Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-04-13 / 30. szám
4 30-ik szám JSFYÍKÜIBÉK. 1913. április 13. miniszter a felügyelőség javaslatára a szabolcsvármegyei gazdasági egyesületnek 2600 koronát, a nyíregyházai gazdaszövetségnek 200 korona államsegélyt engedelyezett állami dijakra, ezenkívül a községi apaállatgondozók jutalmazására 500 korona államsegélyt utalt ki. A mult évben elmaradt legelőjavitások, Ibrány és Lorántháza községekben az e célra engedélyezett államsegély felhasználásával, a felügyelőség vezetése és ellenőrzése mellett megkezdődtek és ujabban Vencsellő község úrbéres birtokossága kapott már másodízben államsegélyt a fümagvak árának részbeni fedezésére. Állatbiztosító szövetkezetek alakultak Báj, Csobaj, Nyirbakta és Lorántháza községekben és ennek létesítése végett felolvasás tartatott Nagyhalász községben, hol mint értesültem, ezen megindított mozgalom sikerre is fog vezetni. Örömmel jelentem azon sikert, melyet a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület a gazdakörök szervezésével elért, ily gazdakört már Mándok községben létesített is. Jelentem, hogy a szőlőilonca ellen, a magyar királyi állami rovartani állomás a sóstóhegyi szőlőtelepen kiküldöttjével védekezési kísérletet folytat, melynek eredményéről a tekintetes közigazgatási bizottságnak annak idején jelentést fogok tenni. A belügyminiszter ur a vármegyékhez körrendeletet intézett, melyben a jegyzőket a magánparcellázásoknál való közreműködéstől szigorúan eltiltja és jövőben ily parcellázások nál kötelesek lesznek a főldmivelésügyi miniszter engedélyét a vármegye alispánja utján kikérni. A magyar Rochdale. A budapesti szabóiparosok hitel- és termelő szövetkezetét nevezik ezzel a különös hangzású névvel. Az elnevezés angol eredetű. Angliában van Rochdale városa, hol a szövetkezeti eszme először megérlelődött s amely névre a hatalmas Anglia oly büszke. G. j. Holyoake egyik munkájában írja le „A rochdalei becsületes úttörők történetéM, mely a Vikár Béla fordításában a Budapesti Szabóiparosok Hitel- és Termelő Szövetkezete által kiadott szövetkezeti sorozatos könyvtárban jelent meg magyarul. A magyar Rochdale-ről, a magyar szabó kisiparosok termelő szövetkezetéről tartanak előadásokat vasárnap délelőtt a nyíregyházi ipartestületben a testület elöljáróságának felkérésére a budapesti szabóiparosok hitel- és termelő szövetkezetének vezető emberei. A budapesti szövetkezet 1900 ban alakult meg 102 taggal, — csaknem kizárólag a legszegényebb iparosok közül — és 157 üzletrészszel. Az első év pénztári forgalma nem egészen 3000 korona volt. És tíz év alatt odafejlődött, hogy a 10 éves jubiláris közgyűlés a tizedik évről 7 millió körüli pénztári forgalomról, saját házról, 200,000 korona kifizetett munkabérről, 30,000 korona tartalék alapról számolt be, büszkén mutatva reá arra, hogy évi 6—700,000 korona megrendelést a szövetkezet könnyű szerrel lebonyolít 2 íme a szövetkezésben rejlő erő! Ami tíz évvel azelőtt vakmerő kísérletnek látszott sokak szemében és csak hosszas tanácskozás után születhetett meg, a tíz év után hatalmasan megalapozott szolid vállalkozás! Ezzel a kérdéssel fogják megismertetni a budapesti vendégek a nyíregyházi szabómestereket vasárnap délelőtt. A kérdés azonban természetesen nemcsak a szabómestereket érdekli, hanem joggal tarthat számot az összes iparosok érdeklődésére is; mert hiszen ami az egyik szakcsoportban sikerült, sikerülnie kell annak a többi szakcsoportokban is. Épen ezért hisszük és reméljük, hogy az előadásokat a többi ipari szakcsoportokhoz tartozók is nagy számmal fogják meghallgatni. Az előadásokra, mint mult számunkban említettük, Soltész Adolf dr., az országos ipartestület titkára, a budapesti szabóiparosok hitelés termelő szövetkezetenek felügyelő bizottsági elnöke, Ádler Lipót, a szövetkezet igazgatósági tagja, Bálint Menyhért a;kereskedelmi minisztérium szabóipari szakellenőre, és Ullmann Jákó a „Szabó Hirlap" szerkesztője jönnek Nyíregyházára. A fiúsiparosak helyiségeinek ellenőrzése. Az eladatlanul visszamaradt kolbászféléknek hústermékbe való újbóli feldolgozását elliltó és a husiparosok helyiségeinek iszigoru ellenőrzése tárgyában a főldmivelésügyi miniszter a vármegyékhez a következő nagyfontosságú rendeletet intézte: „Tudomásomra jutott, hogy egyes helyeken a husiparosok az üzleteikben eladatlanul visszamaradt kolbászféléket, friss hústermékek előállításánál, ezekhez hozzákeverve, újból felhasználják illetve értékesítik. Minthogy a kifogástalan minőségű kolbászárunak az itt jelzett módon való értékesítése nem áll az árusító érdekében, nyilvánvaló, hogy a fent jelzett módon többnyire csak olyan anyag kerül újból való feldolgozásra, melynek emberi fogyasztásra való felhasználása a közegészségügy szempontjából súlyos veszélyelyeket rejt magában. Az emberi egészség ily módon való veszélyeztetés 3 nemcsak olyan esetben áll fenn, ha már nyilvánvalóan penészes vagy egyébként romlott kolbászanyag használtatik fel az uj látszólag friss áru előállításánál, hanem akkor is, ha az uj áru töltelékéhez olyan régi kolbászok anyaga kevertetik, melyeket az iparos azért igyekszik ily módon értékesíteni, mert azokat külsejüknek a rendestől eltérő nevezetesen lepedéles vagy tapadós volta, vagy pedig fonnyadt, illetve ráncos felületük miatt nem tudnák többé eredeti alakjukban elárusítani. A kolbász áru felületének lepedékes, tapadós, fonnyadt, vagy ráncos volta ugyanis az áru célszerűtlen eltartásán felül a töltelékhez adott viz elpárolgásának a következménye, ami a tapasztalás szerint csak a több napos áru, tehát akkor keletkezik, amikor rendszerint már a kolbász tölteléke is bár sokszor még kifejezett objektív jelek nélkül romlani kezd. Minthogy pedig a kezdődő rothadását az árunak a friss töltelékhez hozzákeverésével csak leleplezni, de megakasztani nem lehet, ily eljárás annál inkább veszélyt rejt magában a fogyasztóra nézve, mert a frissnek tetsző kolbászáru ártalmas voltát a vizsgáló sem fogja rendszerint idejében megállapíthatni. Minthogy tehát fentiek szerint az eladatlanul visszamaradt kolbászféléknek hústermékekbe való újból feldolgozása minden körülmények között oly cselekedet, mely az ekként előállott árut az emberi egészségre ártalmassá teheti, ennélfogva nyilvánvaló, hogy az ilyen eljárás a husvizsgálat tárgyában 54300—1908. szám alatt kiadott itteni rendelet 110. §-ának utolsó kikezdésében megállapított tilalomba ütközik és ehhez képest az idézett rendelet 119. §-a szerint minősülő és büntetendő kihágás tényálladékát meriti ki. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, tegye hatóságainak szigorú kötelességükké, hogy a husiparosok feldolgozó és árusító helyiségeinek rendszeres ellenőrzése utján a fentiekben körülírt visszaélések megszüntetése iránt múlhatatlanul gondoskodjanak s adott esetekben a hivatkozott tilalom ellenére készült hústermékek megsemmisítése iránt haladéktalanul intézkedjenek azoknak készítőivel illetve árusítóival szemben pedig a kihágási büntető eljárást mindenkor tegyék folyamatba. Minthogy továbbá egyes husiparosok a fogyasztó közönség jogos érdekeit oly módon értik meg, hogy a huskolbászok készítéséhez szükséges tölteléket apróra vagdalt, illetve megőrölt tőgy, hasnyálmirigy, marha és sertésgyomor s epyéb zsígerek felhasználásával készítik s az ily módon előállott csekélyebb tápértékü kolbászokat a közönség megtévesztésével huskolbász gyanánt és annak árában hozzák forgalomba, ennélfogva ily visszaélések meggátlása céljából a hasvizsgálat tárgyában 54300—908. szám alatt kiadott rendelet 110. §-át a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg olyképen egészítem ki, hogy felaprított zsigereknek huskolbászok töltelékeid való felhasználását, vagy ily kolbászok töltelékéhez való hozzákeverését ezennel megtiltom. Önként értetődik, hogy ezen tilalom megtartása az erre hivatott közigazgatási hatóságok, illetve hatósági közegek által szinten hathatósan ellenőrzendő s hogy annak megsértése az 54300—908. számú rendeletben foglalt egyéb rendőri tilalmak áthágására nézve megállapított s ezen rendelet 11. § ban körülírt következményeket vonja maga után". Budapest, 1913. évi áprils hó 2-án. Természet — társadalom. A Marx theoriájának egyik sarkalatos része az, hogy a munkaérték — többletből folyton szaporodó tőke felhalmozódik, — mindig kevesebb kézbe tömörül, — neveli a proletariátust — és végre önmagától összeomlik. A theoria részben igazolva lett. A proletariátus növekedtével — a tőkék horribilis módón megnagyobbodtak — és mindinkább kevesebb kézbe tömörültek, — trösztök alakjában mindig kevesebb ember rendelkezése alá kerültek. Azonban az összeomlás nem következett be. A Marx theoriája tehát reform-ra, revizió-ra szorul és igy keletkezett egy uj iskola, a revizionisták iskolája. Ha bár ez is azon épül fel, hogy az uj társadalom csak a termelési eszközök communizálásával állítható fel, — mégis azt hiszi, hogy az állami, (collectivistikus) üzemek szaporodása helyet teremt az egyeni tevékenységre. Meg kell barátkozni a részleges kollectivismussal. És külömbséget kell tenni az ipari- és a mezőgazdasági üzemek között. Az ipari üzemek szükséglik a mentül nagyobb, tökéletesebb üzemek — szociálista szempontból, melyek minden jótéti intézményt megvalósíthatnak, — a hol a munka megosztás a legnagyobb tökélyre vihető. Ellenben a mezőgazdaságnál a kis üzemek az ideálisak, =» mert belterjesebbek, a hol a kö.pontosítás nem célszerű. De különben is a munkásigények kielégi tésének nem egyedüli lehetősége és módja — a vállalatok államosítása. Egy-egy jó munkásvédelmi törvényben több szocializmus lehet, mint akárhány gyár államosításában. E mellett nem lehet a jövőt — a jelenbe helyezni. A revizió átment Olaszországba, Franciaországba, a hol a következőleg tisztázódott a kérdés. A végső cél a collektiv-tulajdon szervezése. E végből politikai hatalom érendő el, hogy a forradalmi átalakulás sikerrel legyen keresztülvihető. A politikai szociálista párt tehát ily értelemben forradalmi párt, külön osztálypárt, melynek elkülönítve kell élnie a többi pártoktól. A revizionisták ezt a célt és taktikát elfogadják, de egyben reformáló tevékenységet is követelnek. Minden reform — közegészség ügyi, közigazgatási — a munkásosztályt emeli és harcát hatályosabbá teszi. Sokszor a retormok főleg hatásukban válnak jelentősekké. A szociálista politikai pártnak reformista tevékenységre kell törekednie és nem várnia egy csodára, mely hirtelen jelentkezve segítse elő a szociálista ideált. Ilyen csoda nem fog bekövetkezni soha. A szociálista reformizmus tehát a politikai harcban az üdvös reformok katonája — mely reformok segélyével folyton erősbiteni kívánja a dolgozó osztályt, hogy közelebb hozza ahoz a politikai hatalomhoz, melynek segélyével ideáljait megvalósíthassa. E mellett észrevétlenül megközelítjük azt a lehetőséget, hogy a vállalatok communizálva L Q 7l n ha olcsó és jó I jnü^n ÍJ Pnmiml cipő üzIetébe n> Zrínyi Ilona-utca 3. Illn/nil c iP őtaka r> L H H ű •mífl H szerezze be, hol a legtartósabb és legelegánsabb u ' akkor azt csakis Wüllül U. UUIBSUUI férfi, I1ŐÍ ÉS gyermekcipők vannak raktáron.
