Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-16 / 92. szám

4 92-ik saáoi. 1913. november 16. dor, 144. Szunyogh Istváu, 145. Dr. Nagymáté András, 146. Elek Dezső, 147. Mandel Ödön, 148. Gróf Dessewffy István, 149*. Dr. Kállay Rudolf, 150. Flegmann Bartalan, 151. Fülöp Mór, 152. Dr. Elekes Aladar, 153. Szentmiklóssy Barna, 154. Gsernyus Andor, 155. Mandel Loránd, 156. Kupferstein Nándor, 157. Adorján János, 158. Gödény Ferenc, 159. Keszler Jakab. 160. Lichtraan Dezső, 161. Dr. Szitha Sándor, 162. Baruch Jenő, 163. Farkas József, 164. Leveleki Mayer, 165. Klár Sándor, 166. Zuckermann Bernát, 167. Mikecz Dezső. 168. Meskó Elek, 169. Reich Adolf, 170. Grósz Béni, 171. Vas Imre, 172. Fisch Mihály, 173. Zoltán István, 174. Rosenthál Gyula, 175. Kellner Jenő, 176 Dr. György Sándor. 177. Klein Sámuel, 178. Dr. Buday Gyula, 179. Frank Károly, 180. Erőss György, 181. Kellner Lajos, 182. Nozdroviczky György, 183. Dr. Mosánszky Jenő, 184. Fried Béni, 185. Dr. Fráter Ernő, 186. Hlatky Aladár, 187. Láng Ernő, 188. Dr. Korányi Endre, 189. Burger Pál, 190. Klar Leó, 191. Adler Géza, 192. Osgyáni József, 193. Dr. Flegmann Jenő, 194. Lázár Kálmán, 195. dr. Erdőhegyi Lajos, 196. Stein József, 197. Jármy Miklós, 198. Nozdroviczky Kázmér, 199. Mandel Mór, 200. Kun Mályás, 201. Rosenbaum Mózes, 202. Burger István, 203. Barcs Béla, 204. Mandel Emil, 205. Hunyady Ferenc, 206. Gergelyffy Dezső, 207. Kállay Leopold, 208. Borbély Imre, 209 Márkus Károly, 210 Zoltán János, 2ll. Fried Ignác, 212. Polacsek Lajos, 213. Weinberger Artúr, 214. Perlstein Hermán, 215. Engel Farkas, 216. Hartsein Gyula, 217. Marsalkó Lajos, 218. Cseh Sándor, 219. dr. Zsiday Dániel. Levelei! Kiirthy Ferihez. VII. Jut-é eszedbe, Kenyeres, minő türelmetlenül zaklattalak Londonban mindnyájatokat, hogy menjünk már a Towerba ; Előttetek mindig volt valami nagyobbszerü látnivaló, az én vágyó lelkem pedig csak a Tower körül repkedett. Szó sincs róla, száz látnivaló van Londonban, külső alak szerint, mind különb Towernál. Ott van a csodálatos Szent Pál templom, sírboltjában nyugszik építője, emléktábláján eme felírás : „monum-ntum queris? circumspice!" (emlékszobrát keresed? tekints körül!) 1675-től 1710 ig építették s az épület teste két magyar holdat takar. A berlini Dóm is óriásarányu építmény, de ha pár összehasonlítást teszünk, azonnal szembetűnik a londoni előnye. A Dóm hossza 84 méter, a Pál tem'omé 140 méter. A Dóm kupolájának átmérője 33 méter, a Pál templomé 55 méter. A Dóm kupolájának magassága 77 méter, a Pál templomé majdnem 100. Két előtornya is majdnem olyan, mint a dombrádi, ugye Kenyeres ? Pedig a dombrádi is ellátszik még Gigándra is! Szent Pál kupolakeresztje pedig belát London minden ablakán, előle nem lehet elrejteni semmit. Micsoda kitűnő bizonyítvány ez alkotás, Wren építő alkotóképességéről, általában az emberi lélek nagyságáról! Aztán ott van a Parlament, Angliának ez építészeti büszkesége, ez a tiszta gót stilu?u remekség, a Temse folyó partján, 286 méter homlokzattal, 7 magyar hold területet foglal el, egyik szegletén az úgynevezett Viktória torony 103 méter magas, óratornya közepén 97 méter magas, óralapja 28 méter átmérőjű, percmutatója 3 és fél méier, óraharangja 13000 kg. súlyú. Ha csak ez arányokat veszszük is, micsoda alkotás !! Hát még a kidolgozás aránya, öszhangja, finomsága s az agész beosztás! Hát van ezen mit nézni, ugye Kenyeies? És mellette közvetlen a Westminster Abbey templom, 130 méter hosszú, kereszthajós, ez is tiszta gót stilü csodaszépig. Hát még a belseje. A föld legdrágább, legszebh Pantheona! Egy életre is sok tanulmányanyaggal! Olimpusz isteneinek tanyája márványba rögzítve ! E háromságnál már meg is állok, Kenyeres. Minek pótolnám még, holmi hivalkodó árú csarnokkal, tudóskodó múzeumokkal, irigységkeltő mesés palotákkal?! ... Az én lelkemben világesemények elült zaja. Zsibongott s szédítő örvényként vont a Tower felé ! . . . A régi zsidóbiblia egyik prófétája, Ezékiel, ez a folyvást ég és föld között száguldó csodalélek, irja le egyik látomását, midőn egy szeles völgy csontszérűje, mozgásba jön, életre kél, „beléjök méne a lélek s megéledének és állának lábaikra felette igennagy sereg." Hát én is támadni láttam szétszórt csontokat s a Temse vizét is ugy láttam, mint Arany a „Hídavatás" kor a Dunát amint a Tower ropiant tömör falai, kerek zömök tornyai, a körül heverő nagy lomha régi ágyuk, a multak árnyaként mozgó őrszemek régi udvari ruhájokban, fegyverükkel, — mint öreg hadastyánok — feltűntek előttem. „Szemeim előtt képek vonúlnak el A népemésztő harcok napiból: Véráldozók a szent örök jogért S bérért ölök . . ." Tudod Kenyeres, én nagyon szeretek be szélni az okos emberrel, aki nemcsak azért okos, mert beléharapott a tudós almájába, de torkán akadt a csutkája s ettől mindig köhög és kiabál, — hanem a ki le is nyelte és meg is emésztette. Hát ilyenekkel beszélgettem én gyakran s rájuk bíztam lelkemet, „miként, a lépre bízza a madár", hogy vigyék a sejtés kapuin belől. Te, Kenyeres ! . . . olvastad te Flammarion Gamiíl „Népszerű csillagászatát ? ... No, ha nem olvastad, hát olvasd el. Tapasztaltam, hogy szeretsz olvasni és nem elégszel meg a szabályrendeletek és utasitásoK tücskeibokraival. Hát add át a lelked ennek az igazi léghajós franciának, hadd vigye lelkedet olyan kifejezhetlen számú magasságba, hova még möst értek fel azon sugarak, melyek a Feher rózsa és piros rózsa harcait mutatják, — vagy Ill-ik Richárdot, midőn csatavesztésenek hajnalán lelke pokoltüzében őrjöng: „Kétségbeesem ! . . . egy ember sem szeret!.. S egy ember sem szán meg ha meghalok !!..." Ha most látnád ... ha most hallanád . . . ha átzúgna lelkeden, mint a nagyélet halálhörgése: „Angolhon őrült volt ! . . . tépte önmagát!! . . ." No, látod Kenyeres, azért siettem én a Tower felé, mert ezek vontak, ezek támadtak fel lelkem elölt, a legnagyobb varázslónak vesszeje által. Tudod ki az a varázsló ? Hogyne tudnád ! ? A költők örök napfénye, „az emberiség virága" Sekszpir. Hej Kenyeres!., ez látott ám be az ember vesejébe is, ez mérte meg az igaz értékeket is, ez nemcsak a füstöt fútta a színházi publikum szeme kö"zé, hanem a két titkos ajtaját felnyitva, mintegy bepillantást engedett az inditó erők szikrahordójába. Szóval, tudod Kenyeres, én sokszor igazán elmerültem a Sekszpir színmüveibe s elmasiroztattam lelkem előtt az olt hullámzó életet — láttam. A nagy történeti tragédiák küzdelmei a Tower körül gomolyogtak. Az é^beeuielő, avagy pokolbasulytó indítékok szalai legtöbbször a Tower falai közt szövődtek fonódtak. M'kről!.. és mennyit tudnának e falak, e földalatti üregek alatt beszélni. Keletkezéséről azt mondja Sekszpir Ill-ik Richardja 3 ik felvonásában: „Mondják, Julius Gaesár épité." Hát lehet pár ezeréves. Szép kis kor! . . ez alatt lehetett eleget látni és hallani. Vigalmi zajt is, halálba fuló sóhajtást is. Mámorba altató édes nedűt is, — a túlsó partra átcsol nakáztató vérpatakot is. És mindent. A szűk csigalépcsők, titkos folyosók, rostélyos kis ab lakok, körül a Temse vize, mind a félénk erő és bizakodó gyengeség búvó helyei. Midőn a marakodást tartották vadállat apáink, életcélnak, dicsőségnek, boldogságnak!. Ma már nem ugy van, ugy-e Kenyeres ? Legalább mi nálunk, a mi békés hazánkban nem! . . Hát láttuk a Towert ! Olvastuk körül és belől a nevezetesebb események feliratait, emlékjeleit. S hogy annál szemléletesebb legyen a történet, ott voltak előttünk a páncélos lovagok, tömve a nagy terem az elmuL Hők mozgalmas emlékeivel. Aranyos öltözetű urak és dámák, — acélba öltözött katonák és 'ovak, — a drága élet megsemmisítésére kieszelt gonosz és furfangos szerszamok, „hogy nézni is tereh!" Gak egy kis lélegzet hiányzott . . . az a kis lélegzet. . . mely nélkül a kutya se mozdul arra a cifra, félelmes hadseregre! A gyerek is szeme közzé nevet az egész frekvenciának. A lélegzet ... Az a csendes, kis fu valóm . , . honnan jön az? kitől jön az? hova megy az Kenyeres? Öreg cimborád. TANÜGY. Tananyag beosztásról. Nincs pálya amelyen oly határozott számban és terjedelemben előre meg lehetne állapítani az évi teendőket mint a tanitói pályán. De egyúttal páratlanul álló pálya is a tanitói, mert ott a protekció vagy kedvezmény és esetleges befolyásolás nem zavarják össze a letárgyalás ügymenetét. Miután kötött teendői vannak a tanítóságnak, tanmenetet vagyis lecketervet készíthet, hogy mely sorrend és mily fokozat szerint kell adagolnia a tudományt a jövő nemzedéknek. A tanitásterv készítés 1907. év előtt csak jó szokása volt a hivatásszerető tanítónak, de az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-cikkek életbelépése óta törvényszabta követelmény. Az iskolafentartók is külön rendtartás alapján meg • követelik tanítóiktól, hogy minden év junius hó végéig a jövő tanévre érvénynyel biró lecketerveiket láttamoztatni kötelesek. Egy gonddal elkeszitett tanítástervezet megfizethetlen menetrendje ugy a kezdő, mint a gyakorlott tanítónak, mivel az nem csak útmutatója és irányitója munkájában, de még némiképen tanuja is, mivel a legtöbb esetben annak tartalma szerint intézi az iskolalátogató is tudakozódó kérdéseit a tanulókhoz. Érdemileg mérlegelve a lecketerv fontos szerepét a tanításban, mohó kíváncsisággá! érdeklődtem oly adatok után, melyek segélyével egy olyan lecketerv összeállításához találhatnék kutforrást, amely feleslegessé tenné a mindennapi tanításhoz megkívántató előkészületet Az óhajtott utmutatás helyett a tanügyi lapokban hirdetéseket olvastam, hogy: „Minden tanitó készen kapja az általa vezetett osztály tananyag-beosztásat". Mivel magam is foglalkoztam s foglalkozok is ilyesmikkel, tudni véltem, van-e valóságban olyan kartárs, aki az én iskolám illetve az én kívánalmaimnak megfelelő — tanmenetet helyettem, előzetes megrendelés nélkül elkészítené ? Az ez ügyben vesztegetett fáradozásaim arról győztek meg, hogy a fentebb idézett tartalmú hirdetések a tanitu°ág hirnevének inkább ártani mint használni alkalmasak. A tanítóság azon része, amelyik ily tanmenettel látja el magát s biztonságban véli magát, lenni az élet fertegében, nem is sejti, hogy hamis iránytű nem kalauzolja őt a remeit cél eléréséhez. Amint á nyomdafesték alá szánt lecketervek szerzőinek szándéka és célja felől találgatáson törtem a fejem, azon gondolatnál állapodtam meg, hogy egy egy korlátolt anyagi viszonyok között élő kartársam ily módon óhajtja mellékjövedelmét gyarapítani s a kedvezőbb viszonyok között élő kartársainak óhajtott kényelmét szerzi meg ezzel. Azon föltevésem, hogy nyomdafesték alul kikerült tananyagbeosztás némely kartársamnak kényelmét biztosítani tudná, nem felel meg a gyakorlati életnek. És pedig azért nem, mert: egy Ungvárott megjelent részletes tananyagbeosztást a szerző saját vidéke viszonyainak megfelelően készítette s így az nem felelhet meg a Nyírség vagy más természeti jelenségekkel biró vidék tanitó igényeinek vagy kívánalmainak. Dacára annak, hogy az innen-onnan hozatott lecketervek nem szolgálják a kivánt célt, mégis igen sok tanitó asztalán idegen szerző ilyen — nyomtatásból kikerült — munkáját találhatni. A munkácsi gör. kath. egyházmegye tanügyi kiválóságai a lecketerv készítés terén edzeni, begyakorolni óhajtván tanítóikat, azt az életre való szokást honosították meg, hogy minden esperesi tankerület egy-egy közös lecketervet készítsen. Ezzel az intézkedéssel nem csupán az ellenőrzés egyszerüsétését óhajtják elérni, de igy kívánván bevonni a kerület minden tanítóját, ama fontos munka elkészítésébe, amelynek hasznát elsősorban is, de legfőképen is maga a tanitó élvezi, vagy élvezheti. A tananyag-beosztás szükségességét és nélkülözhetetlen voltát a népnevelés minden bajnoka elismeri, de mégis e téren tanúsítja a tanítóság egyrésze, a legnagyobb felületességet, mivel a láttamozás végett beterjesztett saját kézirásu lecke tervek nagyobbrészt utánzott