Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-23 / 94. szám

96-ik szám. ^ÍYÍRITIDÉE. 1913. november 30. 7 ültetés volt az oka az utmenti fak (5 daraö) pusztulásának. Az utmenti 19 fából 11 kiveszett, vagy legalább is kiveszőben van és csak 8 egészséges. De ki tudja meddig? Érdekes a kidűlt barackfának oltási helyét nfzni. Mutatja, milyen rossz alany a Myrabolán, mert az összeforradás nem tökéletes és mutatja, hogy a mélyre ültetett fa miként igyekezitt magán segíteni azáltal, hogy az oltás helyén a nemes fából hozott gyökeret. Láttunk ezenkívül a fa törzsén 3 bemetszést, amely három köpülözés nyoma. Mikor ugyanis láttam, hogy a fa nem nő, tettem az első bevágást a kéregbe, elkészülve arra is, hogy utána a fa esetleg kivész. Nem veszett ki, sőt hozott szép erőteljes hajtásokat. Második évbtn ismét vágtam a fán eret, ismét vigan nőtt; az idén hasonlóképen. Hogy a fa levele mégis sárgulni kezdett, ez bizonyára onnét van, hogy a nyár folyamán a nemes rész elvált az alanytól, a nemes részből hajtott gyökerek pedig még nem voltak képesek a fát eléggé táp lálni, mig a szeptember 18-iki szélvihar kevés számú saját gyökereiről is leszakította a fát. Az utmenti 5 barackfán kivül 23 darabból kiveszett meg 3, összesen tehát 8 drb (ami egeszen tiszteséges százalék). Ezekből kettő a kert legmélyebb pontjára esett és egy tavaszszal az olvadó hó vize ott gyűlt össze és ez okozta a fák vesztét. Egy fámat pedig a melegágy rakáskor a szekér törte meg derékban és ezt szenvedte a fa, ezért pusztult ki. A gutaütést jellemző gyors elhalást azonban egyetlen egy esetben sem tapasztaltam. Ne gyanusitsuk hát mindenért a gutaütést. Sokkal veszedelmesebb ennel a mézgásodás. Ezt a magam kertjében ugyan kevésbbé volt alkalmam megfigyelni, de két ismerőíöm gyümölcsösében annal inkább. A mézgásodásról nem tudom, külön betegsfg-e az, vagy csak tünete egy más betegségnek, vagy helytelen kezelésnek, esetleg nem megfelelő talaj okozta táplálkozási zavar< knak, de az tény, hogy mézgásodás kíséretében sok fa pusztul el. Itt csak egy megfigyelésről kivánok beszá molni. Tapasztaltam ugyanis, hogy azokon a fákon — amelyek törzse, ágai vastagodnak — mézgásodás ritkán fordul elő. Ezekben a fákban a nedvkeringésnek aka dálya. ha csak nem erőművi, nincsen, a fa szépen fejlődik és egészséges szint mutat. Á fa átültetésekor, nagy termés évében, vagy kedvezőtlen (száraz) nyáron nem vastagszik (vagy legalabb is nem eltggé vastagszik) a fa és az ezt követő évben rendszerint mézgásodás lép fel. Szerintem mindazon esetekben midőn a fa nem vastagszik, a csontmagu fának felső, szijas kérge — miután a vastagodásból folyó feszítést nélkülözi — a rugalmasságát elveszti. A következő évben ez a rászáradt, szijas felsőkéreg, mint egy szük gallér (vagy fűző, vagy hurok) övezi a fát és akadályozza a nedvkeringést. A megtorlott táplálék-nedvek más ut hiján a kérget törik át és mézga alakjában kigyöngyöznek a fa törzsén, vagy ágain. Ahol a mézga kitört, vagy csak felhólyagositja a kérget (fiatal fáknál éz szépen meg figyelhető) ott a kéreg elhal. Kőiűlötte a ta vastagszik, az elhalt helyen nem. A szemlélő nek ez ugy tűnik fel, minlha az elhalt rész behorpadt volna. Ha ez a horpadás a fa'örzsén körül összeér, ugy a fa elpusztul. Drucker Henrik úr az ilyen behorpidt holt részeknek elevenig való kitakarítását ajánlja. (Kertészet 1913. jui.—aug.) De én ennél még előbbre megyek! Nem várom meg a kéreg elhalását, hanem mihelyt valahol, akár a fa törzsén, akár egyes ágakon, mézgásodást veszek észre, a mézgásodás helyen es 5—5 %-ie felette es alatta (Gaucher nyomán) egy bevágást teszek az eleven fáig a kéregbe, majdnem mindig kiváló eredménynyel. Sőt, hogy még a mézgásodásnak is elejét vegyem, minden olyan esetben, midőn a barack (vagy egyéb csontmagu) fa nem vastagodott; az egész törzs hosszában és a vastag ágakon egy-egy bevágást alkalmazok március havában (esetleg máskor is), de nem egészen a fáig, hanem csak az eleven kéreg szövetig. Ilyen bemetszés folytán azoban a kés után a vágás helye sokszor 1—2 % nyi szétnyílik, jeléül annak, hogy milyen nagy volt a feszítőerő. ősszel a bevágás helyén 1—2 ujjnyi vastagodás is látható. Ezen eljárás alkalmazását főleg a barackfák ültetésének évében ajánlom. Tavaszszal, midőn az állandó helyre ültetett ol'ványok nedvkeringése megindul, én minden újonnan ültetett bnrackfa felső kérgét fentemiitett módon behasítom és ily módon még a faiskolaban elkényeztetett oltványok is már az első esztendőben szepen fejlődnek. Aránytalanul többet ér azonban még ennél is — ahol keresztül vihető — a tengeribarack magvaknak az állandó helyre való elültetése és ott a helyszínen való beszemzése, ami még az ültetés évében eszközölhétő lesz. Tartós barackfát homokon — szerintem — csakis igy és csakis magról kelt és nem bolygatott (vad ) uarackalanyon nevelhetünk. Ezt látszanak igazolni a kecskeméti tapasztalatok is. Itt rendszert, mértani pontossággal ültetett zsinóregyenes sorokat nem igen látunk, de látunk egészséges és termő barackfakat, melyeket a kecskemeti ember ugy nevel, hogy a kertjében magról kelt (vad-) kajszicsemetéket a kikelésük helyén mmzi be ós ott neveli fel termő fává. Az eredményt tekintve ugyan kinek van igaza ? Meg valamit lessünk el a kecskemétiektől: Tudvalevő, hogy ők gyümölcsfáikat a szőlőkbe ültgtik. A szőlőt és ezen a réven a gyümölcsfáit már a legutolsó magyar is évenkint jó egynehányszor megkapálja, és ebben rejlik a sikerük. A mai túlokos világban azonban már nem szentjük a gyümölcsfát a szőlő között, hanem csak a szőlő körül, a forgókon, amelyeket azonban nem munkáltatunk meg, legfeljebb a tányérok felkapálasával nyugtatjuk meg lelkiisme retünket és ezért lesznek a gyümölcs-, illetve barackfáink rövid életűek. Összefoglalva az egészet, hosszú életűek barackfáink ugy lesznek, 1. ha csakis olyan talajba ültetünk barackfát, mely a diszléséhez sükséges minden feltétellel rendelkezik, 2. ha a mélyebb fekvésű helyekre, ahol a viz összefolyhat, barackfát nem ültetünk, 3. ha a barackost állandóan munkált területen létesítjük, 4. ha a barack fákat tengeribarack alanyon állandó helyükön neveljük fel, vagy 5. ha hozatott fákkal eszközöljük a telepítést, ugy ügyelnünk kell, hogy a fak mélyre ne kerüljenek (legjobb, ha a fa 10 — 15 %,-rel magasabban van ültetve, mint a faiskolaban volt, ugy, hogy aztán a talaj megülepedésekor épen legjobban fog állni), 6. ha az állandó helyre kiültetett fák kérgét az ültetés évében es később is, ha a vastagodás kimarad, éles késsel a törzs hosszában az északi oldalon bevájjuk (köpülözés), 7. ha a fellepett mézgásodást idejeben gyógyítjuk olyképen. hogy a mézgásodás helyén a kéregbe egy bevágást teszünk, amely felül és alul 5—5 %nyíre az eleven részbe is kinyúljék, (Gaucher) 8. ha a behorpadt részeket feltárjuk, elevenig kitakarítjuk es két órán át főzött és azután kihűlt kátránynyal a sebet bekenjük. (Drucker) Ezekhez hozza lehet meg venni: 9. ha az alakító metszést a legfeljebb egy éves vesszőkőn úgy eszközöljük, hogy későbbi években idősebb ágrészt eltávolítani ne kellessen, 10. ha gondoskodunk a talajerő fenntartásáról (mésztrágyázás! I), mert a nélkülözés már fél betegség. Ezt a tiz parancsolatot tartsuk be és hiszem, kevesebb okunk lesz panaszkodnia kajszibarackfák korai pusztulásáról. Nyíregyháza. Demeter Béla. Leveleit Kiirthy Ferihez. VIII. Megállapíthatjuk ugye Kenyeres, hogy a nagy építkezések dolgában az angolok is a Csimborasszó tetején sütkéreznek a dicsőség sugaraiban. Csak a miket mi is láthattunk néhány nap alatt, föld felett és föld alatt, a két fővárosban : Loadonban és Edinburgban. S a merre áthaladtunk a vasúton, haránt átszelve egész Angolhont. S ahol elhagytuk, a doweri kikötőben, ahol láttuk a hadi Drednutokat s rengett a tenger is, midőn a parti erősségben 11 ágyúlövés dördült el egymásután. Hát bizony, keménymarku nép az angol. Érzik is a szorítását, — még Dombrádun is, Kenyeres . . . Nem hiába, hogy a földje is csupa erő. Hagyeihen van a legjobb szén és a legjobb vas s ezekeből a legjobb acél. Már gyermekkoromban englis tűért küldött a nagyanyám s hányszor hallottam életemben, hogy a vásárló kételkedőt ilyen megjegyzéssel nyugtatták meg : Kérem, ez angol gyártmány ! S azonnal eloszlott minden gyanú. Ebben van az erő és a karakter, Kenyeres ! Ezt vágytam én látni, ott a maga feszkében, amennyiben kutyafuttában látni lehet. Igazán kutyafuttában volt. Alig vettük észre, és már kikötöttünk — a világ legszebb városában ! Hát a franciának Páris a világ legszebb városa ! Élég szép, ugye Kenyeres ? A nagy bulvárok, avenük, a Szajna két partja, a regi királyi épületek, most rengeteg muzeumok ; a Pantheon, az invalidusok temploma, telve a hadi dicsőség ezer jelvényeivel, köztük a nagy Napóleon rózsaszín márvány koporsoja, aztán a nagyhirü Notre Dametemplom, sok millió kincseivel, a fellegek varrótűje; a 300 méteres Eiffel-torony, es a sok nemzeti emlék, aztan a verszáji királyi palotacsoport, melynek homlokán pompázik a hívságos büszkeség: a francia dicsőség központja! Annyi szent, hogy kivül, belől csinos kis fészek, főként aki ismeri a benne lejátszódott történeti tényeket, egészen a Maria Antoanett búvóhelyéig. Nem tudom, olvastad-e Kerlájl hires angol író „Egy nyaklánc története" cimü müvét, vagy a „Hires asszonyok", „Híres szerelmesek" cimü korrajzot, vagy a „zsirondiak" cimü pompás nagy munkát, — hogy többeket ne is említsek, — hát ha ezeket olvastad, Kenyeres, nemcsak nagy házakat, belől hiu pompát láttál a „világ legszebb a varosában", hanem végig örvénylett lelked előtt a mult százezer tülekedő alakja, akikről suttognak a kövek, a felséges — szép parkok ősfái, az ipartermekek százezrei, amelyek látták, hallották az eletmozgást, az egetvivó szenvedelmet a mély pokolba szédítő alakoskodást, a tiszta nemes érzés ápoló melegét, a hiu dicsőség vérbefojtó képtelenségeit. „Fűit" — mondja egy kép a Fiammarion „Nepszerü csillagászat*-ában, midőn idők multán elmereng egy pásztor Páris romhalmazán. Fűit . . . Minden csak — fűit! volt — nincs ! No, még van . . . van sok szép, felséges alkotás írancia földöa, a franciák fővárosában ; hullámzik az élet, a haszonhajtó francia okos szorgalom. Ma azonban már a pénz az ur, a Saját gyártmányú béleli bőrkeztyűk SS 2 koron * 40 fillértől feötőtt kextyüh; 38 fillértől Kaphatóit Blumberg József keztyU, fűző- és kötszergyárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.