Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-25 / 77. szám

2 77-ik szám. jümmtiL 1913. szeptember 25 Az egészségügyi (egyúttal tisztasági is) vi­szonyokat felölelő jeles tankönyvaink is vannak, melyek tékozásul szolgálnak az iránt, miként kell egészségünket megóvnunk és mennyire kell ügyelnünk a tisztaságra. A többi között Dr. Fodor József elhunyt kitűnő orvosunk bő tartalmú összeállítása nyo­mán átdolgozott és alsóviszokai Gerlóczy Zsig­mond dr. által kiadott egészségtan kellő alkal­mat nyújt a középiskolai ifjúságnak az egész­ség megóvását célzó utmutatások elsajátítására; mig a népiskolák számára dióhéjba szorítva­szintén hasznos könyvet Dr. Szeli Lajos; zára­dékul pedig Dr. Kovács Aladár az életmentési szolgálatot ismerteti. „Az egészség a legdrágább kincs* cime alatt igen jeles és figyelemre méltó felolvasást tar­tott Bardócz Pál szaktanfelügyelő, melyből a gyermekneveléssel és tanítással foglalkozó tan­erők kellő útbaigazítást merítettek az iránt, hogy mennyire szükséges és hasznos a gyerme­ket az egészség megóvó szabályaira is kioktatni. Elősoroltakból tehát arra lehetne következ­tetni, amenynyiben a közegészségügyet és köz­köztisztaságot nem csak a megalkotott törvény és annak alapján kiadott rendeletek és utasítá­sok szabályozzák, hanem tájékoztató útbaiga­zításul szolgálnak az e tárgyban megjelent szá­mos szakmunka és felolvasások is, e szerint egyéb kivánni való már nem maradt hátra. Ezt elhinni nem csupán nagy tévedés lenne, de nem is szabad, mivel amint az to­vábbi fejtegetésem folyamán fog kitűnni, még igen nagy feladatok megoldása előtt állunk. Hogy pedig a közegeszség és köztisztaság ügy nemcsak hazánkban, de más nyugati or­szágokban még ma sem áll ^zon a színvona­lon milyet egyrészt az ember fensőséges hiva­tása és magasabb műveltsége, másrészt a szi­lárd alapokon nyugvó és teljesen kifejlesztett közegészségi és köztisztasági viszonyok mellett létrejöhető népességi szaporodás praetendálnak, annak legfőbb oka abban rejlik, hogy az em­beri élet e két fő-tényezője nem részesül abban a figyelemben és körültekintésben, amilyet ma­gasztos mivolta tényleg megérdemel. A közegészségnek — és köztisztaságnak köz­ügyeink sorában az első helyet kell elfoglalni, holott azt ugy az egyes egyének, mint a ható­ságok tényleg csak annyi figyelemben és mél­tatásban részesitik, mint akár a közgazdasági — kereskedelmi vagy más közügyeket. Már a gyermek elméjébe és lelkületébe —, a nép millióinak köztudatába és lelkiismeretébe maradandólag és a fontosság soha meg nem szűnő hangoztatásával mélyen kell bevésni azt a jelen mondatot, hogy: „az egészség drága kincs, mely­nél drágább semmi sincs!" Hogy pedig az egészség tényleg drága kincs, az oly természetes; hiszen egészség nélkül nem élet az élet; jóegészség mellett azonban kifejlődvén a test, fejleszthető a szellem és örömmel tölti el az embert az élet; és amily mértékben fejlesztették szellemüket az egyes egyének, olyanná válik a közszellem is. Ismeretes tény, hogy „ép lélek csak ép testben lakhatik" — e szerint minél egészsége­sebb a test, annál nagyobb erkölcsi és anyagi feladatok megoldására fejleszthető a szellem, — és amint a közegészségügyi és köztisztasági állapotok általában véve országszerte kifogásta­lanoknak nevezhetők, feltétlenül nyilvánulni fog nemcsak a közművelődés magasabb fokozata, hanem közgazdasági téren a nagy anyagi haszon is. Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy a köz­szellem a képzettség minél magasabb fokára emelkedhessék és alkalmassá váljék ugy az egyéni, mint országos feladatok minél célszerűbb és hasz­nosabb megoldására, a közsgészségügyet és köz­tisztaságot szilárdabb alapra kell fektetnünk és minden más közügy felett semmiféle költséget nem kiméivé, — az első helyre soroznunk — és a fennálló törvények, rendeletek és szakszerű útbaigazítások ne csak irott malasztot képezze­nek, hanem feltétlenül szükséges, hogy azok első­sorban az iskolában a gyermekeket és ifjakat, — másodsorban a felnőtteket egész életükön át folytonosan előttük lebegő szövétnek gyanánt ve­zéreljék be, nem tartásuk esetén pedig ne csak a mulasztók, hanem a félügyeletet gyakorló ha­tósági közegek is a mulasztás mérvéhez képest, — de mindenesetre egyéb kihágásnál szigori­tottabb fokozatok szerint megbüntettessenek. Az emberek túlnyomó része, sőt bátran állitható, hogy 80%-a egyrészt a létért—, másrészt a vagyoni gyarapodásért való küz­delmében csak akkar törődik az egészségével amikor azt már elvesztette —, sőt a legtöbb esetben oly későn, hogy már az életét sem képes megmenteni, nemhogy régi jó egészségét visszaszerezhetné. Az embernek ezt a saját léte elleni nagy bűnét minden áron és minden alkalmas eszközzel meg kell akadályozni. Amint nincs absolut igazság, ugy nincs absolut szabadság, nincs feltétlenül és mindig érvényesülő önakarat sem, bátran állitható, hogy még gondolkozásunk sem mindig ment a külbefolyásoktól. Ha pedig az embernek ez a három leg­féltettebb joga is megszorításoknak van alá­vetve, miért legyen kizárva a befolyásoktól az egészség feletti őrködés akkor, mikor az ember a legdrágább kincsét a saját egészségét meg­őrizni, annak kellő gondját viselni önmaga vagy nem akar, vagy nem képes ? 1 Hogy pedig az egészség feletti őrködés, jó tanáosok általi befolyásolás és állandó ellen­őrzés minél gyorsabb és kedvezőbb sikert eredményezhessen, okvetlenül kívánatos, hogy az egészség és tisztaság megóvása és folytonos figyelemmel kisérése iránti érzék a tanultabbak — főleg pedig az orvosok által ugy a családi tűzhelyeken, mint ezeken kivül a tapasztalat­lanoknál felkeltessék, anélkül azonban, hogy az ez érdekbeni kioktatás vagy figyelmeztetés neheztelést vagy éppen megtorlást vonhasson maga után. A tanultabbak — tapasztaltabbak alatt egyrészt az orvosok, az egészségügyben jártas egyének, másrészt azok is értendők, kik a jelen munkámban foglaltakat, melyek ugyan nem magas színvonalon álló tudományos fejtegeté­sek, de az egészség megóvása szempontjából figyelemreméltó óvrendszabályok elveit tartal­mazzák — vagy tudják és gyakorolják már, avagy jelen útmutatásomból elsajátítják. Hogy mely fogalmak tartozzanak a figyel­meztetések és útbaigazítások körébe, azt elő­írják részben az orvosi szakmunkák, tanköny­vek, hirlapi cikkek, másrészt e szakba vágó felolvasások, a még közzé nem tett többi útba­igazítások pedig részben jelen, részben ,az egészség megóvása" cim alatt legközelebb meg­jelenő munkámból merithetők — mint amely jelen fejtegetésem kiegészítő részét képezendi. (Folytatjuk.) Egy uj tápszer. — A szója-bab. — A dr. Fülöp Zsigmond szerkesztésében megjelenő és hovatovább, mind nagyobb el­terjedésnek örvendő „Darwin* cimü népszerű természettudományi folyóirat legutóbbi számá­ban egy érdekes uj tápszerre irányítja a figyel­met. A neve ^szójabab Érről a szója-babról a „Darwin" szeptem­ber 15-iki száma a kővetkezőket irja: Noha a szója-babot Kinában, az eredeti hazájában, valamint Japánban is, mint kitűnő tápszert már régóta termesztik és nagyrabecsü­lik, az európai tápszer-iparban és a diéta-kér­désekben érdekelt orvosok körében csak mint­egy három év óta vonta magára a figyelmet. Ez az érdeklődés — érthető okoknál fogva — az utóbbi időben rohamosan emelkedett s bi­zonyára még fo kozódni fog . A szója-bab (sója hispida) vagy ahogyan a kínaiak nevezik: olajbab, a hüvelyes növé­nyek közé tartozik. A borsóhoz hasonló mag­vakat a nagy fehérje és zsírtartalom, ellenben csekély szénhidrát-tartalom jellemzik. A fehérje tartalmuk csaknem mégegyszer akkora, mint a husé (38—40%), a zsírtartalmuk 15—18% között ingadozik. A hamutartalom alapján ki­számított tápsók is kedvező arányt mutatnak: mészben is jóval gazdagabbak, mint a hus; a mellett sok bennük a magnézium és a foszfor­sav ; a kálium a száraz anyag 45% a, nátrium kevés. Az ujabb időben oly nagy fontosságú­nak fölismert lecitin-bdA a szójabab termésében 1-64% van (mig az érett búzában csak 06-%, a rozsban 05%). Másrészt hiányzanak e kinai babból a húsnak mindazok az alkatrészei, me­lyek az emberi szervezetre nem nagyon elő­nyösek, sőt bizonyos körülmények kőzött be­teggé tehetik, mint pl. a purin-aljak s egyéb izom-kivonatok. Amellett a szójababot nem bántják se növényi betegségek, se élősdiek; termései nem penészednek, nem rothadnak, mint a hus. Ennek az ideális tápnövénynek egy másik nagy előnye abban áll, hogy könnyen alkal­mazkodik mindenféle talajhoz, tehát nálunk is termeszthető, amellett kevés gondozást kivan s az időjárás befolyásai iránt nem olyan érzé­keny. Az emészthetőségére és az egyes anyt fai­nak fölhasználhatóságára vonatkozólag á.'at­kisérleteket végeztek, melyek kedvező ered­ményeket mutattak. Az emberekkel végzett gyakorlati kísérlete ', azt mutatták, hogy a szójababot szívesen fo­gyasztják, különösen püré - formában ; kellemes jóllakottsági érzést kelt s hosszabb fogyasztása után határozott súlygyarapodást állapíthattak meg. Persze behatóbb és minden részletre ki­terjedő anyagcsere-kísérletek még hiányzanak. Különösen a szójabab lisztje látszik nagyon alkalmasnak arra, hogy a kenyérbe, mely ma­gában csak 7-5% fehérjét s csak 0*1% zsirt tartalmaz, mint pótlékot keverjük, hogy ezt a legfontosabb néptápszert még értékesebbé tegyük. Végül a szójabab elterjedésére nagyon fontos az olcsósága: egy kilogramnak az ára csak 20 fillér. A japánok fejenként és naponta mintegy 100 gr. szóját fogyasztanak; ehez já­rulnak még a szójababból erjesztés utján elő­állított fűszerek, melyeket a japáni népesség évenként több mint 30 000,000 kg. mennyiség­ben fogyaszt. Tudvalevő, hogy a japán átlagos népességnek főtápláléka a rizs és a szója s hogy e mellett a táplálkozás mellett milyen a testük munkateljesitő képessége, annak, egyebeken kivül, fényes bizonysága volt a japán-orosz háború. Németországban már megkezdték a szója termelését, főleg az északi részeken, Posen és Brandenburg tartományokban. Egy potsdami cég már gyárilag is állit elő tápkészitmé­nyeket a szójababból, melyeket soyop és sarton néven hoznak forgalomba. Kedvező gyógyeredményeket értek el e készítményekkel cukorbajoknál, vesegyulladásnál, gyomorbetegségeknél, angolkórnál, gyermekek krónikus kiütéseinél; szoptató anyáknál erősen fokozza a tejtermelést. De különösen cukor­betegségeknél föltünőek voltak az eredmények. Noorden, a világhírű bécsi tanár és Lampé orvos mutattak rá először, hogy ahol a beteg­nek növényi fehérjét kell adni állati helyett, mint pl. köszvénynél, hugysavas bántalmaknál, vesebetegségeknél, bizonyos emésztési zavarok­nál stb., a szójabab szinte megbecsülhetetlen. Hogy a kinai bab, megfelelő tömegtermelés mellett, mint húspótló néptápszer a mostanihoz hasonlo drágaságos időkben rendkívül fontos szerepre volna hivatva, azt a fentiek után alig lehet kétségbe vonni. * * * A Nyírvidék egyik munkatársa a Darwin közleményét olvasva, levelet intézett a folyóirat szerkesztőségéhez, melyben azt kérte, hogy a nagyfontosságú kérdésnek a gyakorlati életbe való átültetése érdekében irnák le, miként lehet a szója-babot termeszteni ? hol lehet magot kapni ? és miként kell elkészíteni ? A Darvin szerkesztősége levélben válaszolt s azt irja, hogy a szója-babról szóló közlemény olyan nagy érdeklődést váltott ki országszerte, hogy több felőlről is intéztek hozzá hasonló kérelmeket. Tudatja aztán, hogy a szerkesztőség már intézkedett, hogy külföldről megszerezze s amint azok megérkeznek, ujabb közlemény­ben fog foglalkozni a szója-babbal. Mindenesetre kíváncsian várjuk s annak idején közölni is fogjuk a további fejleménye­ket. Hátha a szója-babban hasonló olcsó, könnyen megszerezhető nép-tápszerre teszünk szart, mint annak idejében a burgonyában, mely kezdetben csak a kiváltságosak asztalán foglalt helyet, mig ma egyik legfontosabb és legnélkülözhetlenebb eledele az emberiségnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom