Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-28 / 78. szám

8-ik szám. J^YÍRTOÉK. 1913. szeptember 28. 5 kéményseprőt; továbbá, hogy a tanyai lakos­ság meg legyen kiméivé a kéményseprők zak­latásától, mert hiszen a tanyai házak kémé­nyeit a gazdasszonyok is ki tudják takarítani s ki is takarítják, ellenben a kéményseprő csak végig megy egy-egy bokron, a kéményekhez hozzá sem nyul, mert a háziak rendszerint nincsenek is otthon, még is követeli a kémény­seprési dijat; végül a keményseprés ellenőrzé­sét a város a tűzoltóságra akarta bízni. Ezeket a rendelkezéseket a miniszter nem hagyta jóvá. Azt kivánta, hogy a város osztassék fel a ké­ményseprők között kerületekre s mindenik ké­ményseprő kerületben csak az illető kémény­seprő legyen jogosítva seperni. Ha a tulajdonos más kerületi kéményseprővel sepertet, akkor is köteles legyen a kerületi kéményseprő diját megfizetni. A kémények ellenőrzésére is a ké­ményseprőket kivánta kijelölni. A város ragasz­kodik eddigi álláspontjához. Sőt kimondotta azt is, ha a kéményseprők kartelbe állanának, ez is kihágásnak minősíttessék. A Zöldség-tér kibővítése. A Zöldség tér régóta tervezett kibővítése érdekében névszerinti szavazással elhatározta a képviselőtestület, hogy a Kleinmann és Katz­féle telkeket a kölcsönösen megállapított vétel­árakért megveszi. A tér tényleges kibővítésére természetesen csak a pénzviszonyok megjavulása után kerülhet a sor. A dalegylet segélye. A városi dalegylet részére a közgyűlés egyhangúlag megszavazott 5(0 korona évi se­gélyt; azonban egyelőre csak az 1914. évre s kikötve, hogy az egylet két nyilvános dalestélyt köteles rendezni. Csendőrörsők a város határában. A szakosztályok javaslatára egyhangúlag megbízta a közgyűlés a város-polgármesterét, hogy a város határában három csendőrörs fel­állítása iránt intézzen felterjesztést a belügy­miniszterhez. A három őrs egyike a Nagycser­keszen, a másik a Király telek mellett, a harmadik a Sima pusztán volna felállítandó. A hetedik patika. Több gyógyszerész folyamodott a belügy­miniszterhez egy uj patika engedélyezése iránt. A folyamodók a Kállói-utca elejét, a Szarvas­utca elejéi és a Zöldségteret kérték kijelölni. A közgyűlés az egészségügyi bizottság javaslatának elfogadásával arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uj, immár hetedik patikára Nyíregy­házán még szükség nincsen. Ha azonban a miniszter a jogot megadná, annak helyéül az Érkert köze­pét, a Deák Ferenc- és Arany János-utcák kereszteződési pontját jelölje ki. Itt a jövőben iesz forgalma az uj patikának, mert a város ebben az irányban fejlődik legjobban. Kisebb dolgok. Ezután kisebb dolgok kerültek elintézés alá. Köztük iskolai költségvetések, illetőségi ügyek stb. Közben a vasárnapi Bessenyei emléktábla leleplezésijköltségeire is megszavaztak a Bessenyei Kör részére 300 koronát s a közgyűlés 7 óra felé véget ért. A Nemzeti Szalon nyíregyházi műkiállitasa. A Nemzeti Szalon harmadik nyíregyházi műkiállitása, melynek előkészítése végett Bende János, a Nemzeti Szalon titkára és Rubovics Márk műtáros már napok óta városunkban időz­nek, vasárnap déli 12 órakor nyílik meg a vár­megyeháza dísztermében. Az ünnepélyes meg­nyitásra a Nemzeti Szalon részéről Nyíregyhá­zára érkeznek Molnár Viktor ny. államtitkár és Horvai János szobrászművész alelnökök, Déry Béla igazgató, Gellért Jenő, Kacziány Ödön és Kézdi Kovács László igazgatósági tagok, továbbá Gergely Imre, Glatter Ármin, Markó Ernő, Englerth Emil, Erdőssy Bela, Bér Dezső, Orbán Dezső, Béli Vörös Ernő festőművészek Buda­pestről, debreczeni Műpáríoló egyesületet pedig Bakoss Tibor, Pálffy József, Dienes és Csűrös festőművészek fogják képviselni. A kiállítás rendezési munkálatai már be­fejeződtek és a minden eddigi vidéki kiállítást felülmúló, rendkívül gazdag műtárlat már tel­jesen készen várja a kisújszállási műbarát kö zönség érdeklődését. A kiállításon képviselve van mondhatni az egész magyar képzőművészet, résztvesznek többek között Berkes Antal, Baditz Ottó, Bruck Miksa, Bosznay István, Büttner Helén, Bükkerti Mariska, Bachman Károly, Ben­czúr Gyula, Déry Béla, Edvi Illés Ö., Englerth Emil, Erdőssy Béla, Ferenczy Valér, Frecskay Endre, Feszty Árpádné, Gerster Károly, Gergely Imre, Heyer Arthur, Hegedűs László, Horvai János, Illés Antal, Kada Alajos, Katona Nándor, Keménffy Jenő, Kézdi Kovács László, Karlovszky Bertalan, Komáromi Katz Endréné, Koroknyay Ottóné, Kozák István, László Fülöp, Lovaghy Dénes, Mérő István, Markup Béla, Markó Ernő, Nádler Róbert. Neogrády Antal, Nyilassy Sán­dor, Olgyay Ferenc, Pentelei Molnár János, Pállya Károly, Pörge Gergely, Paczka Cornélia, Peske Géza, Róna József, Rottmann Mozárt, Rubovics Márk, Sándor Antal, Soós Elemérné, Spányi Béla, Szlányi Lajos, Tamássy Miklós, Uferbach Jenő, Veress Zoltán, id. Vastagh György, Zemplényi Tivadar stb. A kiállított több mint 300 műtárgy között a képzőművészetnek minden műfaja képviselve van. A nagyszámú olajfestmény mellett sok szép pasztell és vizfestmény is van és a grafi­kának minden válfaja, valamint a szobrászat, különösen a kis plasztika is méltóképen vonul fel. A kiállítást a megnyitás napján a Besse­nyei-kör tagjai 1 kor, más napokon 50 fill be­lépődíj mellett tekinthetik meg. Nem tagoknak a belépődíj a megnyitás napján 2 kor., más napokon 1 kor. Egész időre érvényes bérlet­jegyek, melyek sorszámukkal a rendezendő mű­tárgy sorsjátékon is részt vesznek a Bessenyei­kör tagjai által egy személyre 3 koronáért, két személyre 5 K-ért, három személyre 7 K-ért vált­hatók, külön sorsjegyek pedig 1 K-ért kaphatók a kiállítás pénztáránál és a Ferenczi-féle könyv­kereskedésben. A bérletjegyek ugy a megnyitás napján, mint a kiállítás tartama alatt rendezendő séta­hangversenyeken is minden ráfizetés nélkül érvényesek. A kiállított műtárgyak eladását Rubovics Márk műtáros és Bende János titkár eszközlik, a kik egész nap a kiállítás helyiségében talál­hatók. Dán iré Magyarországról.*) Látogatás Schumacher Sándornál. Kopenhága, szeptember hó. A magyarságnak igen kevés őszinte barátja van külföldön. Itt, Nyugaton még mindig az ősi hun legenda kisért és a nagy tömeg még mindig csak betyárra és paprikára gondol, ha Magyarországról van szó. Irodalmunk többnyire a német üzlet-fordítók révén jut be a nemzet­kőzi könyvpiacra, akik bizony minden lelkese­dés nélkül, hamarosan és megcsorbitva ültetik át a magyar müveket németre. Csodálatos, hogy itt fönt Északon min­dig akadt a magyarságnak egy- egy szószólója, akik nem kiméivé fáradságot, megtanulták nyel­vünket, megszerettek minket. Aztán igyekeztek érdeklődést és szimpátiát ébreszteni honfitár­saik körében Magyarország iránt. Ilyen nagy magyar barát volt Svédországban a néhány éve elhunyt (1900) Birger Schöldström, akinek a svéd Petőfi-kultuszt köszönhetjük. Ujabban Axel Lundegard svéd iró töltött egy évet Ma­gyarországon (1900—01) és eredetiből fordí­totta le Herczeg Ferenc „Gyurkovics leányok" cimü regényét. Dániában Schumacher Sándor iró és szerkesztő a mi leglelkesebb hívünk és barátunk. Még Stockholmból irtam neki, hogy sze­retném meglátogatni és mikor Kopenhágába érkeztem, már várt a levele, amelyben jelezte, hogy szívesen lát. *) Megjelent a „Világ* szept. 20-iki számában. Szerk. A kopenhágai Person-Bangaard (központi pályaudvar) mellett lakik Schumacher. Föl­menve a lépcsőkön (4-ik emelet) szinte izga­tottan vártam, mig a csengőszóra kinyílt az ajtó. Piros arcú, derült homlokú, fehér hajú öreg ur (talán nem is öreg ur) köszöntött, könnyű házikabátban, papucsban és egy hosszú­szárú pipával a kezében — Isten hozta! Tessék talán a dolgozó­szobámba ! Hatalmas könyvespolc, a falakon képek és diplomák, köztűk rögtön megismertem a mi Kisfaludy-Társaságunk tagváiasztó diplomáját. Az asztalon nemzeti szinü szalag, magyar új­ságok és természetesen magyar könyvek. — Azt szpretné tudni, hogy mikor és hogyan kezdtem a magyar irodalommal foglal­kozni ? Hát ez hosszú történet, nagyon hosszú. 1883-ban olvastam egy elbeszélést Mikszáth­tól Sachermann „Auf der Höhe" cimü folyó­iratában. Ez a novella annyira megtetszett, hogy azonnal irtam a szerkesztőnek, van-e még több német fordítás Mikszáth müveiből. A válasz az volt, hogy nincs. Ekkor gondoltam a magyar nyelvre. Tudtam, hogy igen nehéz, de azért meglehet tanulni. Itt vannak az első tanítómestereim. Azzal gyorsan kikeresi a könyvtárából Töpler's Lehrgangját, Riedl's Grammatik-ját és Ballagi Magyar-német szótárát. Bizony har­minc év alatt erősen megkoptak. — Látja, ezek a könyvek voltak az én tanítóim a magyar nyelvben. Mikor már annyira haladtam, hogy a magyar szöveget szótár segítségével megértettem, hozzáfogtam a for­dításhoz. Az első munkám természetesen egy Mikszáth-novella volt: Bede Anna tartozása. -1885-ben jelent meg a dán képes családi lapokban. (Illust. Famil. Journal) Azóta sokat és sokfélét fordítottam. Apró novellákat Rákosi Viktor, Mikszáth, Herczeg müvei közül: azon­kívül több regényt Jókaitól és Csikytől, meg Gyulai Páltól. Hogy mikor voltam először Magyarországon ? Hát bizony, annak már jó ideje. Ugy emlékszem, 1894-ben utaztam le először és ekkor Gyulai Pál, Szily Kálmán és Balassa József vezettek be a magyar iroda­lomba és a magyar társaságba. Ellátogattam Debrecenbe, ahol Géresi Kálmánnal és Bessenyei Széli Farkassal kötöttem jóbarátságot. Éppen a molnárok tartottak országos gyűlést Debre­cenben, velük rándultunk ki a Hortobágyra. Látja itt szemben ezt a nagy képet ? A hor­tobágyi csárda előtt fotografálták. Én is ott vagyok Géresi Kálmán mellett, egy csomó magyar molnár között. Azóta sokszor voltam Magyarországon, sőt egy évben talán kétszer is. Egész Erdélyt beutaztam. Erdély csodála­tosan szép ország. Hej, de pár kellemes napot töltöttem el Sepsiszentgyörgyön a nemrég meghalt főispán, Potsa József, a polgármester és a két Gyárfás társaságában. Szinte iáttam, amint fölragyogott az a két derült kék, germán szeme, amikor Erdélyt említette. Jobbkezével végigsimította hosszú, fehér bajuszát és elhallgatott. Éreztem, hogy ennek a kedves, mosolygó dán írónak a lelke ott jár valahol a csíkszeredai hegyek között, valahol a Körös partján. — Hogy melyik a kedvenc magyar vá­rosom ? Ezt bajosan tudnám eltalálni. Békés­gyula. Itt voltam egyszer — talán 1899-ben — Gyulai Pállal egy emléktábla leleplezésénél. Ugy emlékszem, Pálfi Albert emléktáblája volt. Csúnya, esős nap volt. Tudniillik mindig esett, ha Gyulai valami leleplezésre indult. Itt ismer­kedtem meg az ottani főispánnal, Lukács Györgygyei. Azóta valahányszor csak Magyar­országon vagyok, mindig fölkeresem az én kedves városomat, Békésgyulát. Sőt irtam is erről a jó magyar városról egy kis cikket az ottani újság számára. Ez csak magyarul jelent meg. Mit is meséljek még ? Valami kis epizó­dot ? Hát igaz! Egyszer el is fogtak Magyar­országon. Zimonyból hajóval akartam indulni Orsovára, de útközben mint kémet letartóz­tattak. Természetesen a zimonyi határkapitány kiszabadított és azután a kincstári hajón men­tem Ada-Kaiéba és megnéztem a Vaskaput. Szőrme alkalmi vétel! Nagyon előnyös árban sikerült egy nagyobb §/ « menyiségü muff és boá rakt&rt valódi és után- |\öII18 TELEFON 1S9 Ignátz, zat szőrmékben megvennem. És igy azt rend­kívül olcsó szabott, árakban bocsájtom at. vevőim rendelkezésére. divatáruháza. TELEFON 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom