Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-03 / 27. szám

27-ik szám. . J*fSlB3ffl3ÉíL 1913. április 3. S úttal kizárólag a 7 éven aluli korban elhunyt gyermekek kérdésével foglalkoztunk s nem tudjuk magunkévá tenni az általunk felvetett kérdésnél vármegyénk országos;hirü szülöttének <Jr. Berend Miklósnak azt a módszerét, amely szerint a gyermekhalandóság mértékének megállapításánál az összhalálozást teljesen figyelmen kivül hagyja s az elhalt gyermekek számát nem az összhalálozás, hanem az élveszüietések számához viszonyítja. Ezzel a módszerrel ugyanis igen könnyen arra. az eredményre lehetne jutni: jut is, marad is! Nekünk telik! Tehát . . . Mert a mi célunk az volt és az, hogy a 7 éven aluli korban elhunyt gyermekek nagy mennyiségére hívjuk fel vármegyénk közvéleményének figyelmet és ébresszük fel lelkiismeretét a gyermekek nagyobb, jobb gondozása érdekében. Gyakorlati célok lebegtek és lebegnek szemeink előtt. Egyébiránt az élveszületések számához viszonyítva sem valami rózsás ám a helyzet Szabolcsban. Sőt a jó középtől is jó messze állunk ! A középarányt ugyanis az országos átlagban véve — ami pedig szintén rosszabb a külföldi állapotoknál — azt találjuk, hogy 1098 elveszülöttre jutott 7 éven aluli gyermekhalaJczás: 1906-ban 1907-ben 1908-ban 1909-ben 1910-ben 4911-ben .Szabolcsban 345 .377 352 329 332 351 MJ^arországot 3^9 331 314 329 ;305 .525 2íz alatt a 6 év alatt tehát csak egyszer, 1909-ben értük el az országos közép átlagot; a többi években még a szabolcsi kiválóan kedvező születési viszonyok mellett is jelentekenyen rosszabbak az adatok az országos átlagnál, tehát az országos középaránynál. Mindez, illetve az élveszületési arányszámokkal való összehasonlítás nem hogy megenyhítené azt az elszomorító tényt, hogy Szabolcsban feltűnően sok gyermek, hal el 7 éves kora előtt, fcanem egyenesen megerősíti azt és arra az eredményre vezet, hogy ha a születési esetek ^számaránya nem volna jelentékenyen kedvezőbb az országos állagnál, a szaporodási adatok szintén más képet mutatnának. A születési adatok tefcintetébers ugyanis Szabolcs jelentékenyen kedvezőbb adatokat mutat az orsíágos átlagnál. Nevezetesen 10.000 lélekre jutott élveszületés: Nem tudora, hogyan, de két modern német költő jutott az eszembe, mikor Kelen .verseit olvastam. Lehet, hogy nem is ismeri behatóbban őket, mert úgy látszik, most az egyszer a modern magyar líra a németek nélkül fogja megcsinálni renaissance-áí. Arno Holz az egyik, Mombert a másik. Az első, kit szabad verseléseért sokat kifiguráztak, „Fantazus" ciklusában silmodoeva vágyik vissza a múltba és szürke szavakból nagyszerű szines, egész világot átölelő képeket fest. Válósággal pazar álomköltészet a Holzé, mely iránt Kelennél különöse® nagy fogékonyságot tapasztaltam. Mombert inkább misztikus és szimbolista, kisebb látományait egy nagy világképpé akarja foglalni és lelkét különösen a világteremtés problémája izgatja. — Kelen Lászlót az impresszionista költők közé soroznám, ha valaki ilyenfajta osztályozást kivánna tőlem és talán épen ezért jutott eszembe a német impresszionizmusnak ezen két kiváló képviselője. Ilyen gondolataim támadtak, mikor Kelen László verseskönyyét olvasgattam. Én erősen bizom, hogy nem ez lesz az utolsó verseskönyve és ebben a második könyvben, már erősebb, harciasabb hangot várok. Ki abból a magányból, ki abból a néma szobából ki az életbe, a zajba, hogy a nagy tömeg, keserve, könnye, nyomora harcias buzdító hangokat fakasszon lantjából. Én ezt várom Kelen László második verseskönyvétől! L. B. Szabolcsban , M »gy arorszígon 1306-ban 414 363 1907-ben 415 364 *808-baa 434 423 1909-ben 4's5 365 iUSlObeo 425 365 lgl l-ben 407 348 Megjegyzendő, hogy estek a statisztikai adatok számszerüuég te&jntetében annyiban mefbizhatlanok, hogy a népesség számai, melyhez a születések - száma viszenyitva van, nem biztosak, mivel népszámlálás csak minden 10 évben történik.; ezért van a látszólagos nagy esés a: , 1911-ik adatokban az előzőkhöz ; hasoíilitva, minthogy az ez évi születési esetek száma már az pj népszámlálás eredményével van összehasonlítva. Megállapítható azonban az, hogy Szabolcs ;íban aránylag jelentékenyen több gyermek születik, mint az országban. Egészen természetes, hogy ha a több - születési esethez viszonyítjuk a 7 évar. aluli korban elhunyt gyermekek szájacát, a különbözet, vagyis az eredmenyként előálló arány kedvezőbb lesz. Ezért nem tehetjük anaguakévá ezt az összebasoslitási módszert atior, mikor azt a kérdést tárgyaljuk, hogy mennyi gyermek hal el 7 évea aluli korban Saabolcsban. Bár, mint a fentiekből kiderül, ez . \n összehasonlítási módszer sem kedvezőbb iSsabolcsra az országos átlagnál. Ennek az összehasonlításnak azonban kétség kivül meg van az az eredménye, hogy a gyermekhalandóság okainak egyikére reávezet bejicünket. S ez az, amire a vármegyei főorvos ur reámutat, .hogy a nagyobb számú szüJeíési esetek következtében az anyák egy része kimerül, gyermektáplálásra kevésbbé alkalmassá válik s ez egyik oka, hogy sok a íosszjíI táplált és gyenge csecsemő, kik aztán a ^betegségnek könnyen áldozatul esnek. Ec tehát már egy konkrét eredmény a ;&árdés,felvetése következtében. Hasonló konkrét eredménynek tekinthetjük asokat a többi okokat is, melyekre a vármegyei főorvos ur nagy tudásra és ügyszeretetre valló közleményében reámutat: az alkoholizmus, a syphilis, melyek az utódokra olyan felette káros kihatással vannak. Továbbá a tuberkulózis, a skrófulózis. Azután azok a sociális okuk., miket közleményében felsorol. Ugyaucsak igen értékes körülményekre mutat reá a Semaphor aláirásu másik nagy értékű közlemény, mely főként az iskolai egésaségügyi hiányokra hívja :fel a figyelmet. Nagy érdeklődéssel várjuk a más oldalakról is kilátásíba helyezett közleményeket ezek után is bízunk abban, hogy emberi lehetőség szerint íüindeR oldalról megvilágítva fog előttünk álkni ez a nagy probléma, ami aztán .lehetővé teszi, hogy mindazok a tényezők, melyeknek az orvoslás módjukban áll és hivatásuk körébe vág, levonják ezekből a közleményekből a tanulságokat és teljesitik kötelességüket. Hz állandó színház mint „üzlet". írta; Bodor Zsigmond. A .Nyírvidék' 25-ik száma leközli azon beadványt, melyet Balia Jenő ur az állandó szinhác ügyében a város polgármesteréhez intézett, s mely beadványban Balla ur számszerűleg kimutatja, hogy az uj állandó színház felépítése bizonyos elvek betartása mellett a rváros miaden anyagi hozzájárulása nélkül eszközölhető. Nem azándékszom a beadványban csoportosított számszerű adatokkal foglalkozni, egyrészt azért, mert legalább is illetlennek tartanám akár a magam, akár más valaki részéről, hogy laikus ésszel kritizáljon olyan konkrét számokat, melyeket Balia ur előző sok tanulmányozás, gondos számitások és — félek — jobb sorsra érdemes buzgalommal állított össze, de másrészről azért sem, mert ezen számitások igen kis előzetes költséggel teljesen is tisztázhatók az által, ha a város egy saját telkén épülendő 1000—1200 néző befogadására alkalmas s a Balla ur beadványában hangsúlyozott elvek szerinti színház építésére egy nyilvános tervpályázatot hirdet és tart meg. Ezzel tisztázva lenne az a kérdés mibe kerülne az épület ? Ennek jövedelmezőségére vonatkozólag a meglevő tervek alapján azt hiszem minden szakember, színház direktor, talán kötelezettség mellett is, de mindenesetre a városra háramló minden költség nélkül tudna számszerű felvilágosítást adni. Én csak azt a szomorú tényt kívánom ezúttal megállapítani, hogy valahányszor az állandó színház ügye kerül szóba, a város intéző egyénei soha sem foglalkoznak e kérdéssel más vonatkozásban, más beállításban, mint a legkalmárabb, ghettó szerű üzleti számítással. De ha közdolgaink irányitóit követve, ki is kapcsolunk e kérdésből minden kulturális vonatkozást s megmaradunk velük a rideg és szigorú üzleti szempontnál, megállapíthatjuk hogy üzleti számításuk következetlen és könyvelésileg helytelen. Balla ur ugyanis beadványában arra a kérdésre látszik feleletet adni, hogy a színház épületére felveendő kölcsön amortizációjára szükséges évi összeg, kitellik-e a színház bérlője által fizetendő bérből igen-e vagy nem? Ez szerintem rövidlátás. Hiszen ha minden más tekintetek kikapcsolása után csak e két tétel alapján is jó volna az .üzlet", akkor a színházat már régen megépítette volna egy vállalkozó lengyel zsidó csoport, sőt valamennyi városi színház azok kezében volna, és a közelmúltban a kőolaj finomítók építése helyett csupa városi színházak építésére vetették volna magukat. Hát szabad egy városi magisztratusnak ilyen uzsorával számolni s az állandó színházból a városra származott közvetett hasznokat és jövedelmeket teljesen figyelmen kivül hagyni t És hol van a következetesség ? Nyíregyháza város százezrekkel járult hozzá vasútépítésekhez. Hiszen nagyon jól tudták azt, hogy a törzsrészvények jövedelméből az oda adott pénzt amortizálni nem lehet. De számolva a vasutak forgalmából a várost érő haszonnal, mégis oda adták a pénzt, megcsinálták a vasutakat és 20 év alatt e városból olyan számottevő lakosú, intelligentiáju és üzleti várost teremtettek ami a legvérmesebb reményeket is túllicitálta. Pedig könyvelési szempontból a vasutrészvényekre felvett kölcsön amortizációjával mint teher tétellel szemben direkt igen kevés osztalék mint bevétel áll szemben. Nem állitom én azt, hogy az állandó színház hasonló méretű indirekt hasznot hozna a városnak, sőt készségesen előnyt adok a közgazdaságnak a kulturával szemben, különösen ha amazt vasútnak emezt színháznak hívják. De kívánom a színházat váró nagy publikum nevében, hogy ha nekünk számszerű adatokat tálalnak fel, ne sikkasszák el abból a várost érő jövedelmek egy részét; az indirekt jövedelmeket sem. Bizonyos előttem az, hogy egy állandó sziüházzal vele járó művészi, technikai «egédés szolgaszemélyzettel a város lakossága szaporodni fog. Azok nagy része állandóan ide letelepszik és adófizető alannyá válik. Bizonyos az, hogy a színészek, zenekari tagok stb. nem fogják fizetésüket megspórolni és külföldi pénzintézeteknél olcsó kamatlábra elhelyezni, hanem azt itt el fogják költeni az utolsó krajcárig. Ez által mint fogyasztók az itteni ipar- és kereskedelemnek egész jövedelmük erejéig forgalmat fognak csinálni, amivel ezen kereskedőknek és iparosoknak adó teher bírását növelni fogják. Végül itt van a megyei publikum azon része, kik még a falukon bár, de jó módban élnek. Ezek egyrésze bejön a székvárosba, hogy ügyes bajos dolgait elintézze, de este haza megy, mert korcsmázni nem akar, más szórakozása pedig itt nincs. Ez számos alkalommal bent fog maradni a színház kedvéért, sőt amikor jön és teheti, behozza emiatt a családját is. S végül ugy a megyei mint a városi közönségnek egy része ugy rendezkedik be, hogy az élvezetekre és szórakozásra előirányzott ősszegét a fővárosban költi el. Azt hiszem, h°gy egy jó erejű és repertoiru színházi élettel az igy idegenben elköltött summának tekintéMegnyílt az Angol uridívatáruház yárosüázpaiota (FerenczMéle Könyvkereskedés tőszomszédságában), ahol mindennemű uridivat különlegességi újdonságok beszerezhetők, u. m.: férfi fehérnemüek, mellények, felöltők, nyakkendők, keztyük, zsebkendők, gallérok, kézelők és pénztárczák, stb. stb. 231—9-2 Szives támogatást kér: Füredi Áruház.