Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-26 / 8. szám

Nyíregyháza, 1913. január 26. Vasárnap íicny^'M XXXIV. évfolyam, 8. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal; KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyili-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szé 4fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kiadó bolthelyiségek. Mert már ilyen is akad Nyíregyházán. Nem sok. Itt-ott látni egy-egy lehúzott redőt, a beltéren, a Jogélénkebb helyeken kiadatlan üzlethelyiségeket. Tiz-tizenöt év óta városunkban nem lehetett üzlethelyiséget kapni. Évről-évre épültek az uj házak, átalakíttattak a régiek, mindenütt boltokat csináltak, a melyek mindegyikére volt már elkés-ülte előtt bérlő. Egy-egy megürült bolthelyiségre tiz pályázó is akadt, egy-egy üzlethelyiség átengedéséért százakat, sőt volt rá eset, hogy több ezer koronát is fizettek. Mi történik Nyíregyházán ? A rohamos fejlődés elérte tetőfokát ? Megállottunk, megrekedtünk ? Beállott e városunkban a visszaesésre valló stagnálás ? Nagy fontosságú kérdések ! Ez nem csupán a háztulajdonosok óriási vesztesége szempontjából fontos dolog. Sőt a közérdeket nem is szolgálja azon körülmény, ha az egy-két évtized előtt megvásárolt ingatlanok tulajdonosai a folytonosan emelt lakbérek által rohamosan gazdagodnak. De nagyfontosságú azért, mert a közgazdasági viszonyok siralmas helyzetét immár kézzel foghatólag, szemmel láthatólag mutatják, szomorú cáfolatául a pénzügyek nagyméltóságú miniszterének legutóbb tett nagyhangú kijelentésére, amely szerint Magyarország közgazdasági helyzete kielégítő. Azt meg már mindenki tudja, hogy a legelevenebb osztálya a társadalomnak a kereskedő. Befurakodik mindenüvé, ahol üzletre, nyereségre, a megélhetés eszközeinek megszerzésére kilátása van. Nem tanulmányoz statisztikát, nem méri a népesség szaporodásait, nem a társadalmi alakulásokat, nem keres támogatást, nem kér protekciót, az ő barometerszerü finom érzéke megérzi, hol van kilátás ujabb és ujabb üzletek kötésére, hol van alkalom a tó'kéje és munkája révén megfelelő keresetre. És Nyíregyháza ilyen terrénum volt, Nyíregyházát özönével keresték fel az idegen kereskedők. Ha körülnézünk, kereskedőink alig egy tizedrészében találjuk fel a régi, törzsökös nyíregyházi kereskedő családokat. Túlnyomó része idegenből, az ország minden részéből került össze, amit nem megszólásképen konstatálunk, sőt örömünkre szolgál, hogy ily értékes és produktív elemmel gyarapodott városunk. És a finom műszer rossz időt érez. Megszűnt az üzletnyitási láz. Uj emberek nem jönnek, a régiek nagy része szabadulni szeretne üzletétől. Nem tudnak megbirkózni a rettenetes helyzettel, a rossz üzletmenet, a pénzpiac lehetetlen állapota, a fogyasztó közönség fizető képességének erős csökkenését a mi gyenge kereskedelmünk nem bírja meg. A megélhetés nehéz, drága. A kereskedő kiadása, szükséglete rohamosan növekszik, míg az ily válságos időkben a kereset csökken. A fizetési kötelezettsegnek még sokkal pontosabban kell eleget tenni, mint normális időkben s aki nem akar a fizetésképtelenek nagyon hosszú, szomorú lisztájára kerülni, menekül Mi lesz ebből ? Hová fog a szerencsétlen helyzet vezetni? Nagyon nehéz a felelet. Annyi tény, hogy kereskedőink nagyrésze óriási gondokkal küzd. A becsülettel megszerzett jó hirnév, amelynél fogva minden jótállás, betáblázás, sőt váltó nélkül is rengeteg hitelt élvezett s ez alapon bőséges áruraktárt tarhatott, vevőinek hitelezhetett, ez a jó hirnév — a kereskedőnek egyedüli támasza — veszélyben van. A pénzforrások bedugultak, a gyárosok, a nagykereskedő házak, különösen a külföldiek s első sorban az ausztriai cégek bizalmatlansága a magyar kereskedőkkel szemben egyenesen kétségbeejtő. Bizonytalanság, nyugtalanság, nehéz gondok, ez a kereskedő mai élete. • Vajha az uj év javulást hozna! Talán egy kis nyugodtságot hoz a külpolitikai viszonyok javulása. Talán a belpolitikai felfordulásnak is vége lesz egyszer. Talán eljön az idő, amikor törvényhozóink a létszámemelésen, az adóprésen kivül mással is fognak foglalkozni! Talán, talán ... De mikor? Megérjük-e? Talán az unokáink . . . Tölt ország és a keleti kérdés. Irta és a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör szabadliceumában 1913. január lö-án felolvasta: Dr. Pröhle Vilmos. II. Mahmud utóda, Abdul-Medzsid nem volt erélyes ember s bár örök dicsősége marad hogy az 1848— 49-iki magyar szabadságharc menekültjeit Ausztria és Oroszország legkomolyabb fenyegetéseire sem adta ki : a török birodalom ő alatta is csak tovább hanyatlott, mig végre a legkétségbeejtőbb pénzügyi zavarokba jutott s Abdul-Aziz uralkodása alatt már oly nyomor volt a fővárosban s a tartományokban, hogy az egyenesen leirhatatlan. A legfontosabb vámjövedelmek elzálogosítása időről-időre hozott egy-egy tekintélyes összeget az államkincstárba, de a háborús zavarokban s a lelkiismeretlen kezelés folytán minden elúszott. Zia pasa memorandumba foglalta a birodalom állapotáról való tapasztalatait s ennél a memorandumnál szomorúbbat elképzelni sem lehet. Az örményektől kiuzsorázott a lelketlen adószedőktől kiszipolyozott kisázsiai falvak elnéptelenednek, az anatóliai paraszt jobban jár, ha gyümölcsfáit kivágja, mert annyi adót követelnek tőle minden fa után, hogy ha minden szem gyümölcsét jó pénzen adhatná el, akkor sem tudna eleget tenni az adószedőknek. Az alsóbbrendű hivatalnokok és katonatisztek családjai éheznek, nyomorognak. Készpénz helyett kényszerforgalomba hozott kincstári utalványokkal fizetik őket, melyeket a kereskedők és iparosok nem fogadnak el, az örmény és görög pénzváltók pedig legfeljebb névértékük tiz percentjével hajlandók beváltani. Emellett állandó harcok Ruméliában, természeti csapások és járványok Anatóliában. „Csapd el a nagyvezirt, csapd el az egész Báb-Alit tudatlan, lelketlen, önző hivatalnokaival s intézzed magad népednek sorsát, különben menthetetlenül elpusztul !" igy kiált fel a szultánhoz Ziá pasa, — de persze eredménytelenülAbdul Aziz 1876-ban megöletett s helyébe V. Murád került az Ozimánok trónjára. A birodalom vigasztalan helyzetben volt. Bolgárországban borszasztó mészárlások folytak, Szerbia és Montenegró átlépték a török határt; erre a török kormány elmebajosnak nyilvánította V. Murádot és II. Abdul-Hamidot ültette helyébe. Abdul Hamid Midhat pasa sürgetésére alkotmányt adott országának, de a közben kitört orosz háború ürügye alatt feloszlatta a parlamentet s attól fogva mindvégig zsarnoki önkénynyel uralkodott. Oroszország egyszerre kétfelől támadta Törökországot, mely ugy Európában mint Arméniában kétségbeesetten védekezett. Oszmán pasa Pleynát oly hősiesen védte az orosz túlerővel szemben, hogy az egész világ bámulatát kivívta magának, végre azonban a hadi szerencse Európában is Ázsiában is az oroszokhoz szegődött és Plevna eleste után az orosz hadsereg Drinápolyon át megindult Konstantinápoly ellen. Ugy látszott akkor, hogy Törökország végórája elérkezett; de az európai hatalmaknak, különösen Angliának és AusztriaMagyarországnak fenyegető fellépése, megállította az orosz hadakat s 1878. évi március havában létre jött a szansztefanóí béke, melynek pontozatait az európai egyensúly elvének alapján az ugyanabban az esztendőben Bismark kezdeményezésére összeült berlini kongresszus vette revízió alá. E kongresszus határozatai értelmében Oroszország Ázsiában kapott kárpótlást, Szerbia, Montenegró és Románia független államokká lettek, Bulgária autonómiát, Keletrumélia keresztény kormányzót kapott, Ausztria-Magyarország pedig felhatalmazást nyert Bosznia és Hercegovina katonai megszállására, és polgári kormányzására. és smokking öltönyök a legele- MeS Pál Utódától PABSMGI gansaob kivitelben készülnék nyíregyháza Telefon is? változatos újdonságok.