Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-27 / 60. szám

2 60-ik szám. 1913. julius 27. házán az Iparostanonc-Otthon épülete i mmár készen áll és ez év szeptemberében megnyílik. Arról a másik halva született nagymamáról, melynek eszméjébe szintén a debreczeni kamara tájékozatlansága vitte bele annak idején Nyíregyházát: a textil ipari szakiskoláról azt mondja a jelentés, hogy erre a kormány ez idő szerint nem rendelkezik fedezettel, így a kamara egyelőre csak a mozgalom ébrentartására szorítkozhatik. Holott Nyíregyházán mindenki tudja, hogy ez az eszme veleszületett gyöngeségben mult ki; még pedig véglegesen. A vasúti forgalom megjavítása érdekében a kamara csak Debreczen és Budapest között kíván uj gyorsvonatot és Debrecen és Miskolcz között uj vasúti összeköttetést; ellenben a kamara többi területével csak annyit gondol, hogy megjegyzés nélkül leközli az érdekeltségektől annak idején ebben az irányban beszerzett kívánalmakat. A kereskedelmi szakoktatásnál büszkén mutat arra, hogy a debreczeni fiu felső kereskedelmi iskolánál mind a három osztályt párhuzamos volt, sőt az alsó osztályt háromszorosan kellet párhuzamosítani; ellenben az nem jut eszébe, hogy Nyíregyházán kellene egy felső kereskedelmi iskolát létesíteni; mert hiszen a debreczeni túlzsúfolt iskolába járó növendékeknek 10%-a szabolcsmegyei s más iskolákban is kénytelenek szabolcsmegyeiek járni. Az ipartestületekre vonatkozó résznél külön méltatja a debreczeni, karczagi, nagybányai, mezőtúri, turkevei testületeket; ellenben a nyíregyházinak csak a statisztikai adatait közli a többiekével együtt. Nem tud arról — vagy talán nem akar tudni, — hogy a nyíregyházi egyike az ország legagilisabb ipartestületeinek, amely egyebek között 191 l-l2-ben külön segitő alapot létesí tett „Elaggott iparosok és özvegyeik" javára; élénk részt vett az Iparos TanoncOtthon létesítésében; megünnepelte két érdemes tagjának az „Országos Iparegyesület" részéről történt kitüntetését és kivivta, hogy az „Ipartestületek Országos Szövetsége" ez évi közgyűlését Nyíregyházán fogja megtartani. Avagy talán mindezeknél fontosabb a kamara előtt az, hogy például a mezőtúri ipartestület minden erejével házépítésre törekedett, mely törekvése azonban a pénzválság okozta akadályok folytán meghiúsult. Az egyes ipari és gyári vállalatoknál szintén mintha csak szándékosan történnék, mellőzi jobbára a nyíregyháziakat. A kocsigyártók között meg sem említi az Antal Lajos nyíregyházi villanyos erőre berendezett kocsigyárát, a fémiparosok között a Mezey Széles és Kuharek céget, a faiparnál a Nyíregyházi Ajtó Ablak és Bútorgyárat, melyekről pedig a nem régiben ide épen Debreczenből átrándult szakrajz tanfolyam hallgatói olyan meglepetéssel és elismeréssel nyilatkoztak. Pedig ma már a nyíregyházi ipar ott tart a kamara nélkül, sőt mondhatjuk a kamara tudta és beleegyezése nélkül, hogy Debrecennek legnagyobb folyamatban levő építkezésénél, a Bika-szálloda építésénél nyíregyházi cégek, a Nyíregyházi Cementárugyár, az Ajtó Ablak és Bútorgyár, Mezey Széles és Kuharek cég dolgoznak. A debreczeni kamara „figyelő szeme" mindezt nem látja. A kályha készitők között sem emliti a nyíregyházi Lórencz-féle kályha gyárat; pedig annak nevét Debreczenben, sőt Budapesten is jól ismerik. íme, így fest a debreczeni kamara jelentése. Még arról sem tud, vagy nem akar tudni, hogy Nyíregyházán mozgalom indult meg egy külön kamara létesítése iránt. Hiába! Meglátszik, hogy a kamara nagyon el volt foglalva a saját díszes és „impozánsan reprezentáló" székháza építésével és berendezésével! Jó ezt nekünk tudni! Az evangélikus egyház a fizetésrendezési törvény ellen. A tiszavidéki egyházmegye gyűlése. A tiszántúli evangelikus egyházmegye csütörtökön és pénteken tartotta Debrecenben közgyűlését Materny Lajos főesperes és Meskó László dr. volt igazságügyi államtitkár, egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlés reggel fél kilenckor istentisztelettel kezdődött, amelyen Duszik Lajos egyházmegyei jegyző imádkozott. Délelőtt az egyházmegyei számvevőszék Dómján Elek és Handtel Vilmos elnőklésével, s az iskolai bizottság Bortnyik György alesperes elnöklésével ülésezett. Meskó László dr. felügyelő elnöki megnyitójában foglalkozott a lelkészi korpótlékról szóló törvénynyel, amelyet ugy az egyház jog állományára, mint a lelkészi karra nézve igen hátrányosnak illetve lealázónak mondott s ellene a leghatározottabb állásfoglalást indokoltnak tartja Szólott az ősszel összeülendő zsinat feladatairól. A zsinatot ugyanis az egyházmegye kezdeményezésére végre az egyházegyetem megkérte s az engedélyező királyi leirat az egyházi egyetemes felügyelőhöz leérkezett, minek folytán a meglévő egyházi törvényeknek korszerű tovább fejlesztési munkája lehetővé vált, majd melegen üdvözölte a súlyos betegségéből felépült fő esperest. Materny Lajos főesperes miután az üdvözlést meghatottan megköszönte, ugyan azokkal az ügyekkel foglalkozott elnöki megnyitójában, mint a társelnök, különösen a lelkészi fizetést rendező törvényben rejlő jogfosztást és lealázást emelte ki, amely kijelentéseket a közgyűlés folytonos helyeslése kisért. A közgyűlés első tárgya a főesperesi jelentések tudomásul vevése után a zsinati képviselőkre leadott egyházközségi szavazatok felbontása volt. A szavazatok eredményeként az egyházmegye egyhangúlag Meskó László dr. felügyelőt és Materny Lajos főesperest választotta zsinati atyákul. A közgyűlést déli egy órakor az elnökség felfüggesztette, s a nagyerdőn barátságos ebéddel vendégelte meg a debreceni egyház a közgyűlést. Délután három órakor gyámintézeti közgyűlés volt, amely a segélyek kiosztásáról intézkedett. Öt órakor a Miklós-utcai imaházban gyámintézeti istentisztelet volt, melyen az oltári szolgálatot Materny Imre nagyváradi lelkész elnök végezte. Duszik Lajos egyházmegyei .jegyző, szatmári lelkész nagyhatású szép beszédet tartott, amelyben a kereszlyénségnek korszerű feladatait fejtegetve rámutatott arra, hogy az evangéliumtól való eltávolodás .magával vonja korunk ijjesztő boldogtalanságát, ideges nyugtalankodását, majd az egyházak feladatait abban látja, hogy a nagy humanitárius társadalmi mozgalomnak az élére állva az eddig önzésből és nyugalombiztositási tendenciából táplálkozó emberbaráti munkát mélyebbé és szeretettel melegebbé tegye. Frappáns kijelentése volt, hogy az egyháznak a társadalom mintájául kell szolgálnia, ha létjogot akar szerezni a mostani tüntetőleg atheista korban. Az istentisztelet alkalmával szép összegű szeretet-adomány gyűlt össze a gyámintézet javára ' iz „államosítás ellen".* Ezen cim alatt több napi és heti lapban olyan közlemény jelent meg, hogy a Szabolcsvármegyei jegyzők a kormány által tervbe vett államosítás ellen állást akarnak foglalni és álláspontjuknak a képviselőházhoz intézendő feliratban is kifejezést akarnak adni. Ez lehet egyes Szabolcsvármegyei jegyzők óhajtása, de a jegyzők többségének akarata nem lehet. Az államosítás kérdése az idei tavaszi közgyűlésünkön elhangzott elnöki jelentés kapcsán érintve lett ugyan, sőt ad hoc szavazással az államosítás elleni hangulat volt majoritásban. De ebből arra következtetni, — hogy az államosítás ellenzői Szaboícsvármegyében többségben volnának nem lehet, de sőt ha közgyűlésünk ezen kérdést tárgyalás alá kívánja kitűzni, hiszem, hogy a többség az államosítás mellett fog megnyilatkozni. A községi jegyzők államosításának kérdésénél eliminálandónak tartok minden olyan álláspontot, mely a kormánynak ezen szándékúban politikai vonatkozást lát és keres. Nekünk megelégedéssel kell fogadnunk minden olyan momentumot, melyből az látszik, hogy a legmagasabb helyeken is, komolyan kezdik belátni, hogy a jegyzők anyagi helyztte tarthatatlan. Közjogi helyzete bizonytalan korlátok közölt leledző semmi. Kenyeret ad neki a falu — parancsol neki mindenki. Munkája van annyi, hogy a csekély fizetésből rosszul táplált test idő előtt összeomlik. Az államosítás ellenzői egy nem létező mumustól félnek. Ugyan én Istenem mondja meg nekem valaki, hogy mennyiben nem vagyunk mi ma államiak ?! Munka tekintetében államiabbak vagyunk bármely olyan állami ressort tisztviselőknél, kiknek előképzettsége a mi képzettségünkkel egy színvonalon áll, Mi hajtjuk végre első fokon az állami adókra vonatkozó összes törvényeket. Igazságszolgáltatás terén előnyomozatokal teljesítünk stb. Ahány ressort tőrvény, annyi felettes hatóságunk van, kiknek utján a hivatali összekötő szálak összpontosulnak a kormány hatalomnál. Ha a kirmány hatalom ugy akarja és ugy látná helyesnek, ma is épen ugy kényszeríthetők lehetnénk minden olyan politikai célra — mi a mi egyéni meggyőződésünkkel ellentétben áll — mint ha államosittatni fogunk. Más vármegyében nem ismerem a viszonyokat, de Szabolcsvármegyében nem ismerek olyan felettes hatósági terrort, melylyel a község' jegyző politikai elveivel ellentétes célra lett volna felhasználva, vagy cselekedetre kényszerítve. Pedig annyi felettes hatósági főnök között bizonyára olyan is van, kinek politikai meggyőződése más mint az alantasabb községi jegyzőé. Államosítás esetén is kizártnak tartom, hogy minket a kormány hatalom meggyőződésünk ellenére politikai céljainak keresztül vitelére kényszeríteni akarna, vagy pláne olyan retorzióval élne, ami maga után vonná a jegyző üldözését. Több oldalról felmerült az államosítás eszméjével kapcsolatban a jegyzők áthelyezhetősége is. Ezzel a hatalom tényleg visszaélhetne. * Szeretnénk hallani e kérdésben több községi jegyző véleményét is. Szerk. A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. ~~