Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-09 / 90. szám

4 90-ik szára. 1913. november 9 többsége kisebbséggé, igy vesztették egykori hatalmákat : saját hibájukból. Ujabban ugyan a „Schul verein* nagyban szervezkedik — de azt hiszem, — hogy ez már mind hasztalan. A németek bukása oly nagy volt Szlavóniában, hogy ebből már aligha fog kisarjadzani egy feltámadás. * * * Éz az az analóg példa. A mi erdélyi magyarságunk helyzete nagyon hasonlatos az elbukott németek volt helyzetéhez és álláspontjához. Üdvös dolgot cselekszünk tehát — ha belőle a következményeket levonjuk, Mert meg vagyon irva : nA dikciózó és bankettezö hazafiság már lejárta magát. Csak az ernyedetlen és céltudatos munkától várhatjuk az üdvözitö eredményt". Irányítsák tehát kulturegyesületeink működésűket is ugy, hogy annak áldásthozó gyümölcseit a falvak is érezhessék — mert az is nyilt dolog, hogy ellenségeinkkel a harcot is itt kell először felvennünk : megnyernünk vagy elvesztenünk ! ! !... A vasúti menetrendhez. A kereskedelmi és iparkamara átirt a helybeli ipartestülethez és a Kereskedők s Gazdák Köréhez, hogy a vasúti menetrendben előforduló és Nyíregyháza forgalmi igényét sértő intézkedéseit tárja fel. A Kereskedők és Gazdák Köre értekezletet hivott egybe, amelyen az ipartestület kiküldöttjeivel, a városi tanács tagjaival és a kamara helybeli tagjaival tanácskozást tartott, és ennek eredményeként terjesztette a kamarához az itt közölt memorandumot. Ebben a kérdésben a város tanácsa is fölirattal élt a vasút igazgatóságához, amely bőven ismertette a menetrend sérelmes részeit; az itt közölt memorandum azonban sok üdvös, könynyen megvalósítható módosítást hoz javaslatba, amelyek, ha megvalósíttatnak, városunk vasúti forgalma határozottan sokat fog nyerni. A memorandum szövege a következő: Tekintetes kereskedelmi és iparkamara! Szíves átiratát, melyben a vasúti menetrendnek Nyíregyházára vonatkozó sérelmes részei felsorolására hivott f.l, hálával fogadjuk és abban a tudatban, hogy kívánságainkat jogosnak, sérelmeinket orvoslandóknak fogja felismerni, az előbbiek teljesítésére, az utóbbiak menszüntetésére hatáskörében a megfelelő intézkedéseket megtenni lesz hajlandó: bátrak vagyunk a vasúti menetrendre észrevételeinket következőkben tenni meg. 1. Általánosságban az a tapasztalat, hogy a Budapestről induló gyorsvonatok Debreczenben és Szerencsen személyvonat közlekedésre váltatván fel, ezek a személyvonatok megfelelő sebességgel nem közlekednek ; a 49 illetve 50 kilométeres távolság 1 óra 15 illetve 1 óra 25 percet vesz igénybe, pláne a Szerencs—Nyíregyháza között közlekedő 5013. számn vonat 1 óra 34 perc alatt fut be. 2. A Debreczen—Csap—Sianki vonal csak névleg közvetlen vonal: tul hosszú ácsorgások a 245 kilométeres útnál 9—11 orát vesznek igénybe. 3. A Nyíregyháza—Polgár közötti vonal valósággal satirája a vasúti közlekedésnek: a 64 kilométeres ut 3 óra 10 illetve 3 óra 40 percet vesz igénybe. 4. Felette sérelmes a Nyíregyháza—Mátészalka—Szatmári közlekedés. A vonat a 114 kilométeres utat 5 óra 36 perc alatt teszi meg. Az 5102. számú vonat jelentéktelen állomásokon 8—15 percig ácsorog; Mátészalkán 45 percig áll. Ez a vonal felette fontos a nyíregyháziakra, mert a Debreczenből reggel 5 óra 16 perckor induló vonathoz csatlakozásnnk nincs, mert a mátészalkai összeköttetés olcsobb, és mert Szatmár és Nyíregyháza elég érdekszállal van összekötve ahoz, hogy a közlekedés könnyebb ós gyorsabb volta igényelhető legyen. Ennek a vonalnak gyorsabb menetelüvé tételét különösen óhajtjuk. 5. Budapest felé vagy a Szerencsen át 4 óra 8 perckor induló vonatot, vagy a reggel 7 órakor induló vonatokat szokta Nyíregyháza igénybe vnni. Az előbb említett szerencsi vonathoz joggal igényelhetünk egy közvetlenül közlekedő Pulmann-kocsit. A gyorsvonaton utazó közönséget az átszállási kényszer rendkívül kelemetlenül érinti. Nem is kerülhet ez nehézségbe, mert hiszen a Budapestről ezen viszonylatban induló vonatokhoz hasonló közvetlen kocsik vannak csatolva. Ellenben végtelen fontossággal bírna ránk nézve, ha a Debreczenből reggel 6 órakor induló vonathoz csatlakozással birnánk. Ez lehetővé tenné, hogy Budapestre éakeznénk 11 óra 30 perckor, innen 5 órakor (a 605. sz. gyorssal) Debreczenbe érhetnénk 10 óra 14 perckor este, és innen 10 óra 47 perckor indulhatnánk haza a 4712. sz. vonattal. Egy nap alatt Budapestre és visszautazhatni, a fővárosban dolgainknak teljes 5 órát szentelheni, ideális állapot lenne. Ehez pedig nem kell egyéb, mint az, hogy a Debreczenbe reggel 5 óra 14 perckor induló Sianki vonal 4702. számú vonat korábban, 4 óra 45 perckor inditassék. és hogy ez a vonat a 49 kilométeres utat 1 óra 10 perc alatt tegye meg. 6. Ugyanezen útvonalnál megemlítjük, hogy a Debreczenből 10 óra 47 perckor este induló 4712. számú vonat a 49 kilométeres utat 1 óra 36 perc alatt futja meg, amit indokolatlannak velünk. 7. Legvégül megemlitjük, a vele való fog lalkozásra érdemesnek tartjuk az ideát, hogy Nagyvárad és Kassa között közvetlen forgalom létesitessék Nagyvárad—Derecske—Debreczen— Nyíregyháza—Szerencs—Hidasnémeti állomásokon keresztül. Ez a vonal hivatva volna az egymást csak kerülő utakon elérhető városokat és kereskedelmi érdekeket közelebb hozni. Eí az érdek különösen Debreczenre fontos, de bizonyára nyernének vele az erdélyi és a felvidéki érdekek is. Ezekben tárva fel kívánságunkat, és különösen figyelembe ajánlva a 3, 4, 5 es 6 alatt felsoroltakat, mély tisztelettel kérjük : Szíveskedjék oda hatni, hogy emez óhajaink meghallgatva teljesítve legyenek. a Kereskedők és Gazdák Köre, a nyíregyházi ipartestület, a ker. és ip. kamara nyíregyházi tagjai. Levelek Kiirthy Ferihez. VI. Gondolj csak vissza Kenyeres, midőn Hamburgban hajóra szállottunk. 13 magyar, 1913. junius 13-án penteki napon! . . . Dehát mi a Presbiteri Világszövetség gyűlésére mentünk, és miért tanultuk volna Kálvinusz Jánostól a predestináció hitedző tudományát, ha holmi számokra, napokra, vénasszonyos sunyiságokra többet adtunk volna, mint az isteni gondviselés örökérvényű ígéreteire! . . . Hát felszálltunk a Viennára, Istennek ajánlottuk magunkat s magyar megnyugodással mosolyogtuk egymás közzé: — lesz valahogy cimborák !... sohse volt ugy, hogy valahogy na lelt volna! Megvacsoráztunk jó kedélylyel, aztán összeállva a nagy szalonban, rágyújtottunk Szent Dávid Zsoltáraira, a Himnuszra, majd a fedélzetre menve, tárogató kisérete mellett a kuruc nótákra. Hej Kenyeres! az északi tenger is régen hallott kuruc nótákat, azért szilajodott neki jobban-jobban, mintha Vak Bottyán masiroztatta volna a hullámezredeket. Aztán éjfél fele „lefeküdtünk kis ágyunkba, mint egy testi koporsóba". Aztán reggel nem keltünk fel mind, nem nagy keleti volt a fröstöknek, az ebédet már többen elfogadtuk, vacsora után megint danolásztunk, mindig erősödött a szél, fel-felcsapott a hullám, csapkodott az eső, de azért nótáltunk a magunk bátorítására, aztán . . . gyönyörű vasárnap reggelre virradtunk, feltűnt a száraz, közeledtek a skót partok, varázslatos látvány fogta meg a lelkünket, a nyugalomra térő habfodrokon lágyan ringadóztak a reggeli nap szelid sugárai, parti sziklatömbök, szigetszerű kiemelkedések, sirályok százezreitől mozgásba hozva, ellepve a tenger is tőlők, mintha vizi tündérek apró fehér hajócskái úszkálnának, szóval: a szokatlan gyönyör megfogta lelkünket, reggeli után összegyültünk a kis szalonba, templommá lett a szivünk is, énekeltünk, imádkoztunk, prédikáltunk, hálákat adtunk s édes hazánk, szeretteink emléke meglágyított, haza varázsolt. Ugye Kenyeres, igy volt szórói-szóra. Tiz óra fele kötöttünk ki Skócia fővárosának, legszebb városának kikötőjében s a ránk váró kocsibon ballagtunk, szent várakozással, szent föltételekkel, hogy templomba mégyünk, megtapasztalván a nagyhírű skót vasárnapot, a nagyerejű vallásos buzgóságot, keresvén, mi az igaz? mi a látszat ? Azt észrevettük mindjárt, hogy ünnepi csendesség van mindenfele . . . Egy-két villamos, az is csak csendesen. Az anyagi élet pihen. A vonatok be vannak állítva. Éppen szállodánk alatt volt a nagy állomás, egy mély völgy fenéken. Mozdulatlan némaság volt ott. 11 órakor kezdődik a templomozás. Megindult az emberáradat a száz meg száz templomok felé. Mi is mentünk, mi is ott voltunk, mi is imádkoztunk, a magunk lelkével, a magunk érzésével s aki a sziveket és veséket vizsgálja, megmérte a mi imádságos érzésünk melegséget. Nem igy volt Kenyeres ? Edinburg összbenyomása a lehető legkellemesebb. Visszaálmodva azon területeket, ahol időztünk és átutaztunk angol földön, városokon, vidékeken, — itt is láttunk ám nagy dolgokat, nagy alkotásokat, csakhogy itt már nem akadt utunkba lépten-nyomon, az uralkodók dicsősége, hanem az egyetemes angol nép alkotó és teremtő ereje. A néplélek nagysága mindenütt. Volt egy rendkívüli tudásu iró: Bökle, aki meg akarta írni az emberi művelődés törlénetét, attól az időtől, amidőn az állat-ember elindult és az okos-emberig ért. Tanulmányozott rengeteg könyveket, utazott, kutatott, vizsgálódott, kereste azt a népet, amely legkevesebb akadálylyal fejlődött s igy annak életében legtisztábban látható a művelődés utja. És ugy találta, hogy ez a nép, — az angol. Hozzáfogott hát könyvéhez, megírta az előszót — 12 kötetben ! Csak az előszó 12 kötet! Mennyi lett volna a teljes mű! De meghalt . . . mintha szétvetette volna porhüvelyét e határtalan tudásra törekvő lélek ... Mert látod Kenyeres, — a nagy lélek, nem zsirra hizlalja a potrohát, mint a kilára értékes izék! . . . A mi nem azt teszi, mintha a zsir nem érne valamit, — ugye Kenyeres ? Szóval, Bökle, az emberi művelődés természetes útjait az angoloknál találta meg. A mit hát angol földön láttunk, az nem egyes kiválóságoknak, hóditóknak, parancsoló szellemeknek a Iábanyoma, hanem a természetes emberi lélek nagy országútja. És ez az országút, — nagyon ta posott országút, ugyebár Kenyeres?! Vannak szobrok Angliában is; de nem annyira emberi dicsőségnek hirdetői, mint a lélek fenségének, jót tevő erejének buzdító emlékjelei. A Walter Scott emlékmű Edinburgban, ez a gót-stílusban épült baldakin, amely alatt áll a költő márványalakja s a fülkékben elhelyezett mel lékalakok, műveinek egy-egy kiváló szereplői. E baldakin magas ormára is fel lehet menni 280 csigalépcsőn s élvezni a természeti és művészeti szépség elragadó panorámáját. Szinte megittasul a lélek egy égi gyönyörtől, főként ha oda képzeli magát, abba a világba, melyet bejárt ennek a nagy embernek a lelke, — tiszta látást hagyva örökségül nsmzetének s ezért emelték, közadakozásból e bizonyságot, 2400 K-val kezdte meg az uralkodó, végezve a legszegényebbek fillérein, igy gyűlt be majdnem 400.000 korona. Ilyen alakú, csakhogy sokkal nagyobb méretű, a londoni Albert emlék, — a hitvesi hűség és elfogyhatatlan szeretet emlékoszlopa, a néhai Viktória királyné korán elhalt férjének, Albert hercegnek emlekezetére, részben a hű feleség, részben az angol nép által, emelve, 2400.000 K költségből. A baldakin 58 méter magas, Aloert herceg alakja 4V2 méter, nagy terjedelmű lépcsőzetes magaslat. 11 lépcsősor vezet a tulajdonképpeni alaphoz, itt a négy szegleten 4 nagyméretű csoportozat van, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika művelődését jelezve. A körfalazaton, életnagyságban, 169 dombormű, a történelem leghíresebb irói, tudósai, művészei, politikusai, az ismerősök hű másolatban. Az egész építmény kidolgozása, a fenség és gyöngédség felemelő és megható bizonysága. Te is igy láttad, ugye Kenyeres ? Öreg cimborád. — Könyvkötői munkíik a legdíszesebb kivitelig olcsón, gyorsan és ízlésesen készülnek Jóba Elek könyvkötészetében Nyíregyházán.