Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-14 / 65. szám

4 65-ik szára JtffÍMIDÉK. 1913. augusztus 14 és sokáig tart ez a korzó — mig végre őnagyságának méltóztatik választani — és persze a legjobb énekest, vagy legvonzóbb kérőt választja ki élete párjául. (Folytatjuk.) Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő úr! Miután az eddigi tanügyi rovatok az egyesületi, illetve az iskolai híreknek vannak szánva s a tanügyi vitatkozások, gyermek tanulmányozás, néptanítói foglalkozással együtjáró néptanulmányozás rovatokon kívül esnek vagy helyi sem foglalnak, tisztelettel kérem, mint e becses lapnak tanügyi munkása, szíveskedjék részünkre az alábbi címek alatt a következő rovatot nyitni: Néptanítók szava, mely rovatban a vitatkozások, tanügyi reformtörekvések — legyenek azok hazaiak vagy külföldiek — s végül a tanitók anyagi érdekeit szolgáló cikkek foglalnának helyet: A gyermek c. rovat a gyermektanulmányozás módját népszerűsítené, eredményeit bemutatná, ertékes adatokkal szolgálná a gyermek psycbologiát; végül a Néprnjz a nép életét (alkohol, egykerendszer is), szokásait, babonáit, költeményeit, tréfás mondásait, nyelvét, szöllásmódjait örökítené meg a néprajzi tudomány részére s tenné tanulságossá a család, iskola és a társadalom megbecsülhetetlen hasznára. Miután a vidéki lapok azon része, melyek szerkesztői vagy munkatársai a néptanítók, hasonló rovatokkal vannak ellátva, mely tényt kiemelte egykoron dr. Sebestyén Gyula az Ethnographia szerkesztője is, hiszem, hogy a megadott keretet képes lesz betölteni, szines képpel ellátni a szabolcsvármegyei tanítóság is. Midőn kérésem ismétlem, vagyok Nyíregyháza, 1913, augusztus 6. kiváló tisztelettel: Stoll Ernő, néptanító. NÉPTANÍTÓK SZAVA. Fűrészporok. Ha a kontinensen körül tekintünk — irja Páfrány, a tanügyi pilóta — azt látjuk, hogy mindenütt győz a nemzeti eszme. Hiszi a piszi, édes gyökerű Páfrány. A nemzeteknek Moussong nevéban szentháromságot ád, pedig csak a magyarnak van szentháromsága s ez is mint az Ó szőlő feredői levélben meg lett írva : a gulyás húsleves. Nálunk a nemzeti eszme: halk sóhajtás. Ez is pazar. Nálunk — a gazdasági erő — törtszárnyu madár, mely mint a fáradt ősei nap, föld közelben jár. Ejnye, be jó! A kultura az emberlakta hely minden zugát bevilágító ragyogó csillag, melynek sugárkévéje *nyomán stb . . . Tehát üstökös vagy te is kultura, mely jön s ködbe vész nyomtalanul. Csillag Juci is addig volt drága csillagom mig férjhez ment s aztán lett drága üstökösöm. No nézzük a magyar kulturát. Ennek mécse csak itt-ott pislog, talaja még töretlen, megmunkálásra vár, Hát az ekéje milyen s a gazdának van-e vágott dohánya ? Azt irja, hogy a magyar tanítóság mindenkor magába szívta a fejlődőkor eszméit, belehelyezkedett a világotátérő gondolat közösség által teremtett egyetemes kulturközösségbe anélkül, hogy a nemzeti lényegből valamit feláldozott volna. Hát akkor mért hangoztatjuk, a tények mért igazolják, hogy a tanítóság konzervatív és reakcionális, ki a nemzeti lényeget az egykedvűségben és a keleti indolenciában örökíti meg, melyből nem áldoz föl soha semmit sem, még akkor sem, ha saját fizetéséről, életkérdésről van szó. (De egymás szájából kiüti a kenyeret.) Nemcsak fogalomzavarra mutat, de ellentmondást igazol — mert egyszer halksóhajtásnak tartja — hogy a haladás tényezőinek befogadása s az évezredes hagyományok összeegyeztetése által az elegyítés munkájából mindenkor diadalmasan emelkedett ki a nemzeti egységből fakadó demokratikus alapokra helyezett függetlenség eszméjének gondolata. Ha nemzeti egység lenne, akkor nem lenne napirenden a nemzetiségi kérdés, hanem az egységes gondolat irányítaná cselekvésünket a nép és a haza boldogitására. Ha nemzeti egység lenne akkor nem is kell ebből fakadó domokratikus alap mert hiszen e kettő: egy, melynek eszméje a függetlenség. Az, hogy a tanítóság zöme mosologva megy a reakció vádja mellett, mosolyog a klerilazimus vádja felett, mosolyog az ellenpárt állításai felett: szép, szép, csak a vége ne legyen keserű, ne fagyjon az ajkakra mosoly. Azt állítja, hogy a nemzet legdrágább kincse a gyermek. Hát a történeti hagyományok, melyekre hivatkozik, nem azt bizonyítják, hogy a nemzet mindenkor kész volt gyermekeit a haza javáért feláldozni. Hát Kölcsey négy szócska üzenetét is elfeledtük, hogy a haza minden előtt, . . . mert a nemzet a gyermekében él tovább. Ezt mondja Széchenyi István: Nyelvében él a nemzet. Hogy a gyermek drága volta miatt miért fordul a társadalom részvéte oly rokonszenvesen a tanítóság felé, szinte gyanusitólag hat ebben a formájában mintha ezen drágaság előidézésében tevékeny részt fejtene kí a tanítóság. Itt is kimaradt valami, mint Plató definíciójából: az ember kétlábú tollatlan állat. A kiküldöttek előtt a zászlohajtás fölösleges, mert ezek valamint most, ugy a jövőben is nem saját meggyőződésük szerint adják le szavazatukat; mert hiszen a közgyűlésnek napidíjas kiküldöttei s mint ilyenek azt fogják képzelni. míg ez ósdi rendszer divik. Czabán személyére csak annyit, hogy ez nem független anyagilag, falucskája ügyébe nincs beleszólási joga, tehát nem oly tekintély, mint Moussong. De van nyitott szeme, melylyel belát a nép millióinak szivébe, finomult érzékkel felfogja a fölfelé suhanó sóhajokat, a titkon elhullatott könnyeket, küzd velük és érettük, küzdött és soha nem lankadó buzgósággal küzd a mi érdekeinkért is. És rendkívüli, idegmegfeszitő munkásságának hol az eredménye ? Ne keressük az áldó kézt, mert az, ki a közügyekért önzetlenül harcol nem ezt várja, nem ezt kapja, hanem a sújtó kézt. Ezt kapta ő, két év óta húzódik fegyelmi ügye s tovább húzzák, hogy családi pótlékot ne adjanak nyomorgó családjának, hogy siró gyermekei puhítsák meg az igazságot kereső apa erős akaratát, nemes elhatározását. Nem folytatom tovább, minek is folytatnám csak búmat toldanám. Hanem egy bocsánat kéréssel végzem, Shakespeare Robin pajtásával kérem, ha valamit rosszul irtam: Nézze el most uri kegy, Ezután majd jobban megy. Isten vele Páfrány, búcsút int a Sáfrány. A harangozó tanitó. A lenti-i kántor-tanító 36 évig harangozott, miután tovább nem birta ez igát, erről lemondott, mire a bölcs iskolaszék elcsapta az öreg ; Berényi Miklóst. Igaza van — irja keserű f iróniával az Uj Korszak — a népnevelésben fö a harangkötél. Akinek ez nem tetszik, akassza fői magat erre a kötélre. Erre érdemesiti a 36 éves tanitót a szeretet üdvözítő tanának gonosz hirdetője. Rólnnk-néikiilünk. A községi tanitók a közigazgatási bíróság 1884-913. sz. a. k. ítélet alapján nem lehetnek az iskolaszék tagjai. íme igy terjesztik a néptanítókra a jogokat, kik hivatásuknál fogva is a- népjogokért vannak hivatva küzdeni. — „Majd ha a Bank virágzik . . ." Nyilvánvaló kulturbotrány, hogy a Tanítóegyesületek Országos Szövetségét a Magyar Tanitók Bankja vezeti. A szövetség igazgatótanácsának abszolút többsége a bankosokból telik ki, lévén kuszonnyolcz delegálja a vezetőségben a kicsi pénzintézetnek. De a banknak föltétlenül szüksége van a kormány támogatására s igy a szövetségnek politikai súlya sohasem lehet, mivel a tanítóság érdekeivel mitsera törődnek. A Bank azonban a Szövetséget nem hagyja cserben. Mert: „Majd ha a Bank virágzik, akkor a jövedelem 10 százalékát Szövetségünk pénztára évről évre átveszi az általunk megjelölendő czél előmozdítására." így irja ezt a főbankos és főszövetséges szerkesztő. Tehát a tanítóság nyugodt lehet, mert ha van még valami titkos kívánsága, rejtett reménye és az mindebben kulminál: „majd ha a Bank virágzik ..." — aligha öregszik meg többé tanitó szegényen, nyomorultan ebben az országban. Kartársak szíves figyelmébe! Uj Korszak c. radikális lap legközelebbi száma augusztus 29-én jelenik meg. E lap küzd a közoktatás államosításáért, minden felekezeti tendenciának az iskolából va!ó kizárásáért, a tanárok és tanítok gazdasági helyzetének gyökeres javításáért s követeli a mindenek előfeltételét: az általános, egyenlő, községenlcénti, titkos választójogot. Előfizetési ár: fél évre 4 K, tanítóknak 3 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Egressy-ut 71 szám. TANÜGY. Felhívás! Felkérem az érdekelt t. szülőket, hogy az iparos pályára alkalmas gyermekeiket, amennyiben a folyó évi szeptember hó 1-én megnyitandó Iparostanulók Otthonában óhajtanák elhelyezni őket, az Iparos Tanulók Otthona vezetőségénél (központi ág. h. ev. népiskola) sürgősen és lehetőleg személyesen bejelenteni szí veskedjenek, mert a vezetőség a jelentkezések sorrendjében fogja a felvételt eszközölni. Nyíregyháza, 1913. évi augusztus 12 én. Ruhmann Andor, igazgató. Tanitói értekezlet. F. hó 9-én tartotta a nyíregyházi ág. h. ev. tantestület a Központi iskola igazgatói szobájában értekezletét. A tárgyalás és határozat hozatal Kubacska István indítványa folytán elmaradt, igy tehát a tárgysorozat pontjai csupán a megbeszélés tárgyait képezték s a csonka parlament nem esett a rólunk — nélkülünk hibájába. A tárgysorozat pontjait képezték volna : a tanitók áthelyezése és uj tanitó választására vonatkozó javaslat tárgyalása. Erre nézve szabad legyen megjegyeznünk, hogy a városi tanitók gyakori osztálycserélgetésének, áthelyezgetésének a mai rendszer mellett barátai nem vagyunk. Mert a A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszteri rendelet szerinti MENTŐ SZEKRENYEK 8 K-tól feljebb minden kivitelben valamint egyes részei külön is kapható ; KMS BLUMBERG JÓZSEF SS,