Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-02 / 18. szám

1S-ik szám. JűiagisÉK 1913. március 2. 3 XXII-ik t. c.-et. Albert király tudvalevőleg még megtartotta s itt lakott 1439. október 27-én Neszmélyen bekövetkezett haláláig. Utódja Ulászló — bár lengyel király is volt — követte példáját és a várnai csatában történt gyászos haláláig (1444 november 10.) magyar földön lakott. Albert fia V. Lászió, királyaink közt a második Habsburg, már Bécsben s Bécsújhelyen nevelkedett Frigyes császár udvarában, a sienai püspök; Aeneas Sylvius — később II. Pius néven római pápa nevelése alatt. Lászlót a magyarok halálos ellensége Frigyes császár, ki a gőgös A. E. I. O. U. (Ausztriáé est imperare orbi universo) feltalálója, nem ereszti haza. Az egri püspök hazahozási kisérlete után 1452ben mégis haza bocsájtá bátyja Ciliéi Ulrich kíséretében. Ez a sok bajt okozó nagybátya intrikálhatott hihetőleg, a magyar és német udvaroncokat a király hol lakása miatt összeveszni és a 12 esztendős gyermek beleszól: „Magyar vagyok, közöttetek akarok maradni." A magyar urak el vannak ragadtatva, de gyermek-évekkel a gyermek-szavak elröppentek s többnyire Bécsben és Prágában lakott, itt 1457 november 23-án történt haláláig. II. Ulászló alatt már az 1492. V. t. c.-ben meg kellett ismételni a király hon lakási kötelezettségét, bár ő egyúttal cseh király is volt, I, Ferdinánd alatt tizenkétszer kellett ezt tenni, bizonyítják az 1536: 57, 1546: 18, 1547: 5, 1548: 22, 1550:3, 4, 5, 6, 1552: 32, 1553: 3, 1555: 1 és az 1563: 3 törvénycikkek. Mind hasztalan! Királyaink nem tesznek eleget a törvénynek és a rendek az 1547. V. t. c.-ben már megígértetik a trónörökössel is és kérik Ferdinándot, hogy legalább fiát Miksát engedje hozzánk, ha már másik fiát Ferdinándot a cseheknek adta. Az 1550. V. t. c.-ben továbbkunyorálnak Miksáért, hazakérik azt Spanyoldenfélét végez, mi az anyasággal semmi összefüggésben sincs. Az asszonyok többnyire súlyosabb munkát végeznek és tovább dolgoznak, mint a legtöbb férfi. A vad népek anyái súlyos terheket cipelnek és a törzs alantos munkáit végzik. A paraszt anya a földeken kínlódik, a munkás felesége otthon. A mai korban sok anya nemcsak szülője és nevelője gyermekeinek, hanem kenyerüket is megkeresi. A nő tehát annyi munkát végez, mi nem anyai kötelessége, amivel batran megkereshetné kenyerét. S ez a jelenség meg is fog szűnni, ha a nők mindjobban fejlődő gazdasági függetlenségük folytán, nem lesznek kénytelenek a házasságban szabadságuk árát látni. Az a nagyon elterjedt félelem, hogy a nők, ha teljesen függetlenek, egyáltalán nem akarnak majd férjhez menni, legjobban bizonyítja, hogy csak függő helyzetük kényszeritette őket az eddigi házasságokra. De nem kell majd a nőket megvesztegetéssel, vagy büntetéssel házasságra kényszeríteni, ha anyagi függetlenségük biztosítva lesz s ezt a célt szolgálja a nő mozgalom. A nő mozgalom nemcsak a nők nagyobb személyes öntudatából ered, nemc-ak az igazság talanság elleni fellázadás izgató érzéséből indul ki, hanem egy közös jó keresésén alapul. A nők alkotási vágya nem elégszik meg a mostani állapottal, gazdasági függőségük mind kínosabb, s ezert mind többen szabadulnak tőle. Ez nem azt jelenti, hogy egy bizonyos napon valamennyi nő függetlenül és szabadon áll egymás melle, hanem, hogy lassan növekvő számban,— hiszen már ma is sokan vannak — függetlenítik magukat. A nő mozgalom megnyitotta a nő előtt a tudományos pályát. Mir a renaissance-ban voltak olyan nők, kik klasszikus stúdiumokkal országból „magyar nyelv és katonáskodás megtanulása végett." Ez is hasztalan. Miksa 1563-ban történt megkoronáztatása után sem lakott hazánkban. És a jó példa ragadt, utána még hat — szintén atyja életében megkoronázott király: Rudolf, III. Ferdinánd, IV. Ferdinánd, I. Lipót, I. József és V. Ferdinánd közül egysem lakott az országban annak dacára, hogy újra rendelték ezt. 1567 : 46, 1566: 33, 1572: 2, 1592 : 18 és 1723: 8 törvénycikkek. Mária Terézia alatt már csak háromszor hoztak ilyen törvényt: 1741 : 7, 1741 : 1. 1764/5 : 1. II. Lipót alatt 1790/1 : 9, Ferenc alatt 1792 : 5. Megismételték a rendek végül kérésüket az 1832/6-iki és az 1843/4-iki feliratban. Mindez kárba veszett. Köztudomásu dolgok ugyan ezek, de a törvény iránti tiszteletlenség példájaként felemiitettük, igazat adva Beksics Gusztávnak, midőn többször emiitett müve 125 lapján ezen törvénytelenség nagy jelentőségét a következő szavakkal emeli ki: „A midőn a Habsburgok I. Ferdinánd alatt nem Magyarországot, hanem Ausztriát, illetőleg a német császárságot tették uralmuk központjává és jellegévé, Magyarország sorsa hosszú időre el volt döntve. Nem volt többé nemzeti királyság, hanem Ausztriának többé-kevésbbé autonom tartománya, ami egyenes ellentétben van történelmünkkel és közjogunkkal . . . Magyarország alkotmánya s ennek különösen a nemzeti és állami souverenitásra vonatkozó szervei okvetlenül s pedig állandó veszélybe kerültek, mihelyt Magyarország megszűnt nemzeti királyság lenni s mihelyt a magyar királynak oly birtokai és méltóságai voltak, amelyeket erősebbeknek tartott Magyarországnál s díszesebbeknek a magyar királyságnál. A történelem kétségbevonhatlan igazsága ezek s legvilágosabban megjelölte a Habsburgok felfoglalkoztak. — de ezek kivételek voltak. Ma már ellepik a tudomá iyos pályákat, a főiskolákat, egyetemeket látogatják, asszistensi munkálatokat végaznek, sőt a feltalálások terén is működnek. Sohsem fejlődött még oly gyorsan egy társadalmi á'alakulás. A nők a szükség kényszere alatt léptek a gazdasági tevékenység mezejére. A férfiak nem nagy örömmel nézték az uj állapotot. Nékik tetszik a pénzzel járó hatalom s az evvel megvásárolható hála és ragaszkodás s ezért minden erejükből ellenzik a változást. Beszélnek a nők kisebb terjedelmű agyáról, mintha az agy sexuális szerv volna, pedig női agy épen ugy nincs, mint női máj. Sőt idézik a költőt, aki ezt mondja : „Folgen soll das Weib nicht lenken ; Denkt sie, nun dann folgt sie nicht. Selten denkt das Frauenzimmer, Denkt es aber taugt es nichts." Az igaz, hogy konstrukcio képessége a nőnek nincs, filozofiiai szisztémát uj vallást, vagy nagyobb zenei müvet, munumentális épületet, klasszikus époszt, vagy drámát nem alkotott nő soha. Ellenben az exakt tudományok terén, melyre pedig nem tartják a nőt képesnek, a mathematika, asztronomia, fizika terén igenis produkálnak. Méltó reprodukálóra talált a nőben a művészet, színészet, zene és tánc. De majd ha generációkon át, ugyanaz a joga lesz a nőnek a kiképzésre, mint a férfinek, akkor tudjuk majd meg, vájjon zsenialitása akadályozva volt-e a kifejlődésre, vagy pedig más természetű, mint a férfié. Nézzük milyen volt a nő régente. Régi regényekben a nő mindig gyönyörű szép, előkelő, erényes és talán jól nevelt. Egyebet nem tett, mint szeretett, gyűlölt, szót fogadott, vagy adatát Bismarck Schleinitz báróhoz irt levelében még 1861 március 13-án. Ha — úgymond — osztrák császárrá kellene lennem, azonnal átköltözném Pestre, huszáregyenruhát vennék fel, magyarul beszélnék. Mindazt bekebelezném Magyarországa, amit csak bele tudnék szorítani." Mi pedig ezek után kérdezzük : várható volt-e ilyen miliőben, ilyen királyok, ilyen főrendek, ilyen nemesség alatt az általános emberi jogok még inkább a köztisztviselői fegyelmijogok eszme-gyökerezése ? Az általános emberi jog, a Népjog eszméjének megszüleléséről beszéljünk előbb. A köznemesség azt monda hogy: nem engedjük, a főurak azt mondták: nem kell, a király azt mondta: nem adom. Szürke, igénytelen poéták, a nemzet csalogányai pedig nótáikba foglalták és meglett! Zrínyi lantját már hallottuk. Méla akkordok voltak csak. Ő utána a magyar lant elnémult. 1715-ben kettő, 1805-ben 191 volt a magyar irók száma. A „Magyar muzeum"-nak, az egész országban 329 előfizetője akadt. Baranya, Bács, Zólyommegyékben még került 20—30 előfizető, Szabolcsban már csak kettő, Biharban pedig egysem. Hiszen fájdalom a zsurnalisztika előfizetőin kivül, a magyar olvasó közönség száma még ma is oly kevés, hogy pirulva gondolunk arra, hogy Németországban például Schopenhauer 40,000 példányban kél el és hogy élt már rég a müveit nyugaton egy Magiiabecchi, a firenzei olasz centrális könyvtár alapítója, akinelc régi íöljegyzés szerint hálószobája is annyira tele volt drága kódexekkel, ritka kéziratokkal és könyvekkel, hogy alig tudott közöttük ágyához menni. A jogébredés korszaka nem kedvezett az irodalomnak. Nyelv sem volt engedetlen volt, sírt, nyögött, jajgatott, segítségért kiálitott, vagy kegyelemért esdekelt, elájult, amint a helyzet épen megkívánta. Szóval csak érzelem világa volt, mig a jelenkor asszonyainak, külön ideák alkotta világa van. A mai irodalom regényeiben mind nagyobb tere jut a nők cselekvési képességének. Már nemcsak testi szépségét éneklik meg, hanem lelki tulajdonságait is jellemzik. Nemcsak puszta létükön fordul meg a bonyodalom, hanem cselekvésükön is. Jól meggondolt terveket bátran, kitartással, erővel éleslátással és gyorsan visznek véghez. Saját céljaik és terveik vannak. A régi romantika ,egy sziv és egy kunyhó"-ja, a mai asszony számára nem kapható. Ismeri a reális életet s ez visszatartja attól, hogy illúziókban ringassa magát. Tudja, hogy 2X2 nem 5. A modern nők a „salfe made woman," mint az angol mondja, nemes tipust képviselnek. Nagyobb ereje, ügyesebb, életrevalóbb önállósága. Nemcsak külseje, hanem fellépése, magaviselete is különbözik a régikor asszonyaitól. A hamis érzelgősség, álgyengeség, álszerénység és hiábavaló bókolás, valamint a szolgai alázatosság szünőfélben van. A .nők edzettebbek, bátrabbak, erősebbek, egészségesebbek, ügyesebbek, tehetségesebbek, szabadabb gondolkodásúak, — szóval emberiebbelc. E nagy változás oka, főként a nevelés. Mind nagyobb tér nyilik a nők testi és szellemi képességeinek kifejtésére, sőt mohón is lepik el az uj bereket. Az idők szellemének igaz jele, a mind több fiatal leányban égő vágy, a függetlenség, önálló pá'ya után és számtalan asszonynak növekvő ellenszenve a férjtől való gazdasági függéssel járó, örökös szégyenletes pénzkoldulás ellen. A mai nő mindjobban