Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-17 / 66. szám

Nyíregyháza, 1913. augusztus 10. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 17. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. EWizetési feltételek: Egész érre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség es Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adnnk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betflvel szedett kétszerese

n szám Fürdőbe vagy nyaralásra távozó előíizetöink tudassák cimüket egy levelező lapon s mi készséggel utánuk küldjük a megadott időre a Nyírvidéket. A közigazgatás államosítása. m. Az 1867/68-as parlament első teendői közt szerepelt a közigazgatás és a bíráskodás elválasztása. Külön bíróság, — kinevezett birákkat — ép oly nagyszabású reform volt. mint a minő a közigazgatás, — állami tisztviselőkkel. A meg.ye urai ellenezték a reformot; elhangzottak az érvek a bíráknak a kormánynyal szemben való függőségéről, a bíráskodás állami, jobban mondva kormányi befolyásolásáról. De érezték a megyei hivatalok birlalói, hogy ezt a tért elfogják veszteni és ez volt az ellenzés igazi oka. Én nem csodálom, nem is kifogásolom, mert az osztályharcokat a fejlődés egyik természetes tünetének tekintem, hogy az az u. n. történelmi osztály, mely a szabadságharcban mindeut kockára tett, mely az 50—60-as években annyit szenvedett, — mely az uj gazdasági viszonyokba — a jobbágyság megszűnése után — hirtelen beleilleszkedni nem tudott, — melyet ez a körülmény és a földteheraientesités járulék zaklató elszámolása csaknem tönkre tett, melynek ivadékai számára egyedül a megyei hivatalok állottak rendelkezésre: ismétlem, nem kifogásolom, hogy ezt magának fenntartani óhajtotta. A dolog azonban ugy állott, hogy az ipari és gazdasági fellendülést a megyei bíráskodás patriarchális menete többé nem elégítette ki és ettől az aránylag óriásivá fejlődött forgalmat, a telekkönyvek által is segített hitel életet és ennek biztonságát meg kellett szabadítani. Ez tehát meg is történt. Természetes, hogy a megyei birák nagyrészt királyi bírákká lettek, de kevesen voltak és a történelmi osztályok nem tudtak elég anyagot szolgáltatni ; a jobbágy ivadékból alakult polgári társadalom a törekvő ifjakból uj birói gárdát nyújtott. Azóta sok esztendő múlott el és nyíltan tárja fel a lefolyt idő a tapasztalatokat. Ezek egyike az, hogy a kinevezett birákból álló bíróság a legnagyobb mérvben független és megbízható. Politikai magatartását senki sem befolyásolja, hivatalos működését senki sem irányítja. Még a legzivatarosabb politikai situatiok között sem volt a kormány irányában eltántorítható. De van ennél jelentősebb tapasztalat is és ez az, hogy a történelmi osztályok ivadékai nem szorultak ki a biróság területéről, Ellenkezőleg, ezt a nemzedéket uj és modern szellem hatotta át, az, amely kifejlesztette a nemes ambitiót, a művelődés utáni törekvést, a tudás és a munka vágyát! Egy egészséges selectió keletkezett, mely a sok jeles, öröklött tulajdonnal biró osztály fiaiból az arra termetteket vitte fel a magasba, a hol az okosságnak, tudásnak és szorgalomnak a legszebb gyümölcsei teremnek. Talán nem is a verseny idézte ezt elő, hanem a munkatér, mely szélesebb egy megye közigazgatásánál, mely alkalmat adott a jeles tehetségek kifejlesztésére. A közigazgatási pálya könnyebb, kevesebb előkészültséget igényel; azért a közigazgatást a nagyobb fáradságtól fázó, de ezt családi connexiókkal pótolni tudó egyének árasztják el. A megye urainak észre kell vennie, hogy minden téren uj eszmeáramlat teszi meg hóditó útját. A gazdálkodó, földbirtokos, gentry ma belterjes, tudományos, külföldi tanulmányok alapján végzett gazdálkodást folytat. Vége a patriarchalis eszem-iszom életnek. Az élvezetek vágya a művészetekhez fordítja a vagyonos vidéki földes urat. Ezek ma nem restellik szaporítani földjeiket és nem elherdálni cigány és bor mellett. Ez az egészségesebb légáramlat fog keresztülni hatolni a megyei hivatalnok nemzedéken, ha munka tere tágasabb lesz és ha tudás és szorgalom utján ambitiója méltányolásra találhat. Milyen más lesz az a megye, ahol járásonként hatósággal biró önkormányzati testek fognak létezni, ahol ez a test nem kénytelen a többi járások féltékenykedésével küzdeni, azok javára adott Ígéretekkel szerezni meg igényeit; ahol a szükségletek ismertek, a letárgyalandók igazi közigazgatási, kulturális ügyek lesznek. Milyen más lesz a közigazgatás, melynek tisztviselői a községekben nevelődnek, az országos központban képeztetnek, országot, világot látnak, magasabb szempontokat ismernek és ugy kerülnek egy-egy járás, egy egy megye élére. Miizen más ember lesz a tisztviselő, ki független lefelé, de független felfelé is, mint a mai biró, aki előtt nyitva áll a cél, az államtitkárságig tudása és szorgalma alapján. Milyen más az ország közigazgatása, ha lehetséges lesz az, hogy kiváló tehetségű egyén, kit ma a sors egy kis járásba kényszeritett, ahonnan a mai rendszer szerint más megyébe, nagyobb munka térre át nem mehet, ellenben az uj aerában tehetségének megfelelő helyre lesz állitható. A megye mai urai elfogják veszteni a megye és tisztikara felett való uralmat, de az ország közigazgatása nyer. Nem fognak a családok osztozkodni a hivatatalokon, de a családok tehetséges fiai az egesz ország javára juthatnak a magasabb állásokba. A megye gyűlés igazi autonómiával valóban közügyeket fog tárgyalni és az elhangzó véleményeket nem fogja befolyásolni az aggodalom, hogy oly egyének véleményeivel ellenkezik, akiknek szavazatára választáskor számítani kell. A járási bizottságok önálló fórummá alakulnak, hatósági jogkörrel, amelyek ismerik az ottani községek igényeit és nem függnek a távoli járások jóakaratától, melyre a viszonzás kötelezettségével számolt ma. A törvényhatósági közgyűlés igazi magasabb fórum, igazi, tartalom dus autonómiával. Az a meggyőződésem, hogy a megyei hivatalokat betöltő osztály összes öröklött tulajdonságaiból azok a kiválóan jeles sajátságok fognak erős kifejlésnek indulni, amelyek a közigazgatás és az ország javára szolgálnak és csak azoknak van okuk félni, akik jól tudják, hogy positiojukat egyedül a vezető családok elnézésének, jóakaratának köszönhetik. Az u] görög katholikus püspökség székhelyének kérdéséhez. Irta: Balla Jenő. II. Nézzük most már a latin és görög szertartású püspökségek székhelyeit. Ezek a következők : Az esztergomi érsekséghez tartoznak : Besztercebánya, Győr, Nyitra, Pécs, Székeslehérvár, Szombathely, Vácz és Veszprém latin szertartású katholikus püspöki székhelyek ; Eperjes és Munkács görög szertartású katholikus püspöki székhelyek. Az egri érsekséghez tartoznak: Kassa, Rozsnyó, Szatmárnémeti és Szepeshely latin szertartású katholikus püspöki székhelyek. A kalocsai érsekséghez tartoznak : Gyulafehérvár, Nagyvárad és Temesvár latin szertartású püspöki székhelyek. Végül a gyulafehérvár— fogarasi görög szertartású katholikus érsekséghez (székhelye Balázsfalva) tartoznak Lúgos, Nagyvárad és Szamosujvár görög szertartású katholikus püspökségi székhelyek. Ezeket a püspöki székhelyeket közelebbi vizsgálat alá véve, mindenek előtt megállapítható, hogy a 16 székhely között csak 7 törvényhatósági joggal felruházott város van. Mivel szemben tudvalévő, hogy Budapest és Fiume nélkül Magyarországon 25 törvényhatósági város van. Tehát a 25 törvényhatósági város közül 18 lett törvényhatósági joggal felruházott város anélkül, hogy katholikus püspöki székhely volna s viszont a 19 katholikus püspöki székhely közül csak 7, névszerint: Győr, Székes-