Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-16 / 92. szám

96-ik szám. ^ÍYÍRITIDÉE. 1913. november 30. 7 1913. november 16. 3. SzaboEcsvármegyei Tanitó Egyesület Köre. Járásköri gyűlés. Az Olthon alapszabályait ismertette Király Imre nyíregyházi tanitó. Tisztelt közgyűlés! Az 1912—13. tanév küzdelmes, súlyos esztendő volt a magyar tanítóság életéb. n 1 Nehéz lelki megpróbáltatások zudultak keresztül az ország tanítóságának a lelkén. Gyülést-gyülés ntán tartottunk. A fizetés rendezés, nyugdíj revízió, szolgálati pragmatika kérdése a legnagyobb aggodalmakat, keserűségeket váltotta ki a tanítókból. Az elkeseredés a mostoha bánásmód miatt oda fokozódott, hogy részint nyíltan hangoztatva, részint hallgatólagosan a tanitók a társadalmi munkásságtól kezdtek visszavonulni! Itt-ott már hangzott, hogy a tanitók strájkolnak! Pedig ez nem volt igaz! Nem sztrájkoltunk ! Csak külsőleg juttattuk kifejezésre azt a csüggedést, munkakedvtelenséget, mely napról-napra tengődő nyomorgó életünkből fakad! Igaz, hogy most esztendeje tartott gyűlésünk zajos volt! Kevés hiányzott, hogy közgyűlési határozattal nem köteleztettek a tagok minden tiszteletbeli, társadalmi állásból való visszavonulásra ! De az igazán kiányzott! Bizonyítja ezt az, hogy mi, kiket „ifjú tanitók"-nak kereszteltek, épen akkor bontoltuk ki egy oly intézmény megvalósításának lobogóját, mely a társadalomnak kiván dolgo-ni! Akkor alakítottuk meg a szabolcsvármegyei Tanitók Otthonát. Abban a lehetetlen időben alakultunk meg, mikor lelkesedést, önzetlen munkásságot igénylő intézmény megvalósítására alkalmatlanok voltunk! Igaz, hogy a megalakulásról elmondhatom, hogy kevesebben voltunk jelen, mint ahány tagból a tisztikarnak kell állania! Azonban nemcsak mi nem voltunk alkalmasak az önzetlen munkára, hanem nem volt alkalmas maga a társadalom sem önzetlen munkánk befogadására ! A háború zaja, a nehéz pénzügyi viszonyok minden nemes, a társadalom javát célzó, munkáló intézményre rárakta láthatatlan bilincseit! A Balkánon kilőtt golyók füstjét a diplomátia kör szele mind idehozta hozzánk ! S hiába tagadnók, fojtogatott ez a füst nagyon bennünket! Félve, remegve ébredtünk minden reggel, ha nem hull-e véreinknek vére? íme ilyen körülmények között alakítottuk meg a Szabolcsvármegyei Tanitó Egyesülelet! Ezen körülményekből annyi eredményt állapítok csak meg, hogy elég bátrak voltunk akkor s talán elég önzetlenek is! Igazolja ezt az a kis füzet, melyben miniszterileg megerősített jóváhagyott alapszabályaink vannak leteve 1 Mindezeket azért voltam bátor a meghívóban megszabott tárgyamtól eltérőleg elmondani, hogy ezekben megadjam a feleletet az itt-ott felhangzó vádoló hangra: hogy csak afféle szalma tüz volt az Otthon! Igen tisztelt közgyűlés! Ezek után áttérek tulajdonképeni tárgyamra az .Otthon" alapszabályainak ismertetésére! S kartársaimról fölté telezem, hogy ezt alapszabályt nem kezelik alapszabályszerűen : t. i. olvasatlanul könytározzák ! Föltételezem ezt azért, mert ez nem annyira alapszabaly, mint egy a nekünk haladását, önsorsunk javítását, lelkünk frisseségét, a jó, a nemes, a szép iránti fogékonyságunk fejlesztésének gyakorlati irányelveit tartalmazza ! Ezért nem ismertetem, akarom mondani nem olvasom fel alapszabályainkat, hanem szives engedelmükkel csak az elejét. — Célja. — Osztályok. — Immár két gyűlésen foglalkoztam azzal, hogy a tanítóknak van e szükségük Otthonra P S most engedjék megokolnom azt, hogy szükséges-e munkálkodni ebben az irányban népünk számára ? S dolgozunk-e még akkor is, ha munkánknak hatása 5—10—50 év múlva lesz! Mindnyájan emlékszünk az ököritói szerencsétlenségre, mely ors?ágszerte könnyet facsart a szemekből. Én akkor figyelemmel olvastam a lapokat s csaknem kivétel nélkül ez volt a lapokban színmagyar, értelmes, jó módú nép lakja Ököritót. S aztán következett később, hogy az a jó módú, értelmes nép az orvosi segélyt még akkor sem vette igénybe, mikor ingyen gyógyszer és orvosi segély nyújtást kidobolták a faluban, hanem ehelyett — bocsánat az esetleges indiszkrét kifejezésért — liszttel, tehénganajjal kente be az égési sebeket ez a jó módú, értelmes színmagyar nép! Ugyan hát nem fájdalmas azt hallani! Hát nem kell odahatni. hogy ez megszűnjék? Vagy egy másik eset. Bereg községében az orvost is, az alispánt is, kik a kolera fertőtlenítés felülvizsgálása és óvó intézkedések megtétele végett megjelentek, csendőr szuronynak kellett megvégelmezni! Ez is szin magyar községben történt. Hát nem kell e alkalmat keresni arra nekünk, a nemzet napszámosainak, hogy nyomorgó életmódunk dacára világosságot gyujtsunk árva nemzetünk lelkében ? S a gyakorlati élet annyi megvalósítani valót kinál fel. Bolgárkertészet, akác helyett a kertekben gyümölcsfa ültetés stb. Az erkölcsi élet terén durvaságok, verekedések, korcsmázás ellen annyi önzetlen karcolni valója van a tanitósdgnak S hát az elhagyott árvák, rossz útra tévedt kiskorúak megmentése? Kiki közülünk tegye szivére a kezét, hallgassa el egy pillanatra az önjajt s bizonyára megérzi, hogy a mi testvértelen árva nemzetünk zömének, a népnek szüksége van arra, hogy az iskolák küszöbének elhagyása után is ápoljuk, s annyi meg annyi tér, hol vezetni, tanítani kell népünket! S ha a hálátlanságnak ezer tövisét hagyjuk is jutalmul népünk részéről, akkor is a mi népünk s nekünk hazánk iránti szent kötelességünk, hogy ne hagyjuk tévelyegni népünket. Hanem céltudatosan, fáradhatatlanul munkálva emeljük lelkét a mi lelkivilágunkhoz! A fizetés igyis-ugyis annyi marad, mint eddig, de fekete kenyerünket megfehéríti az a boldogító tudat, hogy e hazát a mi honszerelmünk emeli a boldog nemzetek hazáinak sorába ! Fegyverünk legyen a honszerelem, nemzetünk imádásig való szeretete — s ezt a szeretetet hozzuk együvé s akkor kiapadhatatlan erő forrasa lesz a mi munkásságunknak. Ha az iskolán kivül most vegzett munkásságunkat tervszerűen megosztjuk, kisebb erővel sikeresebb lesz az eredmény, mint igy, mikor egyedül egy embertől vár mindenki ! S ne feltse senki a maga egyéni munkásságának dicsőségét, akkor közös erővel babér koszorút fonhatunk e szó fölé: tanitó! Kartársaim, ismételten csak annyit kérek mindnyájoktól olvassák át e kis füzetet s ha át olvasták, utána ne legyenek kis hitűek! Ne jusson eszökbe kicsinyes gondolat pl. Én ugy se maradok e vármegye területén, vagy; én úgyis eltöltöttem életemnek javarészét, hasznát úgyse látom. Gondoljanak arra, hogy ha elődeink a nagy idők nagy emberei igy gondolkoztak, akkor nem lett volna soha nemzeti színház, tudományos akadémia s közelebbről bennünket érdeklő, javainkat szolgáló 2 tanitókháza! Épen ezért, a kinek van, ne mondja, nem lesz erre ráutalva, a kinek nincs,j§ne mondja, ugy se adhatok eleget ; hozzon ki-ki annyi anyagi és erkölcsi áldozatot, amennyit tud. Tanitók, kartársaim ! Sokan kérditek vidédékiek, minek dolgozzunk, gyűjtsünk mi a városiaknak P A városiak ajkán is felsir a panasz, miért kínlódunk mi a vidékieknek, mikor azok ügyet se vetnek felenk! Én csak azt kérdezem : Miért nem dolgozunk együtt mind? Önzetlenül, hazánk, népünk, gyermekeink jövendőjéért! Ne sírjunk, ne panaszkodjunk már többet senkinek, ugy is csak megmosolyognak ezért minket, hanem fogjunk a munkára kezet s akkor Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, Mely után buzgó imádság epedez százezrek [ajakán ! Igen tisztelt közgyűlés! Ennyiben vázoltam munkásságunk határvonalait! S hogy erre szükség van e ? Aki nyugat Európa és Amerika államai lakosságának kulturáját figyelemmel kiséri, az alsóbb néposztályét különösen, hát az habozás nélkül jön s dolgozik velünk, mert ez a nép a miénk, ami gyönyörű szép hazánknak élő műveletlen teste! Jertek hát s tanítsuk népünket hivatásunkhoz méltóan csekély erőnk felhasználásával a jóra, nemesre, szépre. Isten imádására, honszerelemre ! Csak csekélyke áldozatot hozzatok, lelkesebbjei tagokat gyűjtsenek, s akkor meg kell valósulnia, mi ebben a kis füzetben csak tova tünő szép álomképnek tűnik fel! Annak a hő óhajtásomnak adok kifejezést, hogy az Isten segítsen meg bennünket s juttassa ez intézményt a tökéletes megvalósuláshoz, hogy igy minden tanitó megtalálhassa benne lelkének táplálását, Ínségének enyhítését! H°gy 'gy a társadalmat, a nép rétegét művelő munkása egyesülve, az egyesülésben megtaláljuk az egymásiránti szeretetet s a szeretetben megleljük az erőforrást a munkánkra! Én hiszem, hogy karöltve való munkálkodásunk megtanítja népünk szivét tanítóink becsűlésére, tisztelésére s intézményeink támogatására ! Annak a kis csapatnak pedig, kiknek lelke ez eszme megvalósítására egybeforrt s a tanitók számára az igéret földjét vélte látni az Otthonban, adjon a magyarok istene kitartást, erőt a további teendők végrehajtásához! Ti pedig, kik őszülő fejjel, hol kétkedve, hol felmelegedve biztosan vettetek s vesztek körül minket, Ti az évtizedék során megpróbált, az életharcában megedződött lelketek erejevei buzdítsatok, támogassatok ügyünk előbbre vitelében. Ez az én őszinte kéresem! A vármegye virilisei. A vármegyei állandó biráló választmány e hó 14-én délután dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklésével ülést tartott, melyen összeállították a legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1914. évre érvényes névjegyzékét. A végleges névjegyzéket itt közöljük: 1. Gróf Dessewffy Miklós, 2. gróf Dessewffy Aurél, 3. dr. Mezőssy Béla, 4. dr. Kornis Ferenc, 5. gróf Dessewffy Denes, 6. gróf Dessewffy Béla, 7. Herceg Odescalchy Zoard, 8 Haas Ignác. 9. Reismann Hermán, 10. gróf Vay Gábor, 11. Weinberger Sámuel, 12. báró Vécsey Miklós, 13. Stern Péter, 14. Bodor Zsigmond, 15. Nánásy Oláh Tibor, 16. M^gyery Géza, } 7 Zoltán József, 18. Propper Ödön, 19. Klár Gusztáv, 20. dr. Patay György, 21. Vigh János, 22. gróf. Szirmay Ottó, 23. Feldheim Emánuel 24. Gara Alajos, 25. Rochlitz Henrik, 26. Klár Sámuel, 27. Gencsy Albert, 28. dr. Reviczky Tibor, 29. Patay József, 30. gróf. Pongrácz Kálmán, 31. Reizmann Jenő, 32. Rosenthál Ferenc, 33. Bay Ferenc, 34. Propper Sámuel, 35. L. Molnár Gusztáv, 36. Groák Lajos, 37. Reviczky József, 38. Szomjas Gusztáv, 39. Diener Gyula, 40. Lipthay Béla, 41. gróf Vay Tibor, 42. Fisch Hermán, 43. Fisch Lajos, 44. Szalánczy Bertalan, 45. Klár Jenő, 46. Gencsy Béla, 47. id. Kállay András, 48. Gencsy Ferenc, 49. Berkovics Miksa, 50. Somossy Ferenc, 51. Lichtmann Mór, 52. Bleuer Jenő, 53. Halasi Mór, 54. dr. Jármy Menyhért, 55. Leveleki Ármin, 56. Szakolyi Ignác, 57. Moskovics Márton, 58. Somogyi Gyula, 59. Elek László, 60. Szikszay Pál, 61. dr. Leitner András, 62. dr. Klár András, 63. Liptay Jenő, 64. dr. Halászi Caesar, 65. Leveleki Géza, 66. Frischman Bertalan, 67. dr. Szmrecsányi László, 68. dr. Vadász Lipót, 69. Kupferstein Jakab, 70. Ehrenreich Adolf, 71. Lichtman Mayer, 72. báró Horváth Ferenc, 73. dr. Járossy Sándor, 74. Diener István, 75. Ferlicska Rudolf, 76. Erdei Kálmán, 77. Jármy Gyula, 78. Reich Vilmos, 79. dr. Bodnár István, 80. Szalánczy Ferenc, 81. Roth Albert, 82. dr. Horváth József, 83. báró Vay Miklós, 84. Rochlitz Béla, 85. Bekény Gyula, 86. Goldstein Ignác, 87. Reichman József, 88. Kubinyi István, 89. dr. Szopkó Dezső, 90. Kovács István, 91. Kerekes József, 92. Rácz Gyula, 93. Lichtman Lajos, 94. Reisman Sámuel, 95. C-engeri Kálmán, 96. Glück Antal, 97. Halasi Károly, 98. Kállay György, 99. dr. Szikszay György, 100. Klein Zsigmond, 101. Fried Dániel, 102. dr. Ujfalussy Dezső, 103. dr. Vadász Leó, 104. Irinyi Csaba, 105. Harstein Sándor, 106. Klár Andor, 107. Blau Frigyes, 108. Kállay Frigyes, 109. Rónay Jenő, 110. Szentmiklóssy László, 111. Geduly Henrik, 112. dr. Fodor Jenő, 113. Bleuer Lajos, 114. Baruch Arthur, 115. Harstein Ernő, 116. Grünberger József, 117. Csengeri Mihály, 118. Mikecz Pál, 119. Zuckermann Arnold, 120. Glancz Miksa, 121. Klár István, 122. Hönsch Miklós, 123. id. Nánássy István, 124. Jármy Béla, 125. Kun Ármin, 126. dr. Hajós Sándor, 127. Radó Adolf, 128. id. Vadász Mor, 129. Orosz Miklós, 130. Bay György, 131. dr. Kovách Elek, 132. Harstein Antal, 133. Andrássy Kálmán, 134. Pap Lajos, 135. Halasy Mór, 136. Dr. Murányi László, 137. Csengery Gyula, 138, Bory Béla, 139. Barkóczy Béla, 140. Fülöp Bernát, 141. Groák, Ödön, 142. Fleischer Ferenc, 143. Zoltán Sán-