Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-28 / 78. szám

78-ik szám. 1913. szeptember 28 4. És az nem is elegendő, hogy részt vesznek az emberek a temetésen és előzőleg hosszabb ideig tartózkodnak a halott körül a halottas házban, hanem megtoldják még azzal is, hogy állítólag pietásból megülik temetés után a halotti tort is abban a szobában, melyben a hullából kiáramló fermentált és az egészségre végtelenül káros levegő van. A halott szag. vagyis a fermentált és gyil­kos levegő végleges eltávolítása sem néhány napi vagy éppen csak néhány örai szellőztetés kérdése. A halottszag beleveszi magát a ruhane­müekbe, zárt szekrényekbe és minden zugba akár a pézsma, annyira, hogy hacsak egyenkint ki nem vitetnek a tárgyak és hosszabb ideig hónapokon át nem szellőztetnek és fertőtlenit­tetnek, 10 sőt 15 év múlva is fertőzve tartják a levegőt; már pedig a tisztalevegő egyik alap ­föltétele a jó egészségnek. Még oly családoknál is alapos szellőztetés és fertőtlenítés szükséges a halott eltávolítása után az egész lakásban, ame­lyeknél a halott külön szobában volt elhelyezve. Nem csak az emiitett összejöveteleket és szokásokat kell okvetlenül betiltani, hanem azt is, hogy amint azt igen sok helyen gyakorolják, a halottat hosszabb időre a templomba is be­viszik, ahol a hullaszag szintén alaposan elter­jed és inficiálja a levegőt. Kivételnek csak az esetben legyen helye, ha a hulla be lett balzsa­mozva, illetve alaposan fertőtlenítve vagy lég­mentesen elzárva. A jelenleginél nagyobb szigort és több körültekintést kell kifejteni a közigazgatás köze­geinek is. Közegészségügyi ügyekben nem szabad a régi „more patrio" szerint eljárni. Ismert tény, hogy a főszolgabírók avagy a fő- vagy rendőr­kapitányok bíráskodási, nyomozási és egyéb köz­igazgatási teendőikkel nagyon el vannak foglalva. Ennek dacára a közegészségügyet semmi szín alatt sem szabad elhanyagolni. Ha említettek nem érnek reá, a központok­ban mindig akadnak más megbízható egyének, a községekben pedig a jegyzők; amennyiben pedig azok is tul vannak terhelve munkával, ugy az előzők, mint utóbbiak ellenőrzése alatt a községekben is egy alkalmas és megbízható egyén gyakoroljon állandó felügyeletet, hogy az említett visszáságok elő na fordulhassanak. Kapcsolatban a járvány- és külön kórházak létesítésével, a hullaházak nem csak a nagy váro­sokban, hanem kivétel nélkül minden községben létesítendők volnának és szigorúan kellene el­rendelni hogy minden oly család halottja, ki otthon egy külön helyiségben el nem helyezhető, a halottkém által foganatosított vizsgálat után azonnal a hullaházba helyezendő és onnan teme­tendő el. Felvilágosítandó a nép, hogy a kegyelet máskép is leróvható és annak kedvéért nem szabad a hátramaradottak egészségét kockára tenni. A halottal egy szobában tartózkokó család­tagok a penetráns fojtó levegőtől rendszerint elájulnak, -sőt egyik-másik bele is hal; holott, ha a halott külön van elhelyezve, a jó levegőjű más helyiségben a bajtól jobban vannak meg­kímélve, gyorsabban vigasztalódnak és a válto­zatlanba is inkább belenyugodnak. Virasszanak vagy virasztassanak inkább a tágas és szellősebb hullaházban, — onnan is éppen csak oly szertartással búcsúzhatnak el a halottjuktól, mint saját házuknál. Még célszerűbb, ha a hullaházat csak kí­vülről őrzik. A halottas házat pedig nem csak a már jelzett módon és azonnal, — mihelyt onnan a halottat a hullaházba szállították, kell sokszor és alaposan kiszellőztetni, hanem alaposan fer­tőtleníteni is. Ki győződött meg ez ideig arról, vájjon ezt az eljárást gyakorolják-e a családok és ha igen, ugyan hány helyen ? Akinek módjában van, szerezze meg az or­vos megfelelő utasítása szerint a fertőtlenítő szereket önmaga, akinek pedig nincs, — azt lássa el a község elöljárósága. A hullaházak községszerte létesítése tehát a közegészségügyi szempontokat helyezve elő­térbe, ma már elodázhatatlan korkővetelmény. A törvény és a miniszteri végrehajtási uta­sítások alapján készült törvényhatósági szabály­rendeletek illusoriusakká válnak, ha azok ugy a közegészségnek, mint a köztisztaságnak csu­pán az általánosság kereteit jelölik meg. Az általános keretben ugyanis inkább a közhasználatra és célra szánt obiectumok iránti intézkedés foglaltatik és a közegészség- és köz­tisztaság érdekét szolgáló ez intézkedés is na­gyobb körültekintéssel és ellenőrzés mellett, de sáintén csak részben főleg a nagyobb városok­ban hajtatik végre és nem terjed ki hatályuk egyúttal és különösen az egészség megóvása és tisztaság gyakorlása tekintetében járatlanabb és tudatlanabb nép lakháza, udvara és családi tűzhelyeire is, holott közismert tény, hogy e nép rétegeiből kerülnek ki jobbára mindazok, kikre közegészségügyi feladatok megoldásának oroszlánrésze bizva van. Ma már pedig, ha rossz az alap, nem le­het jó az épület sem. Aki nem építi fel a házát az egészségnek megfelelő módon, akinek nincs kellő fogalma az egészség megóvásának kellékeiről, akinek nincs érzéke a tisztaság mikénti gyakorlásáról, aki nem kutatja azt, hogy mit és mennyit eszik, vagy iszik, mi árthat, vagy mi nem, — mi le­het vészt hozó — mennyit szabad dolgoznia és mennyi pihenésre van szüksége, az nem lehet őre a közegészségnek és köztisztaságnak sem. De amennyiben mint emlitém, az alsóbb néposztályból kerülnek ki azok, kik nemcsak a közhelyeken, hanem az inteligensebb osztályok családjai körében is hivatva vannak az egész­ség és tisztaság szolgálatában közreműködni, hogyan várható ott sikeres eredmény, ahol nincs meg a kellő ismeret és ami igen nagy baj, hiányzik a jó akarat is, pedig javarészt tőlük függ a család egészségi és tisztasági állapota, sőt kellő ellenőrzés hiányában az élete is. Illusztrálásul a sok példából csak néhá­nyat fogok idézni, melyek ugyan az életből merítve a legtöbb család előtt már ismeretesek és a hírlapi közlemények között, ha talán más példák idézésével is, már szintén megjelentek és még sem okult a társadalom; az illetékes tényezők pedig még sem intézkedtek az iránt, hogy a minduntalan jelentkező bajok alaposan orvosoltassanak. Egy család szakácsnéja, mint az utólag és véletlenül k'derült, mivel a cseléd távol volt, a levest csupa lustaságból egy csurgó alá helye­zett és különben állandóan ott álló hordóból merített piszkos vizből készítette el, ahelyett, hogy e célra tiszta kútvizet használt volna fel. Inkább nem evett levest, de a esaládot meg­mérgezhette volna. Egy nagy beteg ápolónője a kanalas két­féle orvosságból azt kente a sebre, amit meg kellett volna itatni a beteggel. Miután ez többször ismétlődött és a beteg jelentékenyen rosszul lett, az orvos állapította meg a végzetessé vált tévedést. Egy óvóban a gyermekek a befűtött szo­bában egy délutáni időben a dajka felügyele­tére voltak bizva. A dajkának szintén akadván egy kis dolga, rövid időre eltávozott és a gyer­mekeket magukra hagyta. A gyermekek első dolga volt csoportokba verődni, egy lányka pedig egyenesen az elzár­ható korláttal el nem látott kályhához ment, annak ajtaját kinyitotta és addig kotorászott a piszkáló vassal a tűzben, mig végre is meg­gyulladt a ruhája és a lányka nagy égési se­beibe néhány nap múlva belehalt. A gondatlan szülők eltávozván lakásukról a színházba, csüngő helyett álló kőolajos égő lámpát hagytak az asztalon, hogy a gyermekek amellett tanuljanak és aztán eloltandók a lám­pát, lefeküdjenek. A békés együttlét azonban nem sokáig tar­tott, mivel a gyermekek összeszólalkoztak és verekedésre került a sor. A nagy tusakodásban egyikük a lámpát felborította, az égő kőolajtól a szobában tűz támadt és a szomszédok négy gyermek közül csak egyet tudtak megmenteni, a többi bele­égett. Egy intelligens kinésésü asszony restelvén négy évesnek látszó, de gyenge testalkatú gyer­mekét a karjára venni, gyors léptekben haladva a gyermeket karjánál fogva, úgyszólván a le­vegőbe ráncigálva hurcolta maga után és a kar­jánál fogva emelte be három lépcső magasság­ban a vasúti kocsiba is. Ezért meg is szólítot­tam, hiszen kiránthatta volna a gyermek kar­ját. Az ily anyák aztán csodálkoznak, ha gyer­mekük idővel nyomorékká lesz. Ennyit az egészség mjgóvásának elmulasz­tásától, habár ezekhez hasonló ezer példát is tudnék felhozni, melyek mindegyike megtörtént esetről szólna. Most áttérek az egészségre káros ama be­folyásokra, melyek nem csupán a lakóházak célszerűtlen építéséből, sok száz és százezer család tűzhelyén és udvarán található tisztáta­lanságokból, hanem magának a lakóháznak az egészségre ártalmas talajából származnak. (Folyt, köv.) Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestülete pén ­teken délután tartotta szeptember havi rendes közgyűlését Májerszky Béla kir. tan., polgár­mester elnöklete mellett. A gyűlésen elég szép számmal jelentek a képviselőtestület tagjai. Elnöklő polgármester a gyűlés megnyitása után elsősorban az Engel Adolf képviselőtes­tületi tag elhunytáról emlékezett meg, kinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örö­kítették meg. A Bessenyei ünnep a közgyűlésen. Ezután elnöklő polgármester a vasárnapi Bessenyei emléktábla leleplezési ünnepségről emlékezett meg, melyre a közgyűlés tagjait külön is meghívta, bejelentve, hogy a tanács már intézkedett, hogy az emléktáblára a város nevében koszorú helyeztessék. A közgyűlés a Kovács István kir. törvényszéki elnök felszóla­lása után helyeslőleg vette tudomásul a tanács intézkedését és köszönettel vette a meghívást. Beteg tisztviselők. Marsalkó Gusztáv házipénztári ellenőr és Jóba Elek alszámvevő betegségük miatt három­három havi szabadságot kértek. A közgyűlés a kéréseket természetesen teljesítette, valamint jóváhagyólag vette tudomásul a tanács azon intézkedését, hogy a beteg ellenőrt Motoska Sámuel számtiszt, az alszámvevőt pedig Gsapkay Géza árvapénztári ellenőr helyettesti. A boltbérletek. A sok port felvert városi boltbérletek ügye is végleges megoldást nyert. A képviselő­testület annak idején a bérlők tetszésére bízta, hogy a város által kivánt bérösszegek mellett a bérletet 6 avagy 2 évre kívánják-e meg­hosszabbítani ? A bérlők nagyobb resze a 6 év mellett maradt. Csak kisebb részük állott a 2 év mellé. Ezekkel a tanács egy év múlva ujabb tárgyalások kezdésére utasíttatott. Az erdő üzemterve. A sóstói erdő üzemtervének megváltoztatása ügyében magáévá tette a képviselőtestület is a szakosztályok azon álláspontját, hogy ezúttal ne határozzanak végleg a megváltoztatás kérdésében. Ugy is van még tiz év rendelkezésre, amely alatt jól meggondolhatja a város, hogy megmarad e az eddigi 40 éves vágási fordulós rendszer mellett, avagy az akáccal vegyes erdőrészt 30 évenként vágatja, a tiszta tölgyest pedig csak 80 éves szálalási üzemmóddal. Azt azonban már most kimondotta a közgyűlés, hogy a sóstói út ke­leti oldalánál elterülő tölgyes helyett a követ­kező tiz év alatt a Sóstón tul elterülő erdőrész kerüljön vágás alá. A kéményseprő szabályrendelet. Évek óta izgatja a közvéleményt a ké­ményseprési szabályrendelet kérdése. A város által annak idején elkészített szabályrendeletet a miniszter nem hagyta jóvá. A város ugyanis azt akarta, hogy kiki szabadon választhasson A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom