Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-05-15 / 39. szám
12 40-ik szám. jStKTEDfáL 1913. május 18. metországban nagyon gyakori, mennyivel jobban bele lehet nevelni a tisztaság iránti szeretetet abba a gyermekbe, akinek alkalma van a tisztaságot meg is szerezni. És a fertőző betegségegnek milyen pusztító hatása van a gyenge fejlődő gyermekszervezetre s mennyivel jobbak a statisztikai adatok a műveltebb osztályoknál, hol a tisztasággal inkább törődnek s a babonának sem olyan nagy a befolyása ; aztán meg hisznek a fertőző betegségek ragályozóságában s nem hallja oly gyakran az ember, hogy: Hát az első honnan kapta ? Nagy szerepet játszik még a gyermekhalandóságban, azoknak a táplálása és ha a gyermekhalandóság ellen küzdeni akarunk, küzdeni kell a gyermek, illetve a csecsemő jogáért is, márpedig annak a csecsemőnek feltétlenül joga van az anyatejre, — hiszen már a természet ugy rendezte azt be, — mert a csecsemő fejlődésével lépést tart az anyatejnek összetételbeli megváltozása is. És mégis manapság mindig gyakrabban találkozunk a mesterségesen táplált, vagy a mi míg rosszabb, a dajka által szoptatott csecsemőkkel. Roszszabbnak azért mondom a dajka rendszert, mert sajnos, olyan helyeken, hol dajkát tarHnak, ennek a gyermeke nem részesülhet az anyatejben, kénytelen kiadni gondozásba; hogy pztán ezek közül hány jut, úgynevezett ar^yalcsináló kezére, azt csak jó Isten tudja. Mennyivel helyesebb volt ennél, a régebben divott tcjtestvérség; pedig még ez is el volna legnagyobb részt kerülhető, mert nem a szoptatni nem tudó nők száma szaporodott, hanem azoké, akik e természetes kötelességük alól mindenféle ürügygyei kibújni igyekeznek. És megint csak visszatérek az iskolához. mint a melyre ebben a küzdelemben igen nagy szerep vár. A nép nevelése és felvilágosítása; a csecsemők ápolására, táplálására vonatkozó szabályok ismertetése a leányiskolákban, tanítónőképző intézetekben, sőt talán még a népiskolákban is, azt hiszem nagyon áldásos volna a jövőre nézve és az anyák iskolája lenne, hol megtanítanák őket arra, hogy minden anyának kötelessége gyermekét magának táplálni. Vagy akinél ez lehetetlen, azok részére kifogástalan tehéntejnek osztogatása, anya védő egyesületek alapítása, kórházaknak csecsemőosztállyal való kibővítése nagyban hozzájárulnának a gyermek halandóság csökkentéséhez. Dr. Demjén József. A Ni Választójogi Világszövetségének VII. fcoiigresszosa. Budapest 1913 junius havában jelentős esemény színhelye lesz. Itt tartja a nők 24 országot számláló Választójogi Világszövetsége (International Alliance for Womens Suffrage) Vll-ik nemzetközi kongresszusát. Nagy megtisztelteté. c reánk nézve, hogy az osztrák és a magyar feministák meghívása közt válogatva, a Stockholmban 1911. nyarán tartott kongresszus egyhsngu lelkesedéssé a magyar meghívás mellett döntött. E döntés azt jelenti, hogy Washir3'on, Berlin, Kopenhága, Amsterdam, London és Stockholm után, ezúttal hazánk fővárosában gyűlik őso/e a nő !J valasztójcgáért küzdők hatalmas és tekintélyes, kivéló személyiségekben oly gazdag tábora. Jelenti, hogy ezúttal mi magyarok bizonyíthatjuk be, hogy a nők választójoga kérdésé- n a legelőreha'idottabb országgal is lépést tartunk és hegy vendégszeretet gyakorlásában .'m maradunk el azon országok mögött, amelyek eddig pazar bőkezűséggel vendéül láíták a kongr—szusokat. A szövetséghez tartozó Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália. Auszlria, Ee'gium. Bulgéria, Canada. Dánia, Délafrika, Finr ország, Franciaország, Hollandia, Irland, Nagybri' '.nia, Németország, Norvégia, Olaszors- .g, Oroszország, Portugália, Svájc, Svédország és Szero :i legkiválóbb asszonyaikat és férfiaikat, kormányaik pedig hivatalos képviselőket küldenek hozzánk. A Nemzetközi Szövetséghez még nem tartozó országokból, főképen Khinából, Indiából, Perzsiából, Spanyolországból, Görögországból is készülnek hozzánk küldöttek annak bizonyságául, hogy a nők választójogáért folyó mozgalom immár az öt világrész asszonyait egy szervezetbe foglalja. Mint a hogy az eddigi kongresszusokon Mrs. Garrie Chapman Gatt, Selma Lagerlöf, dr. Anna Shaw, a világ legkiválóbb szónoka, Charlotte Perkins Gilman és más világhírű nagyságai az irodalomnak, művészetnek és szociális munkának vettek részt, ugy a budapesti kongresszus is gyülekező helye lesz a világ szellemi es kulturális mozgalmai legkiválóbb vezérelek Ó3 közkatonáinak. Az eddig jelentkezettek között vannak a már említetteken kivül: Helen Lórin Grenfell, Corado igazságügyminisztere; Mr. Ben B. Lindney, a gyermekbiróságok megteremtője és az antialkcholista-, a leánykereskedelem elleni-, a békéért és választott bíró ságokért küzdő mozgalom, az anya-, gyermekés csecsemővédelemért, a munkásnő érdekeiért, a haztartás, a betegápolás reformjáért folyó mozgalmak számos vezére. Angliából és Amerikából női polgármesterek; Finnországból, Norvégiából, Khinából, Csehországból, Amerikából stb. országgyűlési képviselő nők, számos országból városi képviselő nők jelentkeztek már a kongresszuson való részvételre. A világ összes számottevő lapjai bsjelentették, hogy a kongresszusra kiküldik tudósítóikat. Rajtunk áll most, hogy a],kongresszus nagy eseményének méltó keretet adjunk. A magyar tprsada'omnak kettős a feladata : egyrészt r inél nagyobb számba való részvételevei be kell bizonyítania, hogy korunk e leghatalmasabb mozgalma iránt érdeklődik, másrészt anyagi ho zájárulással és munkával kell támogatni a kongresszus előkészítésének munkáját. Fontos, hogy a külföldről érkező ezernyi idegen vendég ne csak a főváros közönségével, hanem az egész országból idesereglő érdeklődőkkel ismerk ihessék meg. Az előkészítő-bizottság gondoskodott róla, hogy a kongresszus hazai és külföldi tagjai \ sutáinkon és hajózási vonalainkon menetl"?dv: zményben részesüljenek ; az elszállásolásra és étkezésre vonalko„ólag pedig gondos szerződések utján biztosított ármérsékléseket a főváros legjobb szállóiban és penzióiban. Az előkészítési munkában való részvétel és a vendégfogadás alapjainak gyarapítása lényeges feltétele annak, hogy olyan vendégszeretettel fogadhassuk vendégeinket, hogy azok fővárusunkat és egész országunkat megkedveljék. A kongresszus hozzájárul majd annak kidomboritásához, hogy Magyarország neru Auszüde párával. Ilyet csak mester tud alkotni, az is csak az ihlet legszerencsésebb, ritka óráiban ... Milotay István könyve nemcsak gyönyörűség, de meglepődés is lesz a magyar olvasóközönség számára. Az Uj idők hosszabb cikkben foglalkozik a kötetettel s így emlékszik meg róla: Milotay István irói szeme a realitásokat szereti. Ez a szem álmodozó. Biztos látású, egyet len mozdulatból fölismeri az egész embert és megrögzíti előbb a pupilláján, aztán erfől a fényes, fotografáló gömbről éppen olyan határozott kontúrokkal, éppen olyan éles vonalakkal áttranszponálja a papirosra. Mikor a történeteit megkomponálja, ha nem is válik kegyetlenkedővé, de nem is téved a szentimenté rzmusba. És még is alakjainak beszédében, érzésében van valami férfias melegség, v?n valami nemes, érett, meleg líra, amelyben már nem a realisztikus író, hanem a poéta szólal meg. Érzékeny, ízléses és szemérmes a Milotay István művészete . . . Aki szereti a magyar vidék poézisát, megfogja szeretni azt a könyvet, amely több lesz számára, mint egyszerű olvasmány : maradandó élmény lesz . . . Az Újság többek közt ezt írja Milotay könyvéről: Ezek a pompásan megirt jórészt kíváncsi történetek a legjavát adják annak, amit ebben a műfajban nyújtani lehet. Az iró elsőrangú megrögzítő tehetsége színdús pompában hozza elénk mindazt, ami a vidék báját, szépségét alkutja. Zsáner képeknek is nevezhetnők ezeket az elbeszéléseket, oly jellemzők s színekben pompázóak valamennyien. A cikk aztán részletesen foglalkozik az egyes novellákkal s fejtegetéseit így végzi: A vizsgálat .Találkozó', „Párduczék", „Búcsúzóban" de a többiek is mind egytől egyig nemcsak érdekfeszitőek tárgyuknál fogva, de egyenesen elragadóvá teszi őket megirásmódjuk müvésziessége. A kötet méltán nagy sikerre tarthat számot . . . A Magyar hirlap tárcában foglalkozik a könyvvel. Egy könyv — mondja a tárcaíró Bede Jób — melynek olvasásában örömünk telik. Tizenhat elbeszélés, novella, rajz, hangulatkép. Ismertetéséhez hozzátartozik egy tapasztalat feljegyzése. Amikor pihenő időm van és a könyveim között valami kellemes olvasmányt keresek, a Milotay István novellás könyve az, amelyikben nem csalódom. Mert külföldi irók és a külföldieskedők, bölcselLedőt, meg misztikusok, nagy hírűek és csodált híresek gyakran becsapnak. Örvendtem, hogy végre egy könyvet kaptam, amelyiknek olvasása gyönyörködtet, gondolatokat kelt, impressziókat ébreszt: ez a Milotay István könyve. Tán első munkája az irónak, aki az ideálizmusban való hit útját járja, bátran halad és nincs szüksége protekcióra, mert elégha egy oldalnyit olvassunk munkájából, már észrevesszük, hogy ez az iró valaki ám . . . A Magyar Nemzet ugyancsak tárca rovatában foglalkozott Milotay kötetének értékével és jelentőségével: Milotaynak — irja — az az egyik legdicsérendőbb irói ereje, hogy megtévesztően közvetlen, amit nemes önmérséklete még művészetben fokoz azzal, hogy stílusából kivet minden rikító szint, a cicomázó diszt és virtuóz játékot. Gyönyörű ékszerek és órák óriási választékban még ' ^ww^^wotw eddig nem létezett olcsó A JA MPEfCIT lLi árako n WAr^TiPttlfr Stílusának éppen ebben van az igazi, mély és komoly szépsége. Szavainak muzsikája van, mondásainak zamatja leírásainak szine és tiszta, kristályos magyarságának ize. Jellemző ereje kiváló. Egy egy vonással ott áll elődünk alakja, mint az ihletett piktor vásznán a portrékelüli a túlzásokat. Nagy tragédiákat csak odavet, anélkül, hogy visszaélve, kivenné minden hatásukat. Humoros helyzeteivel földerit, nem akar megröhögtetni. Szubtilis, finom és szerény. Az Est irodalmi rovatában első helyen méltatta a könyv kiválóságát. Nem lehet véletlen, hogy a kötet tizenhat novellája egytől egyig vidéken játszik és n^m lehet véletlen az sem, hogy mindannyira perzselő nap süt rá. Tavasznak pompája, >agy nyárnak fülledt gazdagsága bontakozik ki belőlük. És mindenek fölött: egy roppant rokonszenves, becsületesen művészi irói egyéniség. Milotay rajongóan sivár szerelemmel gondol vissza a maga szűkebb pátriajára s annak színeit, alakjait, karakterisztikumát, légLörét hozza. Novelláiban valami európaiasan alföldi zamat érzik meg s külön illenék szóllani Milotay Írásának egyszerű, művészi magyarságáról. Talán nem tévedünk, ha a .Neked kedves pompás novellái mögött egy izig-vérig magyar regenynek vázlat stadiumait sejtjük . . . A Nyugat, a Magyar Figyelő, az Élet és a Magyar kultura cimű folyóiratok hasonló elismeréssel foglalkoztak Milotay István novellás könyvével. Én még csak egy rövid zárszót akarok hozzáfűzni ezekhez a kritikákhoz: Ennek a tarka virágú kedves novellás könyvnek egy nyíregyházi család könyvtárából sem szabad hiányoznia! a gffi| || | n órás és ékszerószné 1 KM Hl 11 Wiáza, Rakó oziM 81 II II L II ntnnJ H^Ai
