Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-15 / 39. szám

Nyíregyháza, 1913. május 15. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 39. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fiil., minden további szó 4 fillér. Vastag betiivel szedett kétszeresen számit. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Fürdőbe, vagy nyaralásra távozó elötizetőink tudassák címüket egy levelező lapon és mi készséggel utánok küldjük a Nyirvidéket. Adatok a gyermekhalandásey kérdéséhez. Hogy milyen nagy érdeklődést keltett a „Nyírvidék" által felvetett s felszinen tartott kérdése a gyermekhalandóságnak, mutatja az a cikksorozat, amely e lap hasábjain napvilágot látott. És hogy ha e kérdéshez egy pár adattal hozzá akarok járulni, csak kötelességemet vélem teljesíteni, egyrészt hogy kimutassam az okokat, amelyek a gyermek halandóságot előidézik, másrészt pedig, hogy ez a kérdés továbbra is felszinen maradjon, hogy ne legyen ez az érdeklődés is csak szalmaláng, de legyen tüze az olvasztó kohónak, melyben összeforrva kell egyesülni minden embernek, aki csak egy kissé is szivén viselni embertársainak a jólétét. Gyermekvédelem! Mindenesetre szép és nemes feladat; de vájjon megelégedhetünk-e csak ezzel, nem kellene e már korábban kezdeni ? nem kellene-e már a csecsemővédelemről, vagy talán még korábban, az anya védelemről beszélni ? Hiszen ha az anyát védjük, ezzel egyidejűleg védjük a majd megszületendő csecsemőt s ha ezt védjük, védjük a későbbi gyermeket, az embert. És hogy erre mily nagy szükség van, mutatja az a szám, amely a statisztikai évkönyv 1911. évi adataiból ijesztőleg mered felénk. A szorosan vett Magyarországon, nem számítva társországokat, meghalt az 1911. évben 455 006 ember, ebből 10 éven alóli volt 216.956, 7 „ » , 207.203, 4 „ „ „ 196,950, 1 „ „ * 182.412, vagyis az összes elhaltaknak 29'10%, tehát majdnem minden harmadik elhalt ember már csecsemő korában halt el. De a halva szülöttek száma is meglehetősen nagy. 1911-ben 12.985 s ez a nagy szám arra mutat, hogy az anyák nincsenek nálunk kellőleg védve ; az igaz hogy itt oly mélyreható, a szociális és gazdasági viszonyoknak oly mérvű megváltoztatása is szükséges lenne, ami, legalább egyelőre keresztülvihetetlen. De ennek folyománya aztán az is, hogy 17.284 csecsemő nem érte meg a 6 napos korát; veleszületett gyengeségben halt el. Hiszen nagyon is könnyen érthető, ha az anya kedvezőtlen viszonyok között él, ha nincsen meg az a megkívánt minimális anyagi ereje, hogy magát kellőképen táplálja; vagy magát legalább a terhesség vége felé a munka alól mentesíthesse, nem is lehet más az eredmény mint az, hogy életre képtelen, gyenge gyermeket hoz a világra, akinek az élete is ilyen viszonyok között kezdődve, csak a pusztulás lehet a sorsa. Nem akarok itt a leányanyák helyzetével foglalkozni, sem a törvénytelen gyermekével, akiknek a mai társadalmi felfogás szerint pirulniok kell. születésök miatt s legyenek bármily jó, derék, becsületes emberek, a törvény kíméletlenül rájuk süti törvénytelen születésük bélyegét a helyett, hogy ennek a teljesen felesleges rovatnak az eltörlését már régen foganatosították volna ; hiszen eljöhetne már az a kor, amidőn az embereket nem születésük, hanem belső tartalmuk szerint értékelnék. Csoda-e aztán, ha az ilyen gyermekeknek az anyja szabadulni akar gyermekétől, hiszen mindkettőjük megbélyegzett lesz ! Hány és hány gyermek pusztul el rossz hygienikus viszonyok következtében ; gyógykezelés nélkül. A rossz hygienikus viszonyok alatt nemcsak a rossz táplálkozást, a rossz, túlzsúfolt lakást értem, mint a melyek szülő anyjai a tuberkulózisnak, de értem a tisztátlanságot, hogy az emberek igen nagy percentjének nincs fogalma a tisztaságról, de nincs is érzéke hozzá. Ezt kellene már az iskolában belenevelni a növendékekbe; de ahoz legelső sorban magának az iskolának kellene tisztának lennie. Mily nagyfontosságú volna s kihatásában mennyire kiszámíthatatlanul nagyjelentőségű, ha az iskolák fürdőkkel volnának felszerelve, mint az már NéKritikák egy novellás könyvről. Mílotay István: ,Neked kedves c. novella gyűjteményéről. Nem tudom, hogy minden szabolcsi úgy volt-e vele, de én, mikor előszőr külföldön jártam és megkérdezték tőlem, hogy honnan is való vagyok, szerényen feleltem: Magyarországból. De rögtön némi büszkeséggel tettem hozzá: Szabolcsból. Szinte fölháborodtam, mikor kérdezték, hogy hát micsoda az a Szabolcs, micsoda az a nyírség? Én úgy gondolom, hogy ha egy szabolcsit a legügyesebb aviatikus magával vinné a felhók közé, még onnan is jiz egész nagy földből csak az a zöldes-sárga folt érdekelné avval a vékony ezüst pántlikával: a Nyírség. Nagyon hozzá nőttünk mi ehhez a sárga nyíri homokhoz ; sokat szidjuk, mert nagyon szeretjük. Hátha még aztán a nyiri fiu fölkerül Pestre és ott híre-neve kél. Nincs akkor vége-hossza a dicséretnek. Krúdy Gyulának, a jeles irónak a méltatását rendszerint avval kezdjük: nyíri fiu! Már mint kis nyíregyházi diák kezdett irogatni. De szabad-e rossz néven venni ezt ami tiszta, lelkes sovinizmusunkat ? Én leginkább az apai szeretethez tudnám hasonlítani. A magyar elbeszélő irodalomban Krúdy Gyula nevéhez ujabban egy másik szabolcsi tyT rTT ' Bontan e írónak neve csatlakozott: Milotay Istvánné. Hogy kicsoda Milotay István, azt a nyíregyháziak előtt épen nem kell részletesen fejtegetni: Mikor itt hagyott bennünket, bizony nélkülöztük kedves szimpatikus egyéniségét és csak annak örültünk, hogy nevét csakhamar a legjobb lapjainkban olvashattuk. Színes rajzait, novelláit legszívesebben a nyíri talajból merítette. Alig egy-két hónapja megjelent novellás könyve a ,Neked kedves* ... a legszebb sikereket aratta, de nemcsak a szűk szabolcsi földön, hanem az egész országban. De azért mégis csak nekünk nyírieknek a legkedvesebbek ezek a novellák. Ugyan ki ne olvasná szívesen Milotay tollából, a mi egykori kedvelt báró főispánunk népszerűségének históriáját? Micsoda jóiző finom humor, micsoda erőteljes jellemző vonások! (L. A főispán nadrágjai c. novellát.) Hát még Az arckép novellában ki ne ismerné föl az egyes alakokat? És mindenütt az a mosolygó derült humor, mely senkit sem sért és minden alakjához nyájas. De hiszen most nem is akartam szólani erről a könyvről, hanem másokat akarok megszólaltatni. Mi talán elfogultak vagyunk vagy lehetünk Milotay Pistával szemben, azért összegyűjtöttem nebány kritikát és bemutatom, hogy mit mondanak mások. A Budapesti Hirlap egyebek közt ezeket írja Milotay könyvéről : Milotay novelláinak stílusa nagyon érdekes és egyéni. Nem hasonlít senki máséhoz. Nem támaszkodik előzőkre. Nem járt iskolába sem Mikszáthhoz, sem Herczeghez, akiket még ma is divat utánozni; Bródyhoz még kevésbbé. A pestiekhez sem. Nyugodtan beszél el, fölindulás és fölkiáltások nélkül, folyamatosan és elegánsan. Talán túlságosan is korrekt iró marad, hidegen fölötte minden tárgyának, a trajikusnak, a köznapinak, a komikusnak egyarán':. Pedig van humora is. Csakhogy ez is egy egészen sajátos humor; nem az embereket, hanem élettelen dolgokat, az eseményeket, a történéseket szemléli a humoi magasságából. Milotaynak van egy olyan érdeme, amelylyel manapság kevés testvére dicsekedhetik a novella írásban: minden tárgyának súlya, minden alakjának reliefje, minden sorának értéke van. Itt nincs henye jelző, fölösleges póz, fogalom nélküli szó. A szó mögött él az élet, vibrál az érzés, sajog a fájdalom. A novellák ismertetése során a B. H. kritikája ezeket mondja : A kötet legértékesebb darabja a Majálison cimű, melyet olvasóink a Budapesti Hirlap tárcarovatából ismernek. A hollandus tájképfestők jutnak eszünkbe, mikor ezt a tökéletes dolgot szemléljük, amelynek nincs egyetlen fogyatéka. Él és ragyog az egész; tele van levegővel es órák óriási választékban mé- n r , lyen leszállított árban ] órás és ékszerésznél Nyíregyháza' J Zrínyi ilona-u. 3. Telefon 252.