Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-25 / 77. szám

Nyíregyháza, 1913. szeptember 25. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 73. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziraiokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilí-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám A kultúra — és a kolera. A beregi hegyek között szomorú az élet. Az óriási erdőség, a sziklás hegyoldal s a kopár legelő máskor sem volt ugyan hangos a vidám nótázástól, mert a beregi rutén mindig magába zárkózott, mindig hallgatag volt, — de az 1913-iki év sokszorosan alkalmas arra, hogy hoszszu időn át emlékezetes legyen, hogy e nép lelkében hosszú időn át elnyomjon minden fölbuzdulást s hogy még jobban fokozza az amúgy is úrra lett reménytelenséget. Ez a gyászos, fátummal teli, balsorsos ezerkilencszáztizenhármas esztendő végig söpörte ezt a szerencsétlen országot. Amerre fordulunk mindenütt panasz és mindenütt siránkozás. Emitt csak elromlott a termés, amott már ami megmaradt is, elvitte az árviz. Emitt kenyérre való is alig maradt, amott még éppen küszöbön az inség. Ám ott, ahol csak az időjárás, az árviz vagy a földrengés pusztitott, még mindig megmaradt valami. Az élet és vele együtt a remény, hogy változik majd az idő, s ahol ma csak a szomorúság ütött tanyát, majd csak beköltözik oda is egyszerre a boldogabb, a derűsebb jövendő. A beregi hegyek között azonban immár nincs biztonságban a legféltettebb kincs, maga az élet sem. A beregi hegyek között nem csak elpusztult termését, nemcsak rombadőlt viskóját siratja a rutén. Itt nemcsak az idő ragadta, szedte el a maga áldozatait, de részt követelt magának a csapásból — a halál is. A Balkán államokból behurcolt ázsiai kolera itt talált magának Jegjobb teret, s napról napra innen ragadja el legnagyobb számmal az agyoncsigázott, a reményüket vesztett embereket. Sajnos, az időjárásnak és a halálnak ez a szomorú aratása ott, a beregi hegyek között nem puszta véletlen. Az ázsiai kolera veszedelmének befészkelése a sorsnak nem puszta eshetősége, hanem szigorú következmény, melyet egy régi, évtizedes, sőt évszázados mulasztás előzött meg, s készített elő. A beregi hegyek között egy fél évezred óta egy békés és szorgalmas, csöndes és jóakaratú nép lakik. A beregi hegyek között több, mint ötszáz év óta egy istenfélő, alázatos és jámbor életű nép dicséri az Urat, túrja a földet, fizeti a papját, jegyzőjét, a maga adóját, s védi a testével-vérével hazáját. És ez a hallgatag, türelmes nép egy fél évezred óta soha sem esett bűnbe, soha sem esett hűtlenségbe, holott nem érti a magyarok nyelvét, s holott a hegyeken tul lakó fajrokonainak papjai egy fél évezred óta mindent megtettek, hogy a magyar néptől elidegenitsék, a magyar üazától eltántorítsák őket. A beregi hegyek között lakó rutén a leghűségesebb kuruezkatonája volt a nagy Rákóczinak, s legbátrabb honvédé volt Kossuth Lajosnak. És mégis — ez a beregi rutén nép

;ma is éppen olyan szegény, éppen olyan elhagyott, éppen olyan tudatlan, mint volt ötszáz évvel ezelőtt. A magyar államnak ez a legcsöndesebb, leghűségesebb nemzetisége ma is éppen olyan szellemi sötétségben él, mint egy fél évezreddel ezelőtt. Ez a nép ma sem tud semmit a tisztaságnak áldásairól, a kolerának erről a legnagyobb ellenségéről, s ökrével, barmával, juhával, kecskéjével egy szellőzetlen, kéménynélküli faviskóban éppen ugy együtt lakik, mint annak előtte. Ez a szerencsétlen nép ma sem ismeri az orvost, csak a csendőrt, meg a szolgabírót, s ha beteg, nem az orvoshoz, hanem a javasasszonyhoz szalad, s ráolvasással gyógyíttatja magát. Csoda-e hát, ha az ázsiai veszedelem éppen itt, ezen a kulturátlan területen, s e között a saját hibáján kivül tudatlan, műveletlen nép között keresett és talált is magának tanyát? Ha szomorú áldozatait azok közül szedegeti, akik a védekezésre is képtelenek, akik a legelemibb tisztasági és védekezési szabályokkal sincsenek — mert nem is lehetnek -- tisztában, s akik eképen úgyszólván tehetetlenségre kárhoztatott áldozatai az ázsiai veszedelemnek?! Ne azt keressük most, hogy ki a felelős, ki a hibás: — az állam-e, vagy a társadalom, a kormány-e, avagy a közigazgatás ? — hanem fogjunk össze valamennyien, hogy ezt a hűséges és becsületes népet az elpusztulás biztos veszélyétől megmenthessük, Hogy a kultura szövétnekével reájuk világítva őket az élet, a haladás útjára tereljük, az ismeretek megszerzésére, az önmivelésre, a tisztaság rendkívüli védekezési erejének felismerésére képessé tegyük? Mert addig, amíg a beregi hegyek fölött — mint eddig — csak nyom nélkül fog elrohanni az idő, amig a mostani sötétség fölött nem fog kigyulladni a tudásnak, az értelemnek fénye: — addig a beregi hegység a veszedelmeknek, a kolerának örökké fenyegető fészke lesz, s addig ez a hűséges és hasznos nép számában és erejében nem gyarapodni, de rohamosan fogyatkozni fog ! & közegészségügy rendezése. Irta: Bernáth Ferencz nyug. MAV. titkár. Köztudomásu tény, hogy hazánk a lefolyt félszázadban oly rohamosan fejlődött és haladott előre a közmüvelődas terén, hogy azelőtt két század leforgása alatt sem volt képes hasonló eredményt fiimutatni. Vezérférfiaink bölcsesége, a culturintézmények fejlesztése körül tanúsított nagy érdeklődése, az előhaladás érdekében kifejtett energiája és fáradhatatlan úgybuzgalma hazánkat a nép millióinak közreműködésével és anyagi támogatásával a civilisált nyugati országok művelődese színvonalára emelte. A kormányunk felügyelete alatt álló öszszes közállapotainkat és jogrendet immár törvények szabályozzák, végrehajtásukat pedig részben ezek, részben pedig miniszteri rendeletek és utasítások nemkülömben a törvényhatósági szabályrendeletek irják elő ; intézkedés tőrtént és történik napról-napra az iránt is, hogy az eszlelt hiányok ujabb és célhozvezetőbb intézkedések által beszüntettessenek és igy a culturális haladás minél hathatósabban biztosittassék. Az 1876. évi 14. törvénycikk es az 1887. évi 22 ik, valamint az ezeket módosító 1908. évi 38. t.-cikkel a többi közügy szükségleteihez mérten tehát részben rendezést nyert a közegészség és köztisztaságügy is. Idézett törvény főbb vonásaiban a következek iránt intézkedik: 1. A lakóházak az egészségnek és közbiztonságnak megfelelő építkezése tekintetében; 2. A közegészségügy elleni kihágások rendőri bíráskodás tárgyát képezik; 3. A hatóságok felügyeletet tartoznak gyakorolni afelett, hogy az üzletek árucsarnokok, ipari cikkek feldolgozására szánt helyiségek, gyárak, utak, terek, udvarok, illemhelyek, magán és középületek tisztán tartassanak, az élelmezésre szánt cikkek pedig egészségesek legyenek. 4. Rendeli a törvény, hogy a városok és falvak jó vizet szolgáltató furott közkutakkal elláttassanak, a szennyes vizek pedig csatornák avagy legalább árkokon át levezettessenek. 5. A tanintézetek, hivatalok és középületek szintén az egészségnek és közbiztonságnak megfelelő módon építtessenek. 6. Hogy a fogyasztásra szánt és leölt állatok rothadásnak gyorsan induló hulladékai a városok és falvak belterületét meg ne fertőzhessék, a vágóhidak a külsőségekben állitandók fel. 7. A népesedés érdekében valamint a közegészség és humanitás szempontjából a gócpontokat képező városokban gyermekmenhelyek árva és szegényházak létesíttettek; 8. A városokban (th. j. f. és r. t.) sőt a legtöbb nagyközségben is orvosi és szülésznői állások rendszeresittettek, gyógyszertárak és közkórházak állíttattak fel; 9. Büntetést szab a kuruzslókra, nehogy a betegek avatatlan egyének gyógykezelése által az időelőtti elhalás veszélyének kitétessenek. 10. Járványkórházak, hullaházak létesíttettek és gondoskodás történt a ragályos betegségek elleni védekezés és a szükséges mentőeszközök beszerzése érdekében. Törvényszabályozza még az állatok védelmét és egészségi állapotát is, mely külön munkám tárgyát fogja képezni.