Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-12-21 / 102. szám
99-ik szám. JfötHSTIBÉEL 1913. december 11. 3. az önérzettel teljesített munka erteke becsesebb, mint a szolgai kényszerszolgáltatás. A pragmatika megalkotására kiküldött bizottságnak munkájában azonban számot kell vetnie a realitással. Figyelembe kell venni az iskolafentartók részére a törvényben biztosított jogokat 1 de csak addig, mig azok az egyetemes emberi szabadságjogokkal nem ellenkeznek. Az emberi méltóság jogát feladni nem szabad. Az alkotómunka a béke jegyében induljon meg tehát. Igy lehet tömöríteni az erőket. Így lehet bevinni a korszakos alkotásba a szellemi kvalitás teljességét. Egységes közvéleményt kell teremteni. A társadalom bevonása mellett törvényes alapon kell a kérdést előkészíteni és törvényhozási uton — mint az ethikai állam alapját képező körszükségletet — megteremteni. Érdeke ez az egyháznak, az összes iskolafentartóknak, a tanítóságnak egyaránt, mert csak a szabad lélek alkot, teremt. Erősiti. nagygyá, a küzdelemre képesebbé teszi az egyházakat abban a bekövetkezendő nagy harcban, melynek előjelei a társadalomban, annak rétegeiben már mutatkoznak; a tanítóság pedig általa erőben, súlyban tekintélyben nő s vele nő a kultura iránti szeretet, ami az egységes nemzetállam kiépítésének alapköve. A vallástól függetlenül alkossuk meg tehát az emberi jogok kátéjába. A lélek, a szellem, a gondolat szabadságát biztosító szakaszai hirdessék e kor egyenlőségre törekvő idealizmusát. A komoly munka biztos eredményt szül, mert ma már egyetlen vallás sem zárkózik el a modern gondolatokból fakadt modern érzések elől és egyiknek sem célja a szellem megkötése. — Igy adnak kifejezést a tiszta, ideális, eszményi radikalizmusnak. Igy juttatjuk kifejezésre, hogy a tanitó élni akar! — „Élni! Szabadon fejezni ki azt, amit a lélek teremtőereje alkot; bírni, érvényesíteni azokat az erőket, melyek az emberiség egyenlősége alapján mindenkit egyformán megilletnek ; dolgozni az egyetemes emberi jogok megvalósításáért; hirdetni a felvilágosodás, a haladás, az emberszereretet evangéliumait; munkálni annak a templomnak a felépítésén, melyben a sziv megelégedettsége, a lélek, az ész, a szellem harmonikus együtt munkálása utján az emberi boldogság lakik!" — Nehéz, komoly munka ez, — nehéz, komor időkben. Megoldásához nagy tehetség, nagy körültekintés kell. — Hol van ezen tehetség ? — Körültekintünk s, ha keressük a jövőt, akkor elkomorodunk. Lehangolt kedélylyel, elszomorodott szivvel merül el lelkünk a múltba, hogy az igazi zsenik alkotásaiban gyönyörködve elfojtsuk az ajkunkra toluló keserűség szavait, miket az üres, letarolt tanügyi mező tár szemeink elé. És már-már arra gondolunk, hogy akkor, amikor a nagy elődök arattak amikor áldásos munkájok nemes gyümölcsöt érlelt, talán a munka izzó hevében elfeledtek gondoskodni arról, hogy az iskolák tovább fejlesztésére embereket neveljenek. De nem ! hiszen az igazi zseni a burokból pattan ki, szabadon bontakozva ki, mint az aioevirág, önmagától tűnik fel, felvillanó fénye áldást hagy hátra, azután eltűnik mint a meteor, de a késő utódok lelkében egy meleg emlék marad vissza, melynek fénye tettre hevit, alkotásra buzdit. . . E fényt nem látjuk, melegét nem érezzük sehol. Az emberszeretet, a társadalmi evolúció, a fejlődés, a boldogulás alapját képező jogegyenlőség jelszavai kavarognak a levegőben. Hallunk ,uj irányról", „uj 'mesgyéről", mely közelebb hozza az egyént a boldogsághoz, mely mindannyiunk lelkének rejtekében él. Hallunk üdvözítő tanokat, amelyek ezen végcél megvalósulását Ígérik . . . De csak ígérik. Pozitívumot nem látunk sehol. Miért ? Azért, mert a kor meddő. A nagy elődök aratása után visszamaradt értéket a törpe munkás kezen felverte a gyom. A gyom közül nincs aki kiválaszsza a tiszta búzát. A jelszavak tömege által keltett és a füleknek kedves zúgás között nehezen vehető észre, hogy a hang csillogó, hideg, belső értéke nulla. Az irányt, a mesgyét hiába keressük. Nem leljük az utat sehol és nincs aki megmutassa. — Nincs, mert a nagy örökségből a vezető elemek csak azt vették át, ami csillogó és ezt vegyitik a fejlődő kor szines jelszavaival. A valódi értéken átsiklanak, mert erőink gyengesége gátolja azok életrekelését. Pedig hiába a legszebben hangzó szó, a legnagyobb ékesszólóssal, a legbájosabb harmóniában előadott dallam, — tett kell. Tett, mely irányt szab, utat mutat, megjelöli a tanítóság helyét az evolúció rohamában. Visszaadja a lelket önmagának. Az egyed erejét a tömeg hatalmává tömöríti s igy dönti el azt a falat, mely ma az egyetemes, egyenlő emberijogban kicsúcsosodó boldogság megvalósításának a gátvetője. A tömeg finom értéke érzi, hogy szomorú, üres kort él, hol a meddőséget a hideg, csillogó szóvirág takarja. Ideig-óráig, ha fel is buzdul, keserű csalódás után annál mélyebb lethargikus álma. Fásultan vár ... vár egy jobb, termésben gazdagabb jövendőt. Közönye a bámulattal hatásos. Látja a központi tülekedést, hol a szellemi erő csekélységét a jelszavak tömege, a veszekedés, a civakodás fedi; hol a gyomként megnövekedett eszmék összetorlódott forgatagában eligazodni nem tudó frakciók által hányatva dobáltatik a közügy hajója; látja a tehetetlen erőlködést a hegemónia kierőszakólásáért: és — hallgat. Hallgat, mert a törpe minoritástól nem vár kibontakozást. Érzi, tudja, hogy a színjáték egy meddő kor törpe szülötteinek tehetlen erőlködése és tudja, hogy a burokból előbbutóbb kipattan a szik, kinő az a virág, melynek illata betölti majd a kunyhók kicsiny szobáját, ittassá teszi a lelkeket, ereje hatalommá növeli, egy magasztos harmóniában egyesíti azt az idealizmust, mely a lelkek mélyén él, de most csendesen vonul félre az Ízlésével, ethikai felfogásával össze nem egyeztethető kép elől. Vár, mert érzi, hogy össze fog omlani az emberi legszentebb érdekek álarca alatt a felekezeti türelmetlenség jegyében megindult színjáték a szellemi erő elégtelensége miatt; érzi mint fog a küzdelemtől lepattogni a máz, alóla felragyog a fény, fejlődnek, megérnek azok a a nemes eszmék, melyek ma idegenkedést keltenek a lélekben és mint fogják tettre serkenteni azokat, kiket ma a tisztultabb, nemesebb ethikai felfogás néma szemléletre kényszerit. Mert eljön az idő. Eljön az óra, midőn a jelszavak idejét felváltja a tett. Midőn a hideg csillogás elhomályosul a realitás melege mellett, eljön az idő, midőn meg lesz jelölve az irány, ki lesz jelölve a mezsgye, mely a célhoz, az egyenlő emberijog megvalósulásához, — tehát a boldogsághoz elvezet. Eljön az óra, midőn összeguzsorodnak azok az erők, melyek ma falként állják körül, kibontakozni, érvényesülni, élni nem engedik az ember lelkének erőit felszabadító és a belső szabadságot biztosító természettörvényeket és az elme, a szellem egygyéolvad a tömeget évezredeken át mozgató nagy, közös célok szolgálatában. Ez az idő a pragmatika megalkotásának, a teremtésnek az ideje és nem a mai jelszavakkal dobálódzó, tett és alkotóerővel nem biró, meddő, sivár kor, hol az üszök alól nem bir kibontakozni az a mag, mely az egyetemes szabadságjogok eszményeinek csiráit rejti magában. Látja, hogy már a kiindulás téves. Látja, hogy a budapesti tanítóság számára pragmatika készül, de annak alapelveit a tanítóság nem ismeri. Az emberi jogegyenlőség, a haladás kisajátított hivei sem tudják előre megmondani, valóra lesz-e abban váltva a tiszta radikalizmus eszményi elve. A szimptómák tehát kétségbeejtők. Mert ilyen körözetbe állítva hangzott el a nagy szó : A pragmatikát csak budapesti tanitó oldhatja meg és csak az, aki erre megbízást kapott. A vidék számára készülendő pragmatika alkotója tehát budapesti tanitó. Azért nevezzük igy, mert a budapestiek pragmatikáját ezért félre nem dobják. Midőn ezen jelenségen el-elgondolkozunk, önkéntelenül keressük azt a pragmatikát, melyet a tanítóság már megalkotott a sajat számára. Nem leljük sehol. Megtehette volna. Most nem állana készületlenül. Miért nem tette ? Azért, mert a társadalmi szituációk erre nem voltak alkalmasak. Nem volt, nincs ereje egy nobilis, a haladásért lelkesülő, az emberi jogokat ápoló hatóságnál kieszközölni eszméi diadalát. Pedig szervezetében egységes. Hatósága modern, európai látókörű egyénekből áll, kik művészeti tudással, szociális érzékkel, a koreszmék szeretetéről oly sokszor adtak fényes tanúbizonyságot, kiknek humanizmusát léptennyomon egy-egy alkotás dicséri. Ilyen kedvező konstelláció dacára nincs eredmény. Ennek oka van. Ezen érdemes, lehet gondolkozni A vidék szervezete tagolt. A készülendő pragmatikának jogokat kell respektálnia. A készítőnek tójástáncot kell járni. Az autonom jogok, a rendeletek, a lelkek érzékenysége, a felekezeti türelmetlenség és féltékenység által felkorbácsolt hullámok tetejen kell révbevezetni a pragmatika hajóját ugy, hogy a hullámok alatt meghúzódó éles sziklákon az szét ne roppanjon. — Nehéz dolog. — Elkészül. — Elfogadják azt a radikálisok ? — Nem hiszem. — Ha pedig a szerzett jogokat felrúgja az alkotó, akkor elfogadja azt a másik oldal ? — Kétlem! — De mondjuk, elfogadja. — Törvény lesz ez akkor? — A tanítóság akarata még nem az, meri a törvény „államakarat". — Kohója az országgyűlés. Ez a tarsadalmat átfogó apróbb szervezetek, közületek közös véleményének leszűrt testülete, azoknak az erőknek eszenciája, mely a lekötöttségnek oka. Igy találkozik az ok az okozattal; igy futnak össze egy gócpontban az erők, melyek együtt alkotják azt a gyűrűt, melynek szorító kapcsai között összeroppan a készülendő pragmatika. Ha tehát a megbízók által paragrafusokba szedett emberi jog a hatalom súlya alatt össze nem roskad, ereje törvény alakjában élni fog, akkor értékes a munka ; ha élni nem fog akkor — mint ujabb szellemi perpatvar szülője — értéktelen. Mi ez utóbbit valljuk, mert szerintünk e meddő kornak feladata a társadalmi erők leszerelése, a megnyerés, a „talajtörés". A talajtörést pedig intenzív munka végzi el, nem feliratokból, szóvirágból táplálkozó lidércfény. Ha e kor az előkészítés munkáját elvégezte, ezen mint alapon épül fel a szabad jövő — másként soha! Görgey István. Saját gyártmányú bélelt börkeztyűk SS 2 korona 40 fillértől Kötött beztyük 38 fillértől kaphatók Blumberg József keztyU, filzö- és kötszergyárában Nyíregyházán, kath. parochia épUletében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.
