Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-30 / 87. szám

z ot-ik azaia. JVnMVÜlXL 1^13. október 30. élések büntetését is. A büntetés közön­séges fogház s ezenfelül pénzbüntetés, a vétség minőségéhez képest szabályozott fokozatokkal. Eddig a büntetés állam fogház volt a legrosszabb ecetben. Az államfogházakat pedig egész nyugodtan lehet kedélyes fogházaknak nevezni. Azoknak elszenvedése alig jelentett va lamit. Legtöbbször tárca-témák szerzé­sére volt alkalmas. A felelősséget kiterjeszti a szerzőn kivül a szerkesztőre és a kiadóra is. Főként a kiadó felelőssége fontos mert hiszen épen ezeknek volt érdeke, hogy a lap szenzációkban bővelkedjék, tehát kelendősége mennél nagyobb legyen. Szintén egészen uj, de nagy jelen­téségü ujitás a kártérítés kötelezettsé­gének megállapítása. A sértett a sajtó­beli közleménynyel okozott vagyoni ká­rának megtérítésén kivül nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet s ezt a biróság az összes kö­rülményeknek valamint az érdekelt felek vagyoni viszonyainak figyelembe véte­lével fogja megállapítani. A kártérítés abban az esetben is megilleti a sértet­tet, ha a sajtóbeli cselekmény magában véve nem állapit meg bűncselekményt. Ez az eszköz bizonyára alkalmas lesz arra, hogy ne lehessen könnyelműen meghurcolni a sajtó utján egyesek jó hirnevét olyan közlésekkel sem, amelyek ugyan magukban véve nem ütköznek a büntető paragrafusokba, a sértettnek azonban hitelét, egyéni értékét hátrá­nyosan befolyásolják. Meggyorsítja a javaslat a sajtóügyi eljárást is, ami az eddigi viszonyok kö­zött évekig elhúzódhatott, Gondoskodik tehát arról, hogy a sértett az elégtételt még idejekorán megkaphassa és a bün­tető ítélet közzététele a közönséget ideje­korán, még akkor tájékoztassa, amikor az elkövetett támadás élénk emlékeze­tében él. A közszemérem elleni sajtóvétsége­ket a javaslat kiveszi a sajtóesküdszé­kek hatásköréből s a törvényszékek elé — Nini, Katica bogár. Merre repülsz, Katica bogár ? Hol lakik az angyalom ? — Éh, hagyja békén azt az ártatlan kis bogarat. Jöjjön oda a kerítéshez. Ugy látszik, valami diszkrét természetű a dolog és fél, hogy kihallgatják beszélgetésünket. No, jöjjön Mayer és mondjon el mindent. Ne törődjék azzal, hogy nő vagyok. Tektntsen tiszttársának. Hallottam én már igen nagy disznóságokat. Hallottam én mér Karapanzsits kapitányt károm­kodni is. Nohát ennél rosszabb a dolog ugy sem lehet. Mert nézze csak, dolog igy van. Wintner őrnagy ma is, mint rendesen, ebéd után eljött a papához sakkozni. Hát sakkoztak, mig én a másik szobában olvastam a Szanint. — Mi ? Magának megvan a Szanin ? Ször­nyű! Ugyan Elzácska, ha elolvas'a, adja ide nekem. . . — Jó. Dő meg kell magyaráznia a straté­giát . . . Arra leszek csak egyszer figyelmes, hogy a papa meg az őrnagy folytott hangon diskurálnak. Az őrnagy ezt a szót mondta ki, hogy: „Stratégia." Érti? „Stratégia." Mire a papa hangosan felkacagott, mint rendesen, amikor pikáns dolgokról van szó. A kíváncsi­ságtól égve bekandikáltam az ajtón ; de a papa észrevett és dühösen rámförmedt: „Takarodjál Elza! Ez nem gyermekeknek való! Mmmmars!" Mit szól ehhez? — Csak azt, hogy a kedves papája, az ezredes ur kissé kíméletlen ugyan, de igaza volt. — Igaza ? Hát szabad egy magasrangu tisztnek hölgyekkel gorombáskodnia ? — Sohasem. De azért igaza volt. Mert nézze csak freulein Elza, a stratégia nem ho'mi pinkatéria. utalja. A sajtóesküdtszékek, vagyis a kir. ítélőtáblák székhelyén működő es­küdtszékek elé tartozó ügyekben is lehe­tőséget nyújt arra, hogy ha a va'ódiság bizonyítása rendeltetett el, az ügy ahhoz az esküdt birósághoz, illetőleg törvény­székhez tétessék át, amelynek területén a sértett lakik. Ezzel mentesíteni fogja a sértettet attól, hogy ő és az ő tanúi utazgassanak a sértő lap székhelyére, mely körülmény eddig sokszor volt oka annak, hogy a sértett elkedvetlenedett a sajtópör lefolytatásától. Ezek azok a főbb elvek, amelyek az uj sajtótörvény javaslatban azt célozzák, hogy a sajtó visszaélései megszüntet tessenek. Nem lehet hát egy csöppet sem csu­dálkozní azon, ha épen az a sajtó, amely eddig ezekből a visszaélésekből táplál­kozott, sőt virult anyagilag, most olyan vészharangozást visz véghez. Ezek a a félre vert harangok azonban egy per­cig sem téveszthetik meg a gondolkozni tudó közönséget. Az egészség megóvása. Irta : Berníith Ferenc nyug. MAV, titkár. IV. Családi táncmulatságok alkalmával termé­szetesen a házfő tartozik a tánc túlkapásait megakadályozni. Azonban még mérsékelt táncolás után sem szabad különösen a hideg levegőre az ideig ki­menni, mig a test alaposan le nem hült. Az erősebb tánc legalább is főfájást okoz. Hogy ezt is meggátoljuk, — mérsékelni kell e testedzést is. Ha a többször gyakorolt erős táncolás egyeseknél nem idés is elő azonnal és feltét­lenül tüdővészt, — több mint valószínű, hogy maradandó defectust, rombolást támaszt a tü­dőben és abban oly csirákat rak le, melyek idővel nemcsak a házaspárokká vált szülőknél, hanem a születendő gyermekeknél is végzetessé váló tüdőbajt és időelőtti halált okozhatnak. Fürdés. a) Nagyon meleg vizben: A meleg vizben való fürdés rendszerint kádakban történik. Igen nagy hiba az, hogy a — Nem ? — kérdezte savanyu arccal a bakfis. — Nem, becsületemre, nem. — De hát micsoda? Tudni akarom. — Hadi titok? — Hadi titok — ismételve súgva a cőg­ling és igen fontoskodó arcot vágott — ne beszéljünk hangosan, mert ha meghallják, mind a kettőnket sáncfogságra ítélnek. — Most már el kell mondania. — Nem lehet. A titok — titok. És én felesküdtem a császárra és a királyra. És a hadsereg titkait el nem árulhatom. — Nekem sem ? — kérdezte kacérul Elza és bűbájosán mosolygott. Nefelejcsszeme csá­bítóan ragyogott. A cőgling elpirult. — Nekem sem ? — kérdezte újból Elza, még csábítóbban. (Ez az a mosoly, amelyért a hadvezérek árulókká lesznek.) — Hát legyen. De nem jelent föl ? — Nem, Bruno. — Ide figyeljen. A stratégia, hogy ugy mondjam, alapjában arra való, miszerint, mikép, hogy ugy mondjam, az ellenséget legyőzzük. Egyike a legnehezebb hadi tudományoknak. Sőt mondhatom, hogy a legnehezebb. Bár nekem a kisujjamban van, becsületszavamra. — Pszt. Halkabban! — intette Elza. — Idefigyelnek. — Gyakorlati példával többre megyütikl Látja itt a park végén a jegenyefákat ? — Látom. — Azokon tul a várhegyei ? — Látom. hűlésben szenvedő emberek legnagyobb része nagyon isaeleg fürdőt rendel — és habár a fürdő­személyzet túlságosan hevített vizzel nem szokta a kádai megtölteni, mégis sok ember akkor, mikor már elhelyezkedett a kádban, szaporítja fel a kádat nagyon meleg vizzel abban a hie­delemben, hogy a hűlése elmúlik, holott a viz nemcsak a hűlés nagyságától, hanem a vérmér­séklettől is függ. Csak nagyon kevés ember figyeli meg a saját vérmérsékletét — sőt arra sokan nem is. képesek — még kevesebben állapítják meg a viz hőmérsékletét. E felületes eljárásnak azután, az a leggyakoribb eredménye, — hogy az em­berek legnagyobb része a túlhevített víztől fő-, fájást kapnak. Ez azonban még csak a kisebb baj. A na­gyobb baj rendszerint az, hogy a vérmesebb, embereket a nagyon meleg vizben szélütés éri — vagy mivel nem hűlnek le alapos tussolá­sokkal — illetve nem hűtik le a normális hő­fokig testüket, — kimenve a hideg levegőre — még alaposabban hűlnek meg, aminek azután, alig gyógyitható influenza avagy tüdögyuladáa a vége. A meleg fürdő használatánál e szerint na­gyon óvatosan kell eljárni. A vérszegények magasabb hőfokú vizet birnak el, mint a vér­mesek. A nagyobb hűlésben szenvedőknek en­nélfogva fürdés előtt feltétlenül ki kell kérni az orvos tanácsát. A csupán tisztasági célból hasz­nált meleg viznek nem szabad 26 G°-nál ma­gasabb hőfokúnak lenni. Miután pedig a váro­sok központjaiban levő fürdőknél nincsenek or­vosok alkalmazva, — rendőrhatóságilag elren­delendő lenne, hogy minden fürdőszobában egy-egy hőmérő legyen elhelyezve a viz hőfo­kának megmérésére. b) Hideg vizbeni fürdés alkalmával — előbb egész testünket le kell mosni — és csak azu­tán szabad az uszoda-, vagy folyóvíz tömegébe menni. Itt is szükséges a hőmérő, — mivel, ha a viz hőmérséklete 20 C°-on alul van, nem tanácsos a vizben tiz percnél tovább maradni, de ez esetben is csak akkor, ha mozgunk, lu­bickolunk, vagy úszunk. Nagyon sok fürdőző megjárta, amikor ala­pos test lemosás nélkül ment be a folyóba vagy uszodába, mivel sok példa bizonyítja, hogy az ily gondatlanok lábai görcsöt kaptak és dacára annak, hogy jó úszók voltak, mégis belefúltak. Különösen ebéd után, vagy jóllakott álla­potban nem szabad erősebb úszásokat gyako­rolni, mert feltétlenül főfájás áll elő, amit saját érdekünkben kerülni kell. Sőt a gyomor is fel­émelyedik. Erős beszéd. A ki hosszú ideig és nagy hévvel beszel, főfájást kap és el is szédül; ezt tehát főleg a — Kolossíális ! Magának kitűnő talentuma van. Hja a vérség! Nem hiába ezredes leánya... A várhegy legcsucsán látja a várrom tornyát ? — Látom. — Piramidális. No most tegyük föl, ott van az ellenség, ott fönt. Érti ? — Kolosszaliter piramidális ! Mink vagyunk a tábori tüzérség és nekünk agyon kell ágyuz­nunk azt az ócska vártornyot. Érti ? — Értem. Piramidaliter kolosszális ! Magában egy had­vezér veszett el! No már most minden attól függ, hogyan célozunk, hogyan állitom be az ágyút. Itt a cögling a balkezébe vett egy lapdát, jobbjában pedig az ütőt lengette. — Az ágyút be kell állítanom. Hogy pon­tosan találjak, tudnom kell hány fokos szög alatt, Reamur, vagy Celsius szerint. Mondjuk a jelen esetben negyven fok alatt, Celsius szerint. Mi sem egyszerűbb ennél. Az ember előveszi a logaritmus táblázatot és megvan. Nohát az ágyút beállítottam. Tehát jól figyeljen. Direkció a hegy csúcsán, annak az ócska vártoronynak legesleg csúcsa. Feuer! Ein, zwai, drei! Fölemelte jobbját es az ütővel akkorát súj­tott a lapdára, hogy az búgva sistergett át a bokrok felett. — Himmel, Gott! Sikoltott egy női szop­rán. Az ezredesné őméltósága volt, az inspek­ciós gardedám, mivelhogy a lapda az ő becses orrát, annak is a leghegyét találta. Ijedtében leesett a kerti székről és a pázsitra pottyant. Általános elképedés. A játékosok hirtelen szünetet tartanak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom