Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-01 / 35. szám

2 35-ik szám. JSíyíRyiDÉK. 1913. május 1. lépett. Ki ne látná azonban, mennyi erőfeszítésre van még szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a nagyszerűen bevált segítő szervünk óhajtásunkat csak megközelíteni is tudó sikereket érjen eH A minden tekintetben helyes indítást ennélfogva a legmesszebb menő támogatásban kell részesítenünk, hogy csüggedés ne álljon a nagy lelkesedéssel megkezdett munka helyébe. Mindezek azonban, ismételjük, inkább csak részletkérdések; az ügy egész kompiekszumát csak az összes hivatott tényezők egyértelmű elhatározása aiapján, helyes munkamegosztással és elszánt akaraterővel juttathatjuk dűlőre, s így nem hangoztathatjuk eléggé, hogy kiki a maga helyére állva teljes odaadással végezze kötelességét! A. Á vízvezeték és csatornázás. A vízvezetéki és csatornázási bizottság ülése. Legfontosabb, de egyszersmind legnehezebb kérdéseink egyike a vízvezeték és az altalános csatornázás kérdése. Fontos és nehéz kérdés ez minden városban, de kétszeresen fontos a mi alföldi poros, szeles városunkban és sokszorosan nehéz kérdés a vizszerzés nehézsége; miatt. Sokan, akik a közdolgokkal csak felületesen, bár rendszerint annál nagyobb hanggal és bátorsággal szoktak foglalkozni, azt hiszik, ehez nem kell egyéb, mint akarat meg pénz. És azt hiszik, hogy ezt a kérdést már Nyíregyházán is régen meg lehetett volna oldani. Sajnos, a dolog nem egészen igy áll. A város tudvalevőleg évek ota foglalkozik ennek a kérdésnek a megoldásával. És még mindig ott tartunk, hogy a legjobb, a legkedvezőbb esetben is évek kellenek ahhoz, mig vízvezetékünk és általános csatornázásunk lesz. A mult szombaton tartott vízvezetéki és csatornázási bizottsági ülés tanulságai legalább erre engednek következtetést. Májerszky Béla kir. tan. polgármester a mult szombaton délután 3 órára hívta össze ezt a bizottságot, melynek ülésén jelen volt Pazár István miskolci vizmüigazgató, a város szakértője is. semmi súlya. Astaróth azonban ragaszkodik hozzá, de én nem adom, mert ő miénk. Péter — válaszolta az Ur belülről — ha folt van a lelken — akkor ezidőszerint még Astaróthal van elszámolni valója. Ha rövid időre is, de a purgatóriumban van a helye. De Uram! Én megvizsgáltam ezt ^ lelket. Tiszta lélek ez s az ő bűne nem bün. Átkozott rossz anyósát véletlenül főbe kolintotta, a mit hasonló körülmények között más is megtett volna. Én ezt az ártatlan bárányt nem engedem, bármi történjék is. De Péter, — hallatszott az Ur hanpja — mi árt avatkozol oly dologba, a melyhez semmi közöd ? Pöröm van Astaróthal Uram ! Hivasd egybe tüstént a huszonnégyes nagy törvényszéket. Nem engedem ezt a lelket! Parancsold vissza az Ítélethozatalig azt az átkozott Astaróthot. Ha nem kapok igazságot, akkor megköszönöm a nagy tisztséget. íme a kulcsaim! Meg lesz a kívánságod — felelte Krisztus — de ha elveszted a pört Péter: ám lásd a többit! Nevezze meg Astaróth a 6 lelket, kiket a 24 közül bíróul jelöl a maga részéről s egyben jelölje ki közülök a pörvivőt s Ítélethozatalig távozzék a kapuktól. Te is nevezd meg a magad 6 biráját, a többit én jelölöm ki. (Mert mennybéli statútum az, hogy a Boldogok közötti vitás ügyben egy 24 tagu magas biróság ítélkezik. Hat-hat biró nevét a perlekedő felek állapítják meg s a büntetést kérő fél nevezi meg a pör vivő nagy lelket, az ő hatja közül. A másik tizenkettőt az Ur jelöli. íme a törvényszék tagjai: Loyola Ignác, Aranyszájú Szent János, Kölcsey Ferenc, Pál Apostol, Szent Bernáth, Mohamed, mint a sáAz ülésen került tárgyalás alá a belügyminisztérium műszaki osztályának értesítése az eddig létesített próbakutakból nyert eredményekre. A város ugyanis, ugyanezen műszaki osztály véleménye alapján, mielőtt az általános csatornázás és vízvezeték terveinek elkészíttetésére határozná el magát, először azzal a kérdéssel akar tisz'ába jönni, hogy honnan lehet a vízvezetékhez s egyszersmind az általános csatornázás öblítéséhez szükséges kellő mennyiségű és minőségű vizet megszerezni ? Ebből a célból két helyen is fúrlak próbakutakat. Az egyiket a város északkeleti oldalán, a Bujtos alatt, a korcsolyázó tó mellékén, az úgynevezett igricei csatorna vízgyűjtő medencéjében. A másikat a város nyugoti oldalán, a két vasút között, mely terület az Érfolyó vízgyűjtő medencéjéhez tartozik. A két próbkutnak vizadó képességét pontos mérésekkel, hosszabb szivattyúzással megállapították ; a nyert vizet bakteriológiai és kémiai szempontból megvizsgáltatták s ezeket az eredményeket, de egyszersmind a Sóstón levő furott kútnak, meg az államvasutak által a mozdonyok táplálására szolgáló furott kutaknak vizadóképességére és rétegviszonyaira vonatkozó adatokat is felküldtek a belügyminisztérium műszaki osziályának tanulmányozás és véleményezés végett. A megérkezett vélemény szerint a Bujtos alatti kut aránylag kevés vizet szolgáltat. A feltárt rétegek vízszolgáltatás szempontjából gyöngék, amennyiben mind többé-kevésbbé agyagos, igen finom szemcséjű homokrétegek. Ez a próbakut hónapokig terjedő próbaszivatytyuzás alatt átlag 1.9 — 2.4 liter vizet adott másodpercenként, mely víz azonban W/o homokot tartalmazott. A másik próbakut a két vasút kőzött ugyancsak hónapokig tartott próbaszivattyúzás alkalmával átlag 2.5 liter vizet adott másodpercenként, de nem homokolt. Ez utóbbi kut vizét az állami bakteriológiai intézet bakteriológiai szempontból kifogástalan tisztaságúnak találta. A beküldött vízminta csiraíartalma köbcentiméterenként 250— 300; azonban kórnemző csírát egyáltalán nem tartalmaz és mert uj kútról van szó, az intézet véleménye szerint az állandó használat folytán a csiratartalom még apadni fog, sőt teljesen meg is szűnik, mint a az hasonló kutaknál tapasztalati tény. Az országos kémiai intézet a beküldött vizben 20.5 milligramm vasoxidot talált literenként, minek folytán a vizet vízvezetéki célra előzetes vastalanitás után ajánlja csak felhasználni. A belügyminisztérium műszaki osztály a tán által kért bírák s a pörvivő közülök Kölcsey Ferenc. Igy óhajtotta ezt Astaróth. Szókratész, a jóságos görög bölcs, Michel Angéló, a hármas művészet örökös ura Kolumbus Kristóf, Melanchton Fülöp, János az evangélista, végül Tannenbaum Izráel, a nagyhírű csengeri rabbi. Most jött a Messiás által kijelölt 12 biró, névszerint : Ábrahám a pátriárka, Ezra a hires pap, Illés a tüzes szekerü, Szent Tamás, Nikodémus, a bibliai József, Zoroaszter, Szent András, Szent József, Szent László, az egykori magyar király, Kempisz_Tamás és VI. Adorján. Ilyen vegyes összeállítású volt a legmagasabb biróság, mert t. i. a mennyekországában ismeretlen a vallási villongás. Minden tiszta lélek oda jut. Meg van ott a mohamedán negyed, a zsidó ghettó, a keresztény rész, a buddhista osztály azzal a különbséggel, hogy a tiszta lelkek nagyon jó barátságban élnek együtt s nagyon szeretik egymást. Testvérem az Úrban — kezdte az elnöklő Jézus — döntsék el a pört Péter és Astaróth között. Lépjen elő Gáthy Mihály, a mennyek kapujához vándorolt lélek s adja elő hires esetét. Ti pedig hallgassátok jól meg, mert arról van szó : kiadassék-e Astaróthnak vagy sem ? Gáthy Mihály előlépett. Lélek — szólt érces hangján Kölcsey Ferenc, •a pörv vő nagy lélek — gyilkossággal vádollak téged. Megölted anyósodat, özv. Hervay Mátyásnét. A bün jele ott van a szárnyaidon. Mit hozhatsz fel védelmedre ? Magasságos biráim, engedjétek meg, hogy elmondhassam szomorú életemet. Mint theológus beleszerettem egy bájos leányzóba — s a fényes jövőt ígérő papi pályát közvetlen a felszentelés előtt megcseréltem a tanárival, hogy ezeknek az adatoknak a birtokában a vizvezetékkez szükséges viz beszerzésére a város nyugati oldalát, a két vasút közötti területet ajánlja ; természetesen a viz megfelelő vastalanitásával. Mielőtt azonban a vízvezeték létesítése elhatároztatnék, azt ajánlja, hogy mindenek előtt állapíttassák meg a város vizszükségle s ennek alapján a létesítendő kutak száma. Figyelemmel arra, hogy a városnak a legutóbbi népszámlálás szerint 38000 lakosa van, melynek azonban egy jelentékeny része a város külső határában lakik, számítása szerint mintegy 14—16 furott kútra lesz szüksége a városnak, hogy a szükséges vizet megkapja, ha egy-egy kut átlag 2.5 liter vizet ad másodpercenkent. A vízvezetéki bizottság ülésében Pazár István miskolci vizmüigazgató behatóan foglalkozott az eddigi eredményekkel. Szerinte szintén a két vasút közötti terület bizonyult alkalmasabbnak a vizszerzés céljára. Azonban azt reméli, hogy a többi kutak, melyek a jelenlegitől és egymástól átlag 80 méter távolságra lesznek készítendők, nemcsak 2.5 liter vizet fognak kiadni másodpercenként, hanem a rendszeres szivattyúkkal 3 litert, tehát naponként 240—250 köbmétert. A város vízszükségletére tehát 12—16 kut lesz szükséges. A végleges kutak természetesen jelentékenyen kevesebbe kerülnek egyenként, mint a próbakutak kerültek. Nem csak azért, mert a fúrások vállalkozója a tömeges munkát olcsóbban vállalhatja, hanem azért is, mert a próbakutaknál a vizmérésekhez szükséges szivattyúzásokkal is sok időveszteség és költség merült fel. Azt hiszi, hogy a végleges kutak költségét folyóméterenként 120 koronában lehet előirányozni. Vagyis, ha a kutak átlag 130 meter mélyek lesznek is, (a Bujtos alatti próbakut 151 méter; a két vasút közötti 120 méter) egy-egy kut átlag 15600 koronába fog kerülni. A chémiai intézet által konstatált nagyobb arányú vastartalom meglepő ugyan, de nem szokatlan és nem leküzdhetetlen akadály. A tapasztalat szerint nem csak Magyarországon, hanem egész Európában vastartalmuak a mely furásu kutakból nyert vizek, aminek megvan a maga geologiai magyarázata. Vastartalmú a budapesti vízvezeték vize is, amit a tavaszi csőmosások alkalmával szabad szemmel is lehet tapasztalni a kitóduló viz sárga színén, ami a csőhálózatban lerakódott üledékektől származik. Vasas tartalmú a debreceni kutak vize is és valamennyi magyarországi alföldi mélyfuratu kútból táplált vízvezeték vize. A különbség csak a vastartalom mennyiségében van. Sok helyütt feleségül vehessem a szerelmemet. Szatmárt választottam állomáshelyül, mert a menyaszszonyom s később feleségem oda való leány volt s ott lakott jómódú özvegy anyósom Hervay Mátyásné, akinek szép nagy uri háza, szőlői voltak s igy előnyős anyagi helyzetbe véltem jutni anyósom segélyével. Isten félő, rendes ember voltam világ életemben, szeretett, becsült mindenki. Sőt egy filozófiai munkámmal hírnevet is szereztem magamnak. Nem hazudok Magasságos biráim, nem is hazudhatnék, mert megbénul az ajka annak, aki előttetek hamisat mond. De valósággal filozofushoz illő türelemmel tűrtem sorsomat három esztendeig — s mindezeket az anyósom okozta. Feleségem, született Hervay Judith áldott jó lélek volt, de az anyósom pokollá tette mindkettőnk életét. Házasságunk utáni 7 napig nem tőrtént semmi. Akkor azonban megindult a lavina. Ha óra után rögtön hazajöttem megszidott: miért lábatlankodom folyton otthon, ha elkéstem, kijelentette, hogy nem jó szemmel nézi, ha az ő leányának férje csavarog. Beavatkozott legszentebb ügyeimbe. Ha néha-néha feleségemmel kéz a kézben, szem a szemben ültünk, rám kiáltott: Törődne a tanár ur inkább az önképzéssel a helyett, hogy folyton nyavalyog. Titokban kellett édes anyámat segélyeznem, mert ha megszimatolta, hogy pénzt küldtem, mindenkinek elmesélte, hogy azért nem tud az ő leánya zöld ágra vergődni, mert az a jó férje, a tanár ur, miden pénzét elküldni kiéhezett pereputyának. Schreklich! — kiáltott fel önkéntelenül Tannenbaum Izráel, a néhai csengeri rabbi.