Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-13 / 30. szám

2 30-ik szám. JÍYÍSSIBÉK. 1913. április 13. kor. 90 fillér. Tehát a folyó évi március havának eredménye 35,959 kor. 74 fillérrel, a iolyó év január, március havának eredménye pedig 151,948 korona 10 fillérrel kedvezőbb, mint a megelőző év hasonló időszakának eredménye. Pöppel Gyula kir. műszaki tanácsos, az államapitészeti hivatal főnöke jelentése szerint az állami, tőrvényhatósági és vámos közutak, valamint azok tartozékai jó állapotban vannak. Folyamatban van a debrecen—tokaji állami és a debrecen—ungvári állami kőzul szabolcsvármegyei végszakaszának, a kisvárda—dombrádi, kemecse—nagyhalászi és ujfehértó—hajdúböszörményi törvényhatósági közutak. Hangéi Károly kir. ügyész jelentése szerint a kir. törvényszék fogházában március hó 31-én jogerősen elitélt volt 128, felebbezés alatti 14, v zsgálati fogoly 37, összesen 179 egyén, nemre nézve 155 férfi, 24 nő. Mihályi Imre törvényhatósági m. kir. állatorvos bejelentette, hogy az állategészségügyi viszonyok a törvényhatóság területén, — eltekintve a több esetben, de mindenkor járványos jelleggel fellepett lépfenétől — kielégítők voltak, amennyiben az emiilett betegségen kívül olyan állati betegségek, amelyek nagyobb veszteséget, vagy súlyosabb állatforgalmi korlátozásokat okoztak volna, — nem fordultak elő. Ezután a tárgysorozatba felvett kisebb-nagyobb fontosságú ügyeket tárgyalta le a közigazgatósági bizottság. A feminizmusról. A múltkoriban egy kisebb társaságban szó esett a feministáknak az idén Budapesten tartandó kongresszusáról, megkérdeztem nagyrabecsült háziasszonyunkat, hogy részt vesz-e a kongresszuson ? Általánosan ismert szelíd hangján azt felelte, hogy ő nem feminista. Nagyot néztem! Pedig az ő társadalmi szereplése, messze kiható jótékonysága, egész nemes gondolkodás módja mind azt mutatják, hogy nemcsak híve, hanem lelkes harcosa a legideálisabb feminizmusnak. Ezenkívül is több izben tapasztaltam, hogy a nyíregyházi hölgyek nagyrésze idegenkedik attól, hogy nyíltan feministának vallja magát. Én ennek okát különösen két dologban látom; részint minden feminista mozgalmat azonosítanak a suffragettek túlkapásaival, részint a női hivatást illetőleg nem tudnak beleilleszkedni a megváltozott viszonyokba. Az első okkal hamar végezhetek. Manapság a napi lapok ugy látszik elengedhetlen csemegének tekintik, hogy mindennap — ha csak néhány sorban is — hirt ne adjanak az angol suffragettek túlkapásairól. A legképtelenebb hirek is hitelre találnak és nagyban hozzájárulnak a feminista mozgalmak jelentőségének leszállításában. Azonban midőn Ítéletet mondunk a suffragettek harcáról, sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy miért harcolnak és a harc hevében elkövetett kisebb-nagyobb túlzásért sohasem lehet az egész mozgalmat elitélni. A feminizmusról, különösen a magyar feminizmusról szeretnék egy pár szót szólani, de előbb ezen tapasztalt ellenszenvnek a másik okát szeretném megvilágítani. Nem tudom, hány szülő gondolkozott azon, midőn leányát a polgári iskola negyedik osztályából kivette, hogy most már mi is következik ? Azt még a legszűkebb látkörü szülő sem mondhatja, hogy ezzel a leánynevelése be van fejezve, hanem hozzálát a tovább neveléshez. (Megjegyzendő, hogy olyan helyekről szólok, hol felsőbb intézet nem lévén, a tovább nevelés súlyos anyagi áldozatokba is kerülne). Következik tehát a tovább nevelés, de nem az életre, hanem az élet egyetlen állapotára a házas életre. A leányt beavatják a háztartás titkaiba, amellett azonban gondoskodnak róla, hogy a nagy nyilvánosság is tudomást vegyen a serdülő leánykáról. A bálok, zsurok, hangversenyek, színházak stb. stb., mind igen alkalmasak arra, hogy az utat egyengessék az egyedüli célhoz. (Olyan rossznyelvű még sem akartam lenni, hogy „üdvözítő" jelzővel ékesítsem föl ezt a szót!) És ha ez a cél késik, nő az aggodalom a családban, a folytonosan pórázon vezetett leányka idegeskedik, búsong, és a nagy ideálokról, álomképekről lemondva, örömmel adja oda kezét a nyugodt megélhetéssel biztató szürke kérőnek. És most következik a családi boldogság, amelynek egész költészete van, és amelyet mint második mennyországot festenek ki a tapasztalatlan menyasszony előtt. Igen ez a családi boldogság mind bekövetkezhetik, ha .... És itt meg keli állnunk ! Ezt a kis „ha" szócskát szeretném nagy, vastag betűkkel nyomtatni, hogy mindenkinek szemébe tűnjék. Igen ez a „ha" képes megzavarni és feldönteni az egész szepen" fölépített, de csak kártyavár erősségű teóriát, hogy a leányt elegendő csak a házasságra nevelnünk. Hát ha nem megy férjhez, ha korán meghal a férje, ha rokkant lesz a férje, ha 3—4 gyermekkel özvegyen marad, ha elvál, ha . . . és igy folytathatnám tovább még egy pár kegyetlen „ha"-val. És ha (ismét ez a gonosz ha) boldogan él, nyugodtan es bőségesen megáldva anyagi javakkal, hol van itt a tovább fejlődés ? Fáy András a nagy meseíró a mult század negyvenes éveiben a madárhoz hasonlította ezt az életet,.

1) „Oly elv mellett pinty marad a leány, mely fészket tud ugyan rakni, költeni és étetni a fiait, de tovább semmit; a pinty ismét pintyet nevel, s igy tovább végtelenül." Hiába halmozzák a gondos apák leányaik számára a földi javakat, ha mást nem adnak hozzá, az élet vasfogai a fényes aranyakat is hamarosan megőrölhetik és a dicsekvő pazarlás könnyen kolduló nyomorra fordulhat. Az elszegényedett rokonok kegyelemkenyérre szoruló szomorú exísztencíája lépten-nyomon figyelmeztet minket. És mi mégis nem akarunk tovább menni, hanem könyelmüen hirdetjük, hogy asszonynak elég ha sütni főzni tud és bizonyos nagyúri (még a legszegényebbek is) lenézéssel és részvéttel tekintünk a kereső nőre. Az élet fenyegető, szomorú esélyeit akarja a feminizmus a minimumra redukálni és a társadalmat a természetes fejlődés jegyében jótékonyan reformálni. * A feminizmus épen olyan jogosult mozgalom, mint volt a harmadik rend fölszabadítása. Mégis sokan, akik liberálisoknak vallják magukat a feminizmusról semmit sem akarnak tudni, vagy legjobb esetben is főlényes mindent jobban tudni akarással mondják ki „időszerütlenségét." De a haladás acél kerekei elé hiába vetik magukat a húsból és vérből való gyönge emberkék, talán lassíthatják menetét az örök nagyszerű gépnek, de meg nem állíthatják és végül is, ha nem engednek, a makacskodókat zúzza-tiporja össze. Sokszor halljuk a „gyöngédebb nem" kifejezést, a „kíméletet a nő iránt", amelylyel mintegy palástolni akarják az anti feminizmus barátai hatalmi féltékenykédésüket. Csodálatos, hogy ez a kímélet a gyöngédebb nem iránt nem nyilvánul akkor, midőn gyárakban, midőn építkezéseknél a súlyosabb, alsóbbrendű munkát végeztetik a nőkkel, ellenben nagyon is különbséget tesznek a bérfizetéseknél, midőn az ugyanannyi órát dolgozó férfimunkásnak jóval többet fizetnek. Avagy visszatérjünk a XVIII-ik századba, mikor a magyar nőket nem tanították írni és néhány magyar írónő titkon, szüleik tilalma ellenére tanult meg irni !

2) Sőt állítólag Amerikában még 1818-ban is volt olyan törvény, „amely szerint 34 korbácsütéssel büntetendő az a térfi, aki egy nőt olvasni tanít.

3 Ilyen eszközök alkalmazásával azután nem csoda, ha sokáig távol tudták tartani a nőket minden agresszív mozgalomtól. Bár a világtörténelem minden korszakában voltak nők, kik tehetségük vagy születésük révén kiváltságos sokszor uralkodó helyzetbe kerültek:, mégis ez nem volt elegendő példa, hogy a nőt alárendelt helyzetéből fölemelje és a férfi mellé állítsa. Nem akarom ez alkalommal külföld feminista mozgalmait fölsorolni, hanem csak Magyarországot Zrinyi Ilona, Lorántffy Zsuzsánna, ') Ez idézetet Máday Andor: A magyar nő jogai cimű legújabban megjelent könyvéből vettem. Ez a kiváló nagy forrás tanulmányok alapján megirt munkából merítettem rövid csevegésem nem egy adatát. s) L. Máday idézett könyvét 191. old. 3 Winkler István: A feminizmus; 37 old. Bornemisza Anna hazáját, nézzük röviden a feminizmus szempontjából. A magyar nemes asszonyok az előtt(1848. előtt)a vármegyei választásoknál szavazati joggal bírtak, amit személyesen gyakoroltak. Sőt a történelem tanúsága szerint politikai tisztséget, főispánságot is viselhettek. Ilyen előzmények után azt kellene gondolnunk, hogy Magyarország vezet a feminizmus terén a többi európai országok között ! Dehogy! Mi még ott tartunk, hogy a tanítónőnek kevesebb fizetést adunk, de nem kevesebb tennivalót. A magyar feminizmus történetet Máday Andor négy korszakba osztja. Az első korszakban (1780—1825) indul meg az öntudatos harc a nők egyenjogositásaért, melyet előnyösen tá • mogat Bessenyei és társai által megindított fölvilágosodott irodalom. Röpiratok jelennek meg pro és contra, sőt a „Magyar Múzsa" nyíltan lándzsát tör a magyar nők tanszabadsága érdekében.

4 Mint vívmányt kell fölemlítenünk, hogy a nők engedélyt kaptak, hogy az országgyűlésen mint hallgatók jelen lehessenek. (Ma — 125 év múlva — uralkodó parlamenti elnök úr sem akar egy lépéssel sem tovább menni.) Dukai Takách Judit költőnőt, kinek az utókor Vasmegyében szobrot állított, Kazinczy védelmezte meg azon rágalmakkal szemben, hogy egy olyan nő, aki verseket ír, nem lehet jó feleség és jó anya. (Mintha ma is hallanánk ilyenfajta kiszólásokat!) Ugyanekkor alakul meg az első magyar Nőegyesület. (1817.) A második korszakban (1825—1867) Takáts Évának a Tudományos Gyűjteménybe irt s».cciologiai cikke kapcsán még mindig élénk vitára adott alkalmat az a kérdés, hogy vájjon szabad-e a nőknek a tudománnyal foglalkozni? Takáts Eva alakja különben büszkesége a magyar feminizmussal és ha munkáit nem magyar nyelven irta volna, ugy azok a külföldön is föltűnést keltettek volna. Az 1848-iki törvények a nők számára semmit sem hoztak és hiába tiltakoztak és hiába bocsátottak ki felhívást, hogy az egyetemen nők is tanulhassanak, bog v a nők is legyenek egyenlők. Pedig a szabad ságharc nem egy epizódja értékes példáit mu • tatta a magyar nők minden téren való buzgó és nemes önfeláldozsának. A Veres Pálné által, kinek emlékét az erzsébettéri intim márványszobra hirdeti, megalapított nőképző egyesület vezeti be a harmadik korszakot (1868—1895.) Ekkor indul meg az intenzív mozgalom a nő munkajogáért. A nő • képző Egyesület nemsokára megnyitja iskolaját, melynek első igazgatója Gyulai Pál lett és tanárai sorában hazánk legjelesebb tudósait találjuk. A nő munkaköre az ipari területen mindinkább tágult és ennek előkészítésére és támogatására alakult meg az első női ipariskolák. Csakhamar a postát és távirdát is megnyitották a nők előtt. Az ország vezető államférfiai (Eötvös József, Tisza Kálmán) belátták, hogy a nők kiválóan alkalmasok a tanításra, ezért gondoskodtak megfelelő tanítónő képzők fölál itásáról, Tehát mindinkább erőteljesebb lépé.-ek történtek, hogy legalább a nők egyrésze gazdaságilag függetlenitessék. A magyar feminizmus legújabb korát azon időponttól kezdve számithatjuk, mikor 1896 ban Wlassics Gyula miniszter megnyitotta a nők előtt az egyetem orvosi és bölcseleti fakultását. (Külföldön már a hetvenes években voltak diákkisasszonyok.) Ugyanakkor megnyitják az első leánygimnáziumot is. A nemsokára megalakult Nőtisztviselők Országos Egyesülete Bédy Schwimmer Rózsával az élén, erős harcot kezd a feminizmus érdekében. Lapot alapítanak, mely a vidéket is erősebben odaláncolta a pesti központi törekvéseihez. Ezen egyesülethez csatlakozott néhény éve (1904.) a Feministák Egyesülete Glücklich Vilma tanárnő és a nemrég elhunyt Márkus Dezső kúriai bíró vezetése alatt és most karöltve akarják megvívni a nagy harcot. Mart nem kell azt gondolnunk, hogy az állam akkor, midőn a nők előtt megnyitotta a tudományos pályák egyrészét, valami óriási nagylelkűséget tanúsított. A szükség kényszeritette rá és mert hasznot várt belőle. Ugyanakkor mik

or olyan engedékeny volt, a legszi4 L. Máday Andor könyvét 138-9. old. & legfinomabb fraacía és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN.