Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-13 / 91. szám

Nyíregyháza, 1913. november 13. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 91. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adnnk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Á vármegye úthálózata. Nagy horderejű értesítés érkezett a kereskedelmi minisztertől a vármegye közönségéhez. A vármegye úthálózatának kiépitési programmját állapítja meg ez az értesités. A Nyírvidék ismét és ismét reámutatott számtalanszor, igy ez év folyamán is arra a lehetetlen állapotra amelyben Szabolcsvármegye úthálózata leledzik. Kimutatta csak nem régiben, hogy a kiépített közutak tekintetében Szabolcsvármegye egyike az ország legelhanyagoltabb vármegyéinek. Mintha csak ezek a felszólalásoK nyernének viszhangot a miniszter leira tában. Természetesen távol áll tőlünk, hogy ezt a Nyírvidék érdemének tudjuk be. Örömmel állapithatjuk meg azonban azt a tényt, hogy immár a kormány is belátta annak szükségességét, hogy Szabolcsvármegye útjainak fokozatos kiépítésére sor kerüljön. A miniszter kiküldöttei Szabolcsban járván, a helyszínén nyert tapasztalataik alapján tettek előterjesztést a miniszternek az útépítési programm megállapítására. Ennek a helyszíni eljérásnak az alapján állapította meg a miniszter azt a programmot, melyet leiratában részletesen körülír. A programm három csoportba osztja be a kiépítésre kijelölt- utakat Az első csoportba azok osztattak, melyeknek kiépítéséhez már a jövő év tavaszán hozzákezdenek s fokozatosan kiépítik azokat 1920-ig. A második és harmadik csoportba azok osztattak be, amelyek nek kiépítésére csak az első csoportba osztottak kiépítése után, tehát legjobb esetben csak 1920 után kerül a sor. A legközelebbi 2—3 év alatt nem kevesebb, mint 150 km utat akar a miniszter megépíttetni a kijelölt sorrendben. Az 1920-ik év végéig kiépítendő utak hossza összesen 249 kilométer. A második csoportba tartozó utaké 83 kilométer; a harmadik csoportba tartozóké 77 kilométer. Az [egész programm tehát 409 kilométer utat ölel fel. Nagy szó ez! Négyszáz kilométernél több uj kiépített ut! Sajnosan kell azonban megállapítanunk, hogy a programmnak alapos hiányosságai ís vannak. A legfeltűnőbb, hogy a vármegye székhelyével, Nyíregyházával látszik a programm legkevesebbet törődni. A legtöbb ut a perifériákra esik. Mintha Nyíregyházáról, a vármegye gazdasági, kereskedelmi, forgalmi központjáról már elegendő számú és minden irányba vezető jó utak állanának rendelkezésre. Az első csoportba beosztott utak között csak a nyíregyháza—dombrádi utat találjuk, amely Nyíregyházát is érinti, amely ut alatt valószínűleg a kemecsei, illetőleg nagyhalászi uton Domrád-felé vezető utat kell érteni. A második és harmadik csoportban, tehát az 1920 után építendő utak között ott találjuk még a tiszalök—nyíregyházi utat, illetőleg a nyíregyháza—hajdudorogí utat. Ezeknek kiégitésére azonban csak 1920 után kerülhet a sor, ha a fedezet rendelkezésre fog állani. Hiányzik a nyíregyháza—szentmihályi ut, — holott ez az ut kötné össze Szentmihályt, Tiszabüdöt s Tiszapolgárt a vármegye székhelyével; tehát éppen azokat a népes községeket és gazdag termő vidékeket, amelyekben különben is igen erős tendencia észlelhető a vármegyétől való elszakadásra s amelyeknek gazdasági forgalma ma úgyszólván el van zárva a vármegye központjától. Hiányzik a nyíregyházi — kótaji ut, akár a Sóstón keresztül, akár a kótaji uton Ennek hiányát egyáltalán nem pótolja, hogy a megépítendő nyíregyháza— dombrádi utat keresztezni fogja a kótaj—nyírbogdányi ut s Kótajtól kezdve tervbe van véve a kótaj—buj— gávai ut, melynek további folytatása lesz a kiépítendő vencsellő—balsa —kenézlő —vissi ut és a balsa—szabolcs— timári ut. Hiányzik a Nyíregyháza —Oros— Napkor irányában szökséges rendesen kiépített ut, melynek kiépítését egyáltalán nem teszik feleslegessé a mostani helylyel-közzel kiburkolt útrészek. Igen nagy kár azonban már magában véve az is, hogy ugy a nyíregyBáró Eötvös József emlékezete. Irta és az Országos Polgáriskolai Egyesület Tiszavidéki Körének Nyírbátorban tartott gyűlésén, 1913. évi november hó 3-án, felolvasta: Ballay Margit. őszi és tavaszi napéjegyenlőség idején sajátságos égi tünemények ragadják meg figyelmünket. Hol néma fenséggel, hol sistergő zúgással meteorok rohannak át a Föld légkörén ; áttüzesedett tömegükkel fénylő, szines ívet vonnak a zenithen. Gyönyörű látvány az embernek ! A nép ajka egy kialudt emberélet ufolsó lobbanását sejti benne; a gondolkodó filozóf egy kihalt, — és talán születendő, — világ alkotó részeinek ismeri. A gondolat: hogy egy kihalt világ apró részei ezek: oly tompitó, oly félelmes, oly lenyűgöző, oly titokzatos . . . Mennyi élet semmisült meg amaz irtózatos katasztrófa idején ! A gondolat: hogy egy keletkező világ részei is lehetnek, oly megbűvölő, oly fölemelő, oly igézetes, oly ragyogó! A halálból, a megsemmisülésből uj élet kel, fakad, virít ki a földi mérés szerint ezer és ezer évek alatt, az örökkévalóság, a végtelen mérése szerint percek multán ... És eszembe jut a világ születése, a föld története; és eszembe jut hazám az én édes magyar hazám történelme, mely arról regél, hogy mennyi élet pusztult el csupán azért, hogy nekünk életet adhasson. A magyar hazának külön ege, külön csillagképei, külön bolygói vannak. Ezen az égen, mely tavaszt nem sokat, de őszt annál többet juttatott nekünk — virágforrázó, bimbópusztitó, gyümölcsöt letaroló őszt, meg-megjelennek néha a meteorok szintén. Átfutnak az égen egy emberéletig tartó pillanatára a végtelennek, de nem enyésznek el örökké. A meteor eltűnik, de fénye, fényes emléke fönnmarad, amig egy ma gyar sziv dobog itt. A viharos oceánon hab, hab után, hullám, hullámra torlódik, és minden ing, hajlik, pattan, recseg, ropog : hajó, ember, gép, égbolt, hullám, de egy szilárd pont van mégis, és ez az a nyugodt férfi sziv; azé, kire a sok életet, vagyont, reményt bizták, a kapitány szive, mely a nagy zűrzavarban a helyén áll és szivet teremt azokban is újra, kik mármár elvesztették azt. Hazámnak egén, ha ősz, ha viharfelhők voltak, minden időben küldött ilyen ragyogó meteort, ilyen bátor szivü férfit a Magyarok Istene. Egy ilyen embert, egy ilyen szivet, kit valami, a magyar földben rejtőző őserő lökött a magasba, egy ilyent ünnepelnek ma ajkaim: báró Eötvös Józsefet. Nem a tudóst, nem a szónokot, nem a költőt, nem az államférfit ünnepelem én most. A sziv emberét látom benne, ezt ünneplem, ez áll hozzám, magyar tanítónőhöz legközelebb. * * * A sok ember, intézmény, szobor, kép és érték között, amelyekkel az ember megismerkedik itthon, vagy a nagy világban, vannak olyanok, melyeket sokat látunk es mégis elfeledünk ; és vannak, melyeket csak egyszer néztünk meg és örökre emlékünkben maradnak. Aki komoly és gondolkodó lélekkel, belehelyezkedve az egykorú történelem milieujébe, végig olvassa Eötvös munkáit, végigolvassa' egyszer, az nem feledi el soha őt. Soha ! A budai gimnáziumban iskoJatársai nem ülnek vele egy padba mert hazaárulónak a gyermeke ; s midőn a gyermek mély fájdalmában tanárához fordul, hogy igaz-e az, hogy atyja hazaáruló, ez azt feleli: „Nemcsak apád az, de te is az vagy, hiszen még magyarul sem tudsz!" Abban a fogékony, kis szívben mekkora fájdalmat keltett, kelthetett is méltán, tanárának szivtelensége, azt legalább sejthetjük abból a meghatóan és megrázóan mély fájdalomból, mely a „Karthausi" soraiban esdekel felénk ; sejthetjük „Gondolatai"-ból, melyekben megrója azt, sőt átkot mond arra, ki a gyermeknek, midőn még lehet: virágok helyett borostyánt mutat; sejthetjük abból, hogy a legelső működése a társadalom zülöttjeinek: a rabok sorsának enyhítésére ; és a társadalom megvetettjeínek, a zsidóknak fölemelésére irányult, midőn emberi bánásmódot és jogokat kért számukra. Ha a durva kézzel szétzúzott kis szív össze is forrott és be is hegedt, ennek emléke végigkísérte életén, ennek emléke örökké visszazengett és fajó maradt. Nem említette ugyan sokszor ezt; de egész életén végigvonul ama tö-