Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-12 / 82. szám

Nyíregyháza, 1913. október 12. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 82. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon száms 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedet

t kétszeresen szám Menetrendi mizériáink. Október hó első napján lépett életbe a Magyar Államvasutak úgynevezett téli menetrendje. A téli menetrendben a nyárihoz képest országszerte nem sok a változás. A reánk nyíregyháziakra és szabolcs vármegyeiekre vonatkozó részekben meg épenséggel semmi változás nincsen. Pedig immár évek óta panaszkodunk a menetrend hiányosságai miatt. Felirt a menetrend javítása érdekében a kereskedelmi miniszterhez a vármegye közigazgatási bizottsága. Ismételten fölterjesztéseket intézett a vármegye alispánja utján Nyíregyháza város polgármestere. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara a mult évben szintén felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez a menetrend megjavítása érdekében. Ezt megelőzőleg a kamara a területén levő városokhoz, vármegyékhez és ipartestületekhez megkereséseket küldött, hogy tőlük tudja meg a helyi kívánságokat. A megérkezett válaszokat összegyűjtötte s felküldte a miniszternek. Mindez mit sem használt. Mindössze a május elsején életbe lépett nyári menetrendben következett be annyi, hogy a délelőtti gyorsvonatok után Debreczenből és Szerencsről Nyíregyháza felé induló személyvonatok valamivel hamarabb megérkeznek Nyíregyházára. Egyebekben minden maradt a régiben. Megmaradt az a valósággal komikus helyzet, hogy épen a gyorsvonatokhoz csatlakozó személyvonatok járnak egyfelől Nyíregyháza és Debreczen, másfelől Nyíregyháza és Szerencs között a leglassabban. Tizenöt-husz perccel több idő alatt teszik meg ezeket a 49—50 kilométeres utakat, mint nem egy más vonat ugyanazon az uton, ugyanazzal a mozdonynyal, ugyanazon kocsikkal. Megmaradt az a helyzet, hogy ha az ember Budapestről Nyíregyházára utazik a gyorsvonattal, akár Debreczenben, akár Szerencsen ugy délben, mint este félórát sőt háromnegyed órát kell várakoznia a továbbmenő személyvonatra. Ezt a várakozást annak idején a kereskedelmi miniszter az államvasutak igazgatóságától szerzett információ alapján azzal indokolta meg a város egyik felterjesztésére, hogy erre az időre azért van szükség, hogy az utasok Debreczenben vagy Szerencsen megebédelhessenek, vagy megvacsorázhassanak. Mintha bizony kedve volna valakinek Debreczenben vagy Szerencsen déli 12 óra előtt megebédelni és este 7 óra előtt megvacsorázni, mikor egy óra múlva már Nyíregyházán lehet; illetőleg lehetne, ha a vonatok gyorsabban járnának. Megmaradt az a helyzet, hogy vannak vonatok Debreczen és Nyíregyháza között, amelyek ezt a 49 kilométeres utat majdnem 2 óra alatt futják meg. Az este 10 óra 42 perckor Debreczenből elinduló vonat Nyíregyházára éjfél után 12 óra 23 perckor érkezik. Ugyanígy mászik az a vonat, amely Debreczenből délután 2 óra 21 perckor indul, amely Nyíregyházáról reggel 5 óra 42 perckor indul Debreczen felé, valamint az, amelyik délután 4 óra 47 perckor indul. Az ember beleőszül, míg megérkezik a szomszédos Debreczenbe. Ezeknek a vonatoknak gyorsabb járatása épenséggel semmi áldozatba nem kerülne a MÁV részéről. A gyorsabb menetet a pálya megbírja, mert hiszen vannak vonatok, amelyek a Debreczen Nyíregyháza közötti utat 1 óra és 6—8 perc alatt megteszik. A mozdonyok sem akadályok ; mert hiszen szinte köztudomásu, hogy a mozdonyvezetők sokszor alig tudják a tul lassú meneteket betartani. Vagy itt van aztán a Nyíregyháza— csap—siánkii vonal menetrendje. A menetrendekben ez a vonal mint „debreczen — nyíregyháza—siánki — lemberg

a-i vonal szerepel. Tehát arra volna hivatva, hogy Galaciával tegye lehetővé a jó vasúti öszszeköttetést. Átmegy az északkeleti országrészen. Minden tekintetben predestinálva volna arra, hogy elsőrangú fővonallá legyen és a vonatok közlekedése is olyan legyen rajta. Mégis botrányos lassú és nehézkes rajta a közlekedés. Vagy itt van a Nyíregyháza és Szatmár közötti vasúti összeköttetés. Nyíregyházáról Szatmárig vasút vezet. És ugyan ki veszi észre? Ki tud róla? Igaz, hogy a vonal két vasút. Az egyik a nyíregyháza —mátészalkai, a másik a szatmár—mátészalkai. Hanem azért mégis csak arra Aladár meglesi az Ildikó táncát. Irta: Simonyi Sándor. Egy ragyogó nyári délután Csaba, a hűn király, fapalotajának erkelyén állt s legifjabb testvérének Aladárnak társaságában nézte a nap lementét. A régi királyok csak a sirbolLban, az ősök lemetkező helyén szerették a rokont, de Csaba, a nagy király nem hasonlított egyik uralkodóhoz sem. Ő nagyon szerette testvérét. Megtette vezérévé. Háborujok volt a hunoknak a dákokkal már harmadik éve és csak most fejezte azt be a győzedelmes Aladár. Három évig volt tehát távol s három évig nem látta hazája kedves, napsütötte tájait. Álig tudott betelni a régi, kedves ismerős helyekkel s minduntalan ujabb meg ujabb természeti szépségek ragadták meg a figyelmét. Éppen figyelmeztetni akarta a királyt, hogy mennyire jól ki lehet venni a távoli messzeségben kéklő Dákhegyek fehér hó koronáját, de amint hirtelen rápillantott ura, királya arcára ijedten kiáltott fel. A Csaba király szép selymes szőke szakálla olyan pirosnak látszott mintha vérbe mártották volna meg. Az ijedt kiáltásra a király megrezzent és elsápadt s kérdő arccal fordult az öccséhez : Mi bajod van Aladár ? Ah Uram — szólt a vezér önuralmát viszszanyerve — nagyon megfeledkeztem magamról. Esedezve kérlek bocsásd meg ügyetlenségemet ! Amint előbb rápillantottam arcodra, olyannak láttam szakálladat mintha vérrel öntötték volna le. És én nem tudtam felfogni észszel, hogy a hunyó nap biborsugarai okozzák a különös szint, belevilágítván selymes szép szakálladba. Ismételve kérlek jó Uram bocsásd meg ügyetlenségemet! Csaba nevetett. A két férfi ezután elhalgatott s újra elmerült a további szemlélődésbe. Valóban csodálatos naplemente volt. Az égboltozat nyugati peremén már-már leáldozóra hajlott a vérpiros szinü nap s királyi testének felét már be is fedte biborszinü takarójával. De egyszerre, hirtelen mintha valami ötlenék eszébe, felüti a fejét s kibontakozik biborszinü takarójából s ijesztő nagyságú vérvörös szinü tűzgolyóvá növekedve még egyszer hosszasan, erősen beragyogja a vidéket. Reszkedő sugaraival mond egy utolsó „Istenhozzádot", mintha fájna neki, hogy csak reggelig is bucsut kell vennie a kedves, erdőkoszoruzta tájtól. Ezután pedig megismétlődik a mindennapi nagy legenda. A sötétség lassan orvul megtámadja a nappalt és mindinkább erőt vesz rajta. Buzgó táltosok azt mondják, hogy ez a küzdelem jelképezi a világ nagy és jó Istenségének Hadúrnak, Arimánnal, a gonoszság szellemével való harcát. Végre is a Sötétség, a gonosz diadalt ül s a Nap halálosan megsebesülve lebukik a küzdőtér porondjáról s lezuhan valahová, a hegyek mögé s kiömlő piros vérével bíborszínűvé festi a nyugoti égboltozatot és lopva, a lágyan susogó esti szellő szárnyain meglepi az alkony. Vége! — törte meg a néma csendet a görög műveltségű Aladár. — Az isteni Héliosz elmerült az Okeánoszba! Nem mennénk vissza a palotába királyi Bátyám ? Vagy azt parancsolod, hogy körülmenjünk a kertben? Ah Uram ! Ma oly különös nap volt! Ma oly csodálatosan piros a lemenő nap, az én agyam pedig még most is lázban ég. Beh szeretnem elűzni a bántó gondokat, melyeket a te szakálladnak előbbeni piros szine okozott! Óh uram, nekem még gondolatnak is elviselhetetlen, hogy tégedet valami baj érhessen ! Csaba nevetett s szeretettel ölelte keblére vezérét. Bohó vagy Aladár és babonás! Ugyan mi baj érhetne engem ? Az ősök parancsolta tiszteletet megadom Hadúrnak, népemnek szigorú, de jóságos ura vagyok. Győzelmes katonáim elvitték nevem hirét a világ négy tája felő ! Ha pedig el akarom feledni az uralkodás gondjait, megtalálom a szórakozást feleségemnek a perzsa Artemisznek — akit a nagy aranymezőkre megtért édes atyámnak Attilának utolsó neje után Ildikónak neveztünk — csodás karjaiban. A legszebb asszony karjai között, aki valaha született ! Jer, jer inkább menjünk végig a virágba borult fák sorain és meséld el nekem az elesett dák királynak Trajánnak, sógorához, a keliti császárhoz küldött üzenetét. A két testvér lejött az erkélyről és tovább indultak. Cbacsogó patak mentén, buja, virágzó