Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1-ső szám. jsíyírvidék. 1914. január 1. w3. éven aluli gyermeket a koldulásra liztat, vagy koldulni küld, vagy e célból másnak rendelkezésére bocsát, 8 napig terjedhető elzárással büntetendő. Minden gyermekvédelmi és pa'ronázs tevékenységben a legfontosabb a preventív munka, melynek ereje és tökéletessége megkönnjiti a fogházmissziÓDak mindinkább súlyosbodó gondjait, csökkenti a karitatív intézmények számait. A gyermek, ha szegény is. nem könyöradományt, hanem nevelést kiván. Nem a könnyű pénzszerzésre kell a gyermeket szoktatni, hanem arra, hogy mennél több energiát gyűjtsön az élet küzdéséhez s a szocializált önszeretettel vértezve, fejtse ki egykoron erejét a társadalom és a haza javára. Ez a szeretet szüli a társadalmi összhangot, ez adja azt a kapcsot, melylyel kapcsolódik az ember az emberi eröhöz ép ugy, mint a világegyetem energiájához és lesz a föld urává. A nevelés mindent pótol, de ezt semmi sem. Svájc az egyik példa arra, mit pótol és mit tehet a nevelés. Igazolja a nevelés hatalmas erejét Michelet; ki a politika minden részébe beilleszti ezt és pedig azért, mert ez az államélet minden jelenségeire kiterjed. Wehrli pedig, ki Pestalowinak hü követője, ezt írja: .Ajándékozz a szegényeknek kenyeret, pénzt, ruhát: csak addig tettél velük jót, mig a kenyeret megeszik, a p^nzt elköltik s a ruhát elszaggatják. De neveld őket, tanítsd meg dolgozni és a társadalom hasznos tagjává tenni: oly jót tettél velük, mely halálukig eltart s boldogítja öketl" Semaphor. Önismeret, emberismeret/) A gyakorlati életben néha olyan nehéz kérdések torlódnak az ember elé, hogy még az erős nagy lelkek, az emelkedett jellemek is bukkannak számításaik ellenére áthághatlan akadályokra, s ilyenkor őket is megszállja egy-egy pillanatra a tehetetlenség érzete, s talán némi félelem rezgése; de azért a magas szárnyalású nagy lélek, bilincseiben s tehetetlenségeiben is nagy marad, mert tud tűrni lemondással, s ebben némi megnyugvást talál. Mig ellenben a kislelkü a veszélyben fejét veszti kétségbeesett tehetetlenségében, hogy gondolkozása s külső érzékei egyaránt megtagadják tőle a szolgálatot, s minél inkább növekszik a veszély, ő annál inkább törpül, s midőn a legnagyobb lelkierőt kellene kifejtenie, akkor a leggyengébb s legtehetetlenebb. Minél világosabb észtehetséget és lelkiműveltséget szerzett az ember magának, annál *] Mutatvány Rédl Ferenc fenti címmel megjelent kötetéből. veszik maguk közzé, aztán szétoszlott a gyülekezet. Mucius és Livia boldogan siettek haza; most már elhárult utjokból az akadály. Sikerült Muciusnak Líviát észrevétlenül hazajuttatni. Egymást szorosan átkarolva, csókok között vettek bucsut egymástól. Másnap reggel magához hivatta a leányát Sempronius Galba. Nos Livia tudod e már, miért nem jött el Mucius Julius Nero vacsorájára? Leborult a leánya Sempronius Galba előtt. Ne kérdezd az okot atyám, hadd maradjon az az ő titka. Te nagy vagy, hatalmas és okos, találj ki valami ürügyet s ha baj, veszély fenyegeti hárítsd el a fejéről, mert ő az én mátkám s az ő élete az én életem. . . Sempronius Galba boldogan szorította keblére egyetlen leányát, hisz leghőbb vágya volt leányát Mucius Tulliusnak feleségül adni. Egyenesen Nero császárhoz ment, a ki őt rögtön maga elé bocsátotta. Mindenféle jó hírekkel igyekezett Nérót jó kedvre hangolni, csak ugy tért át Mucius Tulliusra. . . Megkönnyebülten nézett Nero kiengesztelt arcára, de azért arca elvörösödött a szégyentől mig mondta: Sikerült megtudnom, miért nem jöhetett el Mucius Tullius már háromizben a lakomákra óh kegyelmes császár: A legutóbbi háború alkalmával fogadalmat tett az Istennek, hogy bizonyos napokon titokban áldoz nekik s mind a három alkalomkor fogadalmi napja volt. Astra. finomabb szellrmi érzékisége, ugy hogy a még tisztán nem látható következéseket is megsejti, mely sejtelem is hasonló a delejtűhöz, mely nem látja ugyan a partot, de oda vezet. Az olyan ember, kinek értelme már annyira fejlődött, hogy az igazvalót megismerte, s ennek nyomában az önismeret és emberismeret birtokába jutott, az tisztán látja az élet helyes útjait; aki pedig tisztán lát, az nem lehet erkölcstelen, vagy jellemtelen, mert ha mégis tudna ilyen lenni, akkor kellene, hogy önmagának legyen ellensége, mely megtévedés pedig csakis elmezavar következménye lehetne, mely körülmény, vagy állapot, már a dolog természeténél fogva is kizárja a tisztánlátást. Aki pedig mindezt az értelemnek mély meggyőződésével átlátta és átértette, annak lélekröpte s gondolkozása szabad, tehát mindenkor méltányolni is képes, aki pedig méltányolni tud, az a jóakarat és igazság mérlegét biztos kezekkel fogja egyensúlyban tartani. Ha most már mindezekhez a szivérzésnek s lélekemelkedettségnek finomságát is megszerezhettük akkor az „ember"nek tökélyeit birjuk. Igaz ugyan, hogy az alábbi tulajdonokat rendszerint csak a véletlen vak esete szokta alapjában véve megadni, s az emberi lélek nagyra törekvése szokta a véletlen adott alapon kifejteni, de az sem tagadható, hogy szoktatás által is fel lehet azokat ölteni, mert hisz általánosan elfogadott tétel az, hogy a szokás második természetté válhat. Ha ezt a tételt elfogadjuk a rosszra, el kell azt fogadnunk a jóra is. Ha pedig a felállított tétel szerint szoktatás annál magasabb értelmiséget szerzett egyéneknél az utóbb emiitett legmagasabb tulajdonságokat, tehát az „emberinek tökélyeit el lehet érni, akkor ugyancsak szoktatás által el kell tudnunk érni azt is, hogy a nagy tömeg megszabaduljon az előítéletektől és elfogultságtól, saját én-je túlságosa szük látókörétől, hogy így legalább annyi értelmi meggyőződést szerezhessen, amennyinek birtoka okvetlenül szükséges ahhoz, hogy a fenköltebb alattvaló nyugtalan, azért, ha egy ország többnyire epés lakossággal bir, ott a háborgás, pártütés, csatározás, véres bosszú, napirenden van. (Példa rá Spanyolország.) Mivel ezen véralkat tulajdonosai a legnyughatatlanabb életet élik, leiküknek különben meglevő derültsége mellett, gyakori és nagy adag lelki gyötrelem, kin is szokott osztályrészül jutni, — mivel önálló, bátor, olykor kihívó, az emberi hibákat gyengeségeket azonnal fenyíteni, vagy az embereket fegyelmezni kívánó, — magatartása mások jogkörét érintve, törekvéseik célját csorbítani, akadályozni látszik, — s igy önmaga ellenében embertársait s főleg az erkölcsi fogyatkozásban szenvedők összetartó tömegét ellenállásra, vagy legalább parallelizásra zuditja fel. Mennyi fény és mennyi árny ugyanegy ember vérmésékletében és alaptehetségeiben. Vájjon az e fajta ember maga szerezte a felsorult fényes tulajdonságokat, melyekkel kedvező körülmények közt az emberi legmagasabb tökélyt, tehát az ideált elérheti P Vagy ő az oka, hogy e fényes tulajdonságokra olyan nagymérvű gyarlóságok vetnek árnyékot, melyeknek uralomrajutása ezen véralkat tulajdonosát az emberiség rémévé, átkává avatja ? Ugy, mint a fentebb már felsorolt vérmérséklet tulajdonosai nem okai semminek, épen ugy nem tehet ő róla, nem oka ő mindezeknek, mert a teremtés ereje, a végzet akarata ruházta fel csupa véletllenségböl ezen alaptehetségekkel és véralkattal, melyek a tökéletesség és dicsőség legmagasabb csúcsára emelhetik őt, de a hóhér bárd alá is vezethetik. * * * Nem hagyhatjuk figyelmen kivül a temparamentumok egyik legtipykusabb faját: a nyál' kás vérmérsékletet. Ez a legszerencsésebbek közé tartozik, mert ennek vére a legkevésnbé meleg és nagyon lassú keringésü, tehát a külvilág és az emberek gyarlóságai és rossztelküségei nem tesznek reá valami nagyon érzékeny benyomást. A flegmatikus véralkatú ember magatartása olyan, mint a folyamé, nem feszélyez ő senkit, de őt sem genirozza senki és semmi. Lassúságát mindenki ismeri s az is tudvalevő dolog, hogy nem igen udvarias, emellett nehézkesen mozog, merev és nyugodt. A társaságot nem igen kedveli, mert ott rendesen szótlan, szenvedőleges magatartású szokott lenni. A társadalom szokásai s szabályai terhére vannak s ő mosolyogja magában az emberek hiúságait s kicsinyeskedéseit. Szivérzeményei alig vannak s annyira tompák, hogy ő maga csak az észhez szokott szólani, a szívhez soha. Érzékei gyengén vannak kifejlődve, azért tapasztaljuk őt érzéketlennek. Nem is hevül fel egykönnyen, mire jellemző példa egy németországi urnák történt utazási esete kocsisával. T. i. útközben rablók által megtámadtatva, először a kocsis kapott kemény ütlegeket, aztán ura, miközben a kocsis földön hevertében nézte a nem épen kellemes komédiát; egyszerre azonban a kocsis csak neki fohászkodik és lesújt egypárt a rablók közül, mire a többiek elfutottak. Ekkor ura kérdezle kocsisát, miért nem riasztotta el már kezdetben a rablókat? — Mire ez nagy flegmával igy válaszolt: „Joa i muss hold erst warm werdn"! A nyálkás sokkal többet tud tűrni, mint más véralkatú, de azért nem tanácsos őt felbosszantani, mert bosszúja iszonyú, szívtelen, sőt embertelen. Hideg vére kedveli az egy helyben maradást azért kényelem és nyugalomszerető; szeret gond és aggodalom nélkül élni. Önmagát és nyugalmát egészen a szívtelen és igazolatlan önzésig szereti, de szükségből szorgalmas is tud lenni. A fegmatikus véralkatuak, ha tanulnak, biztosított állandó hivatalba törekszenek jutni s különösen kedvelik a monoton foglalkozást, milyenek a számhivatalok szoktak lenni. Ők nem ujitók s nekik az idő nem pénz, azért nekik nem is sietős semmi. Miattuk egyesek existenciája és egész családok mehetnek tönkre, ha hivatalos működésükben azok ügyeinek elintézése az ő kezükön megy keresztül, őket semmi sem hozza ki megátalkodott flegmájukból, azért csakis emberségesebb érzésű vezetés és ellenmondást nem tűrő parancsoló nyomás alatt jó tisztviselők. Eszélyesek, mint a kigyó, a jó alkalmat kilesik s csak akkor cselekszenek, ha a körülmények egészen kedvezők, miért is minden jól szokott nekik sikerülni; nekik azért nem sietős semmi sem, mert ők ugy gondolkoznak, mint hajdan a nilusi tartományok fejedelmi tanácsa, mely a Nílusnak hajózható folyammá tételéré irányuló szabályozási kérelemre azt felelte, hogyha Isten a Nílust hajózható folyammá akarta volna tenni, akkor már kezdetben úgy alkotta volna azt. Nem törődik a világ aprólékoskodásával, hiúságával, haladása, vagy visszamaradásával, ő önmagában visszavonulva akar élni s önmagával nem is elégszik, azért nincs, vagy nagyon ritkán van benső barátja. Nincs hajlandósága a nyilvános közdolgokkal törődni, bíbelődni, de aztán mégis vállalkozik rá, munkája rendesen sikerrel szokott járni. Elméje nem fogékony, de hü ; tudománya leginkább idézésekből áll, mert szórói-szóra emlékezik a betanultra s ezt nem egy könnyen felejti el. Mivel mindig alapos akar lenni, előadását rendesen Ádámon és Éván kezdi és a végtelenbe nyujh'a : különben egyoldalú s megrögzött eszméi vannak. Némelyek nagyon hibásan azt tartják a flegmatikusról, hogy tehetsége a filozófiai eszmékre fogékony, ez azonban nagyon is téves nézet, mert ő megelégszik a külső okokkal s rendszerint nem szokott s nem is igen tud az eszmék mélyére hatolni.a Hallgatagnak, nyugodtnak és türelmesnek, avagy bölcsnek lenni: az nem mindegy. Aki az értelem meggyőződése fonalán elv és jellemszilárdságra jutott s igy önmagát szellemileg nagygyá, lelkületét erőssé, edzetté tette, csak az lehet bölcs, ellenben az, kinél a véralkat flegmája az értelem mély meggyőződése nélkül adja a lélek nyugodtságát, a türelmet stb., az csak külsőleg látszik olyannak, mint a bölcs, de értelme, jellemiránya homályos, szivderüje tompa, szivnemessége kiképzetlen, vagyis fejletlen A társaságban ügyetlen, mutató, ámbár ő szótlan is jól érzi magát barátai, jobban mondva szokott társasága körében. Vallásában vakbuzgóságra hajlandó s mint szónok hatástalan. Tudománya inkább elméleti s gyakorlati filozófiája nagyon csekély. Hivatalában nagyon rendes, a fegyelmet, gépiességet jól türi, a bürokratizmust szereti s felsőbbségének vakon engedelmeskedik, de főnöknek nem alkalmas