Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-06-12 / 47. szám
12 50-ik szám. JSÍYÍKSnOÉK. 1913. junius 22. szeresse azt! Ezt pedig másként elérni nem lehet, mint azzal, hogy ha lürdetik őket. Igen ; de hol ? Iskolai fürdőket felál i itani ; ez volna a legmegfelelőbb ; de elérhető volna ez még a népfürdő létesítésével is; amelynek egy helyiségét belehetne zuhanyozó fürdőnek rendezni, amely gyermekek részére a legmegfelelőbb, egyrészt mert kevés vízzel, tehát kevés tüzelőanyaggal jár s igy olcsó. (Egy kád fürdőhöz 200—300 liter viz szükséges, zuhanyozó fürdővel a test teljes megtisztításához 50 60 liter viz elegendő.) Másrészt pedig gyermekeknél a vizbefulás veszélye ki van zárva ; még ha felügyelet nélkül fürdenének is. Ezzel ellehetne érni azt, hogy a gyermek megszokná a fürdőt s később is szükségét érezné annak s a népfürdőben olcsó pénzen kielégíthetné ez igényét E helyen emlitem meg még azt, hogy elhibázott dolognak tartom, hogy a Sóstón a két nagy tükör fürdő ára nagyon magasra (80 fillér) van megszabva Tökéletesen elegendő volna — legalább vasárnap — egy olcsó, mondjuk 20 - 30 filléres ár, amikor a villanyossal való kimenés amúgy is felemeli annyira a kiadást, hogy szegényebb ember nem engedheti meg magának Szt, hogy fürödjék. Mennyivel inkább megtehetné, ha benn a városban megkapná az olcsó fürdőt. Adja Isten, hogy a népfürdő Nyíregyházán minél hamarabb létesüljön. Dr. Demjén. Az A dolog természetéből folyik, ha valaki egy bizonyos irányban exponálja magát, akkor helyt is álljon. Azt állítottam, hogy Szabolcsmegye laza, homok vegyületü talaja alkalmas téli gyümölcs termelesére, ebből kifolyólag beszámolok vele, hogyan lehet? Régen eldugtak egy oltványt, egy szőlőtőkét és gondozását a jó természetre bizták és csudák csudája termett a fa — a venyige. Azután jöttek a veszedelmek, a filoxera, peronospora, lisztharmat, vértetü, almamoly stb. vége lett a gondtalan szép időknek, s ma már ott tartunk, hogy a termést valósággal ki kell erőszakolni. Amit eddig a természet bőség szaruja bőségesen ontott, mamára tudománynyal felfegyverzett gazdasági tudás csak nagy erőlködéssel tudja produkálni. Ha nem tanulunk, nem küzdünk, gomba és féreg ellenségeink prédájává dobjuk oda legértékesebb terményeinket. A rovartani állomások, a növénykártani intézetek, a biologiai tanulmányokat kultiváló ornithológíai intézet mind mind csatavonalban küzdenek és járnak a gazda kezére. Elvitathatatlan érdemei vannak Jablonovski Józsefnek, Hermann Ottónak, s a gazda kötelessége az ő munkásságuk eredményét kipróbálni és a bevált eredményeket nyilvánosságra hozni. Az igy nyert tapasztalatok, tudományos elvek a gyakorlat által igazolva tudományos értékekké válnak. Ebben a munkában vegyen részt minden értelmes gazda, mert a megfigyelések és gyakorlati tapasztalatok összesége adja a tudományt. A tudomány nem egyes nagy geniek kizárólagos tulajdonsága, de az emberiség közkincse, amely akkor válik valósággá, ha az az életben áldását érezheti. A tudás csupán egybegyűjti — csoportosítja az igazságokat és a csoportosított, bizonyos irányt vagy célt szolgáló tételeket tekintélyével fedezi és érthető formában elterjeszti. Az ilyen tudás áldást hoz az emberiséghez, s forrásává válik ujabb és ujabb felderítéseknek. Hajó nélkül nem ismerhettük volna meg Amerikát, betegségek felismerése nélkül a gyógyászatot. A gyümölcstermelés is ma már tudomány. Ne vegyük ezt nagy képüsködésnek, ne tekintsük dicsekedésnek, redukáljuk a kérdést megélhetési kérdésnek, a kor követelményének, amely kérdés ugy áll, hogy ha nem tartunk lépést a tudomány haladásával és nem küzdünk nem törekszünk a korral haladni, ugy elvérzünk a létérti küzdelem nagy harcában. A magyar birtokos osztály megsemmisülésének is az volt az oka hogy nem haladt a korral. A gyümölcstermelésnél is fontos szerepet játszik a talaj isme, a növény élettan ismerete, az élősdik felismerése és az ellenök való védekezés. ták kísértésbe ejteni, mialatt a vadász lesben állott. Már nem egy golyó zúgott át szárnytollai között az évek hosszú során, mikor a völgyet mint versenyző adószedő beárnyékozta. A házak, a kerítések és a fák mind hoszsabb árnyékok vetettek. A kalitka ott állott az egész meleg napon át a néptelen udvaron, hogy őt kísértetbe ejtse, mialatt a gazda fiai a házban felváltva őrködtek kezükben töltött fegyverrel. A sasfiók szünetlenül csapkodott csőrévei és megpróbálta fejét és szárnyát kidugni, majd az egyik, majd a másik széles résen át. De most, midőn este lett, a gyerekek futkosni kezdtek az ajtótól a ketrecig meg vissza ; és nemsokára valamennyien vidáman játszoLtak az udvaron. Egyik-másik a nagyobbak közül kijött és hozzáfogott rendes munkájához. A csendes estén a fiatal asszony kis csecsemőjét a fehérítő pázsitra fektette, mialatt ő maga a kútnál ruhát mosott. A csürtetején egy pár szorgos barázda billegető ugrált, fészkük ott volt az öreg fűzfán és lent az udvaron néhány veréb szemelgetett gabonát a szemét között. Egyszerre hatalmas árnyéktól sötétült el az ég. A csendben csudálatos zúgás hangzott fel. hatalmas szárnycsattogás. Mialatt az asszony körülnézett, egy hatalmas sas emelkedett fel a fehérítő pázsitól. Az ijedtségtől dermedten egyenesedik ki vizes ruhával kezében. A ragadozó karmai között tartotta gyermekét és merev tekintete követte addig, míg a levegő kék lett gyermeke és a főid között. Vad, őrületes fájdalma megsúgta, hogy mit cselekedjék. A kalithoz szaladt, kihúzta a sasfiókot és jajgatva, sírva tartotta fel mindkát kezével a levegőbe, anélkül hogy törődnék vele, mint veri az véresre a fejét és az arcát. Az anyasas egy pillanatra megállott a levegőben és az asszony remegő szemmel kisérte a sas minden szárnycsapását, a gyermek padig mint valami hernyó csüngött le karmai kőzött. Hirtelen ugy tetszett, mintha lejebb ereszkednék. Lélekzetét visszafojtva kisérte a sas minden mozdulatát, amint az ismét a pázsitra ereszkedett. Elbocsátotta a sasfiókot és öntudatlanul támolygott gyermekéhez. A két szorongatott anyai érzés megértette egymást. — Azonban amint a sas zsákmányát elengedte és ismét felemelkedett, lövés dördült el a házból. A hatalmas anyasas kiterjesztett szárnyakkal élettelenül ereszkedett le a pázsitra, mía'att a megszabadult sasfiók apró heves szárnycsapásokkal tünt el az erdő mögött. Hogyan termeljük hat az almát ? Első dolog a talaj megválasztása. Fő elv legyen, hogy ahol hosszasan almafa állt t ott ne termeljünk hosszú időn át almát. Az alma egy irányban élte ki a talajt, a legveszélyesebb élősdik és betegségek csirájátott találja az újonnan beültetett csemete. Olyan hiba ez, mintha egy és ugyanazon földben mindig búzát termelnénk, végtére az egyoldalú talaj használattól és élősdiek elszaporodása folytán beállana a csőd, a talaj kimerülés. Almának mély altalaja, nem vizenyős felső rétegében szelid, könnyen művelhető, mégis jó termő erőben levő talaj való. Klasszikus példája ennek a Bujtos. Ilyen fajta föld van majd minden szabolcsmegyei faluban, kivétel a polgári szikes talaj. Kiválóan alkalmasak az áradmányos iszapolt talajok, különösen amelyek nincsenek hosszas áradásoknak kitéve. A gyümölcsfát lehetőleg széltől védett helyekre kell telepíteni, mert a viharok a gyümölcsöt leverik. Lehet ez e len azzal is védekezni, ha a kerteket két soros akácossal ültetjük körül, ez a szél erejét gyengíti. Dombos emelkedett hely azért sem jó, mert ezek szárazak. A gyümölcsfáknak pedig sok nedvességre van szükségük. Ha mégis a gyümölcsösbe magas, dombos parcella esnék, ezeket korán érő gyümölcsfákkal telepítsük be, amelyek gyümölcsüket a nyáii meleg és szárazság előtt beérlelik. Sőt bizonyos gyümölcsfélékre kívánatos a száraz meszes talaj, minő pl. az őszi és kajszin barack. A gyümölcsfák közül különösen az alma félék eleinte hosszú éveken át nem teremnek, s ezért sokan nem ültetik. Ha azonban a fak közét zöldség termelésre, esetleg nagyobb gyümölcsösöknél kapás növények termelésére használjuk, akkor elesik a hosszú meddőségben eltöltött várakozásból folyó veszteség. Elhibázott dolog a fák közét lucerna vagy fütermelésre használni. Ez alapjában teszi lehetetlené a sikeres munkát, amint az később érthetővé lesz cikkem folyamán. A kertet 40—50 cm. mélyen fel kell rigolirozni. Az igy felforgatott talajt azután többé soha nem engedjük begyepesedni, begyomosodni, mert a nedvesség konzerválásnak egyetlen módja a talaj porhanyósan tartása. Ez a titka és alapja az egész dolognak. A növényélet meleget, nedvességet, levegőt és táplálékot igényel. Ezt csakis porhanyó földön ahol a talaj hajcsövesei van rontva — lehet elérni. Ezt ugy érjük el. ha ősszel felásózzuk, nagyobb kertben felszántjuk a talajt, tavaszszal clgereblyézzük vagy berenáljulc, hogy a fagy által szétrnállott rögek porrá omoljanak. Az igy felpirlasztott talajt annyiszor kell kapálni, ahányszor az eső lesujkolja és a gyom kikel. Évente 3—4-szer is. Az igy kezelt területen nem verhet tanyát a bogár, a fa nem szenved vízhiányt. A begyepesedett föld ezer és ezer rovarnak nyújt békés, csendes otthont, az a temérdek fűszál pedig mind-mind szívja és pazarolja a vizet és táplálékot, elveszi a nap éltető, érlelő melegét, nagy szárazság idejen az ilyen talaj megrepedezik, kő kemény s a benne levő fák idő előtt hullatják le férges gyümölcsöket. A ritka állású kapások (burgonya, tengeri) kevésbbé ártanak. A kertészet vagy mezőgazdálkodás által kihasznált talajt trágyázással és műtrágyázással kell feljavítani, ez ugy is megtérül a termelt cikk révén. A gyümölcsfákat (alma félék) 9 — 12 méter négyzetes távolságra ültessük, kiültetés után karóhoz erősítjük s arra legyen gondunk, hogy a fa koronája laza terebélyes legyen, tehát ritkítani kell évről-évre. A fán ok nélkül sebet ne ejtsünk, a korona ritkításnál mindig tőben legyen eltávolítva egyes ágrészlet Csonkot ne hagyjunk) az előállt sebeket éles késsel simára megfaragjuk és olajjal vagy kátránynyal be_ A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszteri rendelet szerinti ZEK 8 K-tól feljebb minden kivitelben valamint egyes részei külön is kapható keztyü gyárában NYÍREGYHÁZÁN. |/ 20 f-től feljebb \ 5 K-ig darabja ILUMBERG JÓZSEF kez1,í 8,öa n
