Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-24 / 33. szám

Nyíregyháza, 1913. április 24. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 33. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor.. Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. debreczeni ügyvédi kamat jelentése. A kamara most küldötte szét az igaz­ságügy-miniszterhez intézett jelentését. A jelentés, mely dr. Körösi Kálmán tit­kár munkája, mindenekelőtt megállapítja a mult esztendő igazságügyi mérlegét, majd részletesen tárgyalja a jövendőnek reform terveit. Rezignációval állapítja meg a kamara, hogy az elmúlt esztendő igaz­ságügyi mérlege erősen passzív s mert míg a haladást csupán néhány kisebb jelentőségű törvény mutatja, addig leg­értékesebb jogainkat, a sajtó szabadságot, gyülekezési, kérvényi és egyesületi jogot erősen megnyirbálták s különösen törvé­nyes alappal nem is biró kormányható­sági és közigazgatási rei.deletekkel ütöt­tek azokon tátongó réseket. Erélyesen sürgeti a' kamara ezeknek az értékes köz­jogoknak törvényhozási uton leendő sza­bályozását, körül bástyázását, lévén azok minden igazi jogállam fundámentumai. Régi tradícióihoz hiven, a kamara most szókimondó bátorsággal és a súlyos érvek felsorakoztatásával száll sikra a bírói iüggetlenség érdekében s kéri a minisz­tert, hogy a kényszer áthelyezéseket 1914, szeptember 1. után, vagyis az uj polgári perrendtartás életbe léptetése után szün­tesse meg, mert a kényszer áthelyezés kivételes joga ezután már igazságügyi szempontból felesleges lesz, végtelenül káros és veszedelmes lenne tehát, ha a birói függetlenségben rejlő hatalmas al­kotmány biztosíték a végrehajtó hata­lom önkénykedésének kiszolgáltatnék, Egészséges, talpra esett reformokat hoz a jelentés javaslatba a büntető tör­vény, a házassági jog, a hiteltörvények megfelelő módosítására, tárgyilagos bi­í'álatban részesíti a kamara területén lévő törvényszékek s bíróságok működését s többek között a legnagyobb elismeréssel adózik a kisvárdai járásbíróság pompás vezetésének. A jelentésnek ezt a részét szakkörökben nagy érdelődéssel várták, mert tudták, hogy a kamara az idén is, ez után is részletesen fog nyilatkozni az egyes bíróságoknál szerzett tapasztalatai­ról. A mult esztendőben ugyanis, mikor a kamara a területén levő bíróságokra vonatkozólag felterjesztést tett, a minisz­ter következő választ küldte: „Hangsúlyozni kívánom ez alkalom­mal is, hogy ha — úgy mint most tette — figyelmemet az egyes bíróságoknál mutatkozó hiányokra, vagy mulasztásokra felhívja: és a jövőre nézve is kérem a kamarát, hogy a jogszolgáltatás bármely terén, a tapasztalt hiányok orvosolhatása érdekében is, engem továbbra is — min­dig kellően értékelt — támogatásban ré­szesíteni szíveskedjék". Ügy látszik, a kamara jó uton halad, de jó uton halad az igazságügyi kormány is. Amióta a kamarák jelentését olvasat­lanul nem teszik irattárba, hanem hono­rálják is javaslatait, azóta ezek a jelen­tések formában, tartalomban, uj eszmék­ben mindig gazdagabbak lesznek s a kamarák valóban azokká a fontos jog­intézményekké fejlődnek, amiket a tör­vény megalkotni akart. Eddig — hosszú időn át — nem volt egyéb, mint az ügyvédek nyilvántartó hivatala s fegyelmi hatósága, ujabban azonban frissebb, pezs­gőbb élet szorult be a kamarákba s ha igy haladunk, el is érjük, hogy a kama­rák a jog fejlődésének hatalmas tényezői a jog biztonság erős bástyái lesznek. A debreceni kamara mostani jelentése is nagy lépés e felé a cél felé s azért üd­vözöljük e helyről is őszinte melegséggel. A gyermekhaEandőság Szabolcsban. Ismét egy értékes közleménynyel gyarapodott ankétünk ebben a nagyfontosságú kérdésben. A „Nyírvidék" 31-ik számában „A gyermek és a halál" cimmel jelent meg ujabban egy melegen érző szívről tanúskodó közlemény, mely szintén az általunk felvetett kérdéssel foglalkozik. Ez a közlemény az ősszehasonlito arány­számok helyett abs?olut. számokkal mutat reá a 7 éven aluli korban elhunyt gyermekek nagy számára. Tökéletesen igazat kell adnunk a köz­leménynek abban, hogy ezek az abszolút számok talán még élénkebben megvilágiíják a helyzetet és érthetőbbé teszik azt azok előtt is, akik ta­lán a statisztika összehasonlító arany-számaiból nem éreznék eléggé ki a gyermekhalandóság nagy mennyiségét. Ezért és mert „A gyermek és a halál" cimü cikkben csak az 1905., 1906. és 1907. évek adatai, meg a folyó év március havának adatai vannak felsorolva, a legelső közlemé­nyünkben felhozott évekről közöljük itt az abszolút számokat a Szabolcsvármegyében ösz­szesen elhunytakról, a 7 éven aluli korban el­hunyt gyermekekről, még pedig az ugyanazon években élve született gyermekek számával együtt. Ezek szerint: Született Összesen 7 éven aluli elhalt korban elhalt 1906-ban 12,597 7937 4347 1907-ben 12,761 8679 4808 1908-ban 13,476 8569 4749 1909-ben 13.721 7977 4511 1910 ben 13,241 7751 4400 1911-ben 13,065 8436 4587 Ezen adatokbol kitünőleg a születések száma-1906-tól 1909-ig nő, 1910-ben és 1911 ben visszaesés mutatkozik. Az összes elhunytak száma legnagyobb 1907 ben, legkisebb 1910-ben. A 7 even aluli korban elhunyt gyermekek száma szintén 1907-ben a legnagyobb, de 1906-ban a legkisebb. A 7 éven felüli korban elhunytak szám­adatai ezekben az években a következők : 1906-ban elhunyt 7 éven felüli korban : 3590 1907-be n 3871 1908-ba n 3820 1909 ben .3466 1910-ben 3351 1911 ben 3849 A 7 éven felüli korban elhunytak száma tehát szintén 1910-ben a legkisebb, de 191 l-ben a legnagyobb. Ezeknek az adatoknak az egybevetéséből ismét érdekes tanulságokat vonhatnak le az arra illetékesek. De hogy még jobban reá mutassunk a gyermekhalandóság nagy veszedelmére, felsorol­juk itt az adatokat ezekről az évekről s>z 5 éven aluli korban elhunytakról. Az országos statisztikai adatok ugyanis ezekről szintén közlik az adatokat. Ezek szerint 5 éven aluli korban' hunyt el Szabolcsvármegyében : 1906 ban 4162 1907 ben 4609 1908 ban 4478 1909-be n 4336 1910-be n 4247 1911 ben . . . . . 4391 Ezen adatok tanúságaként a 7 éven aluli korban elhunyt gyermekek legnagyobb része ötödik életévét sem tölti be ! Sőt ha még tovább megyünk, azt találjuk, hogy a 7 éven aluli korban elhunyt gyerme­keknek több mint a fele egy évig sem élt ! Sőt fél évig sem élt! E tekintetben csak az 1906—1908. évekről állanak rendelkezésünkre adatok. Ezek a kő­vetkező elszomorító képet tüntetik fel: Elhunytak 7 éven aluli korban 1 éven aluli korban 1906-ban 4347 2803 19£>7-ben 4808 3063 1908-ban 4749 2995 fél éven aluli korban 1 hónapon alulikorban 1906-ban 2261 1330 1907-ben 2457 1377 . 1908-ban 2431 1422 íme tehát a 7 éven aluli korban elhunyt gyermekek túlnyomó része az 5 éven, sőt több mint a fele az egy éven aluli korban hal el. Ha most már le is számítjuk az egy hónapon aluli korban elhunyt gyermekek számát s azokat mind ugy veszszük, mint ha ugy nem lettek volna életre valók, akkor is igen nagy az az emberanyag, arnely idő előtt veszendőbe megy. Mindezek az adatok bizonyára alkalmasak arra, hogy a gyermekhalandóság okainak meg­állapítására az irányítást megadják. Ha pedig a közelebbi adatokra van szük­ség, annak is meg van a módja és lehetősége. Az országos központi statisztikai hivatalban, hova az elhalálozásokra vonatkozó adatok az anyakönyvvezetők által felküldetnek, az erre illetékes hivatalos tényezők megkeresésére bi­zonyára készséggel feldolgozzák és megküldik Szabolcsvármegye gyermekhalandóságára vonat­kozólag az összes részleteket. Ugy tudjuk, a nyíregyházi községi iskola­szék egy ízben már foglalkozott ezzel a kér­déssel. Természetesen csak Nyíregyházára vo­natkozólag. Ugy látszik azonban, hogy ott el­aludt a dolog. Kívánatos volna, ha ott is fel­élesztenék ; de még kívánatosabb volna, ha az akció az egész vármegye területére kiterjesz­tetnék. Mert ha már olyan örvendetesek az állapotok a születések száma tekintetében, te­gyünk meg midden lehetőt, hogy a megszületett gyermekek közül mennél többen életben ma­radjanak !

Next

/
Oldalképek
Tartalom