Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-07-14 / 28. szám
14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ Bizonyos azonban az is és ezt teljes határozottsággal állítjuk, hogy az erőknek ebben a mérkőzésében, mintegy 8—10 nappal ezelőtt jelentékeny fordulat állott elő. Olyan fordulat, amit ha kellően kihasználunk, mondhatni az utolsó pillanatban Nyíregyháza javára fordíthatjuk az eredményt. Ismeretes, hogy' a gör. katholikus közvélemény túlnyomó többsége a nyíregyházi székhely mellett foglalt állást s hogy maga a gör. katholikus magyarság országos végrehajtó-bizottsága is — élén Szabó Jenő főrendiházi taggal s Melles Emil budapesti apátplébánossal — Nyíregyháza érdekében fejti ki a legnagyobb agitációt. Ez a végrehajtó bizottság a mult hetekben üléet tartott s egy ujabb memorandumba foglalva álláspontját, ismételten a legnyomatékosabban hivtafela miniszterelnök és kultuszminiszter figyelmét azokra a végzetes következményekre, amelyek abból folynának, ha a székhely nem Nyíregyházán, hanem Hajdudorogon találna elhelyezést. Ezt a memorandumot mintegy 8—10 napja egy 3 tagból álló küldöttség átadta Lukács László miniszterelnöknek, aki a küldöttség előtt bizalmas formában a következő kijelentést tette: „Kénytelen vagyok elismerni, hogy nemcsak az uj püspökség érdekében, hanem egyébként is igen íontos politikai okok szólnak amellett hogy a püspöki székhely Nyíregyházán találjon elhelyezést. Az urak kérelme elöl tehát nem csakhogy el nem zárkózhatom, hanem a teníorgc politikai okok egyenesen azt paranósolják, hogy Nyíregyháza város ajánlatát tárgyalnunk kell." Ismételjük, hogy a forrás, amelyből e híradásunkat merítjük, teljesen autentikus; s hogy a pápai bullában foglalt kijelentés magát a székhely kérdését egyáltalán nem érinti, elég ha arra utalunk, hogy az ember élve is visszakerülhet onnan, az emberevők országából. Izgatottan mondta : — No, most aztán láss hozzá asszony a sütéshez, főzéshez! Rég nem evett már úgyis emberséges ételt! Ünneplőbe öltözött ő is, a leánya is, meg a leány vőlegénye, Somolyai Bálint is; ugy mentek ki az állomásra. Útközben a leány negédesen megborzongott : — Jaj, én ugy félek édes apám ! Szabó Gábor rámordult: — Ugyan te balga! Hiszen láttál te már szerecsenyt a szatmári vásáron is! Hanem azért ő maga is szörnyű módon kíváncsi volt, hogy milyen lesz a testvéröccse. Talán csak lesz annyi essze, hogy nem érkezik ide valami vadember maskarában! A vőlegény izgatottan felkiáltott: — Jelzett a vonat! Ahun látom is a füstjét! Nosza megrándultak mind a hárman és szemük kíváncsian járta be a waggonok sorát. De mindössze is csak egyetlenegy ur szállott ki. Magas, szikár férfi volt, sötétkék ruhában, kettős inggallérral, piros arcán beretválva a bajusz és a szakáll. Kezében kis kézitáskát tartott ; ez volt minden holmija. Szabó Gábor épen csalódva mondta : — No nem gyütt meg! Hiszen mondtam én mindjárt, hogy nem hiszek az egészben ! De a kékruhás ur ekkor idegenes kiejtessel kiáltotta : hogy a magyar katholikus egyház történetében éppen nem szokatlan az a jelenség, hogy a püspöki székhely másutt találjon elhelyezést, mint amelyik helyről, ilyen vagy olyan okokból, maga az egyházmegye elnevezését nyerte. * Ehez a híradásunkhoz most még csak a következő megjegyzéseket füzzük. Mindenkor nyíltan hangoztattuk, hogy Nyíregyháza város közönségének még fokozottabb mértékben való magyarosodását mi sem mozdítaná elő jobban mint az, ha az uj magyar gör. katholikus püspökség székhelye városunkban nyerne elhelyezést, mert hisz a történelem a bizonyságunk arra, hogy bizonyos erkölcsi inponderabiliák sokszor sokkal nagyobb ható erővel bírnak a társadalmi élet kialakulására^ mint a legerősebb kényszer eszközök. Jól eső örömmel konstatáljuk, hogy ennek igazságát nem csak mi ismertük fel, hanem azt, mmt parancsoló potitikai szükséget, mondhatni az utolsó percekben, immár a legfelső helyen is honorálták. Másrészt lapunk olvasó közönsége a tanunk rá, hogy amikor — bár burkolt formában, de általunk előre látott eredménynyel — bizonyos felekezeti tendenciákat láttunk előtérbe nyomulni, a közérdekében talán senki sem ítélte el azokat olyan élesen, mint éppen mi. Sajnos, hogy a helyzet eddigi kialakulásában Hajdudorog javára éppen ez játszotta a döntő szerepet. És hogy ez nem vaktában való állítás, elég ha arra utalunk, hogy alkalmunk volt beletekinteni egyik gör. katholikus vezérférfiu magánlevelébe, amelyben a harc eddigi sikertelenségének legfőbb okául éppen azt a szűkkeblű felekezeti tendenciát jelöli meg, amely — a felekezetközi béke örve alatt — minden eddigi föllépés súlyát paralisálta. — Szabó Gáboch uchat kechesem ! A bognármester meghökkenve válaszolta : — Én vagyok, la! A kékruhás ur néhány pillanatig merően nézte, aztán mosolyogva mondta: — Ön az én testvéchem ? . . . Oh, menynyiche öchülök! Oh, mennyiche öchülök! A keblére ölelte Szabó Gábort, aki alig tudott Szóhoz jutni meglepetésében. Csak lassanlassan tudott észre térni. Ez itt a leányom, Anna. Ez meg a vőlegénye, Somlyai Bálint. Már önálló mester! Kovácsmühelye van! — Ah! Már vőlegénye is van a leányodnak ? Ez szép, nagyon szép ! Mister Szabó János most azt gondolta magában : — Ennek is fogok adni egy milliót. Hogy meg lesz lepve, hehehe! Szabó Gábor siettette: — No, de must induljunk befelé lassacskán ! Az asszony már vár a vacsorával. Jo, finom vacsorával! — Ah, vacsorával? Az jó lesz, mert szavamra, éhes vagyok ! — Annál jobb! Ma nagy kanállal eszünk. Útközben, lehetőleg észrevétlenül szemügyre vette a testvérőcscsét. No, a látszat meglehetős vékony volt. Hiszen igaz, hogy a ruhája olyan uri formájú, de valószínűleg ez az egyetlen ruhája, mert abba a bőrtáskába, a mit a kezében tartott, ugyan nem fért másik. Aztán meg semmi éksze r rajta, mindössze a mellényén Éppen azért, amikor ismételten, a legnyomatékosabban hívjuk fel Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város illetékes tényezőinek figyelmét, hogy a pillanatnyilag változott helyzet előnyét kihasználva, találjanak sürgősen utat és módot arra, hogy a kormány döntését Nyíregyháza város javára befolyásolják, ugyanakkor kérve-kérjük mindazokat, akik egy elhibázott lépéssel akaratlanul is Hajdudorog érdekét szolgálták, találjanak módot annak dokumentálására, hogy Nyíregyháza városa mindenkor a felekezetközi béke otthona volt s hogy az az érv, amit ellenfeleink e magatartásból levontak, lehet, egy piszkos korteseszköz, de az annak tulajdonított tendenciát távolról se szolgálja. Az evangélikusok gyüiésezése Nyíregyházán. A tiszai ág. hitv. evangeükus egyházkerület ez évi rendes közgyűlését Nyíregyházán tartotta meg Greduly Henrik püspök és Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelő elnöklése mellett. A közgyűlést megelőzőleg a tárgyak előkészítése céljából á különféle bizottságok tartották üléseiket. Ezek az ülések foglalták le a mult hét első két napját, míg maga a közgyűlés szerdán és csütörtökön folyt le. A közgyűlésre jövő tagok egyrésze már vasárnap este érkezett meg. Ugyancsak vasárnap este érkezett a szerencsi vonattal Szentiványi Árpád kerületi felügyelő, kinek fogadtatására Geduly Henrik püspök, mint a helyi egyház igazgató lelkésze es Balla Jenő egyházfelügyelő jelentek meg a vasúti állomásnál, honnan a város diszfogatán hajtattak a Korona szállóhoz. A bizottságok hétfőn reggel 9 ónkor fogtak hozzá a nagy munkához. E napon tartotta ülését a közigazgatási bizottság, mely a közgyűlésnek csaknem valamennyi fontosabb ügyét alaposan letárgyalva, ekként lehetővé tette, hogy az ügyek legnagyobb része a közgyűlésen minden hozzászólás nélkül egyhangúlag intézteti el. Az iskolai természetű ügyekkel az iskolai bizottság foglalkozott. A kerületi számvevőszék kedden tartotta ülését. Ugyancsak kedden tartotta ülését a gyámintézet s kedden délután 5 órakor tartatott a templomban a gyámintézeti fittyegett egy óralánc. De az is csak acélból. No, de mindegy, azért mégis csak testvér a testvér. A vér nem válik vizzé. Hát ha a szeretete nem is csökkent e szemlélődés után, de az önérzete annál inkább meggyarapodott. Mikor odaértek a kis fehérre meszelt, zsupfedelü házhoz, amelynek homlokzatán az ő cégtáblája ékeskedett, büszkén mondta: — Lásd-e! Ez az én házam ! — Ah ! A tied? Ez szép ! — De bizony az enyém! Még hátsó telke is van. Ezt mind magam szereztem ... No, de kerüljünk beljebb ! Bent elégülten konstatálta, hogy az aszszony is kitett magáért. Pirossal szegett abroszt teritett az asztalra és kirakta a virágos tányérokat is. Hát még, amikor behozta a finom tejfölös bablevest, meg a ropogós pecsenyét, aztán a dúsan behintett turóscsuszát! Vacsora után Szabó Gábor büszkén hátravetette magát a székben: — Lásd-e, mindig igy élünk ám mi ! A király se él jobban, mint mi ! Töltött a fakó borból, kocintott és jókedvűen mondta : — Hej, micsoda 'egy kófic legény voltam én negyven évvel ezelőtt! És lám, hogy fölvitte Isten a dolgomat! Már eskütt is vagyok ! De bizisten! . . . Hát teneked hogy megy a sorod ? A milliárdos belenézett a pohárba és szelid mosolygással válaszolta : t - fj nöi-, férfi- divat és löílm 7 r8vidáru üzletél t> ei 1 A0 Telefon 129. 653-40-52 Napernyők "SS Kohn
