Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-09 / 90. szám

90-ik szám. JVYÍHymExv 1913. november 9. 3. Szabad Jiceum. A Seabolesvárm egyei íBessenyei-iKör szabad lieeuma iaárom .évi sikeres működéé után tokozott munkakedvvel és biztató reménnyel indúl további (útjára. A siker megállapításának leghivatottabb tényezője a látogató közönség, mely kitartó érdeklődésével adott kifejezést eléggé meg nem hálálható elismerésének ; de értéke szerint méltá nyolandó az Országos Szabadoktatási Tanács intézkedése is, amelynek előterjesztésére a vallásés közoktatásügyi m. kir^ minisztérium az elmúlt 1912—13. évre 320 korona összegű tiszteletdijat utalványozott államsegélyül fiatal intézményünknek. Mi sem természetesebb, mint hogy a szabad liceum nemcsak kötelességszerüleg, de igaz lelkesedéssel igyekszik a jövőben is szolgálni a közművelődés szent ügyét s mindent elkövet arra, hogy előadásai értékesek és hasznosak legyenek. Viszont arra kéri a liceum iránt érdeklődő közönséget, hogy ezután is ajándékozza meg bizalmával és támogatásával. Az 1913—14-ik év programmját a liceum szakosztálya a következőkép állapította meg: a) társadalmi előadások: Mi a szociologia? A szociális kérdés (dr. Kovács Gábor debreczeni jogakadémiai tanár). A nőkérdés magyarországon (Glücklich Vilma.) A kivándorlás (dr. Murányi László ügyvéd.) A hadsereg (Buday Elemér százados.) A fiatalkorú bűnösök megmentését célzó társadalmi tevékenység (dr. Thoroczkay Gyula kir. törvényszéki bíró.) b) irodalmi és művészeti előadások: Bessenyei György (dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár.) Az építőművészet története (u. a.) Munkácsy, Benczúr, Zichy (Kozák István főgimnáziumi tanár.) Művészet és orvostudomány (dr. öpányi Géza orvos.) c) földrajzi és népismertetö előadások: A Magyar Alföld (dr. Badó Endre főgimnáziumi tanár), Dalmácia (dr. Járossy Sándor ügyvéd), Olaszország (dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár), Finnország (dr. Popini Albert főgimnáziumi tanár), Svédország (dr. Leffler Béla főgimnáziumi tanár), A chinai köztársaság (dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár). d) természettudományi előadások : A virágokról (dr. Bókay Árpád egyetemi tanár). Elektromos rezgések(Szalay Sándor főgimnáziumi tanár.) Ezeken kívül gondoskodni fog a szabad liceum néhány olyan előadásról is, amelyek egészen népies tárgyalásban közérdekű kérdésekkel foglalkoznak, pl. az alkoholizmusról, a közgazdaság köréből stb. Az első előadás idejéül a liceum vezetősége november 13-ik napjának d. u. 6 óráját tűz

te ki; előadó: dr. Kovács Gábor debreczeni jogakadémiai tanár; az előadás tárgya: Mi a szociologiába? Belépő-dij és jegy nincsen. — Divat és művészet c. legjobb magyar divatlapra előlizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala. Pusztul a magyar Irta: Rácz Béla. E vészkiáltástól visszhangzanak most a hazai bércek. Veszélyben az erdélyi magyar! Egyik deputáció a másikat éri. Az .illetékesek

1' anketjeinek se vége se hossza — olv lázasan kutatnak a célravezető eszközök után. Az Asztra ez alatt pediglen megszaporítja a vándortanitóinak számát. Szép óvatossággal — minden dikció nélkül. A magyarság mindent szónoklással, gyűléssel és szavazással kezd. Kulfuregyesületeink nagyságos és méltóságos vezetői pedig ha kitekintenének szép, fényes palotáik ablakából — láthatnák, hogy a nemzetiségeink gyűrűző tengere miként nyeldesi el a magyarság apró nyelvszigeteit — gyáván és renyhén elhagyott erősségeit1 Csaba királyfi ki fog pótolni Téged?! Kulturegyesületeink nagyon el vannak most foglalva: palotákat épitnek. — nagyot, szépet és erőst. Ezzel akarják Erdélyt megmenteni?! Nem tudom lesz-e aki használja; nem-e fog termeiben idegen szó felhangzani ? Nem a kulturegyesületek ellen akarok én irni — nem — mert ehhez se jogom, se anyagom nincs, örvendjünk inkább azon, hogy egyáltalán birunk ily nemes célzatú intézményekkel. Nem kicsinyeskedést érdemlenek ők — hanem támogatást. Olcsó, hétköznapi és szűklátókörű szellemeskedések helyett inkább intenzivebben támogassuk őket. Mert az is igazság, hogy ezek az Egyesületek is csak ugy tudnak erősödni, épitni és dolgozni — ha a társadalom tagjai által a szükséges szellemi és anyagi javak összehordatnak. Ezen nemes célzat vezetett engem is ezen igénytelen sorok megírására — melyek szük keretében csak egy analóg példára szeretném az illetékes faktorok becses figyelmét felhívni. — Egy Főtisztelendő Ur nekem ugyan azt mondotta. hogy „az ily tettrehivó, analóg eszmehegyezési példázat* nem hetilapok hasábjaira való. Eredmény nélküliek — mert az „illetékes" faktorok ugy se olvasnak hetilapokat — melyeket az előfizetők is csak azért járatnak, hogy tájékozódhassanak a nyíregyházi krumpli árak iránt. — Ennek dacára is megírtam e famosus cikket — mert én egyáltalán nem osztom a Főtisztelendő Urnák ezen kizárólagos gazdasági irányú és szellemű felfogását — egyáltalán nem osztom — mert én még mindig rendületlenül hiszem és vallom azt, hogy a vidéki sajtónak is meg van a maga speciális nemzeti hivatása. A nemzefgazdaságin kívül. Mielőtt cikkem tárgyára visszatérnék — a fölösleges okoskodások elkerülése helyett — bátor vagyok az olvasók becses figyelmet arra az általánosan ismert körülményre felhivni, hogy a mi kulturegyesületeink működéseinek súlypontja jelenleg mind a varosokban van. Elhanyagoljuk a falut. Az értelmiséget erősitik — kiket ép e mivoltuknál fogva érhet legkevésbé a beolvadás veszélye. Ott gyújtják meg a kultura tüzét — ahol úgyis van kultura. Azt vélték, hogy a városokban emelt eme szellemi gocpontok — világító tornyaivá lesznek a környéken szétszórt magyarságnak. Irányítók és vezetők lesznek elhagyott, árva népünknek. Erre számítottak ... de e jószándékot nem követte a remeit eredmény. A városokban emelt, e célzattal megerősített kultur végváraink nem tudták átvinni intenzív erejüket, lelkesedésükei azokba a veszélyeztetett falusi gunyhókba — hol a kulturának, fajszeretetnek, együvétartozásnak nemes érzete már csak szunnyadva pislog. Nem tudták a bennük letétemé nyesett szellemi kincset a gyöngékbe, az ingadozókba átönteni; nem tudták magukhoz kapcsolni a szétszórt népet, mert nem volt meg az az eszközük, kapcsolatuk — melyen át a falura hatni tudtak volna. Ezért néz fel a városba vetődő falusi magyar idegenül a kultúrpalota ékesen ornamentikáit épületére — mert fogalma sincs annak rendeltetéséről Büszke népek vagyunk — mi csak nem fogjuk az Astra methodusát átvenni!? Pedig igazán jó lenne — mert meg vagyon irva: sokszor a tanulság értékesebb mint a tanultság l Most következik az én analóg példám — melyet itt megírni már rég szándékoztam. A szlavóniai németség beolvadásának okait akarom en ez alkalommal tárgyalni — melynek okai és okozatai a románsággal való áldástalan viszonylatunkban is feltalálhatók. Mindenki előtt ismeretes bizonyára az a tény, hogy a németseg mily nagy számmal telepedett le Mária Terézia és József császár uralkodásának ideje alatt Szlavóniába. Oly nagymérvű volt ez a betelepedés, hogy (a határőrvidéki rendszer virágzásának ideje alatt) az ország egyes vidékein a többséget is magukhoz ragadták. Értelmességükkel, ügyességükkel pedig a termékeny földeket szerezték meg — mely fundámentumra nagy biztossággal felépíthető az egyéni és a politikai fággetlenség is. A magukkal hozott kulturának fejlesztéséről sem felejtkeztek meg. A meggazdagodott németség azonban nagy előszeretettel húzódott a városokla. Itt fejtette ki anyagi és szellemi erejének minden ékességeit. Itt élt, építkezett és temetkezett. A város volt vágyainak ne tovabbja. A falvakban csak a röghöz kötöttek maradtak meg — kikkel minden kapcsolatuk idővel teljesen megszűnt. A. városi német lenézte a falusi parasztot; a falusi német pedig irigykedve nézte a városit. Ez volt pusztulásuknak első stádiuma. A város, az intelligencia elszigetelődése — a falu teljes elhagyatottsága. A paeriferalis nyelvhatasokon élő falusi németség vesztette el először is az ellentálló képességeit. Szellemi vezetők nélkül maradván: kulturája is alahanyatlott. Ez után már csak a tökéletes nyelvi beolvadás volt hatra — melyfilyamat aránylag elég rövid idő alatt be is fejeződött. Elősegítette csak ezen körülményt a németség nagy álkalmazodási képessége is — mely ezúttal a nemetség nagy hátrányára volt. Szerém, Verőcze, Pozsega vármegyékből igy tűnt el a történelmi múlttal biró németség. (Ezek a németek azonban nem tévesztendők össze Horvát-Szlavonország területén élő mai németekkel. Ezek jobbára csak a mult évtized elején vándoroltak le Szlavóniába — Baranyából, Somogyból.) Németlad, C-okonya, Szulok, Mike ; Nemet-Boly, Villány, Német Palkonya. Az okos viselkedésű horvátságnak tehát, csak a városi németséget kellett még legyűrnie. A gazdagot és hatalmast. No ez se volt valami nehéz — mert a városi németséget a dühöngő pártoskodás már nagyon kikezdette. Kimerítette. A nagy gazdagságával húzott válaszfalat önmaga között. A dúsgazdag cívisek gyűlölték a törekvőket : a szegényebb, iparosokat, kereskedőket és napszámososat. De csak a szegényeket — mert a meggazdagodottakat a hatalmi körébe vonta. Torzsalkodtak a vezetésért, a hatalomért, — melylyel autonómiájuk mellett élveztek és bírtak. Egy-egy városbírói állásért évekig küzdöttek egymással s igy nem igen vették észre a nagy veszedelmet, hogy a horvátság miként özönlik be a városba . . . Még a kulturából is pártéletet csináltak. Az uri kaszinó versenyzett a polgári kaszinóval. Diszelnököket választottak, banketteket és anqueteolcat rendeztek, tósztokat mondtak, vagyonokat elkártyáztak s miközben az urak kocingattak : azalatt a lábuk alól kicsúszott a föld ; megvette a városba tolakodott horvát meg a szerb. Mo.-t már nemetek is észrevették a veszedelmet — de segíteni már nem tudtak. Po itikai hatalmukat is at kellett engedniök a horvátoknak. Meg kelleti, el

jgedniők a kisebbség hálátlan szerepével. Aiig egy-ket városban tudtak csak a régi hatalmukat megtartani. (Buma, Nasice). Igy olvadt le a szlavóniai városok nngv német Saját gyártmányú bélelt börkeztyűk SS 2 koron 40 fillértől kötött heztyüh 38 fillértől kaphatók 121 L | ' _ _ keztyü, filző- és kötszergyárában Nyíregyházán, isiumoerg JOZS^I kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.