Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-22 / 24. szám

6 21-ik szám. JSTYÍRYIDÉK. 1914. március lá. Lelkes örömmel várjuk tehát a nemzeti missió teljesítésére kiküldött főpapot. Idejövetele legyen ünnepe a magyarságnak. Működése legyen áldása népének, városának s magyar hazájának. E vármegye és város pedig legyen boldog és szerető meleg otthona s óltalmazója a Főpásztornak ! Kovács István curiai biró. Ezt olvastuk a hivatalos lap pénteki számában és azt, hogy ez a kitüntetés a törvényszéki elnököt sok évi hü és buzgó szolgálatai elismerésein érte. Királyi szó beszél az érdemekről, melyeket jogász közönségünk régóta ismer. Ez a közönség emlékszik arra, hogy a legnehezebb, legszövevényesebb reformot, a regále megváltást ő bonyolította le a törvényszék területén. Ezrekre ment azok száma, kikkel ez ügyben tárgyalt, számításokat tett igényeikre vonatkozólag megnyugtató beszélgetéseket folytatott. Az uj büntető eljárás, az esküdtszéki tárgyalás az ő kezén ment nálunk az életbe. A sommás eljárás reformja, a felebbezés szóbelisége az ő elnöklésével honosult meg. Minden ujitást ő vezetett be nálunk és ez hozta őt érintkezésbe a jogkeresőkkel közvetlenül, akik megismertették éles judiciumát, szigorú igazságszeretetét, pártatlanságát és páratlan munkaképességét. És mi, a közélet szemlélői, registrálói azt is tudjuk, hogy állásában és hivatása körében való nagy elfoglaltsága nem akadályozta őt abban, hogy a megyei és városi élet minden fontos eseményének lelkes tényezője legyen. Épen ez a körülmény teszi előttünk közömbössé, hogy Kovács István e kitüntetéssel egyszersmind állásától válik meg; mert lehet ő fáradt és nyugalomra vágyó a hivatalos és hivatásos működése körében, — de a megyei és városi közélet annál gyakrabban fogja hasznát venni az ő éleslátásának, hatalmas munka bírásának és a köztevékenység iránt való előszeretetének. Az ő kitüntetéséhez szívből gratulálunk, viszont az ő nyugalomba vonulásából a közéletre várunk nagyobb hasznot. & cseléd és mookástörvényról Azt hiszem mindenki észrevette, hogy ez a szó „cseléd" ma már bizonyos megszégyenítő hatást gyakorol egy társadalmi osztály, a munkás osztály egyik rétegének, a cselédosztály mindinkább művelődő értelmesebb tagjaira. Nagymérvű alárendeltséget, szolgaságot fejez ki. A belső I cselédekről intézkedő 1876. évi XIII. t-c. még biztosítja a házifenyiték jógák, némi tekintetben patriarchalis, mert a cselédet a családtagok közé igyekezik bevonni, de azért köztudomás szerint elavult, sem a gazdának, sem a cselédnek jogait és kö telességeit kellően nem körvonalazza. Kétségtelen tehát, hogy a törvényhozás a közeljövőben uj cselédtörvényt alkot a munkásosztály előre nyomulásának figyelembevételével a munkástörvényeinkben lefektetett alapelvek utmutatása nyomán. Bizony, bizony bevallom, nem szívesen olvasunk törvényeket, pedig a törvény nem tudásával magát senki sem mentheti. Lépten nyomon bele ütközünk a törvények tiltó rendelkezéseibe. Ez in" ditott engemet arra, hogy cseléd és munkás törvényeinkről lehető rövid áttekintést s a mindenkit igen közelről érintő cselédviszony küszöbön álló gyökeres átalakulásáról, anélkül, hogy a prófétai szerepet vindikálnám, némi tájékoztatást nyújtsak. A munkástörvények megszüntették, jobban mondva meg fogják szüntetni a gazda és cseléd, a régi ur és szolga közötti viszonyt. Szerződő felek állanak szemközt: a munkaadó és a munkás. A szorződő felek jogait az államhatalom biztosítja, érdekeiket védi, a gyengébb fél támogatásáról gondoskodik. A munkaadó a gazda, a birtokos, a gyáros, a részvénytársaság a kereskedő, az iparos, szóval a tulajdonos. Eként változik a munkások minősége is. Van cseléd, gazdasági munkás, arató, kubikus, ipari munkás, gyári munkás, napszámos. Szóval munkás az, aki a szerződés feltételeit két keze munkájával teljesiti s ezért a tulajdonostól élelmet és pénzt kap, miáltal a munkaadói álláshoz vezető úthoz módot szerez, elnyerheti a boldogulás feltételeit. A .szellemi munkásokról ez alkalommal nem szólok ; hogy helyzetök nem valami rózsás, mindenki tudja. A törvény a munkásokat különböző elbánásban részesiti. A külső cselédekről, mint a gazdasági munkások egyik válfajáról 1907-ben hoztak törvényt. Az 1907. XLV. törvénycikk lényeges eltérést mutat a régi cselédtörvénynyel szemben. Noha a cselédet még mindig a gazda háznépe közé sorolja, de a testi fenyítéket tiltja. A gazdának felnőtt cselédjeivel szemben csak dorgálási joga van, a házi fenyítéket csakis a 18 éven alóliakkal gyakorolhatja. A szolgálati időt egy hónaptól kezdve állapítja meg felfelé. Sok uj és terhes kötelezettséget hárít a törvény a gazdára, intézkedik a szegődményes föld kellő biztosításáról, minden nős cselédnek külön szobát és kamarát köt ki, kötelezi a gazdát, hogy cselédjét, annak feleségét és 12 éven alóli gyermekeit 45 napig gyógykezeltesse, a temetési költségeket viselje, baleset ellenére biztosítsa. Vasárnapi munkaszünetet ír elő és a jogos felmondás határidejét egy hónapban állapítja meg. Az időközben elhalt cseléd hátramaradt családtagjai részére egy hónapra lakást rendel. Az elősorolt munkás jóléti intézkedések a régi cselédtörvényben nem fordulnak elő. Uj és fontos rendelkezése az uj cselédtörvénynek az az intézkedése, mely módot nyújt a cselédsztrájk megakadályozására. Ennél a kérdésnél tűnik ki legeklatánsabbul a cselédtörvény és a munkás törvény szoros összefüggése. Ugyanis a sztrájk megrendszabályozásánál az 1898. évi II. t-c., az általános munkás törvény intézkedései nyernek alkalmazást. h nyomor problémája. Irta: Hartstein Gyuláné Dósa Margit. Éhség és szerelem a bét íaclor, mely a természet s igy az ember gépezetét is igazgatja. Mi az éhség, a nyomor ? Éreztétek valaha saját testeteken? Ha nem, ugy adjatok hálát a Mindenhatónak, hogy a szükség fájdalmaitól és kísértéseitől megkímélt. Láttatok másokat szenvedni a nyomortól ? Akkor kérjetek Istentől bocsánatot, ha nem segítettek rajtok saját erőtökből. A nyomor, szegénység, nélkülözés, a német: Noth Entbehrung, Mangel, Elend, a francia: misére, az angol: poverty olyan helyzet, melyben a legszükségesebb önfentartó életszükségletek hianya folytán az egészég és erő életveszélyben van. Egy olyan situatio tehát, melyben a normális egészség fenntartásához szükséges táplálék, tüzrevaló, .ruhanemű hiányzik. Férfiak, asszonyok, gyermekek túlzsúfolt szellőzetlen lakásokban, egészségtelen odúkban. De a szegénység nemcsak testi állapot nemcsak fogyatékos táplálék, ruházat és hajléktalanság, hanem erkölcsi sülyedés is. A sivatagban a nyomor mellett, elképzelhetünk finom lelkületet, de a sürü lakosságú városokban, a fenyegető betegség és korai halál mellett, az állandó nélkülözés együtt jár a lélek eldurvulásával is. Emberek összezsúfolva egy szobás lakásokba, sokszor hónapokig munka nélkül, férfiak, asszonyok, fiuk, lányok, kis- és nagy gyerekek, egy fedél alatt, hol a szemérem eltűnik, hol az élvezet, a részegség és kicsapongás szolgája, hol az iszákosság, koldulás, hazugság és csalás atmospherájában, jellemük utolsó ellenállási képessége, lelkük utolsó csepp tisztasága veszendőbe megy. Európának nincs egy nagy városa sem, hol embertömegek ne élnének a fenn emiitett viszonyok közt. Ahol az ilyen emberek tömörülnek, és külön város negyedet alkotnak, ezt a városrészt a szegény negyednek hívják s ez ugy tűnik fel, mint az erkölcsi malária, melynek egészségtelen hatása folytán generatiok nőnek fel állati szokások közt, eltompulva s elveszítve hitelüket minden jóban. Ebben az értelemben [hívjuk a nyomort a közjó betegségének, a társadalom fertőjének. Az utolsó évszázad tapaszlalata s a tudo mányok mai álláspontja arra tanít, hogy a nyomor problémája megoldható, csak keletkezéseinek okait kell felismerni, s tovaterjedését megakadályozni. Sürgős ez a kérdés általános emberi szempontból, a sociális niveau állandó fejlődése érdekében. A sürgetés második oka az, hogy az internationális versenyben, a társadalom főcélja, hogy minél életerősebb, tettbuzgóbb generátiókat hozon létre. Végül a harmadik indító oka pedig az, hogy a munkásnép politikai hatalma naponta nő s igy érdekében áll a társadalomnak, hogy a munkásnépet — melynak jólétére a leselkedő nyomor árnyékot vet — politikai jogaiban, ne egyéni, anyagi érdekei vezéreljék, hanem a legmagasabb, a közérdek. A mai kor nyomorának oka : sociális, oekonomikus. Ragályos, mint a tuberkolózis, de hasonlóan óvakodhatunk is tőle. Oka nem a tények természetében rejlik, hanem különleges emberi berendezésekben, igy: lakásainkban, utcáinkban, törvényeinkben, börtöneinkben, poli tikánkban, iparunkban, kereskedelmünkben. A iudósok a nyomor okait különbözőképen indokolják, vannak akik a személy jelleme erkölcsi hiányának, mások a nagy városok rossz gazdasági viszonyainak iulajdoniíják a szegénység nagymérvű fellépését. A paedagogusok viszont a rossz nevelési rendszerben keresik az inditó okot. A XX. század sem az egyes, sem a tömeges esetekkel nem foglalkozik, hanem kutatja azon reformok felismerését, melyek csökkentik a megbetegedéseket. Hogy a nyomort elkerüljük, először is keletkezésének okait kell ismernünk. Öt alaposan letaposott ösvény van, melyen a szegények lefele haladnak a nyomor és nélkülözés erkölcsi posványába. Az 7« ad résznél betegség vagy korai elgyengülés az ok, ezután jön az özvegyek csoportja a kis gyermekekkel, kiket a családfenn • tartó korai halála döntött a nélkülözésbe, fiatal egyének, kiknek szülei korán elhaltak, vagy élnek ugyan, de szülei kötelességüknek nem tudnak, vagy wem akarnak eleget tenni, nagy részük a nyomor martaléka lesz: öregség, testi gyengeség, szellemi betegség, öröklött gyengeelméjüseg folytán. Végül maradnak a munkabíró szegények, kik lustaság miatt, vagy mert nem találnak kellő díjazást munkájukért, övéikről nem gondoskodnak. Ezek az utak összefonódnak s egy circulus vitiosust alkotnak a nélkülözés, a nyomor mocsara körül. A szülők munka és jövedelem nélkül, mindjobban elha-