Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-14 / 65. szám

65-ik szám. J

vfYÍRyiDÉK. 1913. augusztus 14. 3-közötti két évtized alatt a magyarországi rendezett tanácsú városok népessége összeségben 27"9%-kal szaporodott. Ezzel szemben Esztergom népessége ugyanezen két évtized alatt 15749-röl 16909-re* emelkedett, tehát csak 6'8%-kal gyarapodott. Sőt mig 1900-ban a lakosság száma 16948 volt, addig 1910-ben csak 16909; vagyis ez alatt az évtized alatt a lakosság nem hogy szaporodott volna, hanem fogyott. Eger lakossága ugyanez alatt a két evtized alatt 22,247-ről 25,893-ra emelkedett ; a szaporodás tehát 18'7%, ami szintén jelentékenyen alul marad az országos átlagon. Kalocsa lakossága 1900-ban 11,380 volt; 1910-ben 11,738. A szaporodás ez alatt az évtized alatt 3'2°/o. Balázsfalvának a lakossága 1900-ban 2122 volt, 1910-ben 2192; a szaporodás 10 év alatt 80 lélek. Tájékozásul megomlitem, hogy Nyíregyháza lakossága 1890-ben 27,014 volt. 1900-ban 31,875 és 1910-ben 36,894. A szaporodás 1890-től 1910-ig 40-1% ; az 1900. és 1910. közötti évtizedben 15'4%. Az egész ország lakossága 1890. és 1910. között 19%-kal szaporodott. Esztergom, Eger, Kalocsa és Balázsfalva népességének gyarapodása ezt az átlagot sem éri el. Már pedig minden fejlődő gazdasági és kulturális központ népessége nem csak a természetes szaporodás utján, hanem a vidékre gyakorolt felszívó hatása révén is gyarapodik. Az a körülmény, hogy véletlenül épen az érseki székhelyek az országos népesség szaporodás atlagán is alul maradnak, arra engednek következtetést, hogy nincsen bennük a fejlődő képességet igazoló felszívó hatásnak olyan foka, mint a legtöbb városban van. Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, liogv ez azért van igy, mert érseki székhelyek, hanem csak azt, hogy igy van, jóllehet érseki székhelyek. Nem vehető észre az érseki székhelyek mivoltának különösebb hatása az illető városok anyagi boldogulásában sem. E tekintetben csak Esztergom és Eger adatai állanak rendelkezésemre a Magyar Városok Statisztikai Évkönyvében, épen azért, mivel Kalocsa és Balázsfalva nem városok, tehát ebben a gyűjteményben nem szerepelnek. Esztergomban az 1908-ban kivetett állami adók összege 260,000 korona volt; Egerben 401.000 korona. Nyíregyházán ugyanebben az évben 555,000 korona. Esztergomnak a tiszta vagyona ugyanakkor 2.484,000 korona adósság levonása után 3.484,000 korona volt; Egernek 3.150,000 korona adósság levonása után csak 161,000 korona. Nyíregyházának 4.500,000 K adósság levonása után 5.373,000 korona. Esztergomban a községi pótadó 1900-ban 108, 1910-ben 115% volt; Egerben 1900-ban 80, 1910-ben 104% ; Nyíregyházán ugyanezekben az években 55, illetőleg 64%. Ismétlem, nem azt akarom ezekkel kimutatni, hogy azért van igy, mert érseki székhelyek. hanem csak azt, hogy igy van, jóllehet érseki székhelyek. Hasonlóképen nem voltam képes valamelyes különösebb előnyöket felfedezni a vasúti személy- és teheráru forgalom adataiban; a posta, távíró és távbeszélő forgalmi adataiban ; a pénzintézetek alaptőkéiben, betéteiben és forgalmában ; az ipari és gyári vállalatok adataiban, olyat, amik azt tanúsítanák, hogy az érseki székhelyek felülhaladnák a többi, egyéb tekintetben hasonló körülmények között levő városokat. Az ezekre vonatkozó adatok felsorolásával azonban nem fáraszthatom e közlemény szives olvasóit. Kulturális szempontból sem találhatni olyan különösebb jelenségeket, amik kiemelnék az érseki székhelyeket a többi városok közül. Az irni olvasni tudók számaránya tekintetében semmivel sem jobb a helyzet például Esztergomban, vagy Egerben, mint az illető országrészben hozzájuk közelebb eső városokban. Esztergomban a 6 évesnél idősebb nemzedékben 1900-ban irni és olvasni tudott a férfiak közül 78"4%; a nők közül 68"7% ; Egerben a férfiak közül 70'7% ; a nők közüi 57-7%. Komáromban irni olvasni tudott a férfiak közül 81"7, a nők közül 68'6% ; Trencsénben a férfiak közül 79'8, a nők közül 67"9%; Losonczon a férfiak közül 78"1, a nők közül 68 8% ; Rimaszombatban a férfiak közül 78"8, a nők közül 74-4%; Miskolczon a férfiak közül 73 8, a nők közül 64 0% ; Gyöngyösön a férfiak közül 68"1, a nők közül 57'7%. Egyszóval az érseki székhelyek sem kivételek az alól a jól ismert tény alól, hogy az ország nyugoti részében tudnak többen irni és olvasni s ez az arány kelet felé és a nagy magyar alföld felé fokozatosan csökken. Kalocsáról és Balázsfalváról a már ismertetett oknál fogva nincsenek közelebbi adataim. A magasabb iskolák tekintetében a helyzet az, hogy az érseki székhelyeken természetszerűleg vannak semináriumok és a tanítóképzők Vannak továbbá gimnáziumok, Esztergomban is Egerben is reáliskolák, valamint polgári iskolák. Az egyetlen Egerben van jogakadémia is. De egyik érseki székhelyen sincsen sem felső kereskedelmi iskola, sem ipari szakiskola. Az egyetemek szaporítása alkalmával sem jött szóba az érseki székhelyek egyike sem. A magasabb iskolák szempontjából sem emelkednek ki tehát az érseki székhelyek a többi városok közül. A semináriumok a maguk természetszerű zárkozottságuknál fogva, a. tanítóképzők pedig a növendékek rendszerinti szerény anyagi viszonyainál fogva nem gyakorolhatnak különösebb hatást az illető város szellemi és gazdasági fejlődésére. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezzel nem azt kívánom bizonyítani, mintha az illető városok azért nem emelkednének ki a többi városok közül mert érseki székhelyek, hanem csak azt, hogy nem emelkednek ki ezekben a tekintetekben sem, jóllehet érseki székhelyek. Bizonyára nem lesz érdektelen tájékozásul még megemliteni, hogy a kultuszminiszteri számvevőségnél vezetett nyilvántartás szerint az alapítványi tőkék és értékpapírok mellett az esztergomi érsekség törzsvagyonához 95,983 kat. hold, a kalocsai érsekséghez 87,433 kat. hold, az egri érsekséghez 42,397 kat. hold földbirtok tartozik. A balázsfalvai érsekségre vonatkozólag nincsenek adataim. Ezeken kívül vannak a káptalanok nem kevésbbé tekintélyes vagyonai. Az uj görög katholikus püspök javadalma hir szerint évi 20.000, egy másik verzió szerint 40.000 korona s a hat kanonok javadalma egyenkiut 6000—6000 korona. Természet-társadalom. Darwinizmus. — Dr. Spányi Géza. — III. A létérti küzdelem a szerves lények közölt, amely a mértani arányban szaporodók között kikerülhetetlen. Malthus tanai szerint minden fajból sokkal több születik, mint megélhet és mivel ennélfogva a létérti küzdelem igen soká tart, ebből az következik, hogy minden lény, amely a többitől reá nézve hasznos módon különbözik, kedvezőbb kilátásokkal néz az élet elébe es ezeket választja ki a természet a tovább tenyészésre (natural selection). Ez az, amit Herbert Spencer a legderekabbak megmaradásának nevezett. A természetnek nincs ethikája. Ez a természetes kiválogatódás irgalom nélkül nyomja el a kevésbbé életképes alakokat, ez okozza a „charakterek divergenciáját* vagyis itt ágazodnak el az eredetileg közös ős utódai, az egyik a progressio utján felfelé haladva, a másik egy állapotban maradva évmilliókon át, a harmadik nyom nélkül kipusztulva a világból. Minden élőlény létfeltételeit illetőleg a tökéletesség felé törekszik, ez a törekvés pedig múlhatatlanul az organizmus fokozatos tökéletesedésére vezet — a földön élő legtöbb szervezetnél — de a tendencia — lormai tekintetben — visszatérni az igen régi jellegekhez a fejlődés első stádiumaiban — mint láttuk — megvan — és néha győz is. Látni fogjuk, hogy minő vaslogika van abban, hogy az egyszerű alakok hogy alakultak át mind összetettebbekké. A geologiai leletek bizony nem tökéletesek ; a származástan által feltételezett évmilliókon átvonuló lánc — amely a bacillustól az emberig vezet — csak egyes darabjaiban van meg — egyesek ugyan rendkívül értékesek — mint pl. az archaesoplerix lelet, amely a madárvilágot kapcsolja a gyíkokhoz ; — vagy a még ma is Ausztráliában élő csőrös állat a mely mintha csak azért lenne a világon, hogy a tudósokat kétségbeejtse, hogy hová is sorozzák hát, mert bundája van, mint egy hódnak, csőre van, mint a kacsának, elülső lábaival úszik, a hátsókkal ásni tud, emellett tojásokat rak és — szoptatásra is be van rendezve, mert emlői vannak — szóval többet tud, mint maguk a tudósok. Ez a csodálht meg összeköti az emlősök és gyikok osztályát egymással. De azért mert a föld kérge nekünk összes kincseit máig még fel nem tárta, mert a természet hatalmas könyvének lapjait mind át nem olvashattuk, kételkednünk a fejlődés lassú, de folytonos menetében az eddig ismertek után sem lehet. Igaz — vannak skeptikusok, akik magukat exact természetbúvároknak mondják, akik azt követelik, hogy mutassák meg hát a Darwin követői a nagy Haeckeliel élükön az összes átmeneti alakokat az ős lénytől az emberig — akkor elhiszik, erre Huxleg igen találóan azt jegyzi meg, hogy jó — ha mi egy ásatásnál egy ősállatnak csak az állkapcsát meg egy lábdarabját leljük meg, szabad-e azt hirdetnünk, hogy — mert a többi nincs meg — az az ősállat csak ebből a két darabból állott. Kétségtelen, hogy az a nézet, amely szerint minden faj egymástól függetlenül lett teremtve — téves. Világítsuk meg kissé a létérti küzdelmet: A lassan szaporodó ember száma átlag 25 évenként megduplázódik, és ha a létérti küzdelemnek oly sok áldozatul nem esnék — 1000 év múlva állni sem bírnának a földön — annyian lennének. Az elefánt a leglassabban szaporodó állat; ha mint 30 éves kezdené meg a családalapítást és ezt 90 éves koráig folytatná ugy, hogy ez idő alatt csupán 6 kis elefántbaby látna napvilágot és még 10 évig — vagyis 100 éves koráig élne — ami elefántoknál éppenséggel nem ritka dolog — ez 750 év alatt egy elefánt után 19 millió utódot jelentene! A tulszaporodás természetes akadályaiként szerepelnek a klima, a nővenyek és állatok viszonya egymáshoz, ellenségek, betegségek, járványok és az ugyanazon fajbeliek harca egymással. Egyéb akadályok — amit csak mély sóhajtás kíséretében lehet felemlíteni és azt hiszem velem méltóztatik érezni: a megélhetés nehézsége — továbbá embereknél a házasságok számának csökkenése — mert sajnos nálunk még nincs bevezetve az a jó szokás, ami egynémely vadtörzsnél már régen megvan — hogy a házasulandó férfinak elég jó anyagi helyzetének kell lenni ahhoz — hogy a leányt szülőitől megvásárolja. És még egy rendkívüli horderejű és az állatvilág progressiv fejlődésére főfontosságu törvény uralkodik ősidőktől fogva -- amelyről beszélnünk kell — és ez az ivari — a nemi kiválogatódás. Ennek keretén belől nem az élethalál kérdésé dől el, hanem az, hogy valamely faj képes-e utódokat hagyni maga után és itt is rendesen az életerős himek azok, amelyek a küzdelemből győztekként kerülnek ki — szaporítják és tökéletesitik — fajukat. Pl. agancs nélküli szarvasnak, sarkantyú nélküli kakasnak nincsenek kilátásai családalapításra. Harc nélkül nincs boldogság, és hogy a természet a faj fenntartását és tökéletesedését a le?nagyobb boldogság elérésével identifikálta — mutatják azok az ádáz harcok, melyeket a legalacsonyabb v. állattól fel az emberig számtalan változatban minden állat ennek a célnak szolgálatában vív. Pl. a rendesen fatuskókként lomhán heverő alligátorok féltékenységi rohamaikban tömbölve és egymást tépve forognak közben akárcsak a hadi táncot járó rézbőrű indiánok. A hidegvérű lazac is megmelegszik, ha flőrtölésében rivális zavarja meg és egy szemrevaló lazachölgy kegyeiért napokig képes szünet nélkül verekedni — mig az erősebb nem győz. A szarvasbogár vetélytársát hatalmas forgóival gyakran megsebzi, és gyakran észlelték, hogy a gyengébb nemhez tartozó bogár látszólag mint pártatlan néző van a közelben — azután a győztessel tova sétál. A madarak versengése legtöbbször sokkal békésebben folyik le. Itt az az elv uralkodik, hogy többet észszel, mint erővel. Az énekes madarak hőstenorjai a legszivrehatóbb concerteket rendezik, a hiu paradicsommadarak és pávafélék gyönyörű szárnyaikat a leghatásosabban terjesztik széjjel