Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-22 / 24. szám
24-ik szám. NYÍRYIBÉK. 1914. március 22 3. Eljutottunk tehát a munkástörvényekhez. A belső cselédekről szóló 1876. évi XIII. t-c. oly régi s ez okból oly közismert, hogy róla tárgyalni, vele foglalkozni igazán felesleges. Legfeljebb annyit emiithetek meg, hogy felmondási idő gyanánt általában 15 nap van gyakorlatban a vidéken is, noha a nagyobb városok kivételével a törvényes felmondási idő belső cselédeknél hat hét s hogy a gazda a belsőcselédet kihágás miatt esetleg fizetés levonással is fenyítheti, ellenben az uj törvény külső cselédekkel szemben a gazdának ily jogot nem biztosit. De térjünk most már át a munkástörvényre. Törvényt magyarázni, ismertetni általában hálátlan feladat s épen ez okból a munkástörvényeket csak nagyobb vonásaiban óhajtom megvi :ágitani, Mindnyájan emlékezünk még a 90-es évek szociális mozgalmaira, a veszedelmes mérveket öltött arató és cselédsztrájkokra. Radikális kúrára volt szükség. A bevált orvoság neve az 1898, II. t-c. a munkások egyik főosztályának, a gazdasági összes munkásoknak jogviszonyait általánosságban szabályozni. Különösen biztosítja és körvonalazza a munkaadó és munkás jogait és kötelességeit, különösen pedig a mezőgazdasági munkások, az aratók és a gazdasági napszámosok viszonyait rendezi. A munkásokat igazolvány váltásra kötelezi s az aratási munkálatoknál irásos szerződés kényszerét rendeli. Fontos intézkedése a törvénynek, hogy közigazgatási hatóság előtt az alakszerűség mellőzésével kötött szerződések vagy a szerződésen kívüli megállapodások nem érvényesíthetők. A munkabér vagylagosan, vagy terményben vagy készpénzben a munkás kívánságához képest adandó ki. Például, ha rossz volt a termés, a munkás bizonyára nem részt, hanem készpénzt fog követelni. A szerződés rendszerint az elöljáróság előtt kötendő. Precizirozza a törvény a szerdés felbontatásának eseteit. Az úgynevezett summások a napszámosok fogalma nyagolják gyermekeiket s az elhanyagolt gyermekből lesz a dolognélküli férfi. Az elkerülhető betegség a szorgalmas munkástól elrabolja állását, a hitves és gyermekektől pedig a családfenntartó apát. Egy igen fontos tényező a nyomor terjesztésére az alkohol mértéktelen élvezete. A dologházak fele, a tébolydák 2/s-da, a fogházak 9/io-e iszákosokkal van tele. Vegyük szóba az inditó okokat, melyek a nyomorúság tovaterjedését elősegítik. A nyomor legnagyobb részének betegség az okozója. Egész provinciákat és birodalmakat tett tönkre, és döntött a legnagyobb nyomorba az epidemia a • sokféle járvány, melyet „fekete halál*-nak hivtak a XIV. században. Kevésbbé drámai, de következményeiben alattomosabb a malária mely egyik főoka a valaha virágzó Görögország elszegényedésének, s a római Gampagna és calabriai partok elnéptelenedésének, melyet oly nyönyörüen ir le Richárd Voss a novelláiban, melyekben a római Gampagna lakosságát, „perduta gente" elveszett népnek nevezi, kik közül senki sem tudhatja, mely percben éri utói a gyilkos láz, s testi gyengévé, dologképtelenné, mig teljesen végez vele. A betegségek azonban a családfenntartó kidölésével, nemcsak materiális nyomort idéznek elő, hanem csökkentik az akaraterőt, a betegségét kisérő tompa közönyösség eredménye a sok rosszul táplált csecsemő és elhanyagolt gyermek. Az ellenálló képesség az örvény szélén mindjobban csökken, a lerongyolt apa és anya után a kocsma nyújtja ki karmait s kikerülhetetlenül következik a sülyedés a dologtalanságba, a koldulás, s a parasita életmód mindenféle faja. alá esnek s meghatározott hosszabb időre fogadhatók fel. A munkaadó valamint a munkás érdekei védelmére a törvény rendkívül szigorú megtorló intézkedéseket ir elő. Különös felemlitést érdemel a 65. §. az úgynevezett sztrájk paragrafus, amely 60 napi elzárást és 400 korona pénzbüntetést helyez a sztrájkolók ellen kilátásba s a 38. §., amely az itélet azonnali végrehajtását felebbezésre való tekintet nélkül megengedi. A munka helyén meg nem jelent vagy a munkahelyről jogtalanul eltávozott munkásokat a közig, hatóság felebbezés kizárásával a munkahelyre karhatalommal elővezetheti. A törvény eme szigorú intézkedéseinek meg volt a hatása, a nagy arató sztrájkok megszűntek, a beke helyreállott. Hasonló elvek vannak lefektetve a gazdasági munkások többi csoportjai érdekében a következő két évben hozott törvényeinkben. Még négy munkás csoportot különböztethetünk meg s ehez képest; 1. a vizi munkálatoknál az ut és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról az 1899. XLI t-c. 2. a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról az 1899. XLIII. t-c., 3. az erdőmunkásokról az 1900. XVIII. t-c és 4. a dohánykertészekről az 1900. XXIX. t-c. rendelkezik. Mindeme törvények csakis természetszerű speciális kérdésekben különböznek egymástól, de a büntető intézkedések, a sztrájkok elleni óvrendszabályok lényegében közösek. Legnagyobb "eltérés a dohánykertészekről szóló törvényben konstatálható, ami természetes is, mert a dohányos átmenetet képez a gazdasági cseléd és a mezőgazdasági munkás között. Régebbi szabályrendeleteink a dohánykertészt cselédnek minősítették. A termelő és dohánykertész között az előirt alakszerűségek mellett a szerződést legalább egy termelési évre kell megkötni s ez a szerződés, ha felek fel nem mondanak, a következő évre érvényessé válik. A felmondás haA védekezés leghathatósabb módja, a megbetegedés megakadályozása. Ámbár még álmunkban sem gondolhatunk rá, hogy minden betegséget megakadályozhassunk, de nagy részüket igen. A járványokat ma már nem tekintjük Isten akaratának, sőt épen a XX-ik századnak sikerült, az azelőtt visszatérő járványokat megelőzni. Ezt elérték az egészségtelen behatások megszüntetésével; igy a csatornahálózatok, vízszűrők felallitása, utcák tisztántartása, gyárak és műhelyek fejlett hygiéniája túlzsúfolt lakások kiürítésével stb Legfontosabb azonban az orvosi segítség igénybevétele, mindjárt a betegség kezdetén, amit elődeink nem tettek s ami szintén a mai kor vívmánya. Erre valók a nagyszámú polyklinikák, melyekben a szegény betegeket teljesen ingyen kezelik. Sajnos azonban ezek túlzsúfoltsága csaknem kizárja az alapos vizsgálatot és gyökeres gyógyítást. A XIX. századnak talán legnagyobb vívmánya a hygienia követelményeinek teljesítése, az egyén szellemi és testi ápolásának fejlesztése s a mértékletesség, mely a lakosság átlag 8A-ed részét a chrónikus betegségektől megszabadítja. Mindannyiunknak meg kell tanulni, hogyan kell élnünk, hogy a betegségeket kikerüljük. Egy mezei munkást, vagy városi munkást eltartani, ehhez szellős lakás kell több szobával, meleg, kényelmes ruházat változtatható fehérnemű, jó ivóviz, dus növényi táplálék, hus es tej mérsékelt élvezete, nemi műveltség és szórakozás s elegendő szabad idő, hogy a családanya hitvesi és anyai kötelességének eleget tehessen. (Folyt, köv.) térideje december 25 és 31-ike, vagyis karácsony és uj év közötti időszak. A dohánykertészeket a gazda köteles előleggel, lakással tüzelő anyaggal stb. ellátni. Különösen az előleg az, amely teljesen speciatis intézkedése e törvénynek, állandó jelleggel bir és részletekben nyújtandó. A megszökött dohányost nem lehet elővezetni. Ezt a jogot az 1898. II. t.-c. az aratókkal és napszámosokkal, továbbá a 1899. XLIII. t.-c. a gazdasági segédmunkásokkal szemben biztosítja, ellenben a dohánykertészt, a vizi munkálatoknál, vasút és útépítésnél alkalmazott munkásokat és az erdőmunkásokat, ha munkába nem állanak, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja oly formán, hogy ha az elitélt 48 óra alatt nem tud fizetni, ellene a megfelelő elzárás, tehát például 600 koronánál 30 nap, azonnal alkalmazandó. Ebből látszik, hogy a törvényhozás főleg az aratás zavartalan lefolyását akarta minden áron biztosítani. Itt említem még meg, hogy főként a járványos betegségek tovaterjedésének meggátlása céljából valamennyi munkástörvény kötelezi a munkaadót a helybeli munkások megbetegedésének a hatósághoz leendő azonnali bejelentésére, az idegen munkásoknak pedig azonfelül 8 napig való gyógyítására. Az 1898. Il-ik, úgynevezett alap munkás törvényt szorosan kiegészíti a szintén a mezőgazdaság érdekében hozott 1899. XLII, t.-c. Ez megállapítja a birtokos és a cséplőgép vállalkozónak a gépszállitása és a cséplés körüli kötelességeit, intézkedik a cséplőgép vállalkozó és munkásai felett, körülírja a gazdasági munkásvállalkozó kötelességeit és meghatározza a gazdasági munkás és az általa felfogadott segédmunkás közötti jogviszonyt. Voltaképen e kérdések rendezése nem igényelt külön törvényt, teljesen bele lett volna illeszthető a munkás törvénybe, de a törvényhozás 1898-ban sietett az aratósztrájk mozgalmak elnyomásával, nem találta akkor opportunusnak a törvény megalkotásának és gyakorlati alkalmazásának megnehezítését. Az általános elvek érvényesültek az 1899. XLII. t.-cikknél is. A munka biztosítása volt a cél. A munkás személyazonosságát a munkás igazolvány, munkáját és bérét a szerződés állapítja meg, a szerződés betartását drákói szigorú büntető rendelkezések igyekeznek biztositani, mert a törvényhozás ugy vélekedett, hogy itt nemcsak jogos magánérdek, de országos érdek megvédése forog kockán. Ezek a már többször érintett ; általános elvek nyertek kifejezést a vizr munkálatoknál, ut- és vasútépítésnél alkalmai zott munkásokról, közismert kifejezéssel a kubikusokról és az erdőmunkásokrószóló másik két törvényben. A kubikus földmunkás, igy a viszonyaikat szabályozó 1899. XLI. t.-cikk a szerződésben megköveteli a munka körüiiresát, a munkabér átalány összeg vag| egységár szerinti megállapítását, továbbá a szállítási költségek, elszállásolás stb. meghatározását. Az erdőmunkásokról szóló 1900. : évi XXVIII. t. c. a faterrnelésnél és egyíib erdőmunkálatoknál alkalmazott munkásokról és napszámosokról beszél. Itt is