Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-10-12 / 82. szám
4 82-ik szám a felolvasásokért tisztelet díjra tartanak igényt, tekintet nélkül arra, hogy vezettek-e analfabéta tanfolyamot vagy nem, a vallás és közök tatásügyi minisztérium 1911. évi 50877. szám alatt kelt rendelete értelmében kell eljárniok, minthogy a felolvasások tiszteletdijának kiutalása nem tartozik az Országos Közművelődési Tanács hatáskörébe. 12. Az analfabéta tanfolyamok tartása az állami vagy felekezeti iskolák termei, esetleg a községháza tanácsterme használandó a fűtés és világítás pedig az iskolát fentartó hatóság vagy a községi elöljáróság utján eszközlendő. Amenynyiben ez nem volna keresztülvihető, ugy közvetlenül, vagy az Országos Közművelődési Tanács utján, az illetékes helyi közművelődési egyesület kérendő föl, hogy a tanfolyamok fűtési és világítási költségeinek fedezésére a hatóságnál közbejárjon. Megjegyezzük, hogy az analfabéták oktatása nemcsak kulturális szempontokból rendkívüli nagy fontosságú, — hanem magyar nemzeti és állami szempontból is. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. t.-c. a választási jogosultságot illetőleg előnyi biztosit az irni olvadni tudóknak. Nevezetesen, mig az emiitett törvény 6. §-a értelmében „aki irni és olvasni tud, a nélkül| hogy iskolai képzettsége lenne, akkor van választói joga, ha akár egy adónemből külön, akár több adónemből együttvéve legalább 20 korona egyenes állami adóval van megróva", —• addig „attól aki irni és olvasni nem tud, a választói jogosultsághoz az kívántatik, hogy legalább 40 korona egyenes adóval legyen megróva 1 1. Az irni és olvasni tudást az 50. §. szerint egy arra kirendelt bizottság előtt kell bizonyítani azoknak, akik arról iskolai bizonyítványt felmutatni nem képesek, s aki idézésére a bizottság elől elmarad, — olyannak fogják tekintetni, mint aki irni és olvasni nem tud". Az 51. §. értelmében azonban „az irni és olvasni tudás bizonyítását azoktól nem kell megkívánni, akik az Országos Közművelődési Tanács által az irás és olvasás elsajátítása céljából felnőttek számára rendezett tanfolyamot sikeresen elvégezték, s arról eredetiben, vagy hiteles másolatban bizonyítványt mutatnak föl". Miután az 1913. évi XIV. t.-c. ilyen előnyöket biztosit az analfabéta-tanfolyamokat sikerrel elvégzett hallgatók számára, a tanfolyamok látogatottsága és a hallgatók kitartásának fokozása végett célszerű, ha az itt ismertetett rendelkezések a község analfabétáinak tudomására hozatnak. Budipest, 1913. évi augusztus hó 1-én. Az „ Országos Közművelődési Tanács" elnöksége: Széli Kálmán, Gróf Károlyi Mihály, , elnökök. Dr. Árkay Kálmán, Szilágyi Sándor, ügyvezető alelnök. titkár. Nem, Aladár 1 Én nem engedek kibúvót. Én gyönyörűségem találom abban, ha tégedet meggyőzhetlek arról, ha bebizonyithatom neked, hogy az én Arténisz-Ildikóm a leggyönyörűségesebb minden asszonyok között. Ajánlatomat előbb mint barátnak az ajánlatát visszautasítottad, azért most azt újból megismétlem neked 1 Vájjon igy is ellent fogsz-e mondani Aladár? A vezér térdre vetette magát s átkulcsolta ura térdeit s esdeklő hangon kiáltotta : Könyörgök Uram, légy irgalmas szolgádhoz ! Ennek nem szabad megtörténnie! Gyakorolj velem szemben irgalmat s ne kivánd, hogy halálosan megsértsem Uram Királyomat s Királynémat 1 Oh Uram, hallgasd meg szavaimat, Csaba király, királyok királya, óh . . . De a király félbeszakította : Én, Csaba, a hűn király parancsolom 1 Aladár fölemelkedett térdeiről, megtörölte verejtékező homlokát s lehorgasztott fővel mélyen meghajolva válaszolta : Az én Uram pirancsol és az ő szolgája engedelmeskedni fog. A királyi palota bejárata előtt Csaba búcsúra nyújtotta kezét: Tehát ezen az éjjelen Aladár! A mikorra a nagy Ragyogó (Szinusz) teljes pom pájában kibontakozik az égboltozaton, akkor légy a kerti lugasban s én eljövök érted. Most pedig elmegyek. Bizonyos utasításokat akarok még adni az Írnokomnak Azartosznak, a góth királyhoz küldendő üzenet tárgyában. Az időt azonban ne feledd ! Légy pontos ! És hogy a te a virágos görög stílusoddal éljek : A Charissák oltalma maradjon veled Aladár! JffÍMIPS X Levelek Kiirthy Ferihez. Hogy érzed magad kenyeres ? Nem háborgat a nagy kultur-népek emléke, a nyári kiruccanásról? Azt látom, hogy legalább a jó utakra emlékezel s összehasonlítod a dombrádi kövezettel. Bizony, ide jönne az árpaleven hízott bajorja s itt mutatná meg, hány tehenen húzatná el szekér szénáját, a mit otthon egy tehenével csak ugy fütyörészve billegtetett! Nem hiába szeretnéd a kis vasutat Kisvárdáig kiépíttetni, mert ugyan „ember legyen" a dombrádi cocó, akár harmad-negyedmagával, hogy a demecseri állomásra vigyen 5—6 mázsa terményt! Mondta egy errevaló ember, a ki temetésen járt Demecserbe s megjárta ezt az utat Dombrádtól Demecserig. Hát hogy is tudnának a mi embereink jó utat csinálni, mikor egy sírt is huszonnégyen ástak ki s megittak 16 liter pálinkát, temetés után pedig az egész gyászoló közönség letelepedett az udvaron, mint a Krisztus urunk ötezer hallgatója s ugy járt kézrőlkézre a búfelejtő! Ennél már csak a paszabi papválasztók értek el nagyobb rikordot, a kik vagy öt hétig ezt csináltak éjjel-nappal. Ilyen utat tudunk mi csinálni, holtaknak, eleveneknek, akinek ez nem helyes, menjen a bajor parasztokhoz. Szó a mi szó, kenyeres, el-elkérődzöm magam is az utazás emiekein s bizony sokszor eszembe jutnak azok a pompás utak, mezőn és varosokon, főid felett és föld alatt, melyek a gyors és könnyű közlekedest, a társadalmi ezerféle munka nagy vérkeringését, nemcsak lehetővé teszik, hanem mintegy sarkantyúzzák még a lustát is a haladásra. Tudod, kenyeres, hogy csodálkoztunk Berlinben, midőn a Kommandanten strasse 29. alatt levő magyar csárdából mentünk szállodánkba, az éjjeli csendes utcákon át, s bámultuk, hogy a hatalmas Fridrich-strassén, még egész jókarban levő betonutat szaggattak fel, nekik már az nem volt jó s reggelre készen voltak vele s az örvénylő forgalom egy percig sem akadt fel. Hej, ha nekünk olyan utunk volna, mint a minő már nekik nem kellett. Bezzeg kellene nekünk! No de mi is fizetjük az útadót és ez nagy megnyugvásunkra szolgálhat. Aztán milyen nyugodtan járhatunk-kelhetünk, vagy meg is pihenhetünk, a mi barátságos utainkon s nem kell félnünk, hogy elgázol a rohanó járművek tömege, mint egyik cimboránkat. Hát van a mi dolgunknak világos oldala is! Nem tudom olvastál-e valaha a magyar kereskedelemről, mikor kelet és nyugat közt Debreczen volt egyik hatalmas átrakodó állomás. Bezzeg akkor még nem vasúti kocsikban szállították a jófajta alföldi füvön kihizott magyar marhákat, Bécsnek, Bresiaunak, a Hanzáknak. Micsoda felhajtás volt ez, kenyeres! Hat tudod, még akkor Breslauban azok az oldaluti fura házak voltak a patrícius családok lakóházai, melyek ma már csak látvány számba mennek. A pompás széles utcák, gyönyörű palotasorok, látványnak is tündöklő közterek, kőzte reken a hatalmas szobrok, főként a császári család által és az ő tényökre vonatkozó jellegzetes és beszédes szobrok és sok . . . sok más a miket ma büszkén szemlél a hazabeli német és gyönyörködve szemlél az idegen, mindezek még hol voltak, midőn a magyar göbölyök húsába volt temetve a jövő!! Mert hát hogy a jövő mindig a jelenbe van temetve, vagy mondjuk így : — begubózva! Ki tudná azt megmondani, minő utakon örvénylett az a kis éleny, légeny és széneayparány, mely alakulási központja lett, az én, a te, vagy bármelyőnk testszervezetének! Csak az bizonyos, hogy az anyag minősége, döntő sulylyal esik az élet mérlegébe. S hogy a német sógor jó táplálékot kapott a magyar földről, már akkor is, Bresiaunak minden köve beszéli, nemcsak az az óriási harang, melynek megcsudálására nehányszáz lépcsőt megmásztunk. Hit még az ódon hatalmas városháza, óriás méreteível, csodálatos alakzatával és még csodálatosabb belső termeivel, berendezéseivel Bizuny, kenyeres, ez az egy ház többe kerülhetett, mint a mi kettőnk faluja! Da azért az én emlékezetemben leghálásabb tanyát lelt a Vilmos császár emlékmű. Még pedig tudod mi tetszett nekem legjobban? Hát azok az aranyba vésett bibliai mondatok, melyek a nagy császár lelkének fotográfiái! Cseppet sem csodálkozom én azon, hogy a né1913. október 12. metek ugy szeretik császárukat, még haló porában is! Hej, ti kis csaholó ölebecskék, a kik ugy vonitgattok a Bibliára, mielőtt egy mondatocskájának értelmét is tudnátok, — menjetek csak a breslaui császár-emlékekhez és olvasgassátok, merre mutatnak a megkövült karok !!.. Hát azok a megkövült karok mutattak afelé a tanulságos és gazdag történelmi kiállítás felé is, a mely az 1813. év eseményeit hozta vissza a német nép emlékezetébe, midőn szabadulva a nagy Napóleon ölelő karjai közül, „oldódni kezdtek a megkövült tagok" . .. Olvastad te Tolsztojnak „Háború és béke" c>mű hatalmas regényét, kenyeres? Micsoda regény ez, egy nagy látókörben mozgó lélek előtt! .. . Hát aki olvasta és ugy latta a breslaui történelmi kiállítást, a nagy európai váltóHzas 50 évról.. . azokat a számtalan emléktárgyakat, kezdve a Napoleon díszkocsijától, végezve a legközönségesebb kovács pisztolyig, az eredeti okmányokat, — egyet még arról is, hogy egy magyar huszárt, bravúros viselkedéseért hogyan nemesitettek tisztté ott a csatatéren, — azián a sok vonatkozó festményeket, stb. stb. ... — a ki mindezeket látta, elgondolta . . . hej, kenyeres!.. . megint csak a Kaisser-Wilhelm Denkmai bibliai feliratát forgathatta eszében: „csak az Igazságosság tarthatja meg a népeket!" — Hát a politika, kutya! — mondják az okosok . . . ugye kenyeres ?! Vén cimborád. Az üzleti záróra. Nagy és szociális jelentőségű probléma megoldása előtt áll a város tanácsa. Arról van szo, hogy a kereskedő osztály tulerősen kíhasz nált munkaképessége kiméltessék. Arról az osztályról van szó, mely kora reggeltől késő estig dolgozik szakadatlanul, a nélkül, hogy valaki is gondolna arra, hogy ez a munkásság idő előtt megőrli a szervezetet. Egyébiránt ezt az egész kérdést megvilágítja az a kérvény, melyet a helybeli Kereskedők és Gazdák Kőre nyújtott be a város tanácsához. Ezt a kérvényt teljes szövegében közöljük: Tekintetes Városi Tanács! Amidőn az 1913. évi XVI. t.-c. az üzleti zárórák kérdésének a megoldását rendezett tanácsú városokban az alkotandó szabályrendelet keretébe utalta: arra gondolt, hogy e kérdésnél — legalább átmenetileg — a helyi viszonyok legyenek figyelembe véve. Kétségtelen, hogy az alkotandó szabályrendelet nagyszabású szociális érdekek megvédésére lesz hivatva ; mert mig az ipari és gyári munkásság mindenütt kivívta a munkaerő megfelelő kímélését és mig a törvényhozások szívesen nyújtottak ahhoz segédkezet, hogy a nemzetgazdaságilag a tőkével és a földtulajdonnal egyenlő nagy fontosságú munkaerő a kizsákmányolástól és az idő előtt való tőnkretételtől megóvassék: addig a kereskedő osztály és ennek munkás osztálya felé ezideig a legkevesebb figyelem sem fordíttatott. A kereskedő és alkalmazottja sokszor reggeli öt órától este kilenc-tiz óráig áll szakadatlan munkában és ennek következtében szellemi és testi ereje idő előtt megörlődik, ő maga korán munkaképtelenné válik. Amidőn tehát a záróra szabályozása ugy a munkaadó, mint az alkalmazott munkaerejének conserválását és tartósságának megóvását célozza: első sorban az ezen irányú érdek kell, hogy a szabályrendelet alkotásánál szem előtt tartassék. Az alólirott Kereskedők és Gazdák Köre ebből a szempontból vizsgálat tárgyává tette a helyi viszonyokat, — együttes tanácskozást tartott az alkalmazottak kiküldöttjeivel, meghallgatta a külömböző szakmabeli kereskedőknek, — a beltelki és a külső utcákon lévő nagyobb és kis kereskedőknek (szatócsoknak) a véleményét — és figyelembe vette az élelm'szer kereskedők látszólag különleges érdekét és mindezek után egy, az összes kereskedőket képviselő nagygyűlésen egyöntetű elhatározásra jutott, mely alkalmas módon oldja meg a feladatot. Az a tapasztalat, hogy a vas-, rőfös és kelme cikkekkel kereskedők, valamint az u. n. nagy (en gros) kereskedők üzleteiket este 7 ora
