Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 2. szám

Nyíregyháza, 1913. január 5. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 2. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. K>ííiratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4­fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Ilj év - uj küzdelem. Nyomott hangulatunk, mely az el­múlt esztendő temetése s az uj évnek ringatása közben vesz erőt rajtunk, nem ment fel annak a kötelességnek teljesí­tése alól, hogy nyitott szemmel és teljes tárgyilagossággal állapítsuk meg mult évi munkánk eredményét s irányt szab­junk jövendő törekvésünknek. Jól ismervén a vidéki sajtó hivatásá­nak kereteit s eszközeinek határait, sohase állottunk elő beválthatatlan Ígéretekkel s igy nem eshettünk a sokat markolás, keveset szorítás hibájába; hangzatos jel­szavakat, megtévesztő frázisokat nem dobtunk a közvéleménybe, nem hajhász­tuk a szenzációt, nem vágyódtunk arra a kétes értékű jóra, amit zajos sikernek neveznek. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a fölmerült közérdekű kérdések megbeszélő, tájékoztató és előkészítő munkájából mi is kivegyük a magunk részét, — hogy bármely irányú egy­oldalúság teljes mellőzésével az egyen­letes fejlődésnek és haladásnak férfias 1 harcosai legyünk, — hogy a megtörtént eseményeknek mindenesetre hű és lehe­tőleg eleven krónikájával szolgáljunk s hogy minden fontosabb intézkedéssel szemben a jóhiszemű kritika jogát s a szükséges ellenőrzés kötelességét gya­koroljuk. Munkánk iránya és módja uj cso­portba alakulását eredményezte azoknak, akik nem tudtak velünk egyetérteni ; ámde ha ezen az elvi alapon álló fel­fogásunkból akár személyi, akár egyéb tekintetből csak egy szemernyit is en­gedtünk volna, méltatlanok lennénk arra a bizalomra, melyet olvasóink részéről élvezünk s melynek sokoldalú megnyilat­kozásában munkánknak legszebb jutalmát látjuk. Semmi okunk se lévén tehát arra, hogy az egyetemes érdekek pártatlan szolgálatát oly érdekek legyezgetésével cseréljük fel, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a jogegyenlőségre épitett tár­sadalmi békével, mert hiszen kétség­telenül hatalmi célokat tűztek maguk elé : továbbra is megmaradunk az igazi demokratikus haladás útján, amelynek számtalan göröngyén, sőt torlaszán ke­resztül a minden irányban nemes libe­ralizmus fáklyája mellett s a mindenek­nél jobban nemesítő munka verítéket nem kímélő odaadásával igyekszünk elő­mozdítani az igazság diadalát. Mi a munka emberei vagyunk, az előítéletektől ment, részrehajlástól nem korlátozott, osztályérdektől nem íüggő produktív munka küzdő ka­tonái ; természetes tehát, hogy a befo­lyás, önzés szük körén felülemelkedve egyedül a becsületes munkát ismerjük el az emberi érték biztos fokmérőjének. E munka gyönyörét s a hozzáfűzött remény melegét nem érezhetik azok, akik a sértett ambíció bosszúvágyával, vagy a hatalmi féltékenység elszántságával a meggyanusitás, gáncsolás és kerékkötés kisded játékait űzik: s bármily szépen festenek is a cohaesio törvényei szerint együvé verődött táborukban, szélmalom­harcot vívnak akkor, amikor meg akarják állítani a rohanó időt s visszafelé sze­retnék fordítani a felvilágosodás előre törekvő szekerének rúdját. A vizsgálódás és kutatás fontosságá­nak felismerése és szabadságának fel­használása azt a feladatot rójja ránk, hogy mindenkor tért adjunk amaz erők érvényesülésének, amelyek hiányos köz­mű velődésünk kitejlesztésére és szám­talan társadalmi hajunk orvoslására. vannak hivatva. Társadalmi helyzetünk és jól megfigyelt közéletünk helyes megvilágí­tása bizonyára nemcsak fogékonyságot fog ébreszteni, hanem lelkesedést is fog támasztani mindazokban, akiknek érzékük van az emberi méltóság megbecsülése iránt s akik nehéz küzdelmükben meg­nyugtató, egészséges viszonyok között óhajtanak élni. Hogy e nagy célnak általános szem­pontjai mennyiben alkalmazhatók helyi viszonyainkra s mennyiben valósithatók meg városunk és vármegyénk szűkebb társadalmában, azt egyfelől a napirendre kerülő kérdések természete, másfelől Mozi kép. — 1 éli történet. — A kávéháznak két szárnyú nyitott ajtaja van. Ebben a pillanatban lép ki két ember. Egyszerre nyitják ki a szárnyakat és egyszerre rohannak bele a hideg, téli világba. Az egyik férfiú, többet nem beszélünk róla, mert a to­vábbiak folyamán nem jut neki olyan szerep, amelyhez az ő részletesebb ismertetése szüksé­ges. A másik csak ember: poéta, férfiúnak te­hát nem nevezhető. Mert a poetaság nővé lá­gyítja a férfiút az ő lírájának bájos ömlengé­seivel és férfiúvá keményíti a nőt az ő poezi­sének zord erejével. Mivel pedig mindaketlőn maradnak olyan természettől kapott, elváltoz­batatlan, levethetetlen vonások amik mégis az ő anyaszülte férfiaságuk, vagy nőiségük árulóivá lesvnek, azért nem lehet egy férfinak született poéta teljesen nőies, és egy nőnek született poéta teljesen férfias. Ezzel az emberrel kell azonban egy kissé foglalkoznunk, mert a továb­biak folyamán az övé lesz a vezető szerep. Ennek az embernek az arcán sok minden van reá rajzolva, épen most sorakozott a többi millió mellé az előbb fizetetlen maradt kapuci­nernek emlékeztető vonása, leolvasható, hogy a végtelenig menő oktalanság neki ebből a fűtött helyiségből kimozdulnia, mert odakünn nagyon hideg van, — lévén tél — a szobájá­ban pedig még hűvösebb van, lévén abban még tavaszról is egy kis fűtetlenség, mert sajnos még nem volt alkalma a faszilánkok sercegő fánybogarainál elkergetni azt a szellemet, mely hidegen, és idegen ellenség módjára betelepe­dett az ő vagyonának, — talán bútornak ne­vezhető — gazdag tömege közzé. Egyszerre lépnek ki tehát a kétszárnyú ajtón ketten. A másik, a férfiú nem törődik vele, ellenben a poefát rémesen őrlik a gondok, is­meri a végzetességet és egy pillanat alatt kell tatároznia, hogy a szük, egy személyre való járdán ő előzi meg a másikat, vagy hagyja magát a másik által megelőztetnie. Óriási diffe rencia lehet a kettő között, hogy ki méri ki elsőnek a hosszú utcát és ki a másodiknak, mindakettőben a sors végzetessége szempontjá­ból lehet nagy szerencse és nagy szerencset­lenség, csak nem lehet megállapítani: melyik­ben micsoda. Egy gyors elhatározással elébe kerül. Már dühösen mérik az utcát, mert bizony fázik a hideg. A másik, most már hátulsó fér­fiu, felgyűri prémes gallérját, a poétánknak nem lévén gallérja, dühösen csüngeszti le füleit és nyújtja meg az orrát, de elkeseredetten veszi észre, hogy ezekből a végtagokból nem sikerül az énjének mostani kellemetlen érzetét száműzni valahová oda, ahol mégis csak van szegényesen ruhácska, mert ha valahová el tudja dugni kézéit, valósággal jéggé fagy a füle, orra, arca, ha pedig a kezét oltalom céljából kiveszi, hogy megmelengesse a többi sivatagjait, valóságos marsokat fütyül a hideg a körme alá. Na de mi az ? Valami sikos területre lép, az egyensúlyt megtartani nem tudja és bukik, valami ernek kellett megszakadni benne, mert különben nem érezné azt a jóleső meleget, amit a vérnek vak­merő buzogása és bizsergése okoz, egy nagy hullám rászakadt a szivére és ércesen kiáltott: „halt", mire jólesően érezte poétánk, hogy meg­szűnt a hideg, a meleg, a fény, a sötétség, mert ő meghalt, s halott, hála istennek már nem érez, már nem érez, a többi; ami ezután kö­vetkezik, csak álomkép, csak viszhang, csas érzéketlen képzet . . . Először jön a hátulsó férfiú, óvatosan el­kerüli a sikos területet, hidegen hagyja a poétánk esete, egy szánt lát közeledni nőismerősökkel, akikben poétánk is megálmodta a saját ösme­rőseit, a férfiú ugrik egyet és már rajta van a szánon, amely a legelső háznál megáll és ő a többiek karján vígan bekocog a házba. Íme az első végzetes külömbség! megkez­dődött Uridivat, kalap és fehérnemű különlegességek. Újévi occasió vásár Kerekes Pál áruházában Nyíregyháza. TelefoB 147. Occasió ára] rakj!

Next

/
Oldalképek
Tartalom