Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 16. szám

Nyíregyháza, 1914. február 19. Csütörtök XXXV, évfolyam, 15. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ara 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A leányegylet tervéhez. A „Nyírvidék" 1914. február 8 iki számának olvasása igaz* örömmel tölthette el lelkünket, midőn a leányegylet nagyszerű tervéről vettünk tudomást. Azt hiszem, aki figyelemmel kiséri a nyíregyházi fenkölt gondolkozású leányok törekvését, évről-évre való fáradhatatlan buzgóságát, mellyel törlik a könnyeket, lehetetlen, hogy meg ne hajtaná előttök az elismerés és hála lobogóját s ez áldozatkészség oly nemes példáját pedig követni mindnyájunknak szent kötelességünk. Aki a nevelés magasztos hivatását tölti be, jól tudja, hogy a városi gyermekek legnagyobb része tiz hosszú hónapon keresztül kénytelen szivni az iskola gyakran poros levegőjét. Nem cíudálkozhatik senkisem azon, hogy megfosztva a természet felfrissítő világától, közülök oly sokan vannak olyanok, kiknek sápadt tekintetéből-nem ragyog fel az élet tüze s vajmi kevés a remény arra, hogy testben-lélekben edzett tagjai legyenek a magyar hazának. Az iskolai élet ezenkívül a nyomornak is oly ijesztő példáit tárja elénk. Hány szüle nem képes gyermekeinek meleg ebédet nyújtani s övéit téli ruhával ellátni. Mint zord, kietlen táj után enyhetadó vidékre érkezik a fáradt vándor s hálát ad a gondviselésnek, hogy biztos révpartra engedte kikötni,, oly megnyugvással telhetik be szive annak a napról-napra verejtékes munkával foglalkozo szegény anyának, mert a leányegylet tagjainak önfeláldozása, Nyíregyháza társadalmának jótékonysága lehetővé teszi, hogy táp lálékot kapjanak az arra rászorult gyermekek. A leányegylet áldásos működését nem lehet eléggé méltányolni, csak látni kell az arcokon a megelégedettség viruló rózsáját s lehetetlen, hogy mindnyájunk szive hálával ne telnék meg azok iránt, kik nem sippal-dobbal, de nemes emberbaráti érzésök igaz megnyilatkozásával gyakorolják a szeretet nagy munkáját. Sokkal nagyobb jelentőségű ez a nemes cselekedet, mely a nyomoron segít, mintsem első pillanatra gondolnók azt. Kötelessége azért ugy a társadalomnak, mint a város vezetőségének, hogy segítségére legyen minden időben azoknak a jó lelkeknek, kik az emberiség jóltevői s szívók sugallatát követve erősitik, ápolják a jövő nemzedéket. A leányegylet működése azonban nemcsak sbban merül ki, hogy a szegény gyermekeket az iskolai év nagy részében ennivalóval látja el, hanem gondjuk van a véznákra, vérszegényekre is. Mily fenséges gondolat az : házat építeni az erdőben, hol közelebb érzi magát az ember a mindenek alkotójához, egészségesekké tenni a mi véreinket, hogy rugékony testtel, felfrissült szellemmel készüljenek az élet útjára. Mily hangyaszorgalom, mennyi lelkesedés, kitartás, remény, bizalom kellett ahhoz, hogy annyi pénzt gyűjtsenek össze! Ki tagadhatná meg segítségét azoktól, akik nem önmagukért, hanem a jövő boldogságáért fáradoznak. Az a kérvény, amelyet a képviselőtestülethez beadtak, szükség, hogy a legnagyobb pártolásra találjon. Mi majd büszkén hirdetjük a világnak, hogy leányainknak nemesen dobogó szive egy egész világot átölel s kell, hogy hogy mindannyian, kik e városban élünk, tőlünk telhetőleg támogassuk őket. Tudvalevő, hogy iskolai év végén az ápolásra valóban rászorult szegénysorsu gyermekeket kiválasztják s kiviszik a Sóstóra, hol három négy hétig teljes

rn ingyen ellátásban, fürdőzésben, lelket vidámító szórakozásban részeltetik őket. De kedves hölgyeim! voltak-e már egy népes iskolában ? Ha igen, ugy láthatták, hogy nemcsak a szegény ember gyermekének színtelen az arca, bágyadt a tekintete, hanem bizony a tehetősebbek közt is van akárhány, ki rászorul arra a sóstói gondozásra. Vagyunk eboen a városban, sőt a vidéken is sokan, akiknek nincs módunkban, hogy kedveseinket a nagy vakációban több heti tartózkodásra valamely arra alkalmas gyógyító helyre vigyük. Be késs örömest áldozunk, ha az önök sziveszége, belátása mérsékelt díjazás mellett éppen olyan ápolásban részesiti őket, mint az ingyeneseket. Ha pl. egy egy hónapi időtartama alatt 60 növendéket vesznek fel, ebből csak 15 fizetéses hely legyen, már akik ez áldozatot megbírjuk, örök hálával tartozunk s boldogok leszünk, hogy gyermekeink közel hozzánk pihenhetik ki egy iskolai év fáradalmait. Fontolják meg azért ezen eszmét, hiszem, hogy nem kivihetetlen az, másrészt gazdasági szempontból némi haszonnal is járna. Midőn a fentebb elmondottak megvalósítását becses figyelmükbe ajánlom, tiszta szívből kivánom, hogy mindazok buzgólkodása, kik az emberszeretet magasztos érzelmétől áthatva, fáradtságot nem kiméivé haladnak a kitűzött cél felé, találjon mások kebelében is termékeny talajra s a jövő nemzedék erejében, munkásságának kifogyhatatlan gazdaságában nyerje meg a maga jutalmát. a—ó—á B

| r. M . f dojaras. A m. kir. orsz. meteorológiai intézet nyíregyházi állomásának adatai. Hó a 55 A szel iránya és ereje Felhőzet C^

a| Hőmérséklet Hó a 55 A szel iránya és ereje Felhőzet mm. j max.| min. febr. » n 18 SW 1 19 SW 1 ao sw 3 borult borult töhb, borult 30 20 —1-5 + 19 j.3'3 —4-5 -6-5 -1-4 A szélirányok jelölése: N = észak, E = kelett S = dél, AV = nyugat. Tűzrendészetünk a vármegyében, A köz érdeke indított arra, hogy leírjam mind azt, amit érzek, mindazt ami hiányzik és számokkal bizonyítsam azt, hogy ott, ahol a tűzrendészetnek s általában véve a tüzoltoi intézménynek lelkes, fáradságot nem ismerő s önfeláldozó vezérei vannak, ott szépen halad a kitűzött cél eléréséhez az igazi tűzrendészetnek a megoldása. Ki kell jelentenem, hogy Szabolcsvármegye tüzrendészeti állapotát a teljes valóságában nem ismerem. Azonban úgy hallom s úgy látom, hogy nálunk ez a sok veszedelmet hozó és okozó elem ellen való védekezési mód, mostoha gyermekké lett, s azt lehet mondanunk, hogy a vármegyei Tűzoltószövetség tagjait kivéve,nagyon kevés azoknak számuk, akik a tűzoltói intézményekkel mélyebben foglalkoznának, vagy annak előbb vitelében segédkeznének. Vármegyénkben nagyon kevés azon községek száma, ahol a tűzoltóság rendesen szervezve van. Igaz, hogy a többi helyen el van rendelve a kötelezett tűzoltóság, de azoknak szakszerű kiképzéséről, ugy elméletileg, mint gyakorlatilag szó sincs. A vármegyei Tűzoltószövetség már többször tartott Nyíregyházán nyoic napos tűzoltó tanfolyamot, azért, hogy ott legalább az egyes községekből bemenő s a tűzoltásért lelkesedőket kitanítva — az egyes községeknek vezetőket képezzen ki, akik már tudatában vannak annak, hogy miként kell eljárni egyes tüzesetek eloltásánál, vagy a szereknek okszerű kezelését mikép kell végezni. Sajnos, azoban a vármegyei Tüzoltószövetségnek e nemes és alkalmat nyújtó törekvését az egyes községek össszetett kézzel nézik, vagy talán elfelejtkeznek önmagukról, hogy nincs arra szükség?! Igaz, hogy talán 99 esetben nincs, de a 100 ik eset lehet olyan, hogy nagyon jó volna egy olyan ember, aki talán csak egy kicsit is értene ehhez a tudományhoz. Az 1903. év junius havában volt egy ilyen nyolc napos tűzoltói tanfolyam Nyíregyházán, a melyen magam is részt vettem. Az egész tanfolyamon heten voltunk. Kicsi, de lelkes csapat volt. A hova 20 embernek kellett volna feljönni, eljött hét. Azok között volt hat tanitó és egy fizetéses tűzoltó. A többi 13 hely pedig üresen állt, mintha csak azt engedte volna következtetni, hogy íme már csak ennyi azon közsegek száma Szabolcsvármegyében, a hol nincs tanfolyamot végzett kepzett ember! Bár igy lenne ! Azonban talán épen ellenkezőleg van, tekintetbe véve az ezelőtt tartott pár tanfolyam végzett hallgatóinak szintén kevés számát. Szerény véleményem az, hogy nem lesz addig Tűzrendészetünk, mig a vármegyei Tűzoltószövetség nem fogja szorgalmazni a vármegyei tüzrendészeti jóváhagyott szabályrendeletnek a keresztül vitelét. Mert mind addig, mig a mozgató erők segítségét nélkülözni kénytelen a vármegyei Tűzoltószövetség, addig nálunk tüzrendészeti állapotokról beszélni nem lehet. Legelső lépés ezen a téren a járási tüzrendészeti felügyelő kinevezése, akik járásukban éber figyelemmel vizsgálják felül a hiányokat és buzdítsák, — segédkezzenek az egyes községeknek a tűzoltóságok szervezésében s mindenről a jelenlegi állapotoknak megfelelő intézkedéseket megtegye, illetőleg azoknak keresztülvitelére az egyes községeket felsőbb hatóságaik utján kötelezze. Ezzel kell megkezdeni a munkát, mert mig a kinevezések meg nem történnek, addig munkák meddő marad. S ha ez meg lesz és a felsőbb hatóságok szintén támo-