetes, viszont a művelt lélek megköveteli, hogy a másik ember vallási felfogását tisz­teletben tartsa. Ha igy gondolkozunk és minden cselek­vésünk e szerint van irányítva, összejövünk mindannyian a vallások lényegében a szeretet tanításában. Egész életemet akkép intéztem, minden cselekedetemben ez vezetett, most pedig, mint püspöknek kétszeres kötelességem mindenütt a békét keresni a szeretet által nemcsak szóval, tanítással, hanem saját pél­dámmal is, mert ez a kereszténység eszméje. Nem félhet tehát senkisem attól, hogy ha egy városban megjelenek, hogy talán ez felekezeti viszálykodást fog felidésni. Távol legyen es tőlem! Távol áll tőlem minden ilyen irányú törekvés és erről Nyíregyhása városa is meg győződni, mert mindig as lesz a törekvésem, hogy minél nagyobb egyetértésben, minél nagyobb szeretetben éljünk együtt. Ettől várom a jöven • dőben Nyíregyháza város fejlődését én is, amit szónokuk hangoztatott, ettől a szeretettől, as egyetértő munkálkodástól. Saját gyártmányú bélelt bőrkeztyűk ^ 2 korona 40 fillértől liötött keztyűk 38 fillértől kaphatók Rlnmkom lÁ^C^f kezty ü' füz 6' é s kötszergyárában;Nyíregyházán, OlUínU^rg | kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom