Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-27 / 17. szám

12-ik szám. J^ÍYÍKSIDÉK 1913. február 17. 13 pontjai azonosak a szövetségtanácsnak korábbi ily irányú határozatával az uiolsó pont kivételével, melyben kimondani kéri, ho»y ha a tanitóság jogos és méltányos kívánságai nem teljesíthetnek, igényei érvényesítése ér'dekeben a küzdelmet még elszántabban folytatja és minden év május 1-én a tanítóegyesületek tart sanak gyűtéseket, melyeknek egyedüli tárgya a fizetésrendezés legyen. A nagygyűlés Balogh Károly határozati javasiatát, Zichy János közoktatásügyi minisder azon kijelentese alapján, hogy a tanitóság kívánságai szerint leendő fizetésrendezéssel az iskolafentartó egyházakra nagy teher nehezedne, azzal pótolta, hogy az iskolák az egész vonalon államosittassanak Továbbá tekintettel azon körülményre, hogy a tanitóság a jelenlegi kormányzattól és osztályparlamenttől semmi hasznosat nem várhat, hathatós küzdelmet fog kifejteni az általános, egyenlő, községenként!, titkos választójog s igy a népparlament érdekében. Ez is pótlólag Balogh Károly határozati javaslatához csatolva, elfogadtatott. A kiküldött rendőrtisztviselő azzel az indokolással, hogy az iskolák államosítása és a tiikos választójog kérdése a bejelentett tárgysorozatba nem volt felvéve, ezeknek tárgyalását ellenezte s a gyűlés felosztatásával és a terem kiüritettetésével fenyegetődzött, azonban &'. elnök erélyessége mindkét pótló javaslatnak érvényt szerzett. A jelenlegi kormány eljárásából levontuk a tanulságot.: többé a megérdemelt díjazásért nem kopogtatunk, kérünk, könyörgünk ! B.íl írasrig volt, hogy ezt tettük mostanáig ! Ezután segítünk önmagunkon és oda fordulunk, hol a népoktatás ügye elsőrendű kérdés. JognéSkOiígfc. Irta: Tóth József. Schwartner szerint Rákóczi leveretése után 325894 magyar nemes volt az országban. Fényes Elek szerint 1847-ben volt 617521. Vagy egyik szám, vagy a másik, nézetünk szerint téves, mert hihetetlennek látszik, hogy a nemesség egy századon keresztül megkétszereződött volna. El kell tehát fogadnunk közép száeszményképs a jó keresztyén ember most és mindenkoron. S ez vezet bennünket az iskolára. Abban is sok a viszásság, ferdeség és félszegség, még több az uniformitás s annál kevesebb a valódi tanítás és nevelés művészete. Sok benne a didaktika s annál kevesebb a paedagógia. Szüntelen csak tanítunk és kevésbé nevelünk. A mai diák vagy tanuló el tudja mondani a kon jugációkat és deklinációkat, pontosan elsorolja az évszámokat, ismeri Hannibal harcait, jól tudja a babylóniaiktól kezdve talán le a szerbekig az uralkodók névsorát és uralkodásuk idejét, de saját hazája és népe földrajzát vagy történeteit s a keresztyénség kifejlődését és mai állapotját már nem igen iímeri. Ennek a túlterheltségnek az ellensúlyozására csakis a tananyag lehető korlátozása és rendszerezése szolgál, még pedig ugy a fiuknál, mint különösen a leányoknál, mert különben a sok rendszertelenül összehalmozott ismeretanyag megnehezíti az iskola nevelői feladatát. Nevelnünk kell most és mindenkoron az ifjúságot a közoktatásügy összes fokozatán a népiskolától kezdve a középiskolán át föl az akadémiáig és az egyetemig. Nem tépelődő és okoskodó filozófusokra, hanem tisztafejü és erős akaratú, tehát jellemes és valóban képzett férfiakra; s nem szalonképes s a luxusban valósággal tobzódó bella donnákra, hanem házias, családias és mitással a félmilliót. Az egész népesség száma : a tatárjárás után 2, Mátyás király alatti 5, a mohácsi vész utáni 2V2 millióról (Beksics G. „Mátyás kora.") a II. József császár által véghez vitt népszámlálás szerint felszaporodott (Erdély és Határőrvidék nélkül) 1785-ben 7 millióra, 1787-ben 7 millió 116789 re, 1805ben 7 millió 555920-ra. Tehát megközelitó'leg minden 15-ik ember volt nálunk nemes. (Lengyelországban minden 10-ik, Franciaországban már csak minden 180-ik.) Ez a fél millió, vagyis minden 15-ik ember volt ekkor az országban igazi ember. A többi — leszámítva még a városok igen kevés polgárságát, (mert hiszen Budapestnek is csak 26 ezer lakosa volt 1808-ban) — egy szószoros értelemben vett renullius, olyan individium, fogelfrei, amely nemcsak az alkotmány, hanem még a törvények sáncain is kivül állott. A törvényhozó testületben az ország városainak egyetlen szavazata volt. A paraszt felett egy véghetetlen hatalmú ember, a földes ur itélt, aki birtokával, lábas jószágaival együtt örökölte a parasztot és gyakran a pallosjogot, a mivel aztán nem csak jobbágyait hanem, ha neki ugy tetszett, saját hitestársát is kivégeztethette. Külön tömlöce, külön akasztófája volt 304 nemesnek, 167 testületnek és a királyi kincstárnak. És Verbőczy szerint nagyobb vérdíj illette meg az ország zászlósait, mint a többi nemest. Ezek esküje tízszer annyit ért, mint más nemesé s nevök a királyi végzeményeken ott szerepelt. Jó Bessenyei György — maga is palósjoggal biró nemesi sarj — hadd fesse tovább a képet : „az elnyomott szegénynek ügyében a vármegye a dominális széket mindaddig parancsolja, amig fogságában az ártatlan ember meg nem hal és vagyona, népe, háza el nem pusztul. A panaszos szegény a borbüzben okoskodó birók közt nem tudja magát védelmezni. A széles világnak minden nemzetségei közt pediglen per annyi sehol sem találtatik, mint Magyarországon. Nincs birtokos nemes olyan, kit per tiz-husz felől ne húzzon, cibáljon, rángasson. Minden teleknek már százrészre elágazott örökös osztályosa van, minden veszi, minden adja, húzza, vonja, használja s emiatt egymást üti-veri, szidja, vádolja, mely atyafiságos csata és háború után egymást perbe fogják. Jönnek, mennek, utaznak, leveleznek, bírót prókátort nyomoznak-gyomroznak, ajándékkal dugatnak, Ígéretekkel biztatnak azért, hogy magukat elpusztítva nyerhessenek még atyjukfián 6 sing földet, melyért inkább a bosszúállás és irigység perel, mint a haszonvétel kívánása. A gazdag házak fiskusai, mint a kavargó szelek, mindenfelé zugnak az országban, hol mibe s kinek birtokába akaszthatnának horgot. Telket olyat brinod nem lehet, melyen per annyi ne támadjon, mint amennyi karót kerítésedbe felállíthatsz, vagy szilvafát reá plántálsz. Valamennyi osztályos atyafi mind perel egymással. Egész nemzet perel magával. És az atyafiságnak megismertető jele az, ha tizenkétfelé húznak, perelnek és jussaikat te nálad keresik. Peres ellenség vagy atyafi egymástól megkülönböztetett egyenlő értelemben vett szavak az országban " Korfestésnek elég hü e kép. Nem folytatjuk tovább. — Láthatjuk ebből, hogy általánosságban minő képe volt az igazságszolgáltatásnak a nemesség közjogi és magánjogi érdekei közepette. A jobbágynak pedig csak sérelmei voltak. Nézzük ezeknek jogorvoslatait. A parasztnak perviteli képessége nem volt, még tanú sem lehetett. Perelt helyette a földes ura azokban a ügyekben, amelyeket az Uriszék fel nem vett. erkölcsös nőkre, főleg jó háziasszonyokra és önfeláldozó anyákra van szüksége hazánknak és egyházunknak mai modern korunkban. Le a kalappal azok előtt a régebbi és ujabbi tanítóink és tanáraink előtt, a kik ilyeneket nevelnek s valódi műveltséget terjesztenek! Ezek döntik el majd a csatákat a népek és nemzetek kulturális küzdelmeiben. De nem folytatjuk tovább a szemelvényeket, mindmegannyi szomorú kulturképeít erkölcsileg és értelmileg gyenge, tehát elpuhult modern korunknak, amelyeket gyökeresen el kell tüntetnünk mielőbb, ha ifjuságunk és népünk és ezzel egyházunk és hazánk szellemi és anyagi jólétét igazán szolgálni akarjuk. Csak még néhány példát izlelitőül. Itt van a szorgalom és tehetség nélküli gyenge diák, ki terhére van önmagának, szüleinek és tanárainak. Ott van a tshetségtelen szinész, mint valóságos komédiás. Ott van az orvos, betegek, s az ügyvéd, felek nélkül. S ott van a zugirász, a napidíjas, a riporter, a zsurnalista, a költő, akinek nincs kiadója, a drámaíró, akinek nincs szin háza, a festő, aki másolásból s a pianista, aki lakadalmakból él stb., mind, mind tehetségtelen, valóban szomorú alakok, akik szerencsétlen szüleik vagy környezetűk nagyzolási hóbortjainak szánalomraméltó áldozatai s akik mások bűneiért bűnhődni s egész életükön át vezekelni kénytelenek. Mi következik mindezekből ? Hát az, hogy jobban és komolyabban ismerjük meg magunkat, másokat és az életet és tanuljuk meg azt, hogy a mi élethivatásunk s egész a&aratéletünk nemcsak a mienk, hanem egyúttal az istené és felebarátainké: tehát az egyházé, hazáé és társadalomé egyaránt, ami az egyes emberre nézve súlyos felelősséget foglal magában. Következik továbbá az, — s ezt „a bűnösök evangéliumát" hirdessék a szülők, az iskolák s a vallásfelekezetek szüntelen — hogy a ker. ember élete folytonos bűnbánó megtérés és újjászületés s egész földi munkásságunk istenimádás és emberszeretet legyen az istenországa javainak és feladatainak szolgálatában. S következik az, hogy csakis ilymódon szüntethetjük meg vagy legalább is enyhíthetjük azokat a modern bajainkat, amelyek oly sok romlást okoztak mai egyéni és társas közösségi életünkben a maga összes vonatkozásaiban. De ne soká késsünk a feladatok komoly és odaadó megoldásával, mert különben a mi mulasztásunk keservesan boszulja meg magát és végzetessé válhatik hazánkra, egyházunkra, családjainkra és társadalmunkra egyaránt. Fel tehát a szent harcra a keresztyénség jegyében és evang. erőinek és eszközeinek okos és bölcs felhasználásaval Istenünk dicsőségére s hazánk és népünk javára mielőbb! Ugy legyen! m m 5=3 C£> Alkalmi ajándékul BLUMBERG JÓZSEF rendkívülien alkalmas manikűr, fésű és illatszerkazet- ^Ztyü, kötSZOF éS fÜZOgyáfában S23ÉIÍ feljebb kaphatók ták két koroná-tól Nyíregyháza. Kath. Paróchia épület. Telefon sz, 96. Alapíttatott 1880. Szabott árak. BJ rt> 0) N e n 9