Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)
1913-09-28 / 78. szám
78-ik szám. 1913. szeptember 28 4. És az nem is elegendő, hogy részt vesznek az emberek a temetésen és előzőleg hosszabb ideig tartózkodnak a halott körül a halottas házban, hanem megtoldják még azzal is, hogy állítólag pietásból megülik temetés után a halotti tort is abban a szobában, melyben a hullából kiáramló fermentált és az egészségre végtelenül káros levegő van. A halott szag. vagyis a fermentált és gyilkos levegő végleges eltávolítása sem néhány napi vagy éppen csak néhány örai szellőztetés kérdése. A halottszag beleveszi magát a ruhanemüekbe, zárt szekrényekbe és minden zugba akár a pézsma, annyira, hogy hacsak egyenkint ki nem vitetnek a tárgyak és hosszabb ideig hónapokon át nem szellőztetnek és fertőtlenittetnek, 10 sőt 15 év múlva is fertőzve tartják a levegőt; már pedig a tisztalevegő egyik alap föltétele a jó egészségnek. Még oly családoknál is alapos szellőztetés és fertőtlenítés szükséges a halott eltávolítása után az egész lakásban, amelyeknél a halott külön szobában volt elhelyezve. Nem csak az emiitett összejöveteleket és szokásokat kell okvetlenül betiltani, hanem azt is, hogy amint azt igen sok helyen gyakorolják, a halottat hosszabb időre a templomba is beviszik, ahol a hullaszag szintén alaposan elterjed és inficiálja a levegőt. Kivételnek csak az esetben legyen helye, ha a hulla be lett balzsamozva, illetve alaposan fertőtlenítve vagy légmentesen elzárva. A jelenleginél nagyobb szigort és több körültekintést kell kifejteni a közigazgatás közegeinek is. Közegészségügyi ügyekben nem szabad a régi „more patrio" szerint eljárni. Ismert tény, hogy a főszolgabírók avagy a fő- vagy rendőrkapitányok bíráskodási, nyomozási és egyéb közigazgatási teendőikkel nagyon el vannak foglalva. Ennek dacára a közegészségügyet semmi szín alatt sem szabad elhanyagolni. Ha említettek nem érnek reá, a központokban mindig akadnak más megbízható egyének, a községekben pedig a jegyzők; amennyiben pedig azok is tul vannak terhelve munkával, ugy az előzők, mint utóbbiak ellenőrzése alatt a községekben is egy alkalmas és megbízható egyén gyakoroljon állandó felügyeletet, hogy az említett visszáságok elő na fordulhassanak. Kapcsolatban a járvány- és külön kórházak létesítésével, a hullaházak nem csak a nagy városokban, hanem kivétel nélkül minden községben létesítendők volnának és szigorúan kellene elrendelni hogy minden oly család halottja, ki otthon egy külön helyiségben el nem helyezhető, a halottkém által foganatosított vizsgálat után azonnal a hullaházba helyezendő és onnan temetendő el. Felvilágosítandó a nép, hogy a kegyelet máskép is leróvható és annak kedvéért nem szabad a hátramaradottak egészségét kockára tenni. A halottal egy szobában tartózkokó családtagok a penetráns fojtó levegőtől rendszerint elájulnak, -sőt egyik-másik bele is hal; holott, ha a halott külön van elhelyezve, a jó levegőjű más helyiségben a bajtól jobban vannak megkímélve, gyorsabban vigasztalódnak és a változatlanba is inkább belenyugodnak. Virasszanak vagy virasztassanak inkább a tágas és szellősebb hullaházban, — onnan is éppen csak oly szertartással búcsúzhatnak el a halottjuktól, mint saját házuknál. Még célszerűbb, ha a hullaházat csak kívülről őrzik. A halottas házat pedig nem csak a már jelzett módon és azonnal, — mihelyt onnan a halottat a hullaházba szállították, kell sokszor és alaposan kiszellőztetni, hanem alaposan fertőtleníteni is. Ki győződött meg ez ideig arról, vájjon ezt az eljárást gyakorolják-e a családok és ha igen, ugyan hány helyen ? Akinek módjában van, szerezze meg az orvos megfelelő utasítása szerint a fertőtlenítő szereket önmaga, akinek pedig nincs, — azt lássa el a község elöljárósága. A hullaházak községszerte létesítése tehát a közegészségügyi szempontokat helyezve előtérbe, ma már elodázhatatlan korkővetelmény. A törvény és a miniszteri végrehajtási utasítások alapján készült törvényhatósági szabályrendeletek illusoriusakká válnak, ha azok ugy a közegészségnek, mint a köztisztaságnak csupán az általánosság kereteit jelölik meg. Az általános keretben ugyanis inkább a közhasználatra és célra szánt obiectumok iránti intézkedés foglaltatik és a közegészség- és köztisztaság érdekét szolgáló ez intézkedés is nagyobb körültekintéssel és ellenőrzés mellett, de sáintén csak részben főleg a nagyobb városokban hajtatik végre és nem terjed ki hatályuk egyúttal és különösen az egészség megóvása és tisztaság gyakorlása tekintetében járatlanabb és tudatlanabb nép lakháza, udvara és családi tűzhelyeire is, holott közismert tény, hogy e nép rétegeiből kerülnek ki jobbára mindazok, kikre közegészségügyi feladatok megoldásának oroszlánrésze bizva van. Ma már pedig, ha rossz az alap, nem lehet jó az épület sem. Aki nem építi fel a házát az egészségnek megfelelő módon, akinek nincs kellő fogalma az egészség megóvásának kellékeiről, akinek nincs érzéke a tisztaság mikénti gyakorlásáról, aki nem kutatja azt, hogy mit és mennyit eszik, vagy iszik, mi árthat, vagy mi nem, — mi lehet vészt hozó — mennyit szabad dolgoznia és mennyi pihenésre van szüksége, az nem lehet őre a közegészségnek és köztisztaságnak sem. De amennyiben mint emlitém, az alsóbb néposztályból kerülnek ki azok, kik nemcsak a közhelyeken, hanem az inteligensebb osztályok családjai körében is hivatva vannak az egészség és tisztaság szolgálatában közreműködni, hogyan várható ott sikeres eredmény, ahol nincs meg a kellő ismeret és ami igen nagy baj, hiányzik a jó akarat is, pedig javarészt tőlük függ a család egészségi és tisztasági állapota, sőt kellő ellenőrzés hiányában az élete is. Illusztrálásul a sok példából csak néhányat fogok idézni, melyek ugyan az életből merítve a legtöbb család előtt már ismeretesek és a hírlapi közlemények között, ha talán más példák idézésével is, már szintén megjelentek és még sem okult a társadalom; az illetékes tényezők pedig még sem intézkedtek az iránt, hogy a minduntalan jelentkező bajok alaposan orvosoltassanak. Egy család szakácsnéja, mint az utólag és véletlenül k'derült, mivel a cseléd távol volt, a levest csupa lustaságból egy csurgó alá helyezett és különben állandóan ott álló hordóból merített piszkos vizből készítette el, ahelyett, hogy e célra tiszta kútvizet használt volna fel. Inkább nem evett levest, de a esaládot megmérgezhette volna. Egy nagy beteg ápolónője a kanalas kétféle orvosságból azt kente a sebre, amit meg kellett volna itatni a beteggel. Miután ez többször ismétlődött és a beteg jelentékenyen rosszul lett, az orvos állapította meg a végzetessé vált tévedést. Egy óvóban a gyermekek a befűtött szobában egy délutáni időben a dajka felügyeletére voltak bizva. A dajkának szintén akadván egy kis dolga, rövid időre eltávozott és a gyermekeket magukra hagyta. A gyermekek első dolga volt csoportokba verődni, egy lányka pedig egyenesen az elzárható korláttal el nem látott kályhához ment, annak ajtaját kinyitotta és addig kotorászott a piszkáló vassal a tűzben, mig végre is meggyulladt a ruhája és a lányka nagy égési sebeibe néhány nap múlva belehalt. A gondatlan szülők eltávozván lakásukról a színházba, csüngő helyett álló kőolajos égő lámpát hagytak az asztalon, hogy a gyermekek amellett tanuljanak és aztán eloltandók a lámpát, lefeküdjenek. A békés együttlét azonban nem sokáig tartott, mivel a gyermekek összeszólalkoztak és verekedésre került a sor. A nagy tusakodásban egyikük a lámpát felborította, az égő kőolajtól a szobában tűz támadt és a szomszédok négy gyermek közül csak egyet tudtak megmenteni, a többi beleégett. Egy intelligens kinésésü asszony restelvén négy évesnek látszó, de gyenge testalkatú gyermekét a karjára venni, gyors léptekben haladva a gyermeket karjánál fogva, úgyszólván a levegőbe ráncigálva hurcolta maga után és a karjánál fogva emelte be három lépcső magasságban a vasúti kocsiba is. Ezért meg is szólítottam, hiszen kiránthatta volna a gyermek karját. Az ily anyák aztán csodálkoznak, ha gyermekük idővel nyomorékká lesz. Ennyit az egészség mjgóvásának elmulasztásától, habár ezekhez hasonló ezer példát is tudnék felhozni, melyek mindegyike megtörtént esetről szólna. Most áttérek az egészségre káros ama befolyásokra, melyek nem csupán a lakóházak célszerűtlen építéséből, sok száz és százezer család tűzhelyén és udvarán található tisztátalanságokból, hanem magának a lakóháznak az egészségre ártalmas talajából származnak. (Folyt, köv.) Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestülete pén teken délután tartotta szeptember havi rendes közgyűlését Májerszky Béla kir. tan., polgármester elnöklete mellett. A gyűlésen elég szép számmal jelentek a képviselőtestület tagjai. Elnöklő polgármester a gyűlés megnyitása után elsősorban az Engel Adolf képviselőtestületi tag elhunytáról emlékezett meg, kinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. A Bessenyei ünnep a közgyűlésen. Ezután elnöklő polgármester a vasárnapi Bessenyei emléktábla leleplezési ünnepségről emlékezett meg, melyre a közgyűlés tagjait külön is meghívta, bejelentve, hogy a tanács már intézkedett, hogy az emléktáblára a város nevében koszorú helyeztessék. A közgyűlés a Kovács István kir. törvényszéki elnök felszólalása után helyeslőleg vette tudomásul a tanács intézkedését és köszönettel vette a meghívást. Beteg tisztviselők. Marsalkó Gusztáv házipénztári ellenőr és Jóba Elek alszámvevő betegségük miatt háromhárom havi szabadságot kértek. A közgyűlés a kéréseket természetesen teljesítette, valamint jóváhagyólag vette tudomásul a tanács azon intézkedését, hogy a beteg ellenőrt Motoska Sámuel számtiszt, az alszámvevőt pedig Gsapkay Géza árvapénztári ellenőr helyettesti. A boltbérletek. A sok port felvert városi boltbérletek ügye is végleges megoldást nyert. A képviselőtestület annak idején a bérlők tetszésére bízta, hogy a város által kivánt bérösszegek mellett a bérletet 6 avagy 2 évre kívánják-e meghosszabbítani ? A bérlők nagyobb resze a 6 év mellett maradt. Csak kisebb részük állott a 2 év mellé. Ezekkel a tanács egy év múlva ujabb tárgyalások kezdésére utasíttatott. Az erdő üzemterve. A sóstói erdő üzemtervének megváltoztatása ügyében magáévá tette a képviselőtestület is a szakosztályok azon álláspontját, hogy ezúttal ne határozzanak végleg a megváltoztatás kérdésében. Ugy is van még tiz év rendelkezésre, amely alatt jól meggondolhatja a város, hogy megmarad e az eddigi 40 éves vágási fordulós rendszer mellett, avagy az akáccal vegyes erdőrészt 30 évenként vágatja, a tiszta tölgyest pedig csak 80 éves szálalási üzemmóddal. Azt azonban már most kimondotta a közgyűlés, hogy a sóstói út keleti oldalánál elterülő tölgyes helyett a következő tiz év alatt a Sóstón tul elterülő erdőrész kerüljön vágás alá. A kéményseprő szabályrendelet. Évek óta izgatja a közvéleményt a kéményseprési szabályrendelet kérdése. A város által annak idején elkészített szabályrendeletet a miniszter nem hagyta jóvá. A város ugyanis azt akarta, hogy kiki szabadon választhasson A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN.