Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-01 / 35. szám

35-ik szám. JSfYÍRYIDÉK. 1913. május 1. 3 ez oly kevés, hogy külön vastalanitó berende­zésről nem kell gondoskodni. Ellenben például a külföldön Németországban Hamburg, Berlin, Braunscbweig városok vízvezetékeinél, Magyar­országon Marosvásárhely, Kisbér, Arad, Temes­vár és a szomszédos Tokaj vízvezetékeinél is a kutakból nyert vizet csak előzetes vastalanitás után nyomják a vízvezetéki csőhálózatba. Ez a vaslalanitás a nyert és szolgáltatott vizet vala­mivel megdrágítja ugyan, de Dem jelentékenyen. A bizottságban felmerült aztán az a kér­dés, hogy még mindig kisért Nyíregyházán az a vélemény a nagy közönség körében, hogy nem volna-e helyesebb, olcsóbb és célszerűbb, ha a város letenne a mélyfuratu kutakból való vizszerzés gondolatáról és a Tiszából szállít­tatná a vizet Nyíregyházára ? Pazár István miskolci vizmüigazgató kifej­tette, hogy van tudomása erről az aggodalom­ról, valamint arról is, hogy sokan azt hangoz­tatják, hogy várjuk be előbb a debreceni víz­vezeték eredményeit. Ez utóbbira megjegyzi, hogy a debreceni példa Nyíregyházán nem lehet magába véve irány­adó. Ott, mint az eddigi nyíregyházi próbaku­tak igazolják, egészen mások a talaj és vízvi­szonyok. Ott durvaszemcséjü homokrétegből kapják a vizet ; mig a nyíregyházi vizadóréte­gek finom szemcséjű homokból állanak. A ten­ger színe feletti magassági viszonyok is mások. Egyébiránt a debreceni vízmű már mult hétfőn megindult. Ami a Tisza vizének felhasználását illeti, ebben a tekintetben már kifejtette több ízben nézetét, mely megegyezik az összes hasonló kérdésekkel foglalkozó szakemberek nézetével. Nem ajánlhatja ezt a tervet, mert a nagy tá­volság miatt a vízmű létesítése maga is sokkal, milliókkal többe kerülne. A Tisza vizének vál­tozó hőmérséklete is kedvezőtlenebb emberi élvezetre, mint a mély furatu kutaké. Hivatko­zik arra, hogy a külföldi folyómenti városok, ahol régen, esetleg évszázadok előtt létesítették a vízvezetéket a folyó vizének felhasználásával, egymásután áttértek a mélyfuratu kutak rend­szerére. Hivatkozhat azonban klasszikus hazai példákra. Szeged a Tisza mellett mély furatu kutakból csinálta meg a vízvezetéket; ellenben az ugyancsak a Tisza melletti Szolnok a Tisza vizének felhasználásával. És Szegeden a víz egység ára 12 fillér; Szolnokon 40 fillér. Sze­geden a vízmű kifizeti magát, pedig minimális árakat szabtak meg; Szolnok város a legutóbbi évben 30,000 koronát fizetett reá. Szegeden szívesen iszszák a vízvezetéki vizet; Szolnokon 1 szavazat — mormolta csendesen Péter — Nem volt éjjelem, nem volt nappalom. Egyszer a fivérem meglátogatott bennünket s anyósom feleségem előtt azt mondta, hogy én vagyok edes anyám büszkesége s hogy mily büszkén mutogatja minden ismerősének, a hires „Lelki Klinikát" a melyet az ő derék, jó fia Mi­hály irt. De tovább nem folytathatta, mert anyó­som közbevágott. Nem csodálom ! Minden anya gyönyörűnek tartja a saját magzatát. Pedig köztünk legyen mondva, a tanár ur egy közönséges fickó, léha fráter . . . Borzasztó — szörnyűködött Szent József, Kempisz Tamás és VI. Adorján. . . . Négy szavazat — morogta Péter — Ha törődtem a gazdasággal az volt a baj, ha nem törődtem, azért szidott. Ha álltam: ablakos volt a nevem, ha ültem elzavart ghe­lyemről. De hát miért nem helyeztetted át maga­dat ? — kérdezte iszonyodó arccal Szent Ta­más és Melanchton Fülöp. . . . Hat szavazat — jegyezte Péter. Éppen arról akarok beszélni. Egyszer az én szerető, jó feleségemmel megbeszéltük, hogy elég volt immár a keserű italból. Más városba helyeztetem magamat. Mikor anyósom értesült a tervünkről, kijelentette : hogy ő örvendene legjobban, ha engemet Szatmárról mennél messzebb tudna. De a feleségem nélkül, mert ha a leánya mozdulni mer. a szent zsoltárokra aki csak teheti, csak mosásra használja a víz­vezeték vizét. E tekintetben egyébként, azt ajánlja, hogy minden további kételyeknek elejét veendő, for­duljon a város a belügyminisziérium műszaki osztályához, mit szól ahhoz az eszméhez, hogy Nyíregyházán esetleg nem volna-e helyesebb a Tisza vizéből ellátni a tervezett vízvezetéket ? Végül még elmondotta, hogy a legjobb aka­rat mellett sem szabad azt hinni és remélni, hogy a vízvezeték, — még ha a pénzviszonyok megengednék is — egyhamar elkészülhet. Ehez még sok időre van szükség. A kutak megfú­rása, a csőhálózat, a víztorony stb. terveinek elkészítése, az ajánlati verseny megtartása, a munkálat kiadása, a munkálat végrehajtása éve­ket vesz igénybe. Ugy, hogy ha még ebben az évben sikerül az elvi kérdésekben végleges meg­állapodásra jutni és azután sem merülnek fel semmi hátráltató akadályok, számítása szerint a nyíregyházi vizmü az 1916. évnél előbb ké­szen nem lehet. A bizottság köszönettel fogadván a nyert felvilágosításokat, azt határozta, hogy első sor­ban a belügyminisztérium műszaki osztályának véleménye kéressek ki a Tisza vizének esetle­ges felhasználása kérdésében. Lelkészbeiktatás. A téglási ref. egyházközség vasárnap, április 27-én iktatta be uj lelkipásztorát. Az egyház b. e. Ablonczy László korai halálával ürült meg. Het hónapig várakoztak a jó téglásiak, mig az Amerikában szolgáló ifjú Andrásy Kálmán, kit egyhangú bizalommal hívtak meg, elfoglalhatta állását. Az idő végre is bételt. Megérkezett az uj lelkipásztor, kit annál nagyobb érdeklődéssel vártak, mert közülök egyetlen lélek sem ismerte, nem látta. Csak jó hírét hallották. Biztak annak a köz­mondásnak az igazságában „alma nem esik messze a fájától." Az öreg fát, id. Andrásy Kálmánt, ismerték gazdag gyümölcseiről, nemes lelkéről. Remélték, hogy abból a lélekből, abból a szikrából, mely az édes apában él, élni fog a fiúban is. S „ez a lélek nem lesz erőtlen munkása az Isten országának. A gyönyörű tavaszi vasárnap kedvezett az ünnepség fényének, sikerének. Nemcsak a tég­lásiak apraja-nagyja, vett abban részt, de messziről is eljöttek a tisztelők és jóbarátok. Zsúfolásig megtelt a templom. Az egyházmegyét Korocz József egyh. m. főjegyző képviselte, ki igen bölcs és gazdag tévén kezeit mondja ki a legrettenetesebbet: az anyai átkot. Ettől féltünk mi ! . . . Iszonyatos! kiáltották magukból ki­kelten Mohamed, Aranyszájú Szent János, Ni­kodémus, Zoroaszter s a bibliai József. Tizenegy szavazat mondta csendesen Péter. — És én feleségemre való tekintettel filozófusi türelemmel tűrtem nyomorúságo­mat. Krisztusi türelemmel — igazította helyre Pál apostol, Szent Bernáth és Kolumbus Kristóf. . . . Tizennégy szavazat — dörzsölte ke­zeit Péter — végre rámpillantott a jóságos Isten! Meghalt az én kínzóm s én megbocsá­tottam neki tiszta szivemből, mint ahogy Isten parancsolta. Magunkra maradván feleségemmel a diszes ravatal mellett, behoztam Lelki Klinika cimü filozófiai munkámat s abból a halott tiszteletére felolvastam a legszebb részt, a ha­lálról írottat. . . . Nemes cselekedet! — bólogatott Loyola Ignác és János, az evangélista. Tizenhat szavazat — olvasta Péter. — De egyszerre csak elállt a szívverésünk is. A ravatal megmozdult, anyósom felébredt, mert csak tetszhalott volt s rám kiáltott: Bámészkodunk ugy-e tanár ur, hogy fel­keltem halottaimból ? Kár volt még őrülni! Hanem fösvény Uram csak ily hitvány ravatalt érdemelt a gazdag anyós ? Szóljon már! Meg­bambult talán, hogy oly bámészan néz reám s ugy szorongatja kezében azt a könyVet? tartalmú beszéd kíséretében iktatta be az ifjú Timótheust. Ott voltak gr. Dégenfeld Pál egy­házi főgondnok, Veszprémy István orsz. kép­viselő, az apa, Andrásy Kálmán buji, Szikszay András ibrányi, Veress Károly nyírturai, To­mory Dezső szabolcsi, Bálint János geszterédi, Porsolt István ujfehértói lelkészek, Rózsa Ernő főszolgabíró, Aranyoss József ujfehértói főgond­nok, Szabó Gyula tanitó s ezeken kivül még sokan. Az igtató lelkész, Korocz József, ünnepélyes felszólítására az uj lelkész elmondotta beköszönő beszédét. Illetve előbb imádkozott. Imádsága egyszerű közvetlen, a legtermészetesebben el­mondott szívből fakadó imádság volt. Szivünk­nek egyetlen húrja nem maradt érintetlenül, mi is vele szálltunk, vele együtt jártuk be mély­séget és magasságot. Pál apostolnak Kor. I. levele I. r. 18. verse alapján prédikált a keresztről való tudomány­rój. Azt mondotta egyik felköszöntője róla, hogy az eszméknek egész árvizét borította reánk. Gazdag volt a tartalom, hatásos az előadás, gazdagépülésére a szomjúhozó lelkeknek. Templom után a presbytérium diszgyülést tartott, hol az uj lelkész a lelkészi hivatalt át­vette. Délben gr. Dégenfeld Pál ur látta szívesen a vendégsereget. Étkezés a hymnus eléneklésé­vel vette kezdetét. Kell-e mondanunk, hogy toaszt is volt elég? A grófi pince jó bora csinálta-é? de meg vol­tak ihletve az ajkak. Igen szépeket hallottunk a ket Andrásy, Szikszay s Korocz-tól. Szikszay András egy pár kuruc nóta eldalolásával is gyönyörködtette hallgatóságát. Bizony csak az. este vetette haza a vendégeket. Gare aux voleurs! Olvasván a Nyírvidék mult vasárnapi szá­mában ez alatt a cim alatt megjelent cikket, engedje meg az igen tisztelt szerkesztőség, hogy arra vonatkozólag néhány szerény megjegyzést tegyek. Tökéletesen igazat adok az igen tisztelt cikkíró urnák abban, hogy amerre csak meg­fordulunk, mindenfelé ki kellene irni azt a figyelmeztetést: Gare aux voleurs ! Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Annyi oldalról vagyunk ki­téve mindenféle megtámadtatásoknak, melyek zsebünk ellen irányulnak. Attól tartok azonban, hogy ez a figyelmeztetés magában véve nem volna elegendő védelem az ellenünk irányuló merényletekkel szemben. Hiszen ha ennyi elég Micsoda könyv az? Ah! ... A Lelki Klinika ? A maga őrült zagyva elméjének ostoba termé­keit olvasta holtnak vélt testem felett ? . . . No itt a stóla érette Tisztelendő Uram ! S égő gyertyástól fejemhez vágta a nehéz gyertyatartót. . . . Rettenetes! kiáltotta Szokrátész s az iszonyattól pár szál haja az égnek meredt. — Ezt még az én Xantippém sem tette volna ! Tizenhét szavazat -— susogta a nagy Apos­tol. — Erre én is elfelejtettem türelmemet. Kiszaladt a nehéz kötésű diszes könyv kezeim­ből s élével ugy neki ment özv. Hervay Má­tyásné homlokának, hogy menten visszaindult a Halál birodalmába, melynek kapujából csak az előbb fordult vissza. ... Az enyémből már akkor szaladt volna ki, a mikor öcséd előtt becsmérelt — szólt ön­érzetesen Szent László, Michel Angelo, Szent András, Illés a tüzes szekerü, Ezra, a pap és Ábrahám, a pátriárka. Huszonhárom szavazat — szólt boldogan Péter — Uram! — kiáltott Kölcsey Ferenc, a pörvivő nagy lélek. A vádlott szines előadásá­val megnyerte a bírákat. Hozasd elő szembesí­tésre Uram özv. Hervay Mátyásnét és leányát Hervay Judithot. Legyen ! parancsolta az Ur s anya leánya pár perc múlva a bíróság előtt állottak. De az elnöklő Jézus nem jutthatott szóhoz, mert özv. Hervay Mátyásné megpillantván ve­jét, önmagából kikelve kiabálta : | ' ha olcsó és jó I J ftMf m P ^nmnn cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. loazan, Liener o. jamiie sm^^gg

Next

/
Oldalképek
Tartalom