Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-20 / 23. szám

Nyíregyháza, 1913. március 13. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 21. szám. A Szabolcsvármegyei Közsági Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltétetek: Egész évre 10 tor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Észrevételek „A Vármegyei középiskolák" és a „Különvélemény"-re. Igazán szép, igazán kellemes, igazán tisztességes, sőt okos, hasznos, emberséges és istenes dolog, mikor az emberek az ellenvéleményt olyan szépen, olyan tárgyilagosan tudják kifejezni, mint a fent jelzett nagy fontosságú középiskolai kérdésben a „különvélemény" minden tiszteletre érdemes irója. Kellemesen esik ez főleg a mi napjainkban, mikor a személyek közötti torzsalkodás látása el veszi az embernek a kedvét az újság olvasástól is. Megpróbálom követni a „Különvélemény" iróját! S ha meg tudnám cselekedni — megvallom — meg volnék magammal elégedve. Mert a kultura kérdésének fejtegetése, ezt egy kulturembertől különben is megköveteli; mivel „a kultura — egy régi közoktatásügyi miniszter szerint — annyi, mint vagyon, erő, egészség, értelmiség, erkölcsiség, illendőség együtt". A fennforgó kulturális kérdést pedig t. i. a vármegyei középiskolák kérdését minden oldalról meg kell vitatnunk, addig, mig a végleges döntés meg nem történik, mivel „egy elhibázott lépést az örökké valóságig sem lehet aztán helyre hozni". Tehát vegyük fel ismét „a vármegyei középiskolák" kérdésének a fonalát! A .Különvélemény" tudós szerzője szembe állítja egymással — szinte mint az első cikk irójft — Nyíregyházát, Nagykállót, Kisvárdát. Nagykáliónak mindjárt hátrányára irja a Nyíregyházához való közelségét ! Bocsánatot kérek! de itt talán egy kis tévedés, vagy elfogultság foroghat fenn. A közelség nevezetesen magában véve még nem olyan rettenetesen nagy hiba ! Hát Debrecenhez nem olvan közei van Hajdúböszörmény, ehhez pedig Hajdúnánás?! . . . Sárospatakhoz Sátoraljaújhely róm. kath. főgimnáziumával ? Bereg

: szászhoz Munkács? Szatmárhoz Nagybánya, Nagykároly 1! . . . Sőt többet is tudunk mondani, hiszen Debrecenben magában hányféle iskola van: református theologia, jogakadémia, — református és róm. kath. főgimnázium, főreáliskola, kereskedelmi iskola, — református és róm. kath. tanítónő-, református tanítóképezde, hogy egyebeket egyetemet stb. stb. elhallgassunk! S mégis ugyancsak fejlődik mellette Hajdúböszörmény is s a vallásés közoktatásügyi miniszter a hajdúböszörményi református gimnáziumi internátusra — ha jól tudom — talán 200.000 koronát is adott. Aztán ott van Szatmár! Ott is majdnem az az eset, mint Debrecenben. Van róm. kath. papnövelde, róm. kath. és református főgimnázium, róm. kath. polg. és elemi isk. tanítónő-, óvónő, és tanítóképző, — református tanítóképző, kereskedelmi iskola s mégis ott vannak mellette Nagybányán és Nagykárolyban a gimnáziumok! . . . A „különvélemény" irója — továbbá szerény nézetem szerint — abban is tévedett, hogy csak a közelséget nézte, egyéb tekinteteket ellenben figyelemre sem méltatott. Pedig én világosan felsoroltam a következőket: a nagykállói főgimnázium a vármegye vezetőinek támogatásával, az azon időbeli főispánok (báró Vécsey József, gróf Vay Ádám) vezetése s támogatásával, persze! Nagykálló nagy áldozatai mellett jött létre, a mi még akkor, mikor Nyíregyházán is csak egy négy osztályú kis algimnáziumocska volt az egész vármegyében, igen nagy dolog volt! tehát Nagykálló mellett a vármegye erkölcsi obiigóban van. De érdekelve van — mint jeleztem is — anyagilag a 100 000 korona értékű régi kórházi telek — s a rajta levő épületekkel, melyet kulturális célra, egyenesen az internátusnak adományozott; tehát már kétféle érdekeltség is van, erkölcsi is, anyagi is! S mégis furcsa lenne egy. vármegyétől, ha egy iskolát keletkezésénél támogat, évtizedek múlva 100 000 korona értékű adománynyal felsegít, pár év múlva pedig cserben hagyja!! Azt is figyelmen kivül hagyta az író, hogy ebben az internátusban 90 növendék nyer ellátást és felügyeletet, valamint azt, hogy a nagykállói hat osztályú állami gimnáziumnak 228 növendéke van. Sőt annyiban már a közokt. minisztérium is kötve van, hogy építkezésre 10.000, évi segély gyanánt 6000 koronát Japán és népe. Irta és a ^Bessenyei Kör szabadlíceumában felolvasta: Dr. Proliié Vilmos. IV. Nagyjelentőségű fogyasztás és kivitel tekintetében egyaránt a teatermelés is. A teacserje Japánban, különösen a déli vidékeken van müvelés alatt, de éjszakabbra is megnő, bár silányabb minőségű teát ad Müvelése és a levelek szedése ugy történik, mint Khinában, azzal a különbséggel, hogy a japáni teaszüret kedvesebb, színesebb képet mutat, mint a khi-nai, a nép öltözködésbeli izlése miatt. Japánban töméntelen sok teát fogyasztanak. A régi időben teázótársaságok is voltak, hol a tea készítési, kiszolgálási és ivás módja valóságos művészet volt, sok gyakorlatot és ügyességet kívánt. A selyemipar szolgálatában van a nagyméretű szederfa tenyésztés, nem különben egyre nagyobb lendületet veszen a pamut termelés is. A kertészetben a Japánok kiválóan ügyesek, még pedig ugy a konyha, mint a mükertészet dolgában s számos dísznövényük immár világszerte nagy kedvességnek örvend. Japán ásványokban is nagyon gazdag, bár az aranytermelés egyre apadóban van s ugy látszik, ' hogy az aranybányákat mpg a régi jóidőkben kimerítették. Ezüst, réz, kén elég bőven van, vas kevésbbé; különösen sok a kőszén, mely a legjobb minőségűek közé tartozik. A japáni ipar, jór^szben khinai hatás alatt fejlődött már időszámításunk első évszázadaiban. A japániaknak már az őseik is nagyon ügyeseknek mutatkoztak az eltanulásban. Sok tekintetben felül is multák mestereiket, különösen a műipar terén. A szatirumai porcellán, a bambusz es lackmunkák, a régi elefántcsont és tafaragványok még ma is bámulatba ejtik a szemlélőt, bár minőség és izlés tekintetében a nagyarányú kivitelre való dolgozás miatt, ma már egy kis hanyatlás tapasztalható. Khinából került Japánba a selyemtenyésztés és selyem ipar is, amely töméntelen sok családnak riyujt foglalkozást és megélhetést. A japáni selyem világszerte hires s ma már utánozzák is minden felé. Japán uj korszakában persze az ipar is egészen uj irányban s meglepően nagy arányokban indult fejlődésnek. A cél. melyet Mutsahiló császárnak aránylag elég sűrűn változó kormányai állhatatos kitartással követtek, az idegen ipaii bevitel kiszorítása s a japáni iparnak uralma Kelet- és délázsiában. Az eredmény már eddig is óriási s multán hivja ki a nagy iparállamok féltékeny aggodalmát. Mirden japáni kitartással, ügyességgel és pontossággal halad előre s ma már az óriás csatahajók is otthon készülnek. A kereskedés valamikor nagyon lenézett foglalkozás volt Japánban s a kereskedő osztály rangban a földmivelő paraszt és iparos után következett. Amióta a régi kasztrendszer megszűnt s a gazdasági szellem teljes diadalt ült a hagyományos osztálygőg fölött, ebben a tekintetben is minden megváltozott; régi katonai nemesekből nemcsak kitűnő iparosok, vállalkozók, hanem kitűnő kereskedők is váltak, akik a pénzt ma már egészen más szemmel nézik, mint őseik, vagy ők maguk ifjúkorúkban. Vasutak, óceánjáróhajók szakadatlanul épülnek s a csendes tengeri hajóforgalomban rövid idő múlva a japáni lotogóé lesz az elsőség s a japáni nép s kormánya annál buzgóbban dolgozik és áldoz ebben az irányban, mert a kecsegtető haszon mellett nemzeti büszkesége sem hagyja nyugodni. Japáni népnek as a hivatása, hogy a világ első nemzete legyen, ezt hajtogatja a néptanító az elemi iskolában, ezt magyarázza a káplár a rekrutának, mikor a mezítlábas atyafi még alig tud bakkancsban járni ; ezen ábrándozik a gimnázista, egyetemi polgár, mig lakásáról az iskolába ballag. Bizony érdekes világ, ennek a kis ferde szemű népnek a lelkivilága, érdemes abba is beletekinteni. Miként emiitettem, a japáni népből azóta, hogy alkotó elemei már a ködös hajdankorban nyelvileg tökéletesen összeforrottak, teljesen kiveszett minden emléke a különféle eredetnek. Ősi vallása, melyet kami-tiszteletnek, vagy kinai szóval sintoizmusnak neveznek, éppen olyan eredetű, mint a görög, latin, ó-germán,.