Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)
1913-09-25 / 77. szám
2 77-ik szám. jümmtiL 1913. szeptember 25 Az egészségügyi (egyúttal tisztasági is) viszonyokat felölelő jeles tankönyvaink is vannak, melyek tékozásul szolgálnak az iránt, miként kell egészségünket megóvnunk és mennyire kell ügyelnünk a tisztaságra. A többi között Dr. Fodor József elhunyt kitűnő orvosunk bő tartalmú összeállítása nyomán átdolgozott és alsóviszokai Gerlóczy Zsigmond dr. által kiadott egészségtan kellő alkalmat nyújt a középiskolai ifjúságnak az egészség megóvását célzó utmutatások elsajátítására; mig a népiskolák számára dióhéjba szorítvaszintén hasznos könyvet Dr. Szeli Lajos; záradékul pedig Dr. Kovács Aladár az életmentési szolgálatot ismerteti. „Az egészség a legdrágább kincs* cime alatt igen jeles és figyelemre méltó felolvasást tartott Bardócz Pál szaktanfelügyelő, melyből a gyermekneveléssel és tanítással foglalkozó tanerők kellő útbaigazítást merítettek az iránt, hogy mennyire szükséges és hasznos a gyermeket az egészség megóvó szabályaira is kioktatni. Elősoroltakból tehát arra lehetne következtetni, amenynyiben a közegészségügyet és közköztisztaságot nem csak a megalkotott törvény és annak alapján kiadott rendeletek és utasítások szabályozzák, hanem tájékoztató útbaigazításul szolgálnak az e tárgyban megjelent számos szakmunka és felolvasások is, e szerint egyéb kivánni való már nem maradt hátra. Ezt elhinni nem csupán nagy tévedés lenne, de nem is szabad, mivel amint az további fejtegetésem folyamán fog kitűnni, még igen nagy feladatok megoldása előtt állunk. Hogy pedig a közegeszség és köztisztaság ügy nemcsak hazánkban, de más nyugati országokban még ma sem áll ^zon a színvonalon milyet egyrészt az ember fensőséges hivatása és magasabb műveltsége, másrészt a szilárd alapokon nyugvó és teljesen kifejlesztett közegészségi és köztisztasági viszonyok mellett létrejöhető népességi szaporodás praetendálnak, annak legfőbb oka abban rejlik, hogy az emberi élet e két fő-tényezője nem részesül abban a figyelemben és körültekintésben, amilyet magasztos mivolta tényleg megérdemel. A közegészségnek — és köztisztaságnak közügyeink sorában az első helyet kell elfoglalni, holott azt ugy az egyes egyének, mint a hatóságok tényleg csak annyi figyelemben és méltatásban részesitik, mint akár a közgazdasági — kereskedelmi vagy más közügyeket. Már a gyermek elméjébe és lelkületébe —, a nép millióinak köztudatába és lelkiismeretébe maradandólag és a fontosság soha meg nem szűnő hangoztatásával mélyen kell bevésni azt a jelen mondatot, hogy: „az egészség drága kincs, melynél drágább semmi sincs!" Hogy pedig az egészség tényleg drága kincs, az oly természetes; hiszen egészség nélkül nem élet az élet; jóegészség mellett azonban kifejlődvén a test, fejleszthető a szellem és örömmel tölti el az embert az élet; és amily mértékben fejlesztették szellemüket az egyes egyének, olyanná válik a közszellem is. Ismeretes tény, hogy „ép lélek csak ép testben lakhatik" — e szerint minél egészségesebb a test, annál nagyobb erkölcsi és anyagi feladatok megoldására fejleszthető a szellem, — és amint a közegészségügyi és köztisztasági állapotok általában véve országszerte kifogástalanoknak nevezhetők, feltétlenül nyilvánulni fog nemcsak a közművelődés magasabb fokozata, hanem közgazdasági téren a nagy anyagi haszon is. Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy a közszellem a képzettség minél magasabb fokára emelkedhessék és alkalmassá váljék ugy az egyéni, mint országos feladatok minél célszerűbb és hasznosabb megoldására, a közsgészségügyet és köztisztaságot szilárdabb alapra kell fektetnünk és minden más közügy felett semmiféle költséget nem kiméivé, — az első helyre soroznunk — és a fennálló törvények, rendeletek és szakszerű útbaigazítások ne csak irott malasztot képezzenek, hanem feltétlenül szükséges, hogy azok elsősorban az iskolában a gyermekeket és ifjakat, — másodsorban a felnőtteket egész életükön át folytonosan előttük lebegő szövétnek gyanánt vezéreljék be, nem tartásuk esetén pedig ne csak a mulasztók, hanem a félügyeletet gyakorló hatósági közegek is a mulasztás mérvéhez képest, — de mindenesetre egyéb kihágásnál szigoritottabb fokozatok szerint megbüntettessenek. Az emberek túlnyomó része, sőt bátran állitható, hogy 80%-a egyrészt a létért—, másrészt a vagyoni gyarapodásért való küzdelmében csak akkar törődik az egészségével amikor azt már elvesztette —, sőt a legtöbb esetben oly későn, hogy már az életét sem képes megmenteni, nemhogy régi jó egészségét visszaszerezhetné. Az embernek ezt a saját léte elleni nagy bűnét minden áron és minden alkalmas eszközzel meg kell akadályozni. Amint nincs absolut igazság, ugy nincs absolut szabadság, nincs feltétlenül és mindig érvényesülő önakarat sem, bátran állitható, hogy még gondolkozásunk sem mindig ment a külbefolyásoktól. Ha pedig az embernek ez a három legféltettebb joga is megszorításoknak van alávetve, miért legyen kizárva a befolyásoktól az egészség feletti őrködés akkor, mikor az ember a legdrágább kincsét a saját egészségét megőrizni, annak kellő gondját viselni önmaga vagy nem akar, vagy nem képes ? 1 Hogy pedig az egészség feletti őrködés, jó tanáosok általi befolyásolás és állandó ellenőrzés minél gyorsabb és kedvezőbb sikert eredményezhessen, okvetlenül kívánatos, hogy az egészség és tisztaság megóvása és folytonos figyelemmel kisérése iránti érzék a tanultabbak — főleg pedig az orvosok által ugy a családi tűzhelyeken, mint ezeken kivül a tapasztalatlanoknál felkeltessék, anélkül azonban, hogy az ez érdekbeni kioktatás vagy figyelmeztetés neheztelést vagy éppen megtorlást vonhasson maga után. A tanultabbak — tapasztaltabbak alatt egyrészt az orvosok, az egészségügyben jártas egyének, másrészt azok is értendők, kik a jelen munkámban foglaltakat, melyek ugyan nem magas színvonalon álló tudományos fejtegetések, de az egészség megóvása szempontjából figyelemreméltó óvrendszabályok elveit tartalmazzák — vagy tudják és gyakorolják már, avagy jelen útmutatásomból elsajátítják. Hogy mely fogalmak tartozzanak a figyelmeztetések és útbaigazítások körébe, azt előírják részben az orvosi szakmunkák, tankönyvek, hirlapi cikkek, másrészt e szakba vágó felolvasások, a még közzé nem tett többi útbaigazítások pedig részben jelen, részben ,az egészség megóvása" cim alatt legközelebb megjelenő munkámból merithetők — mint amely jelen fejtegetésem kiegészítő részét képezendi. (Folytatjuk.) Egy uj tápszer. — A szója-bab. — A dr. Fülöp Zsigmond szerkesztésében megjelenő és hovatovább, mind nagyobb elterjedésnek örvendő „Darwin* cimü népszerű természettudományi folyóirat legutóbbi számában egy érdekes uj tápszerre irányítja a figyelmet. A neve ^szójabab Érről a szója-babról a „Darwin" szeptember 15-iki száma a kővetkezőket irja: Noha a szója-babot Kinában, az eredeti hazájában, valamint Japánban is, mint kitűnő tápszert már régóta termesztik és nagyrabecsülik, az európai tápszer-iparban és a diéta-kérdésekben érdekelt orvosok körében csak mintegy három év óta vonta magára a figyelmet. Ez az érdeklődés — érthető okoknál fogva — az utóbbi időben rohamosan emelkedett s bizonyára még fo kozódni fog . A szója-bab (sója hispida) vagy ahogyan a kínaiak nevezik: olajbab, a hüvelyes növények közé tartozik. A borsóhoz hasonló magvakat a nagy fehérje és zsírtartalom, ellenben csekély szénhidrát-tartalom jellemzik. A fehérje tartalmuk csaknem mégegyszer akkora, mint a husé (38—40%), a zsírtartalmuk 15—18% között ingadozik. A hamutartalom alapján kiszámított tápsók is kedvező arányt mutatnak: mészben is jóval gazdagabbak, mint a hus; a mellett sok bennük a magnézium és a foszforsav ; a kálium a száraz anyag 45% a, nátrium kevés. Az ujabb időben oly nagy fontosságúnak fölismert lecitin-bdA a szójabab termésében 1-64% van (mig az érett búzában csak 06-%, a rozsban 05%). Másrészt hiányzanak e kinai babból a húsnak mindazok az alkatrészei, melyek az emberi szervezetre nem nagyon előnyösek, sőt bizonyos körülmények kőzött beteggé tehetik, mint pl. a purin-aljak s egyéb izom-kivonatok. Amellett a szójababot nem bántják se növényi betegségek, se élősdiek; termései nem penészednek, nem rothadnak, mint a hus. Ennek az ideális tápnövénynek egy másik nagy előnye abban áll, hogy könnyen alkalmazkodik mindenféle talajhoz, tehát nálunk is termeszthető, amellett kevés gondozást kivan s az időjárás befolyásai iránt nem olyan érzékeny. Az emészthetőségére és az egyes anyt fainak fölhasználhatóságára vonatkozólag á.'atkisérleteket végeztek, melyek kedvező eredményeket mutattak. Az emberekkel végzett gyakorlati kísérlete ', azt mutatták, hogy a szójababot szívesen fogyasztják, különösen püré - formában ; kellemes jóllakottsági érzést kelt s hosszabb fogyasztása után határozott súlygyarapodást állapíthattak meg. Persze behatóbb és minden részletre kiterjedő anyagcsere-kísérletek még hiányzanak. Különösen a szójabab lisztje látszik nagyon alkalmasnak arra, hogy a kenyérbe, mely magában csak 7-5% fehérjét s csak 0*1% zsirt tartalmaz, mint pótlékot keverjük, hogy ezt a legfontosabb néptápszert még értékesebbé tegyük. Végül a szójabab elterjedésére nagyon fontos az olcsósága: egy kilogramnak az ára csak 20 fillér. A japánok fejenként és naponta mintegy 100 gr. szóját fogyasztanak; ehez járulnak még a szójababból erjesztés utján előállított fűszerek, melyeket a japáni népesség évenként több mint 30 000,000 kg. mennyiségben fogyaszt. Tudvalevő, hogy a japán átlagos népességnek főtápláléka a rizs és a szója s hogy e mellett a táplálkozás mellett milyen a testük munkateljesitő képessége, annak, egyebeken kivül, fényes bizonysága volt a japán-orosz háború. Németországban már megkezdték a szója termelését, főleg az északi részeken, Posen és Brandenburg tartományokban. Egy potsdami cég már gyárilag is állit elő tápkészitményeket a szójababból, melyeket soyop és sarton néven hoznak forgalomba. Kedvező gyógyeredményeket értek el e készítményekkel cukorbajoknál, vesegyulladásnál, gyomorbetegségeknél, angolkórnál, gyermekek krónikus kiütéseinél; szoptató anyáknál erősen fokozza a tejtermelést. De különösen cukorbetegségeknél föltünőek voltak az eredmények. Noorden, a világhírű bécsi tanár és Lampé orvos mutattak rá először, hogy ahol a betegnek növényi fehérjét kell adni állati helyett, mint pl. köszvénynél, hugysavas bántalmaknál, vesebetegségeknél, bizonyos emésztési zavaroknál stb., a szójabab szinte megbecsülhetetlen. Hogy a kinai bab, megfelelő tömegtermelés mellett, mint húspótló néptápszer a mostanihoz hasonlo drágaságos időkben rendkívül fontos szerepre volna hivatva, azt a fentiek után alig lehet kétségbe vonni. * * * A Nyírvidék egyik munkatársa a Darwin közleményét olvasva, levelet intézett a folyóirat szerkesztőségéhez, melyben azt kérte, hogy a nagyfontosságú kérdésnek a gyakorlati életbe való átültetése érdekében irnák le, miként lehet a szója-babot termeszteni ? hol lehet magot kapni ? és miként kell elkészíteni ? A Darvin szerkesztősége levélben válaszolt s azt irja, hogy a szója-babról szóló közlemény olyan nagy érdeklődést váltott ki országszerte, hogy több felőlről is intéztek hozzá hasonló kérelmeket. Tudatja aztán, hogy a szerkesztőség már intézkedett, hogy külföldről megszerezze s amint azok megérkeznek, ujabb közleményben fog foglalkozni a szója-babbal. Mindenesetre kíváncsian várjuk s annak idején közölni is fogjuk a további fejleményeket. Hátha a szója-babban hasonló olcsó, könnyen megszerezhető nép-tápszerre teszünk szart, mint annak idejében a burgonyában, mely kezdetben csak a kiváltságosak asztalán foglalt helyet, mig ma egyik legfontosabb és legnélkülözhetlenebb eledele az emberiségnek.