Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-13 / 30. szám

41 30-ik szám. JÍYÍSSIBÉK. 1913. április 13. gorubb rendszabályokkal és nehézségekkel igyekezett rendeletének liberalizmusát ellensúlyozni. Ezen sértő rendszabályok megváltoztatásai teljes eltörlése a magyar feminizmus legsürgősebb feladatai közé tartozik. De hogyan lehet ez a harc eredményes akkor, midőn a nőknek semmi beleszólási joguk nincsen, sőt semmiféle kisebbnagyobb kormányzati testületbe (kivéve a vagyonos önálló nőket a városoknál) megbízottat sem küldhetnek. Természetes, hogy ugy a külföldi mint a magyarországi feministák a nők választójogának megvalósulását telték programmjuk első pontjává, avagy nem nevetséges-e, hogy az az orvosnő, akit az állam nevezett ki valamelyik kórházba, nem bir semmi politikai joggal, de a pár elemi osztályt elvégzett kórházi kapus már politikai tényező. Vagy az a nő, aki maga vezeti tekintélyes birtokát, tétlenül nézheti mint döntik el a követválasztást saját béresei és kocsisai, igy tehát közvetve saját szolgái is befolynak azon törvények alkotasába, amelyeknek kötelességeit neki is mindenképen viselni kell. De számos, még rikítóbb példát hozhatnék föl annak bizonyítására, hogy mennyire egyoldalú és nevetséges a nőktől csak azért megtagadni a választójogot, mert nők ! Vagy van más okuk is talán ? Bár csak röviden akartam a feminizmusról szólani, épen csak néhány felvilágosító szót és most veszem észre, hogy hosszú, harcos sorokat róttam. A nyíregyházi kedves hölgyközönség figyelmét szerettem volna fölhívni a harcos magyar feminizmus iránt. Az anifeministáktól pedig szívesen venném, ha megszólalnának és előadnák súlyos érveiket, hogy miért tartják a nők mozgalmát fölöslegesnek, vagy legalabb is „időszerűtlennek" ? 1. b. Tanitók Ottlione. Hosszú hallgatás után ismét megszólalt az Otthon, mely örömhírt szívesen hordozza társadalmi életünk tengerén a zajtalanul rohanó sajtó, hogy ez érdeklődés kikötőjében kinek kinek átadja hasznosítás végett a gondolati értékét. Folyó hó 8-án tartotta az Otthon tisztikara Király Imre elnöklésével értekezletét, melyen résztvettek: Kovács János, László Zoltán, Lengyel Miklós, Luka Jenő, Neumann Jenő, Stoll Ernő, Szabó Pál, Varga György és Vargha Ferenc. Az elnök üdvözölve a megjelenteket, tejelentette, hogy az alapszabályok jóváhagyás végett föl lettek terjesztve. A hosszas várakozás oka az volt, hogy az Önsegélyző álláspontjával nem volt. tisztába, másrészt a fizetésrendezés annyira lekötötte a tanítóság figyelmét és érdeklődését, hogy a békés munkálkodásra, az idealizmus szolgálatába hívni sem idő, sem célszerűnek nem tartotta. Lengyel Miklós pénztáros jelentéséből kitűnt, hogy az Otthon 880 kor. tőkéjét helybeli két tekintélyes pénzintézet kezeli. Jelentésének kapcsán hosszabb vitát provokált a tagsági dijaknak 1913. január hó 1 tői való szedése, melynek konklúziójaként elfogadta az értekezlet László Zoltán azon indítványát, hogy az alapszabályok szerint, melyek a gyűléseken ismertelve lettek, az esedékessé vált tagsági dijak haladéktalanul szedessenek be. Miután az Otthonnak életjelt kell adnia, hogy az érdeklődést ébren tudja tartani, azért ajanlatosnak tartotta az értekezlet a pedagógiai felolvasás tartását, melyre e szakosztály elnökét Varga Györgyöt kérte fel, ki azonban ezt, tekintettel nagy elfoglaltságára s az idő alkalmatlan voltára, ennek későbbi időre, az uj tanévre való elhalasztását kéri. Az értekezlet megállapodása az lett, hogy szaktekintélyt kiván s felkéri Gaál Mózest egy mesedélután rendezésére, vagy Nagy Lászlót, ki a gyermektanulmányozás terén szaktekintély. A vigalmi bizottság elnöke, Vargha Ferenc bejelentette, hogy tombola estelyt szándékozik rendezni, mely bejelentés kapcsán elfogadta az értekezlet Stoll Ernő azon indítványát is, hogy havonként mesedélutánok rendeztessenek, melyeken dal, szavalat, a tanitó meséje nemcsak kellemes szórakozást nyújtana a gyermekeknek és a szülők azon részének is, kik eddig minden nemes szórakozásból ki vannak zárva, hanem állandó jövedelmet is biztositana a sürü garas által, mely a közmondás szerint többet ér a ritka forintnál. A mese és mesélés fonlosságát nem célunk bemutatni, hiszen járáskörünk figyelmes elnöke megadta az alkalmat erre s e becses lapok hasábjain bemutattuk ezt annak idején. Csak arra a tényre akarjuk felhívni a karfársak figyelmét, hogy a külföldi példák után Budapesten, Debreczenben s az ország minden említésre méltó kulturvárosában ingyen mesedélutánok is tartatnak a téli időben, vasárnaponként. # Az értekezlet szükségesnek tartotta a kolozsvári Tanitók Háza szobaalapitványának istápolását annyival is inkább, mert az Eötvös-alapnak lapunk hasábjain is bemutatott legújabb alapszabályainak 76. §-a értelmében : az alapítványi összeget a jelen alapszabályok életbelépésétől számított két éven belől az Eötvösalap pénztárába kell szolgáltatni. Az önsegélyzővel való fúzióra vonatkozólag várakozási álláspontra helyezkedett az értekezlet. És ez helyén való is, amennyiben Orsovszky Gyula elnök indítványa kapcsán megindult tárgyalások a kisvárdaiak szeparasztikus törekvése folytán eredményre nem vezettek. Ez indítvány ugyanis azt mondja, hogy ugy a kisvárdai, mint a nyíregyházi önsegélyző küldjön ki egy vegyes kizottságot s mindkét részről legalább 50 — 50 taggal kötelezőleg irassa alá az alapszabálytervezetet. Ez nem történt meg, ez alapon tehát tovább tárgyalni nem lehet. Meg van adva azonban mindenkinek a mód és alkalom, hogy az Önsegélyzőbe beléphessen. Az Önsegélyző az Otthon ügyét ugy sem mozdíthatta volna elő, mert létjogosultsága az 1868. XXXVIII. t.-c. 147. §. d) pontjában gyökerezik s ha ebben az alakjában és működésében megszüntetjük, ugy akkor újból meg kell teremtenünk. A 2. §. d) pontja ugyanis ezt írja elő: A tehetetlenségre jutott tanitók, a tanitók özvegyei és árvái sorsa javítása előmozdítására segély-egyletek alapítása s ez ügy iránt a tanitók közt és a nagyközönségben a munkás részvét felköltése és ébrentartása s_a segélyek ez uton való gyarapítása. Az önsegélyző senki előtt sem zárja el a kapuját, a jótékonyság gyakorlásában megakasztani egy pillanatra sem szabad, hanem a tömeges belépés által szélesebb alapokra kell fektetnünk, mely módozatokra szintén rámutattunk kedvelt lapunk hasábjain. Az értekezlet megvitatás tárgyává tette a taggyüjtés módozatát, melyre legalkalmasabbnak tartja a sajtót, miért is felkéri az Otthon sajtóbizottságának elnökét az ügy mennél szé lesebb körben való propagálására. Az összetartozandóság érzetének ápolására ajánlatosnak tartja az értekezlet a gyakoribb érintkezést, miért is tervbe vette a fővárosi pedagógusok példájára a szombatosok társaságá nak megalakítását. Elfogadta az értekezlet Stoll Ernő azon indítványát, hogy egy bátor lépéssel adjunk életjelt és egy nemes intézménnyel, az internátus létesítésével tegyük le a bennünk vetett bizalomnak és reménynek alapkövét. Alig van megyei tanítóegyesület internátus nélkül. Kisvárda is annak létesítésén fáradozik, nem sza bad tehát engedni, hogy ezáltal is veszítsen bármit is felszívó képességéből a megye székhelye. Az ily internátusokat kivétel nélkül segélyezi a székhely, a megye és az állam. Igy tehát a segély, a társadalom némi megadóztatása révén, nem pedig az egyesületek pénzén épülnek ez intézmények. Mert hiszen nincs ez országban egyetlenegy általános tanítóegyesület, mely ne panaszkodnék szegénység és a tagdíj hátrányosok sokasága miatt. A tanítóság szótárából, a felsőbb kényszer folytán, törülve van a fizetés, mert hozomra dolgoztatják az iskolá ban, kell, hogy ő is hozomra dolgozzék az életben. Az internátussal kapcsolatosan lehetne a tanítóknak egy szerény Otthont is létesíteni, mely a vidéki tanítókat a központ felé terelve, módot és alkalmat nyújtson egy-egy szabadlíceumi előadás meghallgathatására avagy egyéb nemes szórakozásra. Az értekezlet felkérte Szabó Pál titkárt az illető tanítóegyesületek alapszabályainak beszerzésére, tanulmányozására s a f. hó 24-iki választmányi gyűlésen való jelentéstételre. Mezőgazdaságunk. Kauzsay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő a közigazgatási bizottságnak e hó 10 én tartott rendes havi ülésében referált vármegyénk mezőgazdasági állapotáról. Jelenlését — fontos tartalmáért — egész terjedelmében itt közöljük: Mult hóban kelt jelentésem óta az időjárás a gazdasági munkálatokra és az általában gyenge őszi vetésekre kedvező volt, miért is vármegyénk mezőgazdasági állapota a mult havi jelentésem óta határozottan javult, mely körülményt igazolják a gazdasági tudósítóktól folyó hó 7-én beérkezett jelentések, melyek alapján jelentem, hogy a homokos talajokon a tavaszi munkálatok, a szántás és vetés már március hó 15 én, a mélyebb fekvésű talajokon pedig március hó végén kezdetüket vették s azóta oly serényen folyt a vetés, hogy a tavaszi gabonanemüek vetése egyes alantas fekvésű talajokat kivéve, már be is fejeződött. A burgonya ültetés, lóhere, lucerna, bükköny, sőt a répa vetése is, valamint a szőllőmetszés folyamatban van. A tavaszi árpa és zab, a nehezebben száradó, mély fekvésű talajokat kivéve, melyeken vetésük folyamatba van, nagyobbára fcsírában van, de a korai vetések már kikeltek és erőteljesen fejlődnek. Az őszi buza és rozs, a hótalan, száraz fagyok dacára, várakozáson felül jól teleltek át, csak a mélyen fekvő és kötöttebb talajokon mutatkozik felfagyás és helyenként helyenként drótféreg-rágás, de az eddigi rendkívül kedvező időjárás következtében általában erőteljesen fej • lödnek, még a kései elmaradt vetések is. Ugyaucsak erőteljes fejlődésben van az őszi árpa is, melyben azonban a fagy tetemes kárt okozott. A lóhere és lucerna vetések szépen fejlődnek, egyes mély fekvésű helyeken az öreg lucernások a talajvíztől szenvedtek. A rétek és legelők a kedvező időjárás folytán, egyes mélyebb helyeket kivéve, hol még a viz áll, kizöldültek. A szálas takarmánykészlet, zöld takarmányig elegendő. A korai gyümölcsfák, a barack és mandula teljes virágzásban vannak s ha a fagy nem éri, jó termésre nyújtanak kilátást. E jelentésem írásakor újból lényeges hősülyedés mellett borult, hűvös, szeles idő állott be, s tekintettel arra, hogy az eddigi meleg időjárás következtében a vegetáció rohamosan megindult fagy esetén, különösen a gyümölcsfákban és szőlőkben nagy károktól lehet tartani. Állattenyésztésünk fejlesztése végett a községek részére szükseges apaállatok nagyobbrészben beszereztettek ugyan a felügyelőség utján, de még mindig van több község, hol a kellő számú apaállat nincs mng, ezek beszerzésének elrendelése végett a járási főszolgabirák megkerestettek, hogy a közelgő kihajtási időre a hiányok fedezve legyenek. Mult hó 16-án tartatott meg a Kisvárdavidéki gazdakör hires tenyészapaállat vásárja, melyre a felhajtás ugy bikákban mint kanokban szokatlan nagy volt, azonban a vásár nem végződött oly nagy eredménynyel, mint azt a tenyésztők remélték és a mult évekhez viszonyítva remélni is lehetett, mert a mintegy 200 darabon felüli felhajtott bikákból csak 49 darab adatott el. A felhajtott anyag minősége eltetekintve egyes kiváló egyedektől, általában nem volt oly kielégítő, mint más években, minek oka a mult évi kedvezőtlen legeltetési viszonyokban és a silány takarmányban keresendő. Az átlagár 945 korona volt darabonkint. Általános örömet keltett, hogy e vásárt a vármegye alispánja is megtekintette. Állattenyésztésünk emelésére a folyó évben rendezendő állatdijazásokra a földmivelésügyi az összes tavaszi újdonságok óriási választékban megérkeztek 17-52 23 Eohn Ignátz nöi-, férfi divatáruliázába. Telefon 129